Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-03 / 78. szám

1993. április 3., szombat Hazai tükör 3 „Otthon alvó” hadsereg? Erősíteni kell a kormányzat felelősségét Az utóbbi időben megélénkült a magyar katonai diplomácia. Ami­óta megszabadultunk a Varsói Szerződés kötöttségeitől, a magyar katonai vezetés a világ számos olyan országának katonapolitikusa­ival találkozott, akikkel korában nem, vagy csak igen alacsony szintű kapcsolataink voltak. A kapcsolatépítés egyik újabb állo­mása Volker Rühe német védelmi miniszter jövő héten esedékes láto­gatása is. - Mit vár a magyar ka­tonai vezetés ezektől a tárgyalá­soktól? - kérdeztük dr. Für La­jos honvédelmi minisztert.- Az átmeneti helyzetből, amibe a Varsói Szerződés megszűnése után kerültünk, csak az újonnan ki­alakított kétoldalú kapcsolatok kí­náltak kivezető utat. Ezért tartjuk fontosnak azt is, hogy helyet kap­tunk az Észak-Atlanti Együttműkö­dési Tanácsban- Az igazi persze az volna, ha a NATO védelmi ernyőt kiterjesztenék egész térségünkre, de ez nem a mi óhajunktól, hanem az ernyő „kezeJőihek”szándékától függ. "- Nem jelentené ez egy más­irányú függőség kialakulását?- Valamennyire biztosan, de a NATO-n belül rendkívül nagy tere van a nemzeti akaratnak, az államok önálló cselekvési lehető­ségeinek. A döntések közös egye­tértéssel születnek.- - Nem sérti-e egyes szom­szédaink érzékenységét a ma­gyar-német katonai közeledés ténye?- Kétségtelen, hogy szomszéda­ink érzékenyek erre a közeledésre. Jól példázza ezt a korábbi szerb ál­láspont is, amely szerint a hor- vát-szerb ellentéteket a magyar és a német „imperializmus” szította, s a konfliktust voltaképp egyik eszkö­zeként tüntették fel a német terjesz­kedésnek, mi pedig a hídfőállás szerepét töltöttük be. Hasonlóan ér­zékenyek a szlovákok, az ukránok, az oroszok, a lengyelek is. Ennek ellenére: Németországon át vezet az utunk Európába! Nyugat-Euró- pában legjobban ők értik - saját ta­pasztalataikból - mit jelent az át­menet, amit mi most megélünk.- Várhatóan miről tárgyal német kollegájával?- Szóba kerülnek majd mindezek a kérdések, de a katonai együttmű­ködés számos lehetősége; a tanul­mányi cserék, a NATO-hoz való viszonyunk, a Nyugat-Európai Unióval kialakuló kapcsolatunk és persze az is, hogy az egykori NDK hadseregének készletéből hogyan, milyen feltételekkel kaphatunk számunkra nélkülözhetetlen alkat­részeket.- Most, hogy napirendre ke­rült az új honvédelmi alapelvek ügye, sokan azt várják, hogy „ emberközelibbé” válik a kato­naság. Valóban ebbe az irányba haladunk?- Az alapelvekre épül majd az új honvédelmi, illetve a katonák jogál­lását szabályozó törvény, amely nélkül aligha képzelhető el egy, a mainál korszerűbb honvédség. Az alapelvekben sikerült hatpárti egyezségre jutni s ez felgyorsítja a folyamatot. Szeretnénk olyan kato­naságot, ahová nem félve, viszo- lyogva vonulnak be fiatalok, hanem a kötelességtudás motiválja őket. Ennek része az is, hogy igyekszünk kit-kit a lakóhelyéhez legközelebbi alakulathoz behívni, minél több szabadidőt biztosítani a katonák­nak, hogy a lehető legkevésbé sza­kadjanak el a polgári élettől. Az „otthon alvó” katonaságtól azonban még nagyon messze vagyunk. A profi hadseregtől is. Jó, ha a leg­modernebb technika mellé sikerül szerződéses katonákat állítani, akikből szerencsére egyre többen szolgálnak az alakulatoknál.- A minisztérium vezetése „ ci- vilesedett”. Nem okoz ez súrló­dásokat a honvédség parancs­noki karával?- Kezdetben okozott, mára azonban megváltozott a helyzet. Még ma is vannak a minisztérium vzetői posztjain katonák, bizonyos területeken szükség is van a szak­tudásukra, de ahol ez nem elenged­hetetlen, igyekszünk váltani. A honvédség vezetésével nagyon jó az együttműködés. A szakmai bi­zalmatlanságból fakadt kezdeti gondokon túljutottunk. Szerintem azonban a kormányzat irányító sze­repét egyértelműbbé kell tenni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a vezérkart meg kellene szüntetni, vagy be kellene építeni a miniszté­riumi vezetésbe. A miniszternek hivatali elöljárónak - nem főpa­rancsnoknak - kell lennie, ugyan­akkor meg kell őrizni a szakmai ve­zetés önállóságát is, a parlamenti felügyeletet is. Ez nem hatalmi, ha­nem szervezeti kérdés. Somfai Péter Csőd és felfutás Az elmúlt napokban több or­szágos napilap is beszámolt a debreceni Bamevál nyilvános értékesítésének kudarcba fulla­dásáról. Ezzel kapcsolatban ke­restük meg a törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatóját, Hajós Ferencet. Kérdésünkre elmondta, maga az értékesítési „csőd” nem, azonban a vállalat megszűnése érintette őket. A Bamevál ter­melésének leállása óta a lakos­ság részére közvetlenül értéke­sítő helyi boltjuk forgalma megháromszorozódott. Ez saj­nos az öncsődöt jelentett válla­lat életében már számottevő ja­vulást nem hoz. Jelenleg is csak 25-30 százalék kapacitással dolgoznak. Jelentős létszám-leépítés mindenképpen lesz, még ha si­kerül is megegyezni hitelezőik­kel. Erre az igazgató nem sok reményt lát, az eddigi tapaszta­latok az iparágban nem ezt mu­tatják. A magas banki tartozá­sok - ha kormánygaranciát nem kapnak - vállalatot teljesen pad­lóra küldik. - vági ­Ki a jobb? A Kereskedelmi Szakközép- és Vendéglátóipari Szakmun­kásképző Iskolában az immár hagyományként megtartott ápri­lis l.-jei vetélkedő tegnap reggel ért véget. Vidám hangulatban, sok játékkal telt el az egész(!) nap. Szó szerint egy egész, mi­vel a vetélkedő non-stop 24 órán keresztül tartott. A csütörtök délelőtt beveze­téssel telt el. Estére a program már besűrűsödött. A vetélkedő négy csapat 1-1 tagja a délutáni egyenlegben bemutatkozott - igaz a háttérben, de a tévében megjelentek. Délután főzőver­seny folyt az udvaron, melynek „végeredménye” a vacsorát is szolgálta. Az éjjel limbó- és grimaszverseny mellett, többek között pl. a micimackó 4 zenei stílusban történő előadásával telt. De a programok teljes fel­sorolását lehetetlen megtenni. A péntek reggel tanárra és di­ákokra egyaránt fáradtan kö­szöntött. A fáradságot azonban elnyomta az öröm a piros csa­patnál, az első hely megszer­zése miatt. Vági E. Zoltán Für Lajos honvédelmi miniszter Háborús naplótöredék Szolnoki orvos a tűzvonalban XVIII. Irány: Ausztria 1945. február 18. Ma egy igen súlyos szülésnél voltam. Bizony már a vég közeledett, amikor megérkeztem - de sike­rült megúszni a dolgot. A szülő asszony huszonnyolc éves és ez a kilencedik gyermeke! 1945. február 22. Parancsot kaptunk, hogy a 150 ágylétszá- mot emeljük fel 200-ra. ami az amúgy is nagy helyhiány miatt elég nehéz feladatnak ígérkezik. A fürdő-fertőtlenítő is igen nagy gond, pedig jóformán minden sebesült tetves, s ezért igen fontos lenne ennek a fel­adatnak a megoldása. 1945. február 23. Ma a had­test vezető orvosa tartott szem­lét. Az itt lévő öt orosz fo­goly-sebesültre vonatkozólag határozott direktívákat adott, melyeknek lényege: nem sza­bad őket emberszámba sem venni, mert rosszabbak az álla­toknál, ezért nem vonatkozik rá­juk a genfi egyezmény. 1945. március 7. A felszaba­dult területek nőinek vizsgálatát naponta végzem. Meglepően kevés beteg, illetve állapotos van közöttük. Rengeteget nem bántottak közülük. Úgy látszik, vidékenként változik ez is. Ahol tisztek voltak, ott kevés a bán­talmazott. Azok úgy-ahogy megvédték a lakosságot. 1945. március 12. A csereke­reskedelem vált uralkodóvá. Egyes áruk szinte teljesen eltűn­tek a forgalomból. A cigaretta- papír ázsiója például hihetetle­nül felszökött. Tizenöt pengőt kémek csomagjáért, de inkább élelmiszerekért adják - éppen úgy, mint a dohányt. Egy tojás két pengőbe kerül, egy skatulya gyufa 2-3 tojásba. Egy tűzkő ára 3-4 tojás. A németektől 1-1,5 kiló szalonnáért lehet kapni egy kiló sajtot. A bor lite­reként 25-30 pengő. A cigaret­tapapír fél liter borért kapható - ha kapható. 1945. március 13. Az ellen­séges rádió bemondta, hogy az oroszok hetven kilométerre vannak Berlintől, az angolok pedig már átkeltek a Rajnán. 1945. március 15. Nemzeti ünnep. Délelőtt a templomban voltunk, majd a kórházban volt egy kis ünnepség. Délután a fa­lusiak a hősök szobránál tartot­tak gyűlést, de azon már nem vehettünk részt, mert hoztak öt- venhét sebesültet. 1945. március 16. Este - mint szinte minden nap - megjelen­tek az orosz repülőgépek. Kísér­teties fénnyel árasztottak el, s közben géppuskáztak bennün­ket. Egy bombájuk a herendi ál­lomáson, az ott felhalmozott benzineshordók között robbant. Ugyanakkor futott be egy kato­navonat. Borzalmas pusztítás következett be. A mentőkocsi­val én mentem ki oda. Tizen­nyolc halott volt. Huszonkét se­besültet hoztam be. Egész éj­szaka operáltunk. 1945. március 22. Baj van veszprémi frontszakaszon. Hir­telen parancsot kaptunk a sebe­sültek leadására és a Deve- cserbe való indulásra. Onnan Sümeg felé kell folytatni utun­kat. Most már nyíltan beszéli mindenki, hogy elvesztettük a háborút. Újabb parancs szerint: irány Zalabér, majd Salomvár. Most már közel az ország nyu­gati határa, sejthetjük sorsunkat. 1945. március 29. Nagycsü­törtök van. Vajon a húsvétot hol fogjuk ünnepelni? A magyar rádió egyébként tegnap este be­szüntette adását és így teljesen el vagyunk zárva a külvilágtól, nem tájékozódhatunk. Igaz, hogy ez majdnem mindegy, hi­szen jó híreket ugyan honnan hallhatnánk? 1945. március 31. Indulási parancsot kaptunk. Irány: Ausztria. Igen nyomott érzéssel állunk a határon. 1945. április 1. Igen hideg reggelre ébredtünk a gépkocsi­ban. A fogatolt részlegről semmi hír. A felkutatásukra küldött felderítő biciklisták sem tudtak meg semmit. A határát­lépéskor bizony összeszorult a szívünk. Mindannyian azt kér­deztük: vajon mikor kerülünk vissza? És vajon visszakerü­lünk-e? A németek nem valami barát­ságosan fogadták a magyar me­nekülteket. Nem törődnek sen­kivel és semmivel. Mindennek a tetejébe elszedik fegyverein­ket. Csak a tisztek revolverét hagyják meg. A katonák között nagy az elkeseredés. Egyhangú a vélemény: bárcsak maradtunk volna otthon. Strass nevű községbe érkezve tudatják velünk, hogy a magya­rokat egy helyen fogják gyűj­teni, mégpedig a partizánharcok központjában lévő Marburgban. Szép kilátások! Közben az is „vigasztaló”, hogy hatalmas ra­jokban, megszakítás nélkül el­lenséges gépek cirkálnak a le­vegőben. Félelmetesen szép látványt nyújtanak egyébként. Német gép már nincs, legfel­jebb néhány légvédelmi üteg próbálja zavarni őket. Mivel el­lenséges páncélosok nyomul­nak utánunk, tovább kell men­nünk Graz alá. Az osztrák határon alig lát­tam néhány védelmi vonalat. Úgy tűnik, Ausztriát is szinte akadály nélkül szálljak meg az oroszok. Miért nincs ellentáma­dás? Ha a németeknek nincs elég emberük, szüntessék be a harcot. Elég már a fölösleges emberáldozatból! (Folytatjuk.) Dr. Várhelyi Béla szolnoki orvos naplóját Simon Béla dolgozta fel KUTYA A KÚTBAN Buksi Buksiról szeretnék szót ejteni. Buksiért, aki egy kutya volt. Egy korcs. Jellegtelen kis tucatkutya. Tulajdonképpen szót sem érdemelne, vélhetnénk. Ám tévednénk. Nem csupán a nagy és kiváló, az erős és pedigrés érdemel szót, hanem a jelentéktelen, a gyenge, a letiport is. Buksi élte egyszerű kis életét, mígnem egyszer valaki, egy ember, fejbe nem vágta egy husánggal úgy, hogy kis koponyája betört. Buksi igen rossz állapotban volt, amikor rátaláltak a gye­rekek. Ezek a gyerekek még romlatlanok lehettek, mert megkö­nyörültek a szerencsétlen állaton. Az ő ösztönük még azt súgta: segíts! És segítettek. Felvitték egy négyemeletes tömbház leg­felső szintje fölé, a padlásfeljáróhoz. Lopták neki az ételt, a vi­zet, a rongyot, ami fekhelyül szolgált. Gyógyítgatták. Buksi las- san-lassan javult, erősödött. Egy féfi, a negyedikről, felfigyelt a gyerekek lopakodására, s utánuk ment. Megtalálta a kutyát. Az illető vállalkozó volt, bérelt egy udvart, ahol anyagokat tárolt. A gyerekekkel ide vitték el Buksit, hiszen az egyre elevenebbé váló eb már nem maradhatott tovább a padlásfeljáró alatt. Buksi jól'érezte magát új otthonában. Hivatalát fontosnak gondolta, hiszen erre a sok jó anyagra vigyázni nem csekélység! Buksi úgy érezte, közeledik a tavasz. Alit a kerítésnél és vágyakozva nézte az utcán viháncoló, szerelmesen futkározó kutyákat. Kis alagutat kapart a kerítés alatt. Boldog volt, hogy sikerült. Át­bújt. Már éppen a felszínre nyomakodott a túloldalon, amikor odaért valaki. Egy ember, aki a nagy osztályharcos években nőtt fel, amikor úgy hurcoltak el otthonról embereket, hogy soha többé nem látták a szeretteik. Ez a valaki azt tanulta, hogy ez egy olyan világ, ahol az ember élete semmit sem ér. Azt ta­nulta, hogy legyőzzük a természetet. Hogy megfordítjuk a fo­lyókban a víz folyásának irányát. Azt tanulta, hogy büntetlenül szétdobálhat mindenféle szemetet. Hogy nyugodtan kettétörheti a frissen ültetett kis fákat, hiszen nem az övé. Arra jött tehát ez az ember, egy felnőtt, s látta a boldogan előbukkanó kutyát. Előhúzott a zsebéből egy tubust és lefújta Buksit. Csak úgy. Heccből. Buksi vonított a fájdalomtól. A környékbeliek még másnap is látták a korcs, jellegtelen kis tucatkutyát, amint vakon forgott. Teltek az órák, és Buksi, Istennek ez a kedves, szeretetre méltó teremtménye lassan elkeringőzött a semmibe. Mi pedig itt ma­radtunk a huságos és a permetezős emberrel. Körmendi Lajos Mesterkurzus Svájci, francia és magyar képzett énekeseknek, konzerva- tóristáknak mesterkurzus kez­dődött tegnap Szolnokon, a Helyőrségi Művelődési Ott­honban. A húsz résztvevőt Je­remiás Margit, a Brüsszeli Ze­neakadémia professzora, a Genfi Opera Stúdió magán énektanára és egy belga zene- történész oktatja. A továbbkép­zés a kisújszállási Kovács Kál­mán énekes és kulturális szer­vező révén jött létre, aki Brüsz­szelben tanítványa volt Jere­miás Margitnak. Á kurzus alap­jául szolgál egy bővebb kapcso­latnak, amelyben más művé­szeti ágak képviselői látogatná­nak Szolnokra, illetve itteni művészek utaznának Belgi­umba. Tegnap egyébként a cso­port tagjait meglátogatta dr. Al­vin Vesterhoff, Franciaország nyugalmazott kulturális attas- séja. Az egyhetes képzés részt­vevői ma este 7 órától a város­házán műsort adnak. mta- Ha igényes,-Ha a legjobbat szeretné,- Ha még vonzóbb akar lem VÁRJUK ÖNT A VÉNUSZ RUHÁZATI KERESKEDELMI RT. NŐI FEHÉRNEMŰ ÜZLETÉBEN, az Ady Endre út 8. szám alatt. NYITVA TARTÁS: hétfő - péntek 9 - 17 óráig Színvonalas termékek, nálunk rendkívül olcsó áron! *22753/1H* Szolnokon működő BETÉTI TÁRSASÁGUNK vállalja rendkívül rövid határidő alatt RÉSZVÉNYEK KÖTVÉNYEK LETÉTI JEGYEK SZÖVETKEZETI RÉSZJEGYEK és egyéb értékpapírok elkészítését. A törvényben meghatározott feltételeknek megfele­lően a szövegezést, tervezést és gyártást egy kézben tartva jogász, tipográfus, nyomdász szakemberek együttes közreműködésével garantálja az Ön sikerét is! A kivitelező referencia munkái: Általános Vállalkozási Bank Rt., Általános Értékforgalmi Bank Rt., „Postabankjegy” Agrobázis Rt., Tolna Megyei Népbolt Rt., EXXEL Rt., Konsum' Rt., Csepeli Erőmű Rt., Eger - Invest Rt., Törökszentmiklós és Vidéke Áfész részvényei. Megrendelés és személyes találkozás előtti időpontegyeztetés az 56/343-863-as telefonszámon. *22480/1H*

Next

/
Thumbnails
Contents