Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-29 / 99. szám
6 Szolnoki Extra 1993. április 29., csütörtök A Köztársasági Megbízott Hivatalának jogi szempontjai Amerikaiak a Tisza Klubban A lakásrendelet ellentétes a törvényekkel Olvastam én is az Új Néplap április 22-i számában megjelent cikket, melyben Várhegyi Attila polgármester úr nyilatkozott - mondotta dr. Tóta Aronné, a hivatal vezetője. - Én nem azt mondanám, hogy vihar kerekedett Szolnok egén - ahogy ez a cikk bevezetőjében szerepel hanem egy vita van a megyei jogú város közgyűlése és a Köztársasági Megbízott Hivatala között, ami jogi vita. Elöljáróban két dolgot szeretnék kiemelni: Beosztásomnál fogva nem kívánok a megyei jogú város közgyűlése által hozott rendeletre vonatkozó - abszolút jogi fejtegetésen alapuló - észrevételünk kapcsán a polgármester úr okfejtésére politikai vonatkozású vitában részt venni. A polgármester úr politikus, tisztségét választás útján tölti be. Én köztisztviselő és jogász vagyok, nekem és a hivatal valamennyi dolgozójának a törvény adta hatáskör keretein belül a jog eszközeivel élve, feladatunk a törvények és egyéb jogszabályok betartása és betartatása. Itt utalnék a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény indokolásában kifejtettekre, miszerint a cél olyan személyi állomány megteremtése, amely megfelelő távolságot tart a pártpolitikától, és szakértelmét a jogszabályok feltétlen tiszteletben tartásával, a közérdek szolgálatába állítja. Ugyanis a pártatlan, befolyástól mentes, szakszerű és törvényes ügyintézés a kiegyensúlyozott közigazgatás, a társadalom közös érdeke. Ezzel érthetővé válik, hogy miért határolom el magam a politikai vonatkozású területtől. Elfogadhatatlan lenne, ha munkánkban bármilyen szerepet is játszana a megye 77 települési önkormányzatának politikai összetétele, netán a polgármester politikai hovatartozása. Törvényességi ellenőrzési munkánk során a két év alatt 2275 rendeletet, 17.335 határozatot, összesen 2391 jegyzőkönyvet vizsgáltunk meg 1993. március 31-ig. Önkormányzati rendelettel kapcsolatban 489, határozatot illetően 392, a működésre pedig 92 észrevételt tettünk. Tapasztalataink azt támasztják alá, hogy a megyében működő önkormányzatok kép- viselő-testületei, tisztségviselői a jelzéseket kizárólag törvényességi, szakmai szempontból fogadják és kezelik, mint ahogy arra is irányul. Egy közös momentum azonban a polgármester úr és az én vonatkozásomban fennáll, éspedig az eskü azon része: „Az Alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat megtartom . .. pártatlanul, lelkiismeretesen járok el”. A másik, amit szeretnék kiemelni: nyilatkozatomat a sajtóval kapcsolatos legutóbbi tapasztalatomból okulva, szó szerint kérem közölni azzal, hogy Önök kerestek meg nyilatkozattételre. És most térjünk rá a lakbéremeléssel kapcsolatos jogi szabályozásra: az Országgyűlés 1990. november 5-én alkotta meg a jelenleg is hatályban lévő, a helyi ön- kormányzatok megalakulásával összefüggő, kiegészítő és átmeneti szabályokról szóló törvényt, mely úgy rendelkezett, hogy az állam tulajdonából a helyi önkormányzatok tulajdonába kerülő bérlakásokra, nem lakás céljára szolgáló helyiségekre - a törvény eltérő rendelkezéséig - a lakás jellege szerint továbbra is a tanácsi bérlakásokra, szolgálati lakásokra vagy a vállalati bérlakásokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ugyanígy szabályozza e kérdést az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak ön- kormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény is - mely 1991. szeptember 1-jével lépett hatályba-, kimondva, hogy a VAB döntésével önkormányzati tulajdonba kerülő lakások stb. bérletére, bérére és elidegenítésére vonat- , kozó szabályokat külön törvény állapítja meg, s ugyanakkor a külön törvény hatályba lépéséig a bérletre stb. vonatkozó, hatályban lévő jogszabályok rendelkezései változatlanul irányadók. Az előbb említett két törvény megalkotása között lépett életbe 1991. január l-jével az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. számú törvény, melyre alapozva alkotta meg a közgyűlés a vitatott önkormányzati rendeletét. E törvény kimondja, hogy a települési ön- kormányzatok tulajdonában lévő lakások bére hatósági árnak minősül, és megállapítása a képviselő-testület hatásköre. Ezt a jogosítványt azonban - és ez az észrevételünk lényege - a jelenleg még érvényben lévő jogszabályok keretei között gyakorolhatja a képviselő-testület. Ezzel szemben az önkormányzati rendeletben megállapított lakbér mértéke ezt lényegesen meghaladja. Nem lényegtelen szerintem az ártörvény 23. §-a sem, mely kimondja, hogy az ártörvény hatályba lépése nem érinti a mellékletben felsoroltak vonatkozásában - s itt szerepel a lakbér is - a korábban kiadott hatósági ármegállapítások érvényességét. Ez a szabály összhangban van azokkal a törvényi szabályozásokkal, melyek a külön törvény megalkotására vonatkoznak. Az előbb említett jogszabályok törvények, éspedig egyenrangú törvények, melyekét jogilag alaposan átgondolva kell értelmezni és alkalmazni. A lakbérekről szóló kormányrendelet alkalmazása pedig a már kifejtett törvényi rendelkezésekből következik, melyekre az észrevételünket alapoztuk. Azzal egyébként mi is tisztában vagyunk, hogy eltérő szabályozás esetén a magasabb rendű jogszabályt kell alkalmazni. A külön törvényre való utalás is jelzi, hogy a lakbérre vonatkozó szabályok a mai viszonyok között elavultak. A hivatal álláspontja kezdettől fogva az Volt, hogy a külön törvény megalkotásáig - vagyis a lakásra vonatkozó átfogó jogi szabályozásig - a jelenleg hatályos jogszabályok érvényesek. Éz azért sem lehetne másként, mert például a lakbérre vonatkozójogszabályok érvényesek a vállalati bérlakásokra is. így az esetben, ha az önkormányzat, mint árhatóság már most felemelhetné a lakbért, a vállalat pedig nem, véleményem szerint egy negatív diszkrimináció állna elő. Ez igaz akkor is, ha az önkormányzati törvény azon rendelkezését vesszük figyelembe, hogy az önkormányzat a tulajdonával önállóan rendelkezik, de azzal a kitétellel, hogy „a törvény keretei között”. Egyébként 1992 áprilisában egy önkormányzat felé tettünk is észrevételt a lak- béremeléssel kapcsolatban, és észrevételünket elfogadták. A múlt év második felében merült fel az önkormányzatoknál a lakbéremelés gondolata. Különböző véleményeket, érveket lehetett hallani, olvasni, bizonytalanság volt tapasztalható a jogszabályok értelmezése, alkalmazása terén. A Belügyminisztérium valóban foglalkozott a kérdéssel. A BM tájékoztató levelei is utalnak arra, hogy a válasz nem jogszabály értelmezésére kiadott állásfoglalásnak, hanem szakmai véleménynek tekinthető, s ez szinkronban van az Alkotmánybíróság határozatával, mely a jogalkotásról szóló törvény garanciális szabályainak mellőzésével hozott minisztériumi jogi iránymutatást tartalmazó leiratok, körlevelek, útmutatók, állásfoglalások stb. kiadását, s az ezekkel való irányítás gyakorlatát alkotmányellenesnek minősítette. Az önkormányzati törvény kimondja, hogy a Kormány a belügyminiszter közreműködésével, a köztársasági megbízott útján biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését. E jogosítványunkat a törvény által körülhatárolt keretekben végezhetjük, ellenőrzésünk utólagos kontrollt jelent, melyet az önkormányzatok önállóságának tiszteletben tartásával, az állampolgárok jogbiztonságát szolgálva gyakorolhatunk, ugyanis ha az önkormányzat észrevételünket nem fogadja el, határozat vonatkozásában a bírósághoz, rendelet vonatkozásában pedig az Alkotmánybírósághoz fordulhatunk. Utánanéztem a jegyzőkönyvekben a cikkben is hivatkozott lakáskoncepciónak. Valóban hozott a közgyűlés 1991. május 28-án határozatot, és ebben a Szolnok Megyei Jogú Város lakásgazdálkodási feladataira vonatkozó előzetes koncepciók című napirendet átütemezte. A testület megállapította, hogy új lakástörvény hiányában a helyi lakásgazdálkodási feladatok teljes körű meghatározása nem lehetséges. A testület kötelezte a polgármestert, hogy az új lakás- törvény megjelenését követően a témát tűzze a közgyűlés napirendjére. Az 1993. évi március 23-i testületi ülésre készített előterjesztés a nem lakás céljára szolgáló'helyiségek bérleti díjáról és elidegenítéséről szóló rendeletre vonatkozott. A testület nem alkotott rendeletet, az új központi jogszabály kihirdetéséig elhalasztotta a rendeletalkotást. Ha a koncepció vonatkozásában mi bármilyen mértékben beavatkoztunk volna, az sértené az önkormányzatok önállóságát, hiszen mi utólagos normakontrollt végzünk. Ez év január végén érkezett hozzánk Szolnok Város Közgyűlésének jegyzőkönyve. Nem vitás, hogy az első szóbeli jelzést április elején tettük, majd Kéri József alpolgármester úrral egyeztettünk, jelezve, hogy pár napon belül elkészül az észrevétel, amit április 19-én ajánlottan postáztunk. Végül is az április végi közgyűlésen, még a rendelet május 1-jei hatályba lépése előtt észrevételünk megtárgyalható. Abban már csak a „sajtó ördöge ’ játszott közre, hogy pont aznap érdeklődött egy újságíró, amikor az észrevételt az államtitkár úr aláírta. Mivel nem titkos, így nyilatkoztam. Gondolom, az is gyanúra adott volna okot, hogy akkor, amikor az ügy már kiszivárgott, s ráadásul mi a magunk részéről pontot is tettünk a dolog végére, nem adunk tájékoztatást. Ez akkor nem lett volna korrekt részünkről, ha valóban csak a sajtóból származik az egészről az első információ. Az viszont jó szervezettségre vall, hogy az információ birtokában a tőlem délután 5 órakor távozó újságíró a reagálást rögtön beszerzi. Ugyanakkor kérésem ellenére sem került be az a kis beszúrás, hogy „érdeklődésünkre” tájékoztatott. Többek között ez és az ügy súlya indokolja, hogy ragaszkodjam a nyilatkozatom szó szerinti megjelenéséhez. Ami pedig a továbbiakat illeti, a képviselő-testület a felhívásban foglaltakat köteles megvizsgálni, és a megadott határidőn belül az annak alapján tett intézkedésről vagy egyet nem értéséről a köztársasági megbízottat tájékoztatni. Ha a képviselő-testület a megadott határidőn belül nem intézkedett a törvénysértés megszüntetésére, a köztársasági megbízott kezdeményezheti az Alkotmánybíróságnál a törvénysértő önkormányzati rendelet felülvizsgálatát és megsemmisítését. Végezetül, örvendetes az önkormányzat azon igyekezete, hogy a lakáskérdéssel foglalkozva koncepciót dolgozott ki, keresve a megoldást a lakásfenntartással járó gondok megoldására úgy, hogy a bevezetendő lakbérrendszerhez kapcsolódóan támogatást is adnak. Ez utóbbival kapcsolatban megjegyzem, hogy az önkormányzat vitatott rendelete, mely a lakások fenntartásának támogatásáról, a lakbérekről és az önkormányzati lakások eladhatóságáról szól, nemcsak a lak- béremelésre vonatkozó részében törvénysértő, hanem az a része is, amely a bérlakások elidegenítésére generális tilalmat rendel el. Ennek jogi indoka megegyezik a lakbéremelésre vonatkozó okfejtéssel. De törvénysértő a lakásfenntartási támogatásról szóló rendelkezés néhány pontja is, mivel az önkormányzat rendeletét a szociális törvény hatályba lépése előtt alkotta meg, így szabályai érthetően ellentétesek a törvénnyel, ugyanakkor a mai napig nem igazították rendeletük e részét a törvény szabályaihoz. Bár ezzel még nincs késésben az önkormányzat, mivel a törvény átal a rendeletalkotásra előírt 6 hónapos határidő még nem telt le. Úgy vélem, az. általam kifejtettek igazolják azt, hogy törvényességi ellenőrzési munkánk során nem „központilag vezérelve”, hanem kizárólag szakmai érvekkel, a jog eszközeivel dolgozunk. Sz. Z. Civil szervezet az USA-ban nem függ a kormánytól Jessica L. Brown és Brent A. Mitchell házaspár egy tizenöt hónapos kisgyermekkel Massa- chusettes állam Ipswich városából érkeztek egy nemzetközi környezetvédő társadalmi szervezet tagjaiként. Programjuk alapján tanulmányozni kívánják a kelet-közép-európai környezeti problémákat. Prágában élnek, látogatásokat tesznek Magyarországra, az itteni természet- és környezetvédő szervezeteket keresik meg, így voltak Miskolcon, Nyíregyházán, Debrecenben. A szolnoki Tisza Klubban is afelől érdeklődtek, hogy milyen tartalmú természetvédő programmal rendelkeznek, milyenek a lehetőségeik, hogyan tudják felvenni a lakossággal a kapcsolatot, hogyan tudják érvényesíteni a lakosság befolyását a természetvédelem területén. Az NGO szervezet a Tisza Klubhoz hasonlóan a vadvilág, a folyók mente, a síkságok természetvédelmével foglalkozik. Munkájukhoz a pénz szerzése ugyanúgy problémát jelent, mint Magyarországon. Amerikában sokkal több, jelentős anyagi erővel bíró alapítvány van, ahová fordulhatnak. Polgárok, magánszemélyek adományoznak magának a szervezetnek, a kormányzat támogatása összbevételüket tekintve igen alacsony, s azt is speciálisan egy-egy programra, akcióra kapják, valamint adómentességet élveznek. Az Új Néplap kérdésére válaszolva Jessica L. Brown elmondta, függetlenségük megőrzésének érdekében „egyszerre több lábon állnak”, ezért nem jelent nagy problémát a függőség elleni védekezés a kormányzattal szemben. Magyarországon szerzett tapasztalataik alapján elmondták, Budapest a legszennyezettebb terület, a kulturális és természeti értékekkel bíró térségek érdekében arra kellene vigyázni, hogy a veszélyeztető hatások ellen hatékonyan védekezzünk, elsősorban a mezőgazdaság felelős a károkért, a tájkép kialakításában pedig meg kellene őrizni azokat a sajátos vonásokat, amelyek a magyar tájra jellemzőek. B. G. Anarchista szövetség? Az Alternatív Hálózat koordinátorai, Bassa Zoltán és Sárkány Tamás nemrégiben tagtoborzó találkozót tartottak az Ifjúsági Irodában. A Háló jelenleg jogilag be nem jegyzett társadalmi szervezetként működik, politikai és kulturális rendezvényeket tart, s hivatott arra, mivel a sajtóban való szerepléstől megfosztott, tagszervezetei (Budapesti Anarchista Csoport, Homoszexuális Főiskolások és i Egyetemisták Baráti Köre, IDE Anar- cho-Zöld Csoportja stb.) közötti információs rendszer fenntartására. A Háló hirdeti a független egyén, a mérlegelni és dönteni képes autonóm személyiség ideálját, az esélyegyenlőségre való állandó, következetes törekvést, a kisebbség jogát a másságra, a nők jogait garantáló szemléletmódot és szociális, munkajogi viszonyokat. A szolnoki érdeklődők közül kilencen csatlakoztak a Hálóhoz, s a találkozó végén érdemi vita alakult ki arról, hogy mely sörözőben folytassák a diskurzust. Karánszky gondolatai A történelemtanár Karánszky mostanában többet gondolkodik, mint azelőtt. Olykor evés helyett is, így aztán Karánszky már fogyatkozó testtel vonszolja magát, vagy ahogy ő mondja, sétál a kisváros legkellemesebb utcácskáiban, mert úgy az igazi. Kedvenc vendéglőjében üldögél, a fehér abrosz fölött könyököl, iszogatja borocskáját most is, elmélkedik a világ nagy dolgairól, merthogy itt van ez a rendszeiráltás, vagy mi. Tétel: van nyilvános és titkos történelem. (A következőkben kifejtett elmélet nem az övé, hanem egy polgári gondolkodóé, Karánszky érdeme azonban az értelmezésben elvitathatatlan.) Tehát. A nyilvános történelem a parlamentben, az utcán, a sajtóban, sőt, a titkos tárgyalásokon zajlik, mert előbb-utóbb az is kiderül és nyilvános lesz. Na már most. Az emberek viselnek magukon és hordoznak magukban olyan dolgokat, amiket nem mutogatnak folyton. Ott vannak például a nők. Karánszky jó megfigyelő lévén, elemezte magában a helyzetet. Néhány évtizede cserélték le a lányok a tundrabugyit szexisre és csipkésre, néhány éve pedig különböző nedvszívó képességű, illatosított és szárnyas betéteket is hordanak, sőt, Nyugatról a tampon is eljutott már hozzánk. Ily módon a női fehérneműk és egyéb kellékek változásainak vizsgálata eredményeképpen Karánszky levonta a végső következtetést: Kétségtelen, hogy ebben az országban történik valami. Kócos Találja ki! Folytatódik játékunk, melyben olvasóink fealdatául adtuk, hogy találják ki, Szolnok mely régi vagy valamikori épületét ábrázolja a Kardos Tamás gyűjteményéből származó felvétel. Múlt heti feladványunk helyes megfejtése a mostani bal felső sarkában található. Az első jelentős építkezés volt a II. világháború után az I. számú irodaház építése 1952-ben. A Zagyva folyó eredeti medrének helyére emelték, így komoly alapozási munkálatokat kellett végezni. Jelenleg többek között szerkesztőségünk dolgozik itt. A rejtvényt helyesen megfejtők: Veréb Erna Katalin, Ma- gyarné Bede Marianna, Takács Andrásné, Bálint Orsolya, Papp Lajosné. Nyereményüket az Új Néplapnál átvehetik, kedves olvasóinktól pedig várjuk a következő megfejtést.
