Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-05 / 79. szám

1993. április 5., hétfő Sportextra 15 Szávó János visszatér? Negyedszázad feketében Őrjárat a sportiskolában Az élsportról sem elfeledkezve Sokak meglepetésére, január elsejétől ismét működik a sportiskola a megyeszékhelyen. Soroza­tunkban nem a régi és az új közötti különbségeket keressük, hanem azt, hogy az intézmény mennyire képes betölteni utánpótlásnevelő feladatát. Többen úgy kezelik ezt a dolgot, elsősorban néhány aggódó szülő, mintha valami elefántcsont-toronyban székelő hivatal emberei foglalkoz­tatnák csemetéiket. A félreértések elkerüléséért: az SZVSE az önkormányzat önálló költségvetés­sel rendelkező egyesülete, amely hét szakosztállyal működik, az általános-és középiskolások bá­zisa, irodái a tiszaligeti stadionépület földszintjén találhatók. Folyik a gyakorlás a tűzoltók csarnokában (Fotó: novák) Behozni a lemaradást Szolnokon kosárlabdáról írni mindig hálás feladat. Főleg ak­kor, ha az egész utánpótlás vo­nal szálai olyan fogalommá vált név viselőjének kezében futnak össze, mint Acsay Attiláéban. Az évtizedek során megszám­lálhatatlan tehetség és kevésbé annak mondható kosaras fordult meg az edzésein. Olyan fiúkat nevelt a sportágnak, akik közül talán elég Mérész vagy Kiss „Kipe” nevét említeni. „Attila bácsi” bevallása szerint, a sport­iskola beindulásával saját csap­dájába esett, hiszen most jött rá arra, hogy neki is köszönhetően, a gyengébbik nem képviselői­nek felkészítése mekkora hát­rányba került a fiúkéval szem­ben. Hiszen eddigi munkássága során az összes jó szakambert a férfias oldalra csábította. Mindkét nem esetében a mi­nik (5-6. osztályosok), serdü- lők(7-8), kadettok (középiskola 1—2. osztály) és ifjúságiak tar­toznak az SZVSE-hez, a lá­nyoknál annyi módosítással, hogy a sajátos fejlődési folya­matokat figyelembe véve a he­tedikesek az úgynevezett gyer­mek kategóriába tartoznak, a serdülők csoportját pedig a nyolcadikosok alkotják. Mivel az Olajbányász és némiképpen a MÁV MTE jól bejáratott ne­velési módszereit és kapcsola­tait kell folytatni, a sportiskola ebben a sportágban szinte kész és jól működő rendszert „örö­költ”. Tennivaló azonban itt is akad azért. Acsy Attila szerint: -A képzés során precízebben, gondosabban kell oktatni az alapokat a jövőben. Amíg ez meg nem történt, nem szabad továbblépni. Edzőinket ne első­sorban az eredményesség rrioti- válja. Pontosabban, a legkiseb­bektől felfelé haladva folyama­tosan kerüljön előtérbe az is, de mindig a nevelés összhatásában kapjon fokozatosan szerepet. Ehhez kell kidolgozni a prémi­umrendszert is. Lényegesnek tartom a gyerekek sportág iránti elkötelezettségének feléb­resztését. Ha például edzésen van, akkor csak arra koncent­ráljon. Lehet bármilyen tehet­séges valaki, ha nem fegyelme­zett, nincs akaraterő benne, nem szabad időt és energiát fordítani rá. Tizennégy edzőre vár tehát ez a feladat, akik a jövőben to­vábbképzéseken fognak részt- venni, itt Szolnokon, alkalman­ként külföldi előadókat hall­gatva a fővárosban. Az utánpót­lás szemszögéből nézve kissé korán lett bajnokcsapata a vá­rosnak, be kell hozni a lemara­dást, ami azt jelenti, nem érett még a „termés”. Várni kell amíg kinőnek újabb Mérészek, Kiss Petik, hogy ne csak az Olajbányásznak jusson tehetsé­ges játékos, hanem akár az egész hazai élvonal számára. És emellett minél több egészséges embert nevelni a társadalom­nak. Szűkében a szakemberek Hasonlóan a kosarasokhoz, a röpiseknél is mindkét nem ré­szére folyik az oktatás. Péter Ferenc szakágvezető, aki egy­ben a Vegyiművek férfi csapa­tának is trénere, és négy kollé­gája, összesen hetvenöt gyerek­kel foglalkozik. Három eszten­dővel később szeretnék leg­alább kétszázra emelni a lét­számot. Itt is lemaradás mutat­kozik a női ágon, míg a fiú vo­nalon szép sikerek születtek az utóbbi három esztendőben. A Makai-féle társaság az orszá­gos ifikupán elért második és harmadik helyezése figyelemre méltó nevelőmunkát sejtet. A szakágvezető mégsem elé­gedett. Először is azért, mert szerinte az edzőhiány miatt két- évenkét adják egymásnak a csoportokat, a korábbi négyéves terminussal szemben. Bár a gyakorlat még nem igazolta en­nek helytelenségét, de a szak- emberhiány mindenképpen nyomasztó. Arról nem beszélve, hogy a testnevelők egy része nem tud sportiskolában gondol­kodni, még mindig az intézetek közötti rivalizálást tartják szem előtt, holott januártól közös cé­lokért kellene dolgozniuk. Péter Ferenc a sportág nép­szerűségével sem elégedett: - Nem tudom, csak sejtem miért nem közkedvelt nálunk a röp­labda. Olyan nemzetek, fran­ciák, belgák, németek előztek meg minket, amelyek mögöttünk kullogtak. Sok pénzt fektetnek nyugaton és Amerikában a röp­labdába, lehet, hogy az hiány­zik. A sok nehézség ellenére bi­zakodom, és csak hálával tarto­zom az önkormányzatnak, mert az anyagi erőket koncentrálta. Már tényleg nem mostohagye­rek többé az utánpótlásnevelés, mint annak előtte volt az egye­sületeknél. Ez olyan erdőtelepí­tés, melynek húsz év múlva lesz haszna. Néder István Szigorú pedagógus hírében áll, amiért némi szorongással indultam Törökszentmiklósra. Az csak fokozta feszültségemet, hogy mint labdarúgó játékveze­tőt már több mint húsz eszten­deje ismerem, de még szót so­sem váltottunk. Pedig hányszor találkoztunk a hetvenes évek NB I-es bajnokságában? Szávó János tanár úr harminc éve ok­tatja a matematikát és az ábrá­zoló geometriát a Bercsényi Miklós Gimnáziumban. Szá­mára a bíráskodás nemjelentett egzisztenciát, csupán mint sportban felnőtt egészséges fia­talember, kikapcsolódásként fújta a sípot. Méghozzá nem is rosszul. Az 1960-ban általa irá­nyított GÖCS Vasas-Hajdúbö­szörmény úttörő meccs - ame­lyen debütált - után pályája fel­felé ívelt, egyenesen a FIFA- listáig. A hazai élvonalban 1971 június 28-án mutatkozott be a Csepel-Tatabáríya összecsapá­son. Tervezett búcsúmeccsén, a százötvenediken (éppen a szüle­tésnapjára esett) ugyanaz volt a párosítás negyedszázados mű­ködése befejezéseként. Ponto­sabban lett volna. Mivel az előző fordulóban az újpesti tré­nert, Temesvári Miklóst lepa­rancsolta a kispadról, a vélhe­tően edzőpárti ellenőr jóvoltá­ból az utolsó pillanatban táv­iratban értesítették: „küldése tárgytalan’. Meg kell még említeni a FIFA-találkozókat. Hét alka­lommal látott el vezető bírói, ötször annyiszor partjelzői fel­adatokat, a legtöbbet Palotai Károly segítőjeként. (Még ta­valy is kapott karácsonyi üdvöz­lőlapot a Real Madridtól.) Amíg vezetett, egy korty alkoholt nem ivott, napi futóadagja legalább tizenkét kilométerre rúgott. Bú­csúmeccse nem volt, egyik nap­ról a másikra tette le a sípot, a szerelést pedig csupán egyszer volt hajlandó magára ölteni is­mét: mikor elhunyt törökszent­miklósi labdarúgók, játékveze­tők és vezetők tiszteletére em­lékmérkőzést rendeztek. Tenni­valója azért akadt bőven, hisz a Széchenyi utcában vásárolt por­tán szemre való családi ház „nőtt ki” a földből, a berendezés bizonyára a háziaszony ízlését dicséri. Gazdag tapasztalatait még aktív korában tanfolyamo­kon, továbbképzéseken próbálta átadani, ellenben azt nem vál- lata, hogy a szombati NB I-es mérkőzések után, vasárnap a megyében működjön. Emiatt nézeteltérése támadt a megyei JB-vel. Azt a feladatot a fiata­loknak szánta. Volt egy kritukus, másfél Nehéz feladat az elnökség évig tartó időszaka a hírhedt bundabotrány idején. Egysze­rűen megorrolt azért, mert le­vették a FIFA-listáról. De mi­után szurkolói körökben az ő nevét is emlegetni kezdték, vá­laszként, természetesen tiszta lelkiismerettel visszatért, s mindjárt a forduló játékvezető­jévé lépett elő. Nyolcvanötös önkéntes távo­zása óta a tévémeccseket is csak ritkán nézi, ugyanúgy mint an­nak idején. Ha mégis kiváncsi volt, akkor inkább a játékveze­tőt leste, főleg ha a fekete ruhá­ban ráadásul egy olyan sípmes­ter irányított, mint Lobello. Megyénkben úgy általában igé­nyelték a segítségét, konkréten azonban egyszer sem. így ma, amikor újra választják a JB el­nökét, talán nem tisztességtelen egy olyan ember véleményével előhozakodni, akinek nevét a vérbeli profik között jegyezték fék- Én azt szeretném, ha olyan fiatalember kerülne a JB élére, aki megfelel az általam felállí­tott hármas követelménynek: először is, tudjon megnyerni egyéneket a játékvezésnek, ké­pes legyen őket megtartani és utoljára arról se feledkezzen el, hogy a búcsúztatás mindenkinek jól eshet. A mostaniak közül is­merem Varga Sanyit, ő még le­pipálhat engem, mint a megyé­ben legtöbb NB I-es meccset ve­zetett ex-bírót, és a tavaly elő­lépett Marosvári Csabát. Akármelyiküket szívesen látnám vezetőként, de hozzá kell ten­nem, nehéz feladatot kell vé­gezni. Hisz az NB I-es elfoglalt­ság mellett sok energiát elve­hetnek az itteni adminisztrációs ügyek. Csabát kimondottan al­kalmasnak találnám. Fiatal, jó szellemű vállakozó, akinek „lö­kést" adhat megválasztása. És akkor az sem kizárt, hogy én is visszatérek. (ni) Sportoló családok Vasicsekéknél a minőségi munka alapkövetelmény Szülők és gyermekek, akik örök életükre elkötelezték magukat szeretett sportáguk­kal. De vajon az utódok - fiúk, lányok - örökölték-e szü­leiktől a tehetséget, a szor­galmat? Folytatódik-e a csa­ládi hagyomány? Vasicsek mester Vasicsek János családjára minden jelző telitalálat. Édes­apja Csehszlovákiában labda­rúgó edző volt, ő maga pedig teniszezett. Mikor a Cikta, Martfűn 1943-ban építeni kezdte a cipőgyárat, a csehszlo­vák szakemberek nemcsak a műszaki kultúrát hozták ma­gukkal, hanem a sportot is. így honosodott meg több sportág, köztük a röplabda. A család át­települt és Vasicsek 1956-ban a martfűi NB Il-es csapatban kezdett röplabdázni. Négy év múlva hívta az MTK, három évig az NB I-ben játszott. Szol­noki katonáskodása után vissza­tért Martfűre, ahol még 1971-ig szerepelt, majd egy év múlva elvállalta a Szolnoki MTE női csapatának az irányítását. Az együttest 1978-ban átvette a Szolnoki Vegyiművek. Három év múlva bejutottak az NB I-be, azóta ott szerepelnek, négy éve az A-csoportban. Ilyen sport­múlt után nem csoda, hogy a lá­nya és a fia is követte édesapjuk sportszeretetét. Vasicsek János úgy érzi, nem a legideálisabb légkörben dolgozik.- Sok középszintű, gáncsos- kodó emberrel találkoztam már a munkámban Szolnokon. Szomorú, hogy testnevelő tanár lányom is hasonló benyomáso­kat szerzett. Szerencsére mecé­nások is vannak, mint például Szalay László, a Tiszamenti Vegyiművek vezérigazgatója, vagy Szikszai Ferenc a helyet­tese. Építőembemek tartom magam, ezért büszke vagyok Kolláth Emire, aki tizenhárom évesen nálunk kezdett és válo­gatott lett. Sipos Jutka is saját nevelés, tizenöt éve szerepel, korábban tagja volt a válogatott keretnek. Hozzánk igazolt a szintén válogatott Sülyösné, a másodosztályból hoztam fel Fé­sűs Erzsit, s játszott nálunk az olimpiát is megjárt Lengyel Gabi. Mindig igyekeztem jó közösséget kialakítani. Örülök, hogy ehhez segítőkre is leltem. Ilyen dr.Pataki Mihály, a Tisza- parti Gimnázium igazgatója vagy dr.Karsai Koppány, aki évek óta díjmentesen a csapat orvosa. Említhetem még Benke Anitát, aki ifjúsági válogatott lett, szívesen emlékszem Mé­száros Marianna játékára.- Ági lányod édesapja nyom­dokait követve választotta a röplabdát?- Ági először teniszezett, de mivel nem volt megfelelő a ne­velőmunka, tizennégy évesen áthoztam röplabdázni. Emivel együtt kezdtek, s már az NB Il-ben is játszott. Teniszben jól szerváit és röplabdában is ez volt rá a jellemző. Ilyen embe­rek hiányoznak, akik alárende­lik magukat a csapatérdekek­nek. Be tudtam volna építeni az együttesbe, de fontosabb volt, hogy elvégezze a testnevelési egyetemet. Jelenleg a Tiszaparti Gimnáziumban testnevelő, a sportiskolában pedig a juniorok edzője.- Hogyan lehetséges viszont az, hogy a fiad a vízilabdát vá­lasztotta?- Amikor Martfűről Szol­nokra költöztünk, két dolog mo­tivált: a tanulási és a sportolási lehetőség. Jó volt a vízilabda utánpótlás, Hasznos Istvántól, majd Agócs Gyulától kapott jó alapokat. Tagja volt minden korosztályos válogatottnak, ját­szott az Ifjúsági Barátság Ver­senyen, a szolnoki csapattal Magyar Népköztársasági Kupát nyertek. Bekerült a felnőtt vá­logatott keretbe, de fontosabb volt a tanulás. Az OSC játékosa, tavaly szerezte meg a fogorvosi diplomát, most szakorvosira jár. Az elmúlt nyáron nyelvtanulás és szakmai gyakorlat céljából három hónapig Svájcban tar­tózkodót.- S Ági, hogy vélekedik a pa­páról?- Az egyik legjobb szakem­bernek tartom Magyarországon. A modem játék híve, egy lépés­sel mindig a hagyományos röp­labda előtt igyekszik járni, de Ági, apja nyomdokain sajnos, ehhez kevés segítsé­get kapott. Csodálkozom, hogy nőkkel ennyi idő óta bírja. Jó­magam tizenkét éve vagyok NB I- es játékos, s teniszben OB II- es minősítést szereztem, mindkettőben pedig edzői vizs­gát tettem. íme, a Vasicsek család, amelyben a sport központi sze­repet tölt be. Nem gazdagodtak meg belőle, de Szolnok sportpa­lettáján színgazdag területet töl­tenék be. (pataki) PEPITA A Nemzeti Egészségvédelmi Intézet javaslatára - sportren­dezvényt is tartanak Budapes­ten. Czékus Lajos, az MLSZ fő­titkár-helyettese bejelentette, hogy szerdán az Üllői úti stadi­onban a Ferencváros - PMSC- Fordan kupa-negyeddöntő előtt 16.30 órai kezdettel, jótékony célú labdarúgó mérkőzést ren­deznek az orvosok és az or­szággyűlési képviselők váloga­tottja között. Eredetileg gazda­gabb programot terveztek, a saj­tosok és a fővárosi önkormány­zati képviselők együttesét is szerették volna meghívni, de et­től el kellett tekinteni, mert csak egy találkozóra kaptak enge­délyt a ferencvárosi házigazdák­tól. A Magyar Snooker Liga áp­rilis 9. és 11. között a budapesti Billiard Art Clubban rendezi meg az országos snooker csa­patbajnokságot. A 4-6 fős csa­patok április 7-ig, 4 ezer forint nevezési díj befizetése ellene- nében, jelezhetik részvételi szándékukat. A űevezési határ­idő lejárta után a verseny szín­helyén tartják meg a hivatalos sorsolást. Mindkét csoportban körmérkőzések után az első két helyezett küzdhet meg a dön­tőbe jutásért. A mérkőzések az előcsatározások során négy, 2 nyert játékig tartó egyéni, és egy, szintén 2 nyert játékig tartó páros találkozóból állnak. Az elődöntőben és a döntőben 3 nyert játszmáig küzdenek a já­tékosok. A versenyen az alka­lomhoz illő öltözék hiányában nem állhat senki asztalhoz. Sokan segítik a győriek a vá­rosi szabadstrand területén zajló építkezéseket. Három homokos röplabda-, illetve egy lábte­niszpálya, továbbá egy nagy já­téktér felújítása folyik a Rába- parti városban, a Vízicentrum területén pedig egy betonos láb­teniszpálya készül. Csaba László városi sportfelügyelő, a munka kezdeményezője el­mondta a Kisalföld munkatár­sának, hogy a hatmillió forint értékű építkezéshez összesen 400 ezer forintnyi segítséget tudtak nyújtani, a többit a hasz­nálók, a felüdülésre vágyó em­berek adták össze - munkában. Szombathelyen az Érdeke­gyeztető Tanács napirendjén a helyi iparűzési adó elosztásakor kiderült, hogy abból a legna­gyobb részt, összesen 13 millió forintot a sport támogatására szánják az adózó iparosok. A szabályok szerint a 15 ezer fo­rintnál többet fizetők határoz­hattak arról, hogy iparűzési adó­juk egyharmadát milyen célokra fordítsa a város. Az eseményről hírt adó Vas Népe - jelentősé­géhez méltóan - az első olda­lára tette az arról szóló beszá­molót. Számos intézet és alapítvány fogott össze Zala megyében, hogy kiadják Siklósi Vilmosné „Kisiskolás torna” című köny­vét. A műben a szerző részlete­sen foglalkozik a helyes testtar­tással és üléssel, a tanítást se­gítő, osztályteremben végez­hető gyakorlatokkal. Található a könyvecskében labdával, bab­zsákkal, tomabottal, zsámollyal és tornaszőnyeggel végezhető gyakorlat. A Zalai Hírlap a ki­adványt ismertetve megjegyzi, hogy a játék fontosságának hangsúlyozásával jobb kapcso­lat alakulhat ki a pedagógus és a diák között. Szélsőséges helyzetben élő emberek számára szervezett egy kiváló ötlet megvalósításaként rendszeres testnevelést a gyulai Pándy Kórházban Szlávityné, Tóthné Kenéz Ildikó és Med- gyaszainé Sebestyén Kinga. A férfi ideg- és pszichiátriai osz­tályon reggel zenére tornáznak a betegek, délután válogathat­nak az asztalitenisz, a kosár­labda és a fogyasztó kerékpáro­zás között - írja Békés megyei HírlaD.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents