Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-06 / 80. szám

1993. április 6., kedd 7 Jászsági Extra----Jászberény A díjnyertes pályamű Készítette: Járadi József 6. osztályos tanuló Kedves Olvasó! Ezt az ütött-kopott naplótöredéket dédnagyapám padlásán „talál­tam” . Amikor csak a kezembe veszem, mindig melegség önti el a szívemet. Emlékszem az 1848149-es eseményekre, a hő­sökre, akik életüket áldozták a szebb és jobb jövőért. Emléke­zem azokra a jászberényi embe­rekre, akik szeretettel fogadták a szabadságharc vezéreit és hős honvédéit. E kis gyermeknapló legyen egy az emlékezések so­rában. 1849. március 28. Estefelé kukoricát morzsoltunk a kis­konyhában. Itt voltak a szom­szédok is. A felnőttek a szol­noki győzelemről beszélgettek. Arról a győzelemről, amely első volt a főhadszíntéren. A vörös sipkások hősiesen harcoltak a hazáért. Vezérük Damjanich János volt, aki elszánt hazafi, jó katona hírében állott. Nem so­kat értettünk a felnőttek beszé­déből, de tudtuk, hogy a hazáról van szó. Vacsora után édes­apám mesélt a harcról, s arról, hogy ebben a küzdelemben ve­lünk egyidős gyerekek is részt vettek benne. Mennek a sereg előtt, talán a zászlót viszik és dobolnak. Buzdítva a katonákat. Többre nem emlékszem, csak arra, hogy édesanyám betakart és megcsókolt. 1849. március 29. Vacsora után korán lefeküdtünk. Imád­koztunk a katonákért, a hazáért. Egyszercsak kopogtattak. A ké­sei vendég Jóska bácsi volt, aki a Lehel-huszároknál szolgált. Harcolt Szolnoknál is, ahol megsebesült és szabadságra en­gedték haza. Édesanyám gyorsan étellel kínálta, apám egy kancsó bort hozott. A nagymamám átkötötte Jóska bácsi sebét, mert már át- vérzett. Jóska bácsi közben meg csak mesélt és mesélt a csatáról. Gyorsan megtelt a szoba. A szomszédok is átjöttek hallgatni a harcokból hazajött legényt. Elmondta, hogy a szolnoki csa­tározások alatt a Lehel-huszá­rok nagy próbát tettek. Dicső­séggel helyt álltak. Meséjét hallgatva, mi gyerekek a ruháját figyeltük és irigyeltük. Fűzöld csákóját, amelyen a Lehel kürt címer volt rézből, bizony fel­próbáltuk. 1849. március 30. Nem tu­dom miért, de ma korán kel­tünk. Nagy volt a jövés-menés a házban. Édesanyám elküldött a patikába. A városban is több ember járt, nem úgy mint más napokon. A patikában is sokan voltak, leginkább asszonyok és gyerekek. A felnőttek közül so­kan sírtak, beszédükből azt vet­tem ki, hogy a szolnoki csatá­ban több huszár megsebesült és itthon vannak. Mások halottai­kat siratták. Szerencsére voltak, akik az élőkért imádkoztak. Mikor apám hazajött, már ágyban voltam. Suttogva be­szélgettek. Valamire készülnek, de vajon mire? Hallgatóztam. Mintha azt mondták volna, a ta­kácsmestereknek sok lesz a dolguk. Sok pokrócot kell szőni. A szűcsöknek mentét kell varrni, foltozni. A csizmadiák­nak is lesz tennivalójuk. Apám az Egyletben volt. A mesterek között felosztották a munkát. Megbeszélték, kinél gyűjtik össze az elkészült holmikat. Egész éjjel nem aludtunk. Meg­értettem, miért volt a városban ilyen nagy sürgés-forgás. 1849. március 31. A temp­lomba készülődtünk. Már Jóska bácsi is velünk jött, hálát adni Istennek, hogy megmenekült. A felnőtt férfiak egy csoportban imádkoztak, s közben halkan beszélgettek. Egyszercsak hal­lom: Hatvannál nagy a csend. Készül valami. Csak harcra gondolhattam, hiszen a minap Béla bácsi is járt nálunk. Egy ütközetről beszélt. Ő nemzetőr már régen. A nemzetőrök is részt vettek a szabadságharcban. Világos­kék zekéjüknek bal karján nem­zeti színű szalagot viseltek. Ahogy mesélte, az országban csak négy nemzetőri kerület alakult Vác, Pápa, Szolnok és Arad gyülekezőhellyel. A temp­lomból hazafelé menet szinte minden utcában gyülekezés volt. Szüléimét hiába kérdezget­tem, csak annyit mondtak: csendbe már gyerekek. 1849. április 1. A megyeház előtt gyűlés volt. Rengetegen gyűltek össze. Édesanyámmal csak messziről néztük a gyüle­kezetét. Egy idegen ember hor­dóra állva beszélt a tömeghez. Nem hallottam semmit. A lel­kes tömeget egy osztrák katona közeledte oszlatta szét. Osztrák, orosz katonák február óta van­nak a környéken. A rendházban, a zárdában egyszer dorbézoltak. Egy nagyobb osztrák sereg 23 katonája teljesen kifosztotta a kolostor magtárát és éléstárát. Nagy kárt okoztak a tüzelő fá­ban is. A tisztelendő úr és a kedves nővérek minden csalá­dot imádkozásra kértek a meg­békélés érdekében. Édesapám izgatottan jött haza. - Futár jött - mondta. Kossuth kiadta a parancsot: Kezdődik a tavaszi hadjárat! A városok megértették: készülnek a katonák fogadására! Eszembe jutott, hogy a minap már be­szélgettek arról, kinek mi lesz a dolga, amikor segíteni kell. A malmoknak többet kell dol­gozni, s minden család ajánljon fel annyi búzát, amennyit tud. Segítség kell a mestereknek is. A kovácsok legyenek készen­létben! A családok önként vál­lalták a katonák elszállásolását. Az öregek beszélték, hogy a jász nép mindig is segítőkész, ha a hazáról van szó. 1849. április 2. A ház ap- raja-nagyja tüsténkedett. Disz­nóvágáshoz készülődtünk. A férfiak szó nélkül perzselték a jószágot. Ezen a napon a város­ban minden házban nagy volt a sürgés-forgás. A szomszédban kenyeret sütöttek, többet mint más alkalmakkor. Alkonyatkor Tóth Pista bácsi jött, nagyon sietett. A megyeház előtt újra gyülekezet van - mondta. Futár jött: Hatvannál győztek a ma­gyarok! Nagy volt az öröm. Az asszonyok imádkoztak, édesa- pámék koccintottak egy-egy pohárral és átölelték egymást. Jóska bátyám - a szolnoki sebe­sült - elővette kardját és köny- nyes szemmel megsimogatta. Később felállt és elmondta Pe­tőfi Sándor: Talpra magyar című versét. 1849. április 3. Nagy napra ébredtünk. Ez a nap azért volt nagy jelentőségű a jászberényi­eknek, mert mára várta a város a katonákat. A sereg Hatvan felől jött. Nálunk megpihennek, s in­dulnak Tápióbicske felé. Nagy volt a sürgés-forgás az egész városban. Otthon csak útban voltunk, és a nagymamám azt mondta: Ejnye gyerekek, foglal­játok már el magatokat, ne lá- batlankodjatok itt! Ekkor tá­madt az ötlet, hogy hívjuk át a szomszéd gyerekeket, s men­jünk ki a városszélre várni a ka­tonákat. Többször haza-haza szaladtunk enni-inni. Dél körül tarisznyával mentünk vissza. Egyszercsak dobszót hallot­tunk a távolban. Lélegzetvissza­fojtva figyeltünk. Semmi. Gyorsan felmásztam egy fára, utánam a többi. A hang egyre erősödött, de nem láttunk sem­mit. Sok időnek tűnt, míg egy­szercsak egy lovashuszár jelent meg a messzeségben, kezében zászlóval. Utána egyre többen gyalogosan. Ekkor már tisztán kivehető volt három doboló alak. A gyalogosok és a huszá­rok már messziről pompáztak a friss tavaszi fényben. A fegyve­rük csillogott-villogott. A lát­vány lenyűgöző volt. A kis Ferkó megszólalt: - Fussunk, fussunk, mondjuk el a hírt a vá­rosban. Az emberek gyorsan ad­ták tovább másoknak a hírt, s a város utcái villámgyorsan meg­teltek. Ujjongva, éljenezve köszön­töttük őket. A házakból előke­rült egy-egy flaska bor, kenyér, kalács. Ki mit kapott a kezébe. Felmentünk Dénesék padlására. Onnan kémleltük a színes tö­meget. Egy nemzetör a temp­lom tornyából nézte a csodála­tos vonulást. A katonák javarészt az őket elszállásoló családokhoz men­tek. Nálunk kalácsot, bort, ke­nyeret, hagymát, szalonnát, kolbászt ettek. Öt katonát lát­tunk vendégül. Édesapám bor­ral, étellel, nagymamám süte­ménnyel kínálgatta őket. Késő estig tartott az eddegélés, a har­cokról történő beszámoló. Sok-sok kérdést tettünk fel ne­kik. Ezen az estén sok herényi házban elevenedtek meg újra és újra a szabadságharc győztes csatái. Fáradtak voltak nagyon, mégis megengedték, hogy lova­ikra felüljünk, fegyvereiket ke­zünkbe vegyük. A lovakat meg­etettük, megitattuk, a sörényü­ket kikeféltük. Tíz óra tájban zörgettek. Édesapám kiment. Dancsa Feri bácsi hozta a hírt, hogy itt van­nak a szabadságharc vezetői: Kossuth Lajos, Damjanich Já­nos és Görgey Artúr. Ott vacso­ráznak a kerületi székházban. Nagyot dobbant a szívünk. Édesapám gyorsan felöltözött és elment. Látni akarta őket. Én is, de engem nem engedett. Azt mondta, vigyázzunk a katonák álmára; most ez nagyon fontos. Nagymamám és édesanyám egész éjjel imádkoztak a kato­nákért, hogy Tápióbicskén is győzni tudjanak. Uj patika. Tegnap délután megnyílt a város ötödik gyógyszertára Szenthárom­ság néven, a Megyeház utca sarkán. Három vállalkozó gyógyszerész alakított egy kft.-t, s megnyitották a gyógyszertárat. Nemcsak gyógyszereket, hanem gyógyhatású szere­ket, gyógynövény-készítményeket is árulnak. Eredményhirdetés Jászberény önkormányzata még az év elején pályázatot út ki általános és középiskolás di­ákok részére, a város napja je­gyében. A szabadságharc gyermekhőseiről, 1849 áprili­sának eseményeiről vártak dol­gozatokat. A diákoknak és taná­raiknak a Gyermekek Háza, a Pro Pátria Szövetség és a városi könyvtár segített a felkészülés­ben. Az eredmény nem is ma­radt el, 20 pályamű érkezett. A zsűri értékelése szerint a következőket részesítették díja­zásban az általános iskolások közül: 1. Járadi József (Bajcsy-Zs. úti iskola), 2. Márkházai Nikoletta (Székely Mihály iskola), 3. Budai Lóránd (Nagyboldogasszony iskola) és Auer Katalin (Kossuth úti is­kola). Dicséretben részesült Tyahur Andrea, a Székely Mi­hály és Simon Éva, a Bajcsy-Zs. úti iskola diákja. Az első helye­zett 1500, a második 1000, a harmadik 500-500 forintot ka­pott. A középiskolás pályázók közül Kisádám Szilvia és Pádár Éva munkáit díjazták ezer-ezer forinttal, dicséretben Járadi Ka­talin részesült. Mindhárman a Lehel Vezér Gimnázium diák­jai. Minden pályázó kapott em­léklapot és könyvjutalmat is, melyet a Jász Múzeum és a Pro Pátria Szövetség adott. „A sikergyerek” Az elsődíjas napló „szer­zője” a 12 éves Járadi József. Munkáját ezen oldalon olvas­hatják olvasóink. Nagyon ke­vés rövidítésjel adtuk közre az elkészített naplót. A díjki­osztás alkalmával kérdeztük;- Hogyan készítetted ezt a pá­lyázatot?- Tanár nénitől, Tyukász Tamásnétól hallottam, hogy van ez a pályázat. Kitaláltam, hogy naplószerűen írom meg ezt. El­készítettem a fogalmazásokat, anyukám pedig átnézte, hogy jó-e, nincs-e benne hiba.- Szüleid?- Anyukám tanítónő, apukám technológus az Aprítógépgyár­ban. Két testvérem van.- Mit csinálsz szívesen?- Szeretek olvasni, meg min­den mást is, amit a gyerekek.-Jó tanuló vagy?- Hát, négyes-ötös.- Tudod-e már, milyen pá­lyára készülsz?- Nem nagyon. Valószínűleg a gimnáziumba megyek, testvé­reim is oda járnak. Az egyik a nyolcosztályosba, a másik a rendesbe. O is pályázott, és di­cséretet kapott. Informatikai képzés kezdődik a szakközépiskolában A „2 F” magániskola 17 év­vel ezelőtt alakult Firenzében egyetlen iskolával és egy lelkes, magas szakmai színvonala kép­viselő tanárgárdával. Ma Euró­pára kiterjedő iskolahálózattal rendelkezik. Ausztria, Francia- ország, Svájc, Németország, Spanyolország után 1992-ben hazánkban is létrehozták az első iskolákat. A siker titka valószí­nűleg az iránt a mentalitás, az a tanítási módszer, amellyel a „2 F” hálózaton belül dolgoznak. Szerintük legfontosabb, hogy a tanuló örömet találjon abban amit tanul, szívesen foglalkoz­zon a számítógéppel. Ezért az órákat érdekesen, színesen épí­tik fel, csak a legszükségesebb elméleti magyarázattal élnek, teljes mértékben gyakorlatcent- rikusan dolgozzák fel az isme­retanyagot. A hazai számítás- technikai oktatás ezzel szemben a számítógép kezelését helyezi előnybe, inkább operátori kép­zéssel foglalkozik. A „2 F” iskola alapfokú prog­ramozást tanít. Célja, hogy a ta­nuló meglássa az összefüggése­ket, megértse a programozás logikáját és tudását képes le­gyen bármikor továbbfejlesz­teni. A képzés tanfolyami for­mában történik, 10-12 fős cso­portokban, ahol minden tanuló külön gépen dolgozik. A kurzus hetente két délután nyolc hóna­pig tart és vizsgával záródik, Európában elfogadott, alapfokú programozói bizonyítványt ad. Mindez a jászberényiek szá­mára is elérhető lesz, mivel az iskola számítástechnika tanára, Besenyi György Firenzében két hétig tartó felkészítő tanfolya­mon sajátítja el azokat a haté­kony módszereket, amelyeket a „2 F” iskola közel két évtizedes működése alatt kidolgozott és összegyűjtött. így hasonló tan­folyamot indítunk. A részvételi díj kb. 3 ezer 500 forint ha­vonta. Bárki jelentkezhet, szá­mítógépkezelői ismeret nem kell, mert a képzés teljesen az alapoktól indul. A képzésről a „2 F” iskola olasz és magyar képviselői rész­letes tájékoztatást, bemutatást tartanak a Liska József Erősá­ramú SZKI kollégiumában (Rákóczi u. 13. sz.) április 26-án délután 3 órakor. Be­iratkozás a tájékoztatót követő napokban, április 27-én, 29-én és május 3-án 15 és 18 óra kö­zött lehetséges. Szabó László Az oldalt írta és szerkesztette: Kiss Erika Fotó: Mészáros János és Baráth Károly Veszélyben a Földünk Ezzel a címmel hirdet rajzpályázatot a Gyermekek Háza nemcsak a jászberé­nyi, hanem a jászsági gye­rekek számára. A környe­zetszennyezés, a természet­rombolás, Földünket fe­nyegető globális katasztrófa veszélyeire és hatásaira kí­vánják felhívni a figyelmet. ,-Sárrá is kíváncsiak, hogy a gyermekek milyen megol­dásokat javasolnak, saját környezetükben mit látnak tarthatatlannak. A rajzokat - bármilyen technikával ké­szülhetnek - felkért és sza­kértő zsűri fogja elbírálni. Három korcsoportban - 6-9 éves, 9-11 és 12-14 éves - adják ki a díjakat. A pálya­munkákból kiállítást ren­deznek majd. Beküldési ha­táridő: 1993. április 30-a, a Gyermekek Háza címére: Bercsényi út 52. sz. F ranciaországba utaznak Az egységes Európa szel­lemében középiskolai zenei hetet rendeznek a dél-fran­ciaországi Montpellier vá­rosában. Spanyol, német, angol, francia, lengyel és magyar középiskolai kóru­sok vesznek részt a fesztivá­lon. Hazánkat a Lehel Ve­zér Gimnázium leánykara - amely az Év kórusa címet nemrég nyerte el - képviseli Bedőné Bakki Katalin ta­nárnő, karnagy vezetésével. Az 52 tagú kórus a Jan Ma­net Gimnáziumban a feszti­vál során három nagy kon­certet ad. Az április 12-23-ig tartó utazás során diák Utó 1 kozok,* kulturális programok is lesznek. ... " M Szünidei házibuli A Munkás és Ifjúsági Házban április 8-án csütör­tökön egésznapos szünidei program lesz általános isko­lás gyerekek számára. Dél­előtt 10 órától a kézműves műhelyben: batikolás, gyöngyfűzés, bábkészítés, rajzverseny, papírhajtoga­tás. A kaszinóban ügyes­ségi, szellemi és számítógé­pes játékokra kerül sor. Egy órakor vetélkedő kezdődik. A műhelyekben készült tár­gyakat árverésre bocsátják fél kettőkor, majd 14 órától tombolasorsolás lesz. A jászsági Tátika verseny 15 órakor kezdődik, ezt követi a diszkótánc-verseny 16 órától. Cantry táncház ré­szesei lehetnek a fiatalok 17 órától. A népszerű Manhat­tan együttes bulija 18 óra­kor kezdődik. Egy ovi bezár Jászberényben több böl­csőde szűnt meg az elmúlt években. Most került sor arra, hogy egy óvoda is be­zárja kapuit. A csökkenő gyermeklétszám arra az el­határozásra vezette a városi közgyűlést, hogy döntsön a Petőfi Sándor úti ovi meg­szüntetéséről. Eddig 20-22 gyermek járt oda. Most egy kicsit távolabb kell - körül­belül 600-700 méterre - menni, a Kiss Ernő utcába. Itt bőven elférnek, hisz nem volt zsúfolt ez az intéz­mény. A négy óvónő és a két dajka is átkerül a gyere­kekkel, így nagy változást, törést nem jelent majd az apróságok számára a költö­zés. A „kiszolgált” épület nem lesz híjával a gyere­keknek ezután sem. A Szé­kely Mihály Általános Is­kola jelenleg három szük­ségtanteremmel rendelke­zik. Ezt a helyzetet oldja fel az ovi bezárása. A helyisé­geket - kisebb átalakítás után - az iskolai oktatás cél­jaira használhatják ezután.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents