Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-07 / 81. szám

6 Kunsági Extra----Kunhegyes 1 993. április 7., szerda Látogatók a népfőiskolán Ebben a városban a nép­főiskola 1991 óta folyama­tosan létezik. A minap is egy hatvantagú küldöttség ismerkedett az intézmény mindennapjaival, prog­ramjával. A látogatók elő­adásokat hallgattak, fog­lalkozásokon vettek részt, elbeszélgettek a hallgatók­kal. Jelenleg is tizenöt he­lyi, tiszafüredi, kunszent­mártoni, karcagi, abádsza- lóki fiatal bővíti a mező- gazdasággal kapcsolatos szakmai ismereteit a volt munkásőr bázis területén. Közöttük a szebbik nem­nek is akad három képvise­lője. A szaktantárgyakon kívül többek között testne­velés és angol óráik is vannak. Tanulmányaikat eredetileg három hónapra tervezték, de bizonyos tá­mogatások híján ez kettőre csökken, így áprilisban a foglalkozásaikat abba­hagyják. A hiányzó egy hónapot - az elképzelések szerint - ha a kellő anyagi­akat valamikor az év fo­lyamán megkapják, vala­melyik téli hónapban pó­tolják. Húsvéti vásár A művelődési központ előterében április 9-én, pénteken reggel nyolc órá­tól húsvéti vásárt tartanak. Szeretettel várják mind­azokat, akik locsolkodási ünnepekre kozmetikai cik­keket, valamilyen virágot vagy bármilyen ajándék- tárgyat óhajtanak vásárolni a szeretteiknek. A vásár délután négyig fogadja a betérőket, jobban mondva addig, amíg érdeklődők akadnak. Ültetni is kell Kunhegyesen a didergős hónapokra háromszáznál is többen kaptak segély­ként tűzifát. Az előzetes megállapodás alapján az ingyenfának annyi az ára, hogy az efféle tüzelőben részesültek koponyánként ingyen, a közterületen, ut­cákon, két-két kisfát ültet­nek. A csemetéket, azok­nak az árát az önkormány­zat biztosítja és az egész fásítási akciót most szer­vezik. A húsvéti ünnepek után kezdenek hozzá, majd az eddigi elképzelések sze­rint áprilisban be is fejezik. Kisszéket csinált volna A városszéli kocsmában szinte a nap mindegyik szakában jókora a forga­lom. Ahogy az egyik em­ber fogalmazott: aki ide belép, az önként jön, nem úgy, mint valamikor a té- eszbe. Tizenkét év körüli szeplős, vagány kiállású lurkó kér két csomag ciga­rettát, meg egy csokit. Nézi, nézi a mellette álló vörös orrú, sört kortyol­gató behemót a srácot, majd jó hangosan meg­jegyzi:- Ez a gyerek a község egyik legrosszabbja. Ej, fiam apád jobban tette vóna, ha kisszéket csinál helyetted! A lurkó ránéz a nála egyszerakkorára, majd imigyen válaszol:- Ez magára nálam job­ban vonatkozik - és már pucol is kifelé. A söröző hinnye az édes jó anyukádat kiáltással iparkodik utána, de a srác már a túloldalon lohol. Jó kontra vót! - nevet­nek a többiek, mire az érin­tett kihörpinti a maradékot, fizet és egy kissé megszé­gyenülve, legyőzve a kijá­rat felé szaporázza lépteit. Hófehér tollas kapirgálók Kívülről nézve meglehető­sen egyhangúnak tűnik ennek a háromezerkétszáz hófehér broiler-csirkének az élete „akik” 47-49 napig Gorzás Gábornak és a feleségének Lejtő utcai vendégszeretőt él­vezik. Még pedig különféle tápok formájában. Amikor azután ezek a jobb sorsa ér­demes kapirgálók két kilóra vagy ennél valamivel többre tornázzák magukat, követke­zik az utolsó út Törökszent- miklósra. Addig azonban sok baj van veiül a 130 négyzet- méteres ólban, hiszen például a hidegebb napokban fűtésre negyven liter olaj is elfogy. Évente négyszer, ötször fo­rog, cserélődik az állomány. Mire a cikk megjelenik, üres az ól, szellőztetik, takarítják és húsvét utánra várják az újabb 2700-as szállítmányt. Gábor, a férj egyébként fuva­rozik, de azért temérdeket se­gít a feleségének is, mivel a tápos zsákok nem kimondot­tan asszony vállakra valók. Hogy másféle témáról is essék szó, Erzsikének, a fel­eségnek rakott csirke a ked­vence. Gábor mit szeret? Igazi kun ételt: a kondérban főtt birkapaprikást. Nem is csodálom: ennyi csirke után... Hét év börtön semmiért Paksi György 1956-ban hu­szonötéves fiatalember volt, akit a forradalom leverése után 5 év börtönbüntetésre ítéltek. Még pedig a hivatalos indoklás szerint a népi demokratikus ál­lamrend elleni gyűlöletre izga­tásért és a népi demokratikus ál­lamrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel miatt. Másodfokon azután 7 évre emelték fel a büntetését. A mindenfajta emberi logikát nél­külöző indoklás szerint azért, mert Paksi György, az akkori párt- és tanácsi funkcionáriuso­kat, ávh beosztottakat répasze­désre az egyik téeszbe kísérte. Ennek az volt a célja, hogy ki­pellengérezze az úgynevezett társadalmi munkát. Istenuccse nem értem az in­doklást. Ezek szerint társadalmi munkára mehetett a diákság, a téesz tagság, vonulhatott a munkásság - szóval a közkato­nák. Ha viszont ez már vezető­ket érintett, ellenforradalmi bűnügynek számított, sőt olyannak, ami addig nem for­dult elő a magya valóságban. Ezért aztán újabb két évet sóz­tak a nyakába. Többször is ala­posan elverték, majd végül 1962-ben szabadult. Jelenleg Pesten él és hamarosan hosz- szabb interjú készül vele arról, hogy a nagy semmiért 1958. jú­nius 25-én dr. Mecsér József ta­nácsvezető bíró és háromtagú csapata így elmeszelte. íme a minden józan észt nélkülöző bírói indoklás pár sora az 1958-as jogerős bírói ítéletből: Ezért nem tévedett az elsőbíróság, amidőn Végh János és Bényi Árpád vádlottak bűnösségét a BHÖ. 1. pont 2. bekezdésében foglalt, a népi demokratikus állrend megdöntését célzó szervez- kedében való tevékeny részvétellel elkövetett bűntettben állapította meg. Az alaptalan védelmi fellebbezések ennélfogva elutasítandók voltak. Ami végül a büntetés kiszabás kérdését illet: Az elkövetett cselekménysorozat társadalmi veszélyessége meglehetősen magas. E részben külön kiemelésre méltó az elkövetésnek az az ellenforradalmi bűnügyekben eddig elő nem fordult alakja, hogy Paksi György vádlott a kommunista párt- tanácsi funkcionáriusokat és ávh. beosz­tottakat répaszedés céljából azegyik téeszbe kísérte ki. Ez eljárásnak egeyik célja az ú.n. társa­dalmi munka kipellengérezése, másik célja pedig az volt, hogy a népi demokráciához hű... Kölykök. Kérem tisztelettel: az egyiket ifjú Nász Ist­vánnak hívják és maholnap 11 éves lesz, a másikat Cir­mosnak; hovatovább ő is kölyökkorba lép a maga hét hónapjával. Három pékség lesz a városban A városban jelenleg két sü­töde található, és ha minden igaz, hamarosan megnyílik a harmadik is. Még pedig a Ti- szaszentimrei út mentén, a He­ves Kereskedőház Kft. égisze alatt, a volt ABC helyén. A he­lyiségben apró péksüteménye­ket készítenek, illetve olyan ke­nyeret, amelyek darabja legfel­jebb 80 deka lesz. A munkát összesen két pék és két talpraesett ügyes, női se­gédmunkás végzi. A cél érdekében elkezdődött az átalakítás, amelyik az igen-igen modem gépekkel együtt mintegy tízmillióba ke­rül. Természetesen a sütésen kívül árustásra is vállalkoznak, hiszen a kemencék szomszéd­ságában üzletet alakítanak ki. A tervek szerint az új pékség má­jusban nyílik. (Majdnem) telt ház Noha a középiskolai, gimnáziumi felvételik tu­lajdonképpen még teljesen nem fejeződtek be, elmond­ható, hogy a Nagy László Gimnáziumban és Híradás- technikai Szakközépiskolá­ban már kevés kivétellel minden hely foglalt. A négy induló, első osztályba a me­gye jónéhány településéről 101 nyolcadikost vettek fel. Az érdeklődésre jellemző, hogy a jelentkezők száma kétszeres volt. így a focigi- mibe húsz fiú került, a többi nyolcvanegy pedig három osztályba: a gimnáziumba, illetve a két szakközépbe nyert felvételt. Az utóbbi két osztályban az elektroni­kai és a kapcsolástechnikai műszerész szakmán kívül középfokú számítógépkeze­lői oklevelet is kapnak a végzősök. Hogy a címben majdnem telt házról írtunk, annak az az oka, hogy még két-három szakközépiskolai hely kiadó azon négyes föl­ötti próbálkozóknak, akiket sehová nem vettek fel. írta: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János és Nagy Zsolt Megmozdult a föld így mondják a kunok: végre, valahára megmozdult a föld. Az árveréseken enyhe túlzással do­bogós vagy megyei rekord szü­letett, hiszen először a kijelölt területek 83 százaléka, második alkalommal pedig néhány tized híján 100 százaléka jutott haj­dani tulajdonosához. Eddig a város környékén 98 család kapta vissza a földjét, akik a he­lyi gazdakör segítségével kere­sik a boldogulás útját. Ennek a körnek már száznál több tagja van, mindahányan földdel ren­delkező parasztemberek, akik ezer hektárnál is nagyobb terü­leten gazdálkodnak. Létesítet­tek egy bizományi lerakatot, ahol a vetőmagokkal foglalkozó cég közvetlenül - a kereskedő- lánc kiiktatásával - szállítja a vetőmagot Kunhegyesre. Most például ezt a raktárát az áfész központjában alakították ki. Hogy mennyiért adják mázsá­ját? A kiskunmajsai kukorica például 12 ezer forint, a lucer­namag 8-10 ezer, míg például a tavaszi árpát 1.200 forintért kaphatjaakisbirtokos. Ezen kívül vetőmaggal a helyi termelőszö­vetkezet is segítette a termelő­ket. Ami a megmunkálást illeti, itt nagyon változatos a kép. Akad, aki a gépi munkát a szö­vetkezettel végezteti, más már vásárolt valamilyen munkagé­pet, és arra is találunk példát, hogy öten-nyolcan összefogva, közösen szántanak-vetnek. Ez nem más, mint az újraszövetke- zés csírája. Hogy az értékesítés­ről is essék szó, a vetőmagter­meltető megfelelő minőség ese­tén, szerződés szerint visszave­szi a terményt. Jó dolog, hogy több cég - így növényvédelem­mel foglalkozó is - felajánlotta nekik szolgáltatásait. Legfris­sebb információink szerint a vá­rosi gazdakör ottjártunkor 50 hektár pattogatni való kukorica termelésére, jobban mondva át­vételére kapott ajánlatot. Citeráslány Csűr Ágnesnél jeles dátumnak számít április eleje, hiszen például tegnap volt 23 éves. Az örökvidám ifjú hölgy a város házi szociális gondozóinak az egyike! Napközben a magányos, beteges, idős embe­reknek takarít, vásárol, délben pe­dig kerékpárra pattan, és az ebédet kilenc helyre hordja ki. Noha Ági tulajdonképpen egész­ségügyi szakiskolát végzett, a zene mindig felettébb érdekelte. Amikor kisebb volt tangóharmónikázott, majd néhány éve citerázni kezdett. Azóta igen jól megtanult, és a köz­ségi citerazenekarral jónéhány he­lyi rendezvényen fellépett már. Te­aesteken, a Ki, mit tudón és az sem zavarja, hogy az öt nyugdíjas cite- rás mellett Kovácsné Lévai Máriá­val ketten képviselik a szebbik ne­met, illetve a fiatalokat. Noha az udvarlója nem kimondot­tan szereti a citeraszót, Ági elhatá­rozta: ha már tangóharmónikázni és citerázni tud, hegedülni, meg gitá­rozni is megtanul. Hogy mikor, azt még ő sem tudja pontosan, elvégre roppant elfoglalt, mivel a gimnzium második, osztályát végzi. Szeret ta­nulni, csak a matek ne lenne sróhajt. Pedig az még marad egy darabig, mondjuk az érettségiig... Fukarak-e a kunok? A minap társaságban vitat­koztunk arról, hogy zsugoriak-e vagy nem a kunok. Általános volt az észrevétel: a többség ta­karékos, de ha jó szándékkal, tiszta szívvel közelednek hozzá­juk, megosztják az utolsó szelet kenyerüket is. Igaz, ellenpéldá­kat is bőven soroltak, közöttük is Elek Imre édesanyját, akinek lett volna mit aprítani a tejbe, hiszen 600 holdnál is több föld tartozott hozzájuk. Az öreg mamát tekintetes asszonynak hívták, és Csorna Lajos bácsi jóvoltából - aki gyűjti a helyi anekdotákat - jónéhány történt maradt róla ránk. Közülük ime kettő. Szolgált náluk egy udvaros cseléd, bizonyos Rózsa Mihály. Egyszer az öreg mama kiadta a parancsot:- Mihály fiam, gyere csak ide! Menj át Masát hentes úrhoz és hozzál 25 deka disznóhúst, mert vendég érkezik. Mihály, fiatal ember lévén, áttrappolt a henteshez és pipa­gyújtásnyi idő múlva hozta a húst. Elkongatták a delet, a mu­tató meghaladta az egyet, a ket­tőt is amikor a téns asszony is­mét hívatta a fiatal udvarost.- Mihály, vidd vissza a húst, kérjél elnézést a hentes úrtól, mert nem jött a vendég. A mama nem bánt elnézőb­ben másokkal sem. A cselédek­kel evett, főzött, ruházata sem mutatta a jómódot. Amikor csé­peltek náluk, akkor sem enyhült meg a szíve. Ugyanis a nagy­gazdáknál az volt a szokás, hogy ilyenkor ebédet adtak a gépész úrnak, a zsákosoknak, meg az etetőknek. Ő bíz nem kínált nekik egy falatot sem, sőt azt monda:- Ott a szilvafa! Egyenek alóla, ami lehullott, az övéké! Ez az ebéd azután végül öt mázsa búzájába került a tekinte­tes asszonynak, jobban mondva az úrnak. Hogy miképpen húz­ták csőbe őket az éhen maradt munkások, ez egy következő történet témája. Ne legyen kilincsen aluli Régi tanulság, hogy a bű­nöző, rosszban sántikáló az el­követés során annál jobban fél, minél fiatalabb, erősebb, na­gyobb emberrel találja magát szemben. Ez számított az egyik fő szempontnak, amikor öt személy részvételével április 1-jén városőrséget alapítottak. A kiválasztást egy bizottság vé­gezte, amlynek tagja volt a rendőrparancsnok, a munkaügyi hivatal vezetője, a jegyző, egy képviselő, meg a polgármester. Szigorúan alakultak a feltéte­lek: a jelentkezőknek legalább érettségizetteknek kellett len­niük, azonkívül nagyon fontos tényezőnek számított, hogy az őrség tagjai szép szál emberek, ne afféle kilincsen aluli növé- sűek legyenek. Végül is tizenöt efféle sze­mély találtatott, akik közül öten lehettek a városőrségnek tagjai. A cél az, hogy a rendőrséggel közösen megelőzési járőrözést végezzenek. A tyúklopások, a kerékpárlopások, a szemetelők, a közterületfoglalások, az ille­téktelen fakivágások csökken­tése érdekében. Ugyanis az öt személynek hatósági jogköre van: feljelentést tehet, helyszíni bírságot róhat ki a vétkesekre. A bérük úgy alakul, hogy az összeg harminc százalékát az önkormányzat fizeti, a fennma­radó részt pedig állami támoga­tásként kapják. Hogy mikor és hol dolgoznak? Érdeklődé­sünkre a válasz az volt: a hely­zethez alkalmazkodva, a nap minden szakában, sőt hétvége­ken és éjszaka is. Temészete- sen, felváltva.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents