Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-01 / 76. szám

6 Szolnoki Extra 1993. április 1., csütörtök Szolnoki agglomeráció Hiányzó funkciók, laza kapcsolatok Ha a városnak az Alföldön betöltött regionális szerepkörét vizsgáljuk, akkor mindenkép­pen abból kell kiindulnunk, hogy maga az agglomeráció az alföldi régió térszerkezetének legexponáltabb térsége. Annak ellenére, hogy Debrecen és Szeged hierarchiaszintje meg­előzi Szolnokét, és a város csu­pán egy a hét regionális közpon­tot követő négy dinamikus fej- lődésű településegyüttes közül, fejlődési lehetőségeit tekintve adottságai kiválóaknak tekint­hetők. Térszerkezetileg a regio­nális és nemzetközi térszerke­zeti vonalakat alapul véve, Szolnokhoz kötődik az Alföld mintegy 3/5-e, amely terület társszerkezeti kapcsolatrend­szere Szolnokon keresztül kö­tődik a fővároséhoz. Nyilván­való, hogy ez a térszerkezeti pozíció kedvező lehetőségeket teremt a város regionális sze­repkörének kiteljesedésére. Ez egyértelműen a szolgáltató (ter­cier és kvaterner) funkciók fej­lesztését teszi szükségesé, ame­lyek révén Szolnok megerősít­hetné pozícióját, illetve fokoza­tosan javíthatná azt. A központi város fejlődésének dinamizáló­dása az agglomerációs övezet településeire és a településcso­port egészére is jótékony hatás­sal lehetne. Kétségtelen, hogy Szolnok az Alföld legjelentősebb települé­seinek hierarchiaszint szerinti sorrendjében csak az ötödik he­lyet foglalja el. Az utóbbi évti­zedek szolgáltató szektorában bekövetkezett fejlődést vizs­gálva az állapítható meg, hogy amíg Szolnok inkább a terme­lési funkciókat bővítette, addig Nyíregyháza, de méginkább Kecskemét számos olyan sze­repkört tudott magához ragadni, amely a tercier és kvanterner funkciók erősítésével e városok hierarchia szintjét emelte. Egyértelmű, hogy Szolnoknak jobban kellene támaszkodnia a térszerkezeti pozícióból addó előnyökre, és ezek alapján töre­kednie a lépéstartásra, majd föl­zárkózásra e funkciók tekinte­tében is. Az ilyen típusú tudatos fejlesztés hozzásegítené Szol­nok városát ahhoz, hogy az el­múlt évtizedek gyakran erőlte­tett ipari fejlesztése és a ha­gyományokat nem mindig tisz­teletben tartó városépítése nyomán létrejött diszharmónia mihamarabb megszűnjék, és a város egyes szférái közötti ará­nyos fejlődés eredményeképpen helyreálljon a harmónia. E te­kintetben ugyan még nincs al­földi viszonylatban sem túl nagy gond a város fejlődésével, de a tudatos fejlesztésnek min­denképpen a szolgáltató funk­ciók bővítése és a harmónia ez általi magasabb szinten való megteremtése lehet csak a célja. Ami a megyét illeti, a szol­noki agglomeráció Jász-Nagy- kun-Szolnok megye térszerke­zetének kiemelkedő jelentőségű góca, amely mintegy összetartja az egyébként sok tekintetben lazán összefüggő megyei tér- szerkezeti elemeket. A „laza­ság” szó alatt azt értjük, hogy a mai történelmileg kialakult me­gyehatárok nem egy, a területi munkamegosztás során formá­lódott térszerkezeti egységet zárnak körül, hanem több tekin­tetben esetlegesek. Más össze­függésben már korábban is ír­tunk arról, hogy a legfőbb gond az, hogy amíg a megye egyik része térszerkezetileg alig kap­csolódik a közigazgatási egység szerkezeti vázához, és inkább más központhoz orientálódik mint Tiszafüred és tágabb kör­nyéke, addig a megye térszer­kezeti központja a szolnoki te­lepülésegyüttes a megyeterület egészét tekintve periférikus fekvésű, és a szó szoros értel­mében véve „kilóg” Jász-Nagy- kun-Szolnok megyéből. A prob­léma természetesen messzebre vezet, és eljuttathat bennünket egészen Pest megye mai formá­ban való létének megkérdőjele­zéséig, vagy egészen a megye- rendszer átfogó reformjának a megyehatár megváltoztatását is magában foglaló felülvizsgála­táig.-fe­A szétvert régi helyett Lesz-e még Nagy Lajosnak emléktáblája? Mint ismeretes, tavaly egy éjszaka, mindmáig ismeretlen tettesek szétvertek több emlék­táblát Szolnokon, közöttük volt a huszadik század legje­lentősebb prózaírói egyikének, Nagy Lajosnak a táblája is, amely az író szolnoki tartóz­kodásának állított emléket. E tartózkodás eredménye volt többek között a Három város című riportkötet Szolnokról szóló része, a gazdasági világ­válságban fuldokló város drá­mai erejű megjelenítése és az 1919 május című hosszabb el­beszélés, amelynek színpadi változata is több emlékezetes sikert aratott. Bár lapunk beszámolt a tör­téntekről, a szélesebb kulturá­lis közvélemény a szégyenle­tes, és a városra is rossz fényt vető eseményről csak valami­vel később, az Irodalomtörté­neti Társaság legutóbbi szol­noki tanácskozásán értesült, érthető felháborodással. Kovács Sándor Iván, az Iro­dalomtörténeti Társaság el­nöke felvilágosítást kért a nagy író emléktáblájának vél­hetően politikai indíttatású szétveréséről. A politikiai in­díttatást az valószínűsíti, hogy a többi összetört tábla mind politikai eseményeknek, il­letve munkásmozgalmi szemé­lyiségeknek állított emléket. A válasz az érdeklődésre egyelőre csak annyi lehetett a szolnoki Polgármesteri Hiva­tal részéről, hogy a tábla da­rabjai, a többivel együtt a mú­zeumban vannak. Az eredeti tábla helyreállítására nincs re­ális remény, a vandálok alapos munkát végeztek. Véleményem szerint a város azzal adhatna méltó választ az ostoba merényletre, ha minél hamarabb gondoskodna az emléktábla újbóli elkészítésé­ről és a régi helyen történő el­helyezéséről. Ebben az ön- kormányzaton kívül részt ve­hetne a Verseghy Gimnázium, hiszen az eredeti emléktáblát a gimnázium diákjainak közre­működésével állították a hat­vanas évek legelején, ők töb­bek között feldolgozták Nagy Lajos szolnoki tartózkodásá­nak történetét, körülményeit is. Az Irodalomtörténeti Tár­saság és a Nagy Lajos Társa­ság bizonyára szintén nem zárkózna el attól, hogy közre­működjék egy ilyen kezdemé­nyezés megvalósításában. Nagy Lajos a magyar iroda­lom klasszikusa marad, akár lesz Szolnokon emléktáblája, akár nem lesz. A szétvert régi emléktábla helyett új állítására elsősorban nem neki, hanem a városnak volna szüksége. Bistey András HOL - MI, MENNYIÉRT 600 g-os mosóporok Csemege (60-as) ABC Szövetség ABC Quintett ABC 1.számú ABC Skála ABC Szolnok ABC Jólét ABC Arany­kanna ABC ARIEL 172.­164.­169.­164.­164.­171.­— 177.­BIOPON 140.­— 151.­127.­— 136.­155.­141.­OMO Liposystem 182.­— 169.­180.­— 177.­— 183.­PERLUX 100.­91.­124.­135.­90.­96.­— 134.­PERSIL 172.­164.­164.­177.­164.­171.­164.­177.­MINNA 125.­— — 130.­119.­142.­— 129.­TOMI BRILL 104.­95.­95.­105.­95.­99.­95.­102.­TOMI KRISTÁLY 95.­87.­87.­— 86.­90.­— 94.­TOMI MAT — — 93.­10L­93.­97.­— 101.­TOMI SZTÁR 102.­93.­— — 93.­97.­93.­102.­A veszély a szakmával jár Pobjedával macskaköves utakon A jó diszpécser a volánnál kezd-Egyszer igazán megizzad­tam. -Fiatalembereket vittem a Vegyiművekhez. A múzeum elöl indultunk, 1959-ben 27 forint volt a viteldíj. Mond­ják, szálljak ki, majd kifizet­nek. Egyikőjük pisztolyt rán­tott. Gondoltam én, hogy nem az övé, hanem az apjáé. Az apa munkásőr volt - akkor még hazavihették a fegyvert. - Ez a pufajkás időszak vége- felé történt. Kikaptam a ke­zéből. Elég nagy kavarodás lett az ügyből. Egy taxistörténet a sok közül. Előfordultak veszélyesebb dol­gok is, beszélnek rémisztőbb esetekről. A Szerémi Gerzsoné azért érdekes, mert az egyik leg­régebben fuvarozó szolnoki ta­xis mesélte. 1956 októberében került a 51-es Autóközlekedési Vállalathoz. Két év múlva gép­kocsivezető lehetett. Azóta a Volánnál dolgozik. A szolnoki taxizás magja a Volán volt - vallja. Mint a korszak híres slágere, a szolnoki macsakaköves utak is olyan emlékeket hagytak, mint a nagylányok-fiatalasszonyok pöttyös kartonruhája, a mű­anyagszínű málnaszörp vagy egy kényelmes bogárhátú taxi. Az esőtől és a neonfénytől fé­nyes úton fékezett egy War- szava, és az utazás emléke kitö­rölhetetlenül rögzült a gyermek fejében - a svájcisapka alatt. Egy plexikalitkában ült a sofőr. Többek szerint annyit ért a tá­madókkal szemben, mint ha­lottnak a puszi. Harmincöt esztendővel ez­előtt tíz taxi rótta a megyeszék­hely utcáit. „Kettősbe járók” voltak, vagyis két gépkocsive­zető dolgozott egy járművel. A városban lehetett volna még több négykerekű a drosztokon, ám a világnézeti akadályok mi­att ez még korai lett volna. 1970 és 1985 között úgy megugrott a forgalom, hogy műszakonként legalább száz - volt olyan szilveszter, amikor százötven - fuvarja volt a jár­művezetőknek. Négy forintról indultak. Szerémi Gerzson első jármű­vét, a Skodát, Moszkvicsok, Pobjedák, és rokonaik, a War- szavák követték.- A megye első Volgás taxisa voltam- említi közben az acél­kék gép mainál jóval egysze­rűbb, 25-70-es rendszámját. - Utána „zsigáztunk", majd be­kerültem diszpécsernek. Ötven­kilenc évesen, nyugdíjason most is ott dolgozom. Régebben „csak” arra lehetett számítani, hogy kötéllel fojtogatnak vagy megszúrnak - idézi fel az akkori időket -, ma már a lőfegyver járja. - Nekem is voltak nehéz perceim, amikor arra gondol­tam: hol végződik ez az út? Beszált hozzá négy sötét, marcona alak. Mondták, vigye ki őket a „kutyagyár” mögé. Ott volt egy szalmakazal, a végál­lomás. - Úristen - mondtam magamban - azt se tudtam mit csináljak. - Kezemben a gumi­bot. De csak azt tudom fejbe vágni, aki mellettem ül. - Végül is csak a tanyára akartak menni. Kifizették, aztán minden baj nélkül indulhatott vissza. Erős emberek mindig voltak. Kapatosak is, mint az az utas, aki úgy tudta, hogy a zsidó templom mellett van a szolnoki piac. Félig igaza volt: létezik olyan város, ahol a kettő közel fekszik egymáshoz, de azt nem Szolnoknak hívták. Néhány ki­lométerrel korábban szált le a vonatról. Alkoholisták, éjszakai pil­langók - utal a népnyelvnél kissé árnyaltabban az est né­hány alakjára. Volt, amikor nem fizettek, megszöktek, megfe­nyegették. Ez a szakmával jár - szűri le az egyik fő tanulságot. A legnagyobb borravalót egy termelőszövetkezet elnöke adta. Egy éjszakára kettőezer forin­tot.- A borravalóról az volt a vé­leményünk, hogy az egy többlet­szolgáltatásért jár. Harmincöt év után szoba-konyliás lakásban lakom, van egy telkem, és min­dig volt valamilyen autóm. Ennyi. Ha fogalmazhatok úgy, a jatt a mindenkori férfikiadások fedezésére szolgált. Nem kellett a mamától kérni egy ötvenest, ha a kollégákat meg akartam hívni. Ha megtudtam az uta­somról, hogy labdarúgósza­kértő - én egyáltalán nem értek ehhez a sporthoz -, akkor erről beszélgettünk. Ha földműves, összeszedtem, amit ismerek a mezőgazdaságról. Ezt természe­tesnek tartom. Meg kell találni az utassal a közös hangot. A szakmával vállaltuk. Utána leg­feljebb sóhajt az ember egy na­gyot, és gondol valamit...Lehe­tetlen előre megtanulni a szitu- ácókat. Az élet tanít minket is. Én fiatalpárti vagyok. Mi öre­gek lassan kikopunk. Úgy lá­tom. hogy sok olyan ember ke­rült közénk, akiket úgy hívunk: aranyásók. Nekik a gyors meg­gazdagodás a lényeg. Két típusba sorolja a vezető­ket: az egyik gépkocsivezető, a másik taxis. A kettő között az a meghatá­rozó különbség, hogy az előb­biek ládákat, bútorokat szállíta­nak, az utóbbiak embereket. Ve­lük pedig emberül kell beszélni. A gumicsizmással, a képviselő­vel, a külföldi vadásszal. Szurmay Tudok egy olyan mozit... Mitől virágzik a kultúra? Ráadásul jól meg is lehet élni belőle Országszerte sorozatban mennek tönkre a mozik. Még a legnagyobb városokban is egy­más után zárják be kapuikat, ez­zel szemben a szolnoki Tisza Mozi Kft virágzik. Mi az oka ennek, hogy csi­nálták? Demeter István a Tisza Mozi Kft igazgatója a „titkot” elárulta. így: A Tisza az ország első vállal­kozói mozijaként kényszer­helyzetből alakult meg: elődjé­nél, a moziüzemi vállalatnál nyilvánvalóvá vált, hogy a régi módon nem lehet fenntartani a filmszínház működését, válasz­tani kellett: bezárni vagy to­vábblépni, de nem a régi, ha­nem egy másik úton? Akkor, 1990-ben, ez volt a város legrosszabb állapotban levő mozija. Első lépésként sa­ját pénzükön felújították. Ez­után lehetett végiggondolni, hogyan tovább, mit is csinálja­nak az épülettel? A videotéka fejlesztése került előtérbe, így hamarosan övék lett, elsősorban művészfilmek tekintetében, az ország leggaz­dagabb, magánkézben levő vi­deofilm-gyűjteménye. Míg a videotékák többsége elsősorban a mozikban nem lát­ható, kevésbé igényes filmekkel tölti fel készletét, addig a Tisza mozi videotékája a mozifilmek videoszalagon történő gyors kölcsönzésére törekszik. így fordulhatott elő, hogy olyan filmek, amelyek a mozi­ban megbuktak, rendkívül nagy sikert arattak videón. Például a Havanna, vagy talán ide sorol­ható még a Farkasokkal tán­coló. Időközben kialakult egy olyan széles érdeklődő réteg, amelynek nem mindegy, hogy mit néz meg, sőt amelynek igé­nyeit nem elégíti ki a sok tévé­csatorna sem, hanem egyre na­gyobb érdeklődései fordul az igazi, maradandó értéket hor­dozó filmalkotások felé. A virágzás egyik titka tehát az emberek kultúra iránti igé­nye, amely minden ellenkező véleménnyel szemben nem halt ki. A másik titka is tulajdonkép­pen ebből fakad. A művészmo­zit is bátran létrehozták, de az igazság az, hogy egyelőre itt még előfordul, hogy a nézőté­ren csak egy-két ember ül. Az ő kedvükért ugyanúgy levetítik a filmet, mintha telt ház lenne, a veszteséget a videotéka bevéte­léből pótolják. A lényeg az, hogy legyen a városnak művészmozija, mert az Szolnok kultúrális rangját emeli.Mindebből az látszik, hogy a kultúra ma Magyaror­szágon mégis lehet jó üzlet, sze­rencsére. Olyannyira, hogy a Tisza mozi programjából Török­szentmiklósnak és Jászberény­nek is haszna van ma már. E két városban is a szolnoki cég üze­melteti a filmszínházat. Annak ellenére, hogy a mozjzás ma nehéz helyzetben van, bele mer­tek vágni a törökszentmiklósi mozi felújításába, ahol a Tisza mozihoz hasonló, filmmel fog­lalkozó centrumot kívánnak lét­rehozni. Mint filmmel foglalkozó centrum életébe, nagyon jól be­lefér a Tisza mozi szolgáltatása­inak sorába, a „Sasfiók Klub”. Matúz János a Szigligeti szín­ház dramaturgja vezeti a klubot, ahol havonta egy fiatal filmren­dező bemutatkozási lehetőséget kap, s filmjénenk levetítése után a közönséggel megvitatják a lá­tottakat. Itt mindig nagy az ér­deklődés, telt ház van. Nagyon sok munka, nagyon sok ötlet, és úgylátszik, virágzik a kultúra, s ebből ráadásul jól meg is lehet élni, ami Magyar- országon egyelőre még megle­pően hangzik. A Cannes-i filmfesztiválra meghirdetett vetélkedőjük ha­marosan lezárul, s az a szeren­csés nyertes, aki Szolnokról Cannes-ba utazik, bizonyára alátámasztja azt a feledésbe me­rülő gondolatot, hogy kell a jó film, kell a kultúra ma is, csak sok ötlettel kelendővé kell tenni. K. Sz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents