Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-27 / 97. szám

1993. április 27., kedd 5 Az tJj Néplap Tiszafüreden Testületi ülés Április 27-én 14 órai kezdettel tartja következő ülését a városi képviselő- testület. Napirendi pontjai között szerepel a hatósági munka értékelése, a kör­nyezetvédelmi rendelet fe­lülvizsgálata, valamint a közterület-felügyelőség be­számolója. Várhatóan itt adnak tájékoztatást a munka jelenlegi állásáról a gáz­programban érintett cégek. A tb-képviselők választásáról Elkezdték az előkészüle­teket a társadalombiztosí­tási képviselők választásá­hoz. Április 23-ig eljuttatják a kopogtató cédulákat a la­kossághoz. Aki ezen idő­pontig nem kapja kézhez a választásra jogosító papírt, az a polgármesteri hivatal­ban (Á-épület 13. sz. szoba) kérheti utólagos nyilvántar­tásba vételét. Szennyvíz városi hálózaton A Baross utcán lakók és a környékbeliek (közel 450 család) hamarosan ráköthe­tik szennyvizüket a városi hálózatra. Megfelelő lét­számú igénylés esetén a Vízmű már májusban el­végzi a bekötéseket. Az irodalom kedvelőinek Az Egri Vándorszínpad fellépése ma délután 17 órai kezdettel lesz a művelődési házban. Minden érdeklődőt várnak, aki szereti Ady Endre költészetét. Anyák napi rendezvény A vái'osi Nyugdíjas Klub május 2-án rendezi meg anyák és nagymamák napi rendezvényét, ahol a Kiss Pál iskola diákjai kedves­kednek a nyugdíjas édes­anyáknak, nagymamák­nak. A köszöntőt dr. Vadász István muzeológus tartja. Önkéntes véradónap Április 28-án fél 8-tól 13 óráig önkéntes véradónap lesz a kultúrházban. Az eseményt a karcagi Vér­ellátó Állomással közösen a városi Vöröskereszt szer­vezi. A parkolási díjakról Tiszafüred város képvi- selő-testülete április 15-től a piactér előtti és a zöldség­piac melletti területet, va­lamint a Fő útnak a katoli­kus templomtól a Nemzeti Vendéglőig terjedő szaka­szát a Deák téri, thermál strandfürdői és szabad­strandi parkolókkal együtt fizető parkolóvá nyilvání­totta. Motorkerékpárok ese­tében 10 forint, személy- gépkocsik részére 15 forint, az autóbuszoknak 50 forint a parkolási díjtétele órán­ként. Egy tonnás hasznos teherbírásig a tehergépko­csik után 30 forintot, 5 ton­náig 50 forintot kell fizetni óránként. A thermál strand­fürdői és a szabadstrandi parkolókra a fentiek szezo­nális jelleggel (jún. 1-től aug. 30-ig) vonatkoznak. A földkiadó bizottságról Április 16-án megtar­totta első ülését a 17 tagú földkiadó bizottság. A ta- nyaterü letek melletti föl­dek elosztásáról döntöt­tek, valamint megbeszél­ték az elkövetkezendő időszak feladatát is. A lányok is kitanulják a mesterséget Szücsék, akik fazekasok „Sorozatbóvlit nem gyártok” októberben beutazták Amerikát, nemsokára pedig az Amerikai Nagykövetségen lesz kiállítása. A Szűcs-termékek kapósak kül­földön, talán azért, mert soha nem akart és nem is fog soro­zatbóvlikat gyártani. Nem teszi ezt akkor sem, ha ez kézzelfog­hatóbb anyagi hasznot jelentene családjának. Lehet, ezért tarta­nak még mindig hatvan birkát. Az állatok már egyszer segítet­tek rajtuk egy hét évvel ezelőtti szűkösebb esztendőben. Talán jobban meg kellene becsülnünk a népi iparművé­szek munkáját, annál is in­kább, hiszen alig ezren van­nak Magyarországon. Vagy jöjjön a sorozatbóvli? Ezt a megoldást Szűcs Imre határo­zottan elutasítja. Én is! Ezért is vetettem pa­Szücs Imre tiszafüredi faze- kasmester, népi iparművész régi jó ismerősöm. Legutóbb akkor jártam nála, amikor a pompáza­tos cserepeiből külföldi bará­taim számára akartam ajándékot vásárolni. Azóta bizony jó pár év eltelt. Érdekelt, mi történt vele ezalatt az idő alatt. Fel­emeltem tehát a telefonkagylót, hogy megbeszéljem vele a ta­lálkozót. Nem zárkózott el tőle. Sőt! Büszkén említette, hogy van két tanulója is. A fazekasműhelyben nagy­üzem volt, amikor rájuk nyitot­tam az ajtót. Igazi családi vál­lalkozásban készültek az éppen Amerikába „induló” agyagcso­dák. Szűcs Imre korongozott, felesége, Erzsébet - aki 1992 augusztus 20-a óta maga is népi iparművész - segített a fülezés- ben, öltöztetésben, ragasztásban és a festésben. A két tanulónak is megvolt a maga feladata. Ügyes kézzel formázták az agyagot, lábuk is fürgén hajtotta a korongot, melynek mozgás­ban tartása még férfiembernek is fáradságos munkát jelent. Egy biztos: a Szűcs családban továbbviszik a tiszafüredi faze­kasmesterség éppen Szűcs Im­rével fémjelzett hagyományait, ugyanis a fazekasmester lányai, a 17 éves Judit és a 20 éves Andrea tanulók az „apunál”.- Judit igen tehetséges. Már két A-kategóriás zsűriztetése volt, ami ebben az életkorban nagyon nagy eredmény. Ő már három éve tanul nálam. A na­gyobbik csak fél éve kezdte el - mondta nem kis büszkeséggel a lányok édesapja nem titkolva azt sem, hogy ilyen zsűriztetése még neki sem volt ennyi idős korában. Arra is fény derült beszélge­tésünk során, hogy bizony ke­ményen kell dolgozni a pénzért ebben a szakmában is. Szűcs Imre immár 30 éve a budapesti székhelyű Népművészeti Szö­vetkezet tagja. Termékei tavaly Andrea és Judit megszerette a fazekasmesterséget Már nem kerülik az elkövetők: Célpont az iskola Sajátságosán új hobbi van kialakulóban Tiszafüreden. A kisváros polgárai egyre többször hallanak arról, hogy hívatlan látogatók jártak a kiművelt gyermekfők érdeké­ben munkálkodó iskolák falai között. A Széchenyi iskolá­ban az elmúlt években hatszor tették tiszteletüket kopogtatás nélkül. Az sem vigasztal, hogy leg­többször apró ügyekről van szó. Vélhetőleg a „Selátsehall” Dömötörök végeznek - ko­rábbi sérelmeiket megbosz- szulva - sajátságos tatárdú- lást. Különösebb anyagi kár nélkül, csak a tanítási eszkö­zök romhalmaza marad utá­nuk. Ám a magyar iskolák anyagi helyzetét ismerve, egyáltalán nem hat karikíro- zásnak a következő kijelenté­sem: ezen intézmények gaz­dálkodását már egy vizespo­hár hiánya is befolyásolja! Az eset. azonban nem ilyen egyszerű. A diákbosszúként kezelhető esetek mellett akadnak konkrét, célzatos be­hatolások is. Nem tudom például, ho­gyan fognak oktatni informa­tikát a Kossuth iskolában. Alapos helyismerettel rendel­kező, alapfokú műveltségüket nagy valószínűség szerint a környéken megszerző tettesek „számítógéptelenítették” az idén 25 éves intézményt. Nem éppen a legszebb születésnapi ajándék volt a részükről. Később a Zrínyi iskolában jártak hasonszőrű „angyal- bandik”. Szerencsére itt nem tudtak elemelni készpénzt, mert a páncélszekrény nehéz diónak bizonyult. Itt abba is hagyom a felso­rolást annak reményében, hogy nem folytatódik tovább ez a szomorú sorozat. Hivatkozva a bevezetőben említett anyagi gondokra, egy felhívással fordulok a betö­rőkhöz: nagyon szépen kérem őket, tartsák meg régi jó szo­kásukat, és kerüljék az isko­lát. Korábban sem okozott ez olyan nagy nehézséget. Miért is ne lehetne ez így a jövő­ben? Vagy ha arra járnak, ko­pogtassanak! Nappal is lehet ide járni, s ha jól tudom, van még esti tagozat is. Más eset­ben - a rendőrség közvetíté­sével - a zacskóragasztásban szereznek jártasságot. Előbb vagy utóbb. * * * Ui.: Cikkem megírása után egy nappal történt meg a kö­vetkező eset. A füredi gimnáziumba „le­leményes” fiatalemberek - lehet, hogy „puskáztak” a gondolataimban - azzal a trükkel jutottak be, hogy leve­lező tagozatra akarnak beirat­kozni. Ajtón belül azonban egészen más dolgok érdekel­ték őket. így jutottak be a tor­naterem öltözőjébe, magu­kévá is tették azonnal a nyol­cezer forintot érő sport­cipő-csodát. Nemes egyszerű­séggel egyikőjük felhúzta a lábára és kisétált vele a közép­iskolából. Szerencsére, viselkedésük feltűnt egy diáknak, a rendőr­ség hamar lekapcsolta őket. Cipőstől. Fortuna rákacsintott a fürediekre Nem csigatempóban Dolgozik a városi nyugdíjas klub mus A 307-es Totó-Lottó Kirendelt­séget tavaly augusztus 13-án nyitot­ták meg a városban. 1992-ben csak nagyon ritkán kopogtatott be For­tuna istenasszony új szentélyébe, akkor is csak kisebb nyeremények formájában. Csupán egy négytalá- latos nyereményt fizettek ki tavaly decemberig. A helyzet idén sem változott. Legalábbis így volt ez egészen ápri­lisig. Ám a tavaszi esőkkel „nye­reményeső” is érkezett a városkába. Nem nagy nyereményeket hozott, de ezek az összegek a nyerteseknek feltehetően aranyat érnek. Április 8-án 242.537 forintot fizettek ki itt, majd április 19-én 243.402 forintot vett fel egy füredi család. Romba dőlve... A „dicsőséges” Tanácsköz­társaság emlékművét ma már csak egy romhalmaz jelzi Ti­szafüreden. Mi tagadás: eléggé dicstelen a kép. A hét elején készített fotónkon még láthatók a gyorsan elvégzett munka cementtörmelékei, ve­szélyesen meredező betonva­sai. Hogy miért is foglalkozok ennyire „szurkapiszkálódás” módjára a dologgal? A kör­nyékbeli lakótelepek gyerekei nagyon is szívesen használták ezt az alkalmilag kialakult játszóteret. Szerencsére nem történt komolyabb sérülés ezen ját­szadozások ideje alatt. Leg­alábbis én nem tudok róla. Jóleső érzéssel és nyugalom­mal írhatom azonban le - be­bizonyítva, hogy nemcsak zsörtölődni tudok: már nem is történhet. Ottjártunk után a városgondnokság dolgozói elkezdték a „veszély” meg­szüntetését. Tisztul a múzeum előtti park. Ez így is van rendjén. Ha már el kellett tűnnie az em­Legutóbb két szerencsés tiszaör- vényi totózó kaszírozott 164.918 forintot. Ők hozzájárultak nevük közléséhez is: Fazekas Sándor és Kovács Imre három éve játszik együtt. Ezidáig 11 találatig jutottak el. Most a +1 kivételével minden bejött nekik egy sima ún. „fapados” alapszelvényen, bizonyítva, hogy kis befektetéssel is lehet nyerni. Hát ilyen volt Füreden az áprilisi nyereményeső. Mi lesz itt májusban? Köztudott dolog, hogy a májusi eső aranyat ér. Lehet, hogy milliós nyeremények­ről tudok majd beszámolni? Szíve­sen teszem, csak legyen! Hiszen sok mindenkire ráférne most For­tuna kacsintása Füreden. lékműnek, ezt csinálhatjuk úgy is, hogy ne maradjon vissza rossz szájíz a füredi la­kosokban, a látvány ne bosz- szantsa a környékbelieket. Arról nem is kívánok be­szélni, hogy a terület a városi Tiszafüreden 1974. február elsején alakult meg a városi nőklub. Remélem, hogy a ko­rabeli alápítótagok nem harag­szanak meg, ha leírom, hogy zömében belőlük alakult meg az első nyugdíjas klub is, amit kezdetben a helyi Áfész patro­nált. Az idő múlásával a nő- klub tagjai lassan nyugdíjas­korba kerültek, így most a vá­rosi klub taglétszáma eléri a 120-at. Foglalkozásaikra eljár az „éppennyugdíjas” ötvenes, de néha még a 88 éves Ferenczi Vendelné is tiszteletét teszi. Külön kell szólnom a jócskán hetvenes éveit „taposó” Faragó Eszterről. Erzsiké néni aktívan fürdő és a Thermál kemping szomszédságában is van. Félő, hogy a fürdővendégeink véleménye sem fog sokkal el­térni az enyémtől. Egy pár la­kókocsi jelzi, hogy már itt vannak. Hát ezért lenne ildo­részt vesz a vezetőség munká­jában, akik tartalmas progra­mokat szerveznek. Mindig akad munkájuk, amit egyáltalán nem csigatempóban végeznek. Hogy kerül a csiga az asztalra? Nagyon is egyszerűen.- Ősztől-tavaszig a nyugdíja­sok hetente egy alkalommal tésztát készítenek. Lisztet, to­jást otthonról hozzák a tagok. A művelődési ház nagytermében aztán előkerülnek a „tészta- gyártás” kellékei: a tésztanyúj­tógép,, a csigacsináló „kész­ség”. Ám készül itt naponta 4-5 kilogramm, igazán „nagyma- mis”, garantáltan házi minő­ségű tészta, aminek kikiáltási ára: 300 forint/kilogramm. Leg­mos, ha a törmelék mihama­rább eltűnne. Remélem, mire ezek a sorok megjelennek, már úgy is lesz. Akkor kény­telen leszek megköszönni a gyorsaságot. Szívesen fogom tenni! többször maguk a tagok a fel­vásárlók, de a nyugdíjasok apró, aranysárga csigatésztájá­nak híre már elterjedt a város­ban is. A tésztapénzből aztán telik a farsangi mulatságra, a nőnapra, az anyák és nagyma­mák napjára. A műsor minden esetben garantáltan hazai. Éves tagdíjuk 150 forint. Ez, és a tésztapénz azonban nem elég az éves gazdálkodáshoz. Az ön- kormányzat éves szinten 50 ezer forinttal támogatja őket, * így aztán néha-néha ki tudnak mozdulni Füredről. Úticéljaik között legtöbbször a környék­beli gyógyfürdők szerepelnek. A kellemest összekötik a hasz­nossal. Legközelebb azonban Budapest lesz az úticél. A „Csendül a nóta” spórtcsamok- beli esten vesznek részt, dél­előtt pedig a Nagycirkusz ven­dégei lesznek. A füredi nyugdíjasok tehát egyáltalán nem. unatkoznak. A klubban rendszeres munka fo­lyik, nem csigatempóban. Szá­momra azonban mégis az volt a legfontosabb, amit Schmidt Imréné, a klub vezetője mon­dott:- Tudja, az nagyon meg­ható, hogy az idős emberek mennyire ragaszkodnak egy­máshoz. Belőlük még nem halt ki a közösségi érzés. Meg­szokták és szeretik egymást. Ez enyhíti a hétköznapok gondjait. Vigyáznak egy­másra: egészségesre, betegre egyaránt. Hogy is szokták mondani: ettől jobb végszót magam sem találhattam volna. Csupán ennyivel egészítem ki: azt kí­vánom, hogy minél több csiga­tésztát söndörgessenek még. Lehetőleg változatlan lét­számmal! Az oldalt írta: Percze Miklós Fotó: Mészáros János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents