Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-03 / 78. szám
1993. április 3., szombat Hazai tükör 3 „Otthon alvó” hadsereg? Erősíteni kell a kormányzat felelősségét Az utóbbi időben megélénkült a magyar katonai diplomácia. Amióta megszabadultunk a Varsói Szerződés kötöttségeitől, a magyar katonai vezetés a világ számos olyan országának katonapolitikusaival találkozott, akikkel korában nem, vagy csak igen alacsony szintű kapcsolataink voltak. A kapcsolatépítés egyik újabb állomása Volker Rühe német védelmi miniszter jövő héten esedékes látogatása is. - Mit vár a magyar katonai vezetés ezektől a tárgyalásoktól? - kérdeztük dr. Für Lajos honvédelmi minisztert.- Az átmeneti helyzetből, amibe a Varsói Szerződés megszűnése után kerültünk, csak az újonnan kialakított kétoldalú kapcsolatok kínáltak kivezető utat. Ezért tartjuk fontosnak azt is, hogy helyet kaptunk az Észak-Atlanti Együttműködési Tanácsban- Az igazi persze az volna, ha a NATO védelmi ernyőt kiterjesztenék egész térségünkre, de ez nem a mi óhajunktól, hanem az ernyő „kezeJőihek”szándékától függ. "- Nem jelentené ez egy másirányú függőség kialakulását?- Valamennyire biztosan, de a NATO-n belül rendkívül nagy tere van a nemzeti akaratnak, az államok önálló cselekvési lehetőségeinek. A döntések közös egyetértéssel születnek.- - Nem sérti-e egyes szomszédaink érzékenységét a magyar-német katonai közeledés ténye?- Kétségtelen, hogy szomszédaink érzékenyek erre a közeledésre. Jól példázza ezt a korábbi szerb álláspont is, amely szerint a hor- vát-szerb ellentéteket a magyar és a német „imperializmus” szította, s a konfliktust voltaképp egyik eszközeként tüntették fel a német terjeszkedésnek, mi pedig a hídfőállás szerepét töltöttük be. Hasonlóan érzékenyek a szlovákok, az ukránok, az oroszok, a lengyelek is. Ennek ellenére: Németországon át vezet az utunk Európába! Nyugat-Euró- pában legjobban ők értik - saját tapasztalataikból - mit jelent az átmenet, amit mi most megélünk.- Várhatóan miről tárgyal német kollegájával?- Szóba kerülnek majd mindezek a kérdések, de a katonai együttműködés számos lehetősége; a tanulmányi cserék, a NATO-hoz való viszonyunk, a Nyugat-Európai Unióval kialakuló kapcsolatunk és persze az is, hogy az egykori NDK hadseregének készletéből hogyan, milyen feltételekkel kaphatunk számunkra nélkülözhetetlen alkatrészeket.- Most, hogy napirendre került az új honvédelmi alapelvek ügye, sokan azt várják, hogy „ emberközelibbé” válik a katonaság. Valóban ebbe az irányba haladunk?- Az alapelvekre épül majd az új honvédelmi, illetve a katonák jogállását szabályozó törvény, amely nélkül aligha képzelhető el egy, a mainál korszerűbb honvédség. Az alapelvekben sikerült hatpárti egyezségre jutni s ez felgyorsítja a folyamatot. Szeretnénk olyan katonaságot, ahová nem félve, viszo- lyogva vonulnak be fiatalok, hanem a kötelességtudás motiválja őket. Ennek része az is, hogy igyekszünk kit-kit a lakóhelyéhez legközelebbi alakulathoz behívni, minél több szabadidőt biztosítani a katonáknak, hogy a lehető legkevésbé szakadjanak el a polgári élettől. Az „otthon alvó” katonaságtól azonban még nagyon messze vagyunk. A profi hadseregtől is. Jó, ha a legmodernebb technika mellé sikerül szerződéses katonákat állítani, akikből szerencsére egyre többen szolgálnak az alakulatoknál.- A minisztérium vezetése „ ci- vilesedett”. Nem okoz ez súrlódásokat a honvédség parancsnoki karával?- Kezdetben okozott, mára azonban megváltozott a helyzet. Még ma is vannak a minisztérium vzetői posztjain katonák, bizonyos területeken szükség is van a szaktudásukra, de ahol ez nem elengedhetetlen, igyekszünk váltani. A honvédség vezetésével nagyon jó az együttműködés. A szakmai bizalmatlanságból fakadt kezdeti gondokon túljutottunk. Szerintem azonban a kormányzat irányító szerepét egyértelműbbé kell tenni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a vezérkart meg kellene szüntetni, vagy be kellene építeni a minisztériumi vezetésbe. A miniszternek hivatali elöljárónak - nem főparancsnoknak - kell lennie, ugyanakkor meg kell őrizni a szakmai vezetés önállóságát is, a parlamenti felügyeletet is. Ez nem hatalmi, hanem szervezeti kérdés. Somfai Péter Csőd és felfutás Az elmúlt napokban több országos napilap is beszámolt a debreceni Bamevál nyilvános értékesítésének kudarcba fulladásáról. Ezzel kapcsolatban kerestük meg a törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatóját, Hajós Ferencet. Kérdésünkre elmondta, maga az értékesítési „csőd” nem, azonban a vállalat megszűnése érintette őket. A Bamevál termelésének leállása óta a lakosság részére közvetlenül értékesítő helyi boltjuk forgalma megháromszorozódott. Ez sajnos az öncsődöt jelentett vállalat életében már számottevő javulást nem hoz. Jelenleg is csak 25-30 százalék kapacitással dolgoznak. Jelentős létszám-leépítés mindenképpen lesz, még ha sikerül is megegyezni hitelezőikkel. Erre az igazgató nem sok reményt lát, az eddigi tapasztalatok az iparágban nem ezt mutatják. A magas banki tartozások - ha kormánygaranciát nem kapnak - vállalatot teljesen padlóra küldik. - vági Ki a jobb? A Kereskedelmi Szakközép- és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskolában az immár hagyományként megtartott április l.-jei vetélkedő tegnap reggel ért véget. Vidám hangulatban, sok játékkal telt el az egész(!) nap. Szó szerint egy egész, mivel a vetélkedő non-stop 24 órán keresztül tartott. A csütörtök délelőtt bevezetéssel telt el. Estére a program már besűrűsödött. A vetélkedő négy csapat 1-1 tagja a délutáni egyenlegben bemutatkozott - igaz a háttérben, de a tévében megjelentek. Délután főzőverseny folyt az udvaron, melynek „végeredménye” a vacsorát is szolgálta. Az éjjel limbó- és grimaszverseny mellett, többek között pl. a micimackó 4 zenei stílusban történő előadásával telt. De a programok teljes felsorolását lehetetlen megtenni. A péntek reggel tanárra és diákokra egyaránt fáradtan köszöntött. A fáradságot azonban elnyomta az öröm a piros csapatnál, az első hely megszerzése miatt. Vági E. Zoltán Für Lajos honvédelmi miniszter Háborús naplótöredék Szolnoki orvos a tűzvonalban XVIII. Irány: Ausztria 1945. február 18. Ma egy igen súlyos szülésnél voltam. Bizony már a vég közeledett, amikor megérkeztem - de sikerült megúszni a dolgot. A szülő asszony huszonnyolc éves és ez a kilencedik gyermeke! 1945. február 22. Parancsot kaptunk, hogy a 150 ágylétszá- mot emeljük fel 200-ra. ami az amúgy is nagy helyhiány miatt elég nehéz feladatnak ígérkezik. A fürdő-fertőtlenítő is igen nagy gond, pedig jóformán minden sebesült tetves, s ezért igen fontos lenne ennek a feladatnak a megoldása. 1945. február 23. Ma a hadtest vezető orvosa tartott szemlét. Az itt lévő öt orosz fogoly-sebesültre vonatkozólag határozott direktívákat adott, melyeknek lényege: nem szabad őket emberszámba sem venni, mert rosszabbak az állatoknál, ezért nem vonatkozik rájuk a genfi egyezmény. 1945. március 7. A felszabadult területek nőinek vizsgálatát naponta végzem. Meglepően kevés beteg, illetve állapotos van közöttük. Rengeteget nem bántottak közülük. Úgy látszik, vidékenként változik ez is. Ahol tisztek voltak, ott kevés a bántalmazott. Azok úgy-ahogy megvédték a lakosságot. 1945. március 12. A cserekereskedelem vált uralkodóvá. Egyes áruk szinte teljesen eltűntek a forgalomból. A cigaretta- papír ázsiója például hihetetlenül felszökött. Tizenöt pengőt kémek csomagjáért, de inkább élelmiszerekért adják - éppen úgy, mint a dohányt. Egy tojás két pengőbe kerül, egy skatulya gyufa 2-3 tojásba. Egy tűzkő ára 3-4 tojás. A németektől 1-1,5 kiló szalonnáért lehet kapni egy kiló sajtot. A bor litereként 25-30 pengő. A cigarettapapír fél liter borért kapható - ha kapható. 1945. március 13. Az ellenséges rádió bemondta, hogy az oroszok hetven kilométerre vannak Berlintől, az angolok pedig már átkeltek a Rajnán. 1945. március 15. Nemzeti ünnep. Délelőtt a templomban voltunk, majd a kórházban volt egy kis ünnepség. Délután a falusiak a hősök szobránál tartottak gyűlést, de azon már nem vehettünk részt, mert hoztak öt- venhét sebesültet. 1945. március 16. Este - mint szinte minden nap - megjelentek az orosz repülőgépek. Kísérteties fénnyel árasztottak el, s közben géppuskáztak bennünket. Egy bombájuk a herendi állomáson, az ott felhalmozott benzineshordók között robbant. Ugyanakkor futott be egy katonavonat. Borzalmas pusztítás következett be. A mentőkocsival én mentem ki oda. Tizennyolc halott volt. Huszonkét sebesültet hoztam be. Egész éjszaka operáltunk. 1945. március 22. Baj van veszprémi frontszakaszon. Hirtelen parancsot kaptunk a sebesültek leadására és a Deve- cserbe való indulásra. Onnan Sümeg felé kell folytatni utunkat. Most már nyíltan beszéli mindenki, hogy elvesztettük a háborút. Újabb parancs szerint: irány Zalabér, majd Salomvár. Most már közel az ország nyugati határa, sejthetjük sorsunkat. 1945. március 29. Nagycsütörtök van. Vajon a húsvétot hol fogjuk ünnepelni? A magyar rádió egyébként tegnap este beszüntette adását és így teljesen el vagyunk zárva a külvilágtól, nem tájékozódhatunk. Igaz, hogy ez majdnem mindegy, hiszen jó híreket ugyan honnan hallhatnánk? 1945. március 31. Indulási parancsot kaptunk. Irány: Ausztria. Igen nyomott érzéssel állunk a határon. 1945. április 1. Igen hideg reggelre ébredtünk a gépkocsiban. A fogatolt részlegről semmi hír. A felkutatásukra küldött felderítő biciklisták sem tudtak meg semmit. A határátlépéskor bizony összeszorult a szívünk. Mindannyian azt kérdeztük: vajon mikor kerülünk vissza? És vajon visszakerülünk-e? A németek nem valami barátságosan fogadták a magyar menekülteket. Nem törődnek senkivel és semmivel. Mindennek a tetejébe elszedik fegyvereinket. Csak a tisztek revolverét hagyják meg. A katonák között nagy az elkeseredés. Egyhangú a vélemény: bárcsak maradtunk volna otthon. Strass nevű községbe érkezve tudatják velünk, hogy a magyarokat egy helyen fogják gyűjteni, mégpedig a partizánharcok központjában lévő Marburgban. Szép kilátások! Közben az is „vigasztaló”, hogy hatalmas rajokban, megszakítás nélkül ellenséges gépek cirkálnak a levegőben. Félelmetesen szép látványt nyújtanak egyébként. Német gép már nincs, legfeljebb néhány légvédelmi üteg próbálja zavarni őket. Mivel ellenséges páncélosok nyomulnak utánunk, tovább kell mennünk Graz alá. Az osztrák határon alig láttam néhány védelmi vonalat. Úgy tűnik, Ausztriát is szinte akadály nélkül szálljak meg az oroszok. Miért nincs ellentámadás? Ha a németeknek nincs elég emberük, szüntessék be a harcot. Elég már a fölösleges emberáldozatból! (Folytatjuk.) Dr. Várhelyi Béla szolnoki orvos naplóját Simon Béla dolgozta fel KUTYA A KÚTBAN Buksi Buksiról szeretnék szót ejteni. Buksiért, aki egy kutya volt. Egy korcs. Jellegtelen kis tucatkutya. Tulajdonképpen szót sem érdemelne, vélhetnénk. Ám tévednénk. Nem csupán a nagy és kiváló, az erős és pedigrés érdemel szót, hanem a jelentéktelen, a gyenge, a letiport is. Buksi élte egyszerű kis életét, mígnem egyszer valaki, egy ember, fejbe nem vágta egy husánggal úgy, hogy kis koponyája betört. Buksi igen rossz állapotban volt, amikor rátaláltak a gyerekek. Ezek a gyerekek még romlatlanok lehettek, mert megkönyörültek a szerencsétlen állaton. Az ő ösztönük még azt súgta: segíts! És segítettek. Felvitték egy négyemeletes tömbház legfelső szintje fölé, a padlásfeljáróhoz. Lopták neki az ételt, a vizet, a rongyot, ami fekhelyül szolgált. Gyógyítgatták. Buksi las- san-lassan javult, erősödött. Egy féfi, a negyedikről, felfigyelt a gyerekek lopakodására, s utánuk ment. Megtalálta a kutyát. Az illető vállalkozó volt, bérelt egy udvart, ahol anyagokat tárolt. A gyerekekkel ide vitték el Buksit, hiszen az egyre elevenebbé váló eb már nem maradhatott tovább a padlásfeljáró alatt. Buksi jól'érezte magát új otthonában. Hivatalát fontosnak gondolta, hiszen erre a sok jó anyagra vigyázni nem csekélység! Buksi úgy érezte, közeledik a tavasz. Alit a kerítésnél és vágyakozva nézte az utcán viháncoló, szerelmesen futkározó kutyákat. Kis alagutat kapart a kerítés alatt. Boldog volt, hogy sikerült. Átbújt. Már éppen a felszínre nyomakodott a túloldalon, amikor odaért valaki. Egy ember, aki a nagy osztályharcos években nőtt fel, amikor úgy hurcoltak el otthonról embereket, hogy soha többé nem látták a szeretteik. Ez a valaki azt tanulta, hogy ez egy olyan világ, ahol az ember élete semmit sem ér. Azt tanulta, hogy legyőzzük a természetet. Hogy megfordítjuk a folyókban a víz folyásának irányát. Azt tanulta, hogy büntetlenül szétdobálhat mindenféle szemetet. Hogy nyugodtan kettétörheti a frissen ültetett kis fákat, hiszen nem az övé. Arra jött tehát ez az ember, egy felnőtt, s látta a boldogan előbukkanó kutyát. Előhúzott a zsebéből egy tubust és lefújta Buksit. Csak úgy. Heccből. Buksi vonított a fájdalomtól. A környékbeliek még másnap is látták a korcs, jellegtelen kis tucatkutyát, amint vakon forgott. Teltek az órák, és Buksi, Istennek ez a kedves, szeretetre méltó teremtménye lassan elkeringőzött a semmibe. Mi pedig itt maradtunk a huságos és a permetezős emberrel. Körmendi Lajos Mesterkurzus Svájci, francia és magyar képzett énekeseknek, konzerva- tóristáknak mesterkurzus kezdődött tegnap Szolnokon, a Helyőrségi Művelődési Otthonban. A húsz résztvevőt Jeremiás Margit, a Brüsszeli Zeneakadémia professzora, a Genfi Opera Stúdió magán énektanára és egy belga zene- történész oktatja. A továbbképzés a kisújszállási Kovács Kálmán énekes és kulturális szervező révén jött létre, aki Brüszszelben tanítványa volt Jeremiás Margitnak. Á kurzus alapjául szolgál egy bővebb kapcsolatnak, amelyben más művészeti ágak képviselői látogatnának Szolnokra, illetve itteni művészek utaznának Belgiumba. Tegnap egyébként a csoport tagjait meglátogatta dr. Alvin Vesterhoff, Franciaország nyugalmazott kulturális attas- séja. Az egyhetes képzés résztvevői ma este 7 órától a városházán műsort adnak. mta- Ha igényes,-Ha a legjobbat szeretné,- Ha még vonzóbb akar lem VÁRJUK ÖNT A VÉNUSZ RUHÁZATI KERESKEDELMI RT. NŐI FEHÉRNEMŰ ÜZLETÉBEN, az Ady Endre út 8. szám alatt. NYITVA TARTÁS: hétfő - péntek 9 - 17 óráig Színvonalas termékek, nálunk rendkívül olcsó áron! *22753/1H* Szolnokon működő BETÉTI TÁRSASÁGUNK vállalja rendkívül rövid határidő alatt RÉSZVÉNYEK KÖTVÉNYEK LETÉTI JEGYEK SZÖVETKEZETI RÉSZJEGYEK és egyéb értékpapírok elkészítését. A törvényben meghatározott feltételeknek megfelelően a szövegezést, tervezést és gyártást egy kézben tartva jogász, tipográfus, nyomdász szakemberek együttes közreműködésével garantálja az Ön sikerét is! A kivitelező referencia munkái: Általános Vállalkozási Bank Rt., Általános Értékforgalmi Bank Rt., „Postabankjegy” Agrobázis Rt., Tolna Megyei Népbolt Rt., EXXEL Rt., Konsum' Rt., Csepeli Erőmű Rt., Eger - Invest Rt., Törökszentmiklós és Vidéke Áfész részvényei. Megrendelés és személyes találkozás előtti időpontegyeztetés az 56/343-863-as telefonszámon. *22480/1H*
