Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-23 / 94. szám

1993. április 23., péntek Hazai tükör 3 Mi újság kórusaink háza táján? Beszélgetés Buday Péterrel, a KÓTA megyei titkárával- Karnagy úr, úgy tudom a tavaszelő igencsak mozgalmas­nak bizonyult az énekkarok számára.- így igaz. A fiatalabbak az „Éneklő Ifjúság” tizenhét hang­versenyén mutathatták be tudá­sukat. Az általános iskolások tíz, a középiskolások két kon­certre való műsort adtak, hiszen összesen 105 énekkar jelentette be részvételét e rangos ese­ményre. Büszkén mondhatom, hogy Jász-Nagykun-Szolriok megye ezzel toronymagasan első országos viszonylatban, hi­szen a sorban utánunk követ­kező összesen negyvenhét kó­rust tud felmutatni, az átlag pe­dig a megyénkénti húsz-har­minc énekkar. Hadd újságoljam örömmel, hogy az eredmények sem meg- vetendők, hiszen a megmérette­tést kérő és vállaló kilencvenki­lenc kórus közül harmincnyolc kapott arany, huszonhat ezüst és nyolc bronz minősítést. Tizenöt énekkar részesült országos di­cséretben, tíz énekkar kapta meg az „Év Kórusa” megtisz­telő címet. Különös örömünkre szolgált, hogy az ifjúsági koncerteket két vendégegyüttes: a galántai ma­gyar tannyelvű gimnázium Jó- zsa Mónika vezette leánykara és a Goldenéből érkezett Goslar Chor und Kammerorchester is megtisztelte fellépésével; ez utóbbi együttes karmestere Rolf Brandes. Az ifjúsági együttesek mel­lett két felnőtt énekkarunk is minősült: a Martfűi Művelődési Központ Női Kara Bozorády János vezényletével arany, míg a Tiszaföldvári Városi Férfikar „Fesztivál” fokozatot érdemelt, karnagyaik Jordán Antal és Jor­dán Antalné. Ezek a minősítési fokozatok természetesen orszá- gos'értékűek.- Úgy értesültünk, hogy a megye kórusmozgalma az ápri­lisban megrendezett Budapesti Nemzetközi Kórusversenyen is képviseltette magát.- Úgy van - és méghozzá szép sikerrel, hiszen a kisújszállási Phönix Vegyes Kar Vájná Kata­lin vezetésével az „Al” kategó- iában „Bronz Diplomát”, a MÁV Járműjavító vezényle­temmel fellépett férfikara pedig a „B2” kategóriában „Ezüst Diplomát” kapott. Ez utóbbi együttes elnyete a „Koncertkó­rus” fokozatot is.- Szívből gratulálok vala­mennyi kórus sikeréhez. Meg­kérdezem még, milyen jelentő­sebb eseményről tudósíthatjuk olvasóinkat?- Kedden, április 20-án ta­vaszköszöntő hangversenyt adott három kórus; a Szolnoki Tiszaparti Gimnázium aulájá­ban. Éellépett a „házigazda” in­tézmény Kodály Kórusa dr. Bartáné Góhér Edit vezényleté­vel és a Szolnoki Kodály Kórus. Karnagyaik: Rigó Éva, Vájná Katalin és jómagam. A koncertet nemzetközivé avatta az Észak-picardiai Ve­gyes Kar fellépése Jacques Du- vivier irányításával. Elmondha­tom, hogy a hangverseny nagy sikert aratott. A Jászberényi Lehel Vezér Gimnázium Leánykara Bedőné Bablis Katalin vezényletével je­lenleg külföldön, a franciaor­szágbeli Montpellier-ben „por- tyázik”. Híreink szerint négy­szer léptek fel a fesztivál ideje alatt, legnagyobb sikerüket a székesegyházban megrendezett hangversenyen aratták.- Megtudhatunk valamint a közeljövő eseményeiről?- A jászságbeli pávakörök szombaton tartják találkozóju­kat Jászapátin. És" erősen köze­leg egy nagyszabású rendez­vény, a Fiúkórusok IV. Orszá­gos és Nemzetközi Találkozó­jának időpontja: május elseje és másodika is. Ézt az eseménydús két napot szeretnénk arra is al­kalomként használni, hogy az „Éneklő Ifjúság” hangverse­nyein országos kitüntetésben részesített kórusok vezetőinek az azt tanúsító okleveleket ün­nepélyes körülmények között átnyújtsuk. Szathmáry Judit A tánc világnapja Céltartalékképzés Távközlési fórum Az 1996-os világkiállítás távközlési terveiről ‘ tartott fó­rumot tegnap Budapesten a szakmához tartozó vállalatok és a Világkiállítási Programiroda képviselőinek részvételével az MDF Országos Szakértői Irodá­jának Információtechnikai és Távközlés-politikai Szakmai Kollégiuma, továbbá a Keresz­ténydemokrata Néppárt. Az eszmecserét Schamschula György, a közlekedési tárca ve­zetője nyitotta meg. Elmondta: az expo szlogenje, a „Kommu­nikáció egy jobb világért” na­gyon szerencsétlen választás abban az esetben, ha 1996-ra a magyar távközlési infrastruk­túra nem javul jelentősen. A távközlés fejletlensége évente mintegy 80 milliárd forint kárt okoz az országnak, ezért a fej­lesztés tovább már nem halo­gatható. KSZH-munkaterv Hamarosan a kormány elé kerülhet a januárban felállított Központi Számvevőségi Hiva­tal 1993-as munkaterve - tájé­koztatta az MTI-t Rubicsek Sándor, a hivatal elnöke. A KSZH a gazdálkodás egy-egy területére kiterjedő „témaellen­őrzéseket” végez a kormány­hoz tartozó szerveknél, illetve a kormány vagy a pénzügymi­niszter felkérésére egyes kor­mányszervek gazdálkodását vi­lágítja át. A héten megkezdő­dött az ellenőrzés a Kincstári Vagyonkezelő Szervezetnél. Látlelet A felocsúdás kínos időszaka Az érzelmi politizálás tartalékai végképp kezdenek kime­rülni, s legfeljebb csak groteszk kísérleteket tapasztalhatunk a hatalomgyakorlás módjaival összefüggő tények elleplezésére. De ez a jelenség - a látszat ellenére - elég nehezen jellemezhető és értelmezhető. Mert például az állampolgári közömbösség ko­rántsem olyan mértékű, mint amilyennek sokan - akár az egyik, akár a másik oldalon - látni szeretnék. A politikai szabadság fel­tételei között a passzivitás valójában tudatos tartózkodásként fogható fel; még akkor is, ha sokszor úgy tűnik, hogy a tartóz­kodó egyén beéri a külső megfigyelő pozíciójával, s amíg nincs nagy baj, nem aktivizálódik, el van foglalva a maga gondjaival. Éli vagy megkíséreli élni az életét, közelebb vagy távolabb a nem egyszer rejtélyesnek tetsző közügyektől. Ám ebben a ma­gatartásban - ha bevalljuk, ha nem - a csüggedtségen kívül más is rejlik. Többek között a felocsúdás kényszere, mely lassanként érlelődik cselekvéssé. Méghozzá azért is, mert nem egyszerűen azzal van baj, amit a kormány vagy némelyik párt mond, hanem amit nem mond, amiről hallgat. Ázzál a politikai szemlélettel, amely úgy tesz, mintha beszélne valamiről, amiről valójában nem beszél, mintha szó lenne valamiről, amiről nincsen szó. így cseppet sem csodálkozhatunk azon, hogy az állampolgá­rok elenyésző töredéke aktivizálódik vagy radikalizálódik, a társadalom nagyobb része pedig kívülállásának többé-kevésbé hangsúlyozott kifejezésével válaszol. Látszólag tétlen szemlélő- jeként azoknak a politikai folyamatoknak, melyek mégiscsak a pragmatista (gyakorlatközpontú) gondolkodást állítják előtérbe. Ha nem tűnne túlságosan frivol kijelentésnek, akár azt is mond­hatnánk: az elmúlt évtizedek vétkes nemtörődömségei után az állampolgári beállítódás kezd megváltozni. S ez nem elsősor­ban a kormányzati hatalom tagadhatatlan térvesztésével függ össze, s nem is azzal, hogy a rendszerváltozáshoz meglepően sok negatív jellemző társul (elegendő, ha csak a vagyonkimen- tések újabban szaporodó formáira gondolunk), hanem sokkal inkább azzal a körülménnyel, hogy a pártok tevékenysége, vitá­iknak és belső viszályaiknak viszonylag nagy publicitása már nem kápráztatja el az állampolgárokat. A társadalom ugyanis sokkal mélyebben megosztott, mint amennyire a liberális és a konzervatív nemzeti irányvonal közti törésvonal érzékelteti. Az átalakulás eddigi menetével kapcsolatos vegyes érzelmek (a tel­jes elutasítástól a gyermeteg lelkesedésig) semmi mást nem je­leznek, mint annak kényszerét, hogy a bizonytalanságon előbb-utóbb felül kell emelkedni. Még ha annyira kínos is. Kerékgyártó T. István Hétfőn kezdődik az Akadémiai Könyvhét A tánc világnapja alkalmából - amelyet a Nemzetközi Szín­házi Intézet kezdeményezésére 1982 óta április 29-én, a tánc­művészetet megújító Jean G. Nővérré francia balett-táncos születésnapján ünnepelnek - idén is változatos program várja a táncművészet kedvelőit. Április 26-án az Arany János Színházban fiatal koreográfu­sok: Bakó Gábor, Gajdos Jó­zsef, Juronits Tamás, Kropf Mi­chael (osztrák művész), Nyakas László, Lőrinc Katalin, Tengler Tamás és Végh Krisztina műve­iből összeállított műsort láthat a közönség, az Operaház táncosa­inak előadásában. A táncfórum április 28-án a Budai Vigadóban Madhavi Mudgal indiai táncos és tanít­ványainak önálló estjével kö­szönti az ünnepet. A Rock Színház április 29-én Krámer György: Idők című ko­reográfiájának előadásával kö­szönti a tánc világnapját. (MTI) Növelte aktivitását, ugyan­akkor nagy összegű céltartalé­kot is képzett tavaly az Orszá­gos Kereskedelmi és Hitel­bank Rt., az évet azonban veszteséggel zárta. A múlt esz­tendőben megváltoztak a cél­tartalék-képzés szabályai, s emiatt nehézzé vált a két év nyereségének összehasonlí­tása. 1991-ben ugyanis az adózott nyereségből képezhet­tek a pénzintézetek céltartalé­kot, tavaly pedig az adózatlan nyereségből. Az Akadémiai Könyvhét áp­rilis 26-án kezdődik. A tudo­mányos könyvek ötnapos sereg­szemléjét az idén rendezik meg negyedszer. A könyvhét első programja április 27-én lesz a Kossuth Klubban, ahol a határon túli magyarság tudományos életé­nek képviselői találkoznak. Vendégek érkezése várható ­többek között - Beregszászról, Bukarestből, Csíkszeredáról, Dunaszerdahelyről, Kolozsvár­ról, Pozsonyból, Sepsiszent- györgyről, Újvidékről és Ung- várról. Április 28-án hasonló talál­kozót rendeznek Pécsett, a Líra és Lant Rt. boltjában. Egy nap­pal később Király Béla Buda­pesten - a Fókusz Könyváru-. házban - dedikálja Deák Ferenc című könyvét. Az Akadémiai Kiadó tevékenységét és sokol­dalúságát az Országos Széché­nyi Könyvtárban - április 28-án - nyíló kiállítás mutatja be. Á könyvhét első napján kez­dődik a kiadó kedvezményes könyvvására, amelyen több ezer kötet kapható 50 százalékos ár- kedvezménnyel. Akció a mozgáskorlátozottakért Szovjet hadifogságban Hét év „málenkij robot” Huszonnégy óra a betonbunkerben (III.)- Fogolylázadás előfordult?- A legnagyobb büntetést kapta volna, aki ilyet kezdemé­nyez. Ott dolgozni kellett, míg bírt az ember. Velem történt meg egyszer, hogy a bakan­csom talpa levált. December volt, bent maradtam, mert nem cserélték ki. A lágerparancsnok meglátott: - Mit szédelgek én odabent, miért nem dolgozom? Mutattam a bakancsom, hogy levált a talpa, a kőbányában mezítláb nem dolgozhatok. No akkor ő egy-két pofont lekevert, ezenkívül egy napot és egy éj­szakát a bunkerben kellett eltöl­teni. Ez betonból volt, se ab­laka, se ajtaja, sötét verem, ertni-inni nem adtak. Ezt a bün­tetést kisebb kihágásokért ad­ták. Őr volt? Maradt! A legborzasztóbb az volt, mikor ’48-ban indították haza a szerelvényeket, és név szerint szólongatták a hazaindulókat. A 41-es lágerben volt, sohase fe­lejtem el, nem maradtunk ott csak négyen, 1200-ból. Né­gyen! Itt derült ki az, hogy mi ennek az oka. - Te hol szolgál­tál, mi voltál? - kérdeztük egy­mástól. - Rendőr, én csendőr. - Hát te? - Mezőőr. Tehát, akik­nek őrrel végződött a beosztása, mindegy, hogy ki volt, egy ka­lap alá vették. Ilyen névsorolva­sáson háromszor estem át, ami­kor ott maradtam. Tudtam, hogy én már csak akkor mehe­tek haza, ha mindenki mehet, ha egyáltalán megérjük ezt.-Megérte ...- Igen. 1950 december köze­pén jöttünk haza. Egyik napról a másikra történt, láttuk, hogy készítik a szerelvényt, ami nem volt messze a lágertől - és a va­gonokon nincsenek rácsok. Ki­szivárogtak a hírek, hogy me­gyünk haza. Már évekig hiteget­tek akkorra bennünket, hogy szkórij domój, ezért nem hittük el. De mégis igaz lett a hír. A marhavagonokban kifelé hatva- nan,- hetvenen voltunk bepré­selve, mint a heringek, most pe­dig kényelmesen, priccsel ellá­tott szinteken utazott 4-5 sze­mély. A fogadtatás Mosakodás, fertőtlenítés, úgy indultunk haza. Na, de az öröm nem tartott sokáig, csak addig, míg a magyar határt el nem ér­tük. Mert itt aztán úgy fogadtak bennünket, mint a rablógyilko­sokat. Szabályszerűen sorfalat álltak az ávósok Sóstón, ahol átadtak bennünket a magyar ha­tóságnak. Délutánra berobog­tunk a Keletibe. Onnan géppisztolyosok sor­fala között a Mosoni úti tolonc- ház kapujáig vezettek minket. Hamarosan ott állt a szemünk előtt vagy hét bitófa. Hát el le­het képzelni, hogy mit éreztünk. Hazajöttünk, és ez vár ránk! Az­tán elkezdődött a kihallgatás... önéletrajz írása után, éjszaka, egyenként. Fényképezés, ki­hallgatás, ujjlenyomatvétel, törzskönyv kiállítása, majd be­tették a bűnözők közé a karto­nunkat. Ott voltunk még vagy két hétig. Aztán átvittek Kőbá­nyára, a lóvásártérre. Istállóban töltöttük a karácsonyt. Voltak kölnisüvegeink, ezekbe kis cé­dulát sodortunk, amire ráírtuk, hogy itthon vagyunk és hogy bánnak velünk az ávósok. Ami­kor éjjel mentünk ki a WC-re, kidobtuk a kerítés mellett. Már 1951-et írtunk ekkor. Mondták, akik ehhez értettek, hogy a vizsgálati fogság három hónapnál tovább nem tarthat. Addig vagy elítélik az illetőt, vagy szabadlábra helyezik. Ezt vártuk, a márciust. Ötödikén éj­jel meg is kezdték az elbocsátá­sokat. Név szerint szólítottak, egyszerre csak négy-öt főt. Egy alagúton mentünk át, ami a Ke­letibe jött fel a vágányok mel­lett, megvették a jegyet és szi­gorúan ránk parancsoltak, hogy egy szót sem beszélhetünk arról senkinek, hogy hol voltunk, mi történt velünk. Úgy megfélemlí­tették az embert, hogy bizony a mai napig sincs olyan hét, hogy ne legyek kint álmomban mint fogoly.- Bántották-e a kihallgatások során?- Engem nem bántottak. A három hónap arra kellett nekik, hogy leinformálják az embert a családjánál, a hivataloknál, hogy tényleg igazat mondott-e. Akinek nem volt semmiféle bűntény a háta mögött, azokat engedték haza. Szerencsére én nem önkéntes csendőr voltam, hanem sorcsendőr, oda soroztak be, mennem kellett. Jövőtlenül ■ de otthon A hazaengedés úgy történt, hogy az éj leple alatt adták oda az elbocsátólevelet. Húsz forin­tot kaptunk és a vonatjegyet.- Hogyan zajlott le a család­jával való találkozás?- Az olyan volt, mint Petőfi­nek a „Füstbe ment terv” című versében, hogy „...Egész úton hazafelé azon gondolkodám, miként fogom szólítani rég nem látott anyám...” Ez a valóságban be is következett, édesanyám jött felém, a konyhaajtóban ta­lálkoztunk, és hát egymás nya­kába borultunk. Nem tudott szólni ő se és én sem jó néhány percig. Nagyon jó érzés volt, hogy végre otthon vagyok. Édes­apám hátul a jószágok körül, a takarmányosfészerben volt, majd előkerült ő is. Jöttek a szomszédok, rámcsodálkoztak, nem is tudták rólam, hogy élek-e, halok-e. Nagyon jó volt otthon, de nem találtam helye­met. Szokatlan volt az új társa­dalmi fordulat, fogalmam sem volt róla, hogy micsoda nagy változások mentek végbe. Szakmám nem volt, és azon tör­tem a fejemet, hogy valamit jó lenne tanulni. Gépkocsi-vezetői tanfolyamra jelentkeztem. Min­den ment simán, amikor egy­szer csak a tanfolyamvezető ki­jelentette, hogy aki rendőr vagy csendőr volt, azt nem hagyják dolgozni, még ha megszerzi a jogosítványt, akkor sem. Ekkor kénytelen voltam otthagyni a tanfolyamot, semmi jövőt nem láttam, ott voltam munka nél­kül. Nagy nehezen sikerült elhe­lyezkednem segédmunkásnak 1952. november 10-től.- Mit jelentenek önnek napja­ink változásai?- Ami a leglényegesebb, amit eddig el kellett titkolnom, amit magamba kellett, hogy zárjak. Nem kell félnem ... 1 (Vége) Simon Cs. József Megkezdődött Szeged egyik védett „napsugaras” házának felújítása, hogy annak befejez­tével a népi művészet helyi ha­gyományait őrző műemlék épü­letben a mozgáskorlátozottak rehabilitációs központja legyen. A városban mintegy 20 ezer a valamilyen mértékben mozgá­sukban korlátozottak száma. A A szolnoki megyeháza színes fotójával a borítón esztétikus küllemű, 117 oldalas kiadványt jelentetett meg a JNSZ Megyei Közgyűlés a megyei önkor­mányzat 1991-92. évi tevé­kenységéről. Boros Lajos, a megyei köz­gyűlés elnöke írja az Elő- szó-ban: „Bízunk abban, hogy a kiadvány elősegíti a megyei ön- kormányzat eredményeinek és nehézségeinek jobb megismeré­sét, a valós helyzetnek megfe­lelő megyekép kialakítását, és a megyei közgyűlés tagjai mellett mindazok számára tartalmaz hasznosítható információkat, akik a területi politika és a közé­let eseményei iránt érdeklőd­nek." A tényekkel, információkkal telitűzdelt leíró részek csak lát­szólag tűnnek száraznak az ol­vasó számára, hiszen éppen a könyvben felsorakoztatott ada­tok hordozzák magukban azt a tartalmi töltést, ami rávilágít a megyei önkormányzat - egyre növekvő társadalmi feszültsé­gek, gondok közepette megva­lósuló -, két éven át tartó, nem mindig látványos, de folyama­tos erőfeszítések melletti mun­kájára. Felsővároson lévő ház korábban a posta tulajdonában volt, majd átadták az 1990 elején alakult Mozgáskorlátozott Fiatalok Rehabilitációs és Sport Cent­ruma Alapítványnak. Régi hi­ány pótlására vállalkozott az alapítvány, amikor elhatározta, hogy rehabilitációs központtá alakítja át a „napsugaras” házat. Miről olvshatunk a köny­vecskében? A szerzők bemutat­ják a megyét, annak címerét és zászlaját, a megyei önkormány­zat 1992-94. közötti munka- programját, a közoktatás, köz- művelődés, egészségügyi ellá­tás, terület- és településfejlesz­tés, az önkormányzati pézügyi gazdálkodás helyzetét. Informá­lódhatunk alapítványokról, kül- kapcsolataink fejlődéséről, a megyei közgyűlés tagjairól, bi­zottságairól, intézményeiről, a közgyűlés hivatalának irodáiról, a megye településeinek polgár- mestereiről, országgyűlési kép­viselőinkről. Eseménynapló, színes és fe­kete-fehér képek választják el az egyes témaköröket. A szak­emberek számára'tiasznos kézi­könyv lehet a kiadvány, míg a megyeházán "ritkábban megfor­dulók is érdekes betekintést kaphatnak a 115 éves, ódon fa­lak között folyó mindennapos munkáról, amennyiben elkérik olvasásra a megyei könyvtár ol­vasótermében, illetve vidéken a polgármesteri hivatalokban. A könyv ugyanis utcai terjesztésre nem kerül. S. Cs. J. Fotó: Illyés Csaba Iránytű Egy hitelesebb megyeképért >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents