Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-22 / 93. szám

Üzenet a világhoz Az emberiségnek a Föld teherbíróképességének hatá­rán belül kell élnie. Hosszú távon nincs más ésszerű lehe­tőség. Tagadjuk az ember jö­vőjét, ha nem okosan és fenn- tarthatóan használjuk a Föld adottságait. Olyan életet és fejlődési utakat kell elfogad­nunk, amelyek tisztelik a természet adta korlátokat. Ezt megtehetjük a modem­technika előnyeinek elutasí­tása nélkül is, feltéve, hogy e technika maga is ezen korlá­tokon belül működik. Mai életmódunk miatt ci­vilizációnk veszélyben van. A ma élő 5,3 milliárd ember, különösen a leggazdagabb országok csaknem 1 millárd lakója visszaél a természet lehetőségeivel és túlterheli a Föld ökoszisztémáit. A világ népessége megduplázódhat hatvan év alatt, de a Föld nem lesz képes eltartani min­denkit, ha nem lesz kevesebb pazarlás és pusztítás, és egy nyíltabb, igazságosabb egye­zség a gazdagok és szegé­nyek között. Még akkor is bi­zonytalan egy mindenki számára elfogadható élet va­lószínűsége, ha csak a népes­ségnövekedés jelenlegi üteme radikálisan csökken a jp vőben. Új hozzáállásunknak két alapvető követelményt kell ki­elégítenie. Az egyik: széleskö­rűen elterjedő és mélységesen átérzett elkötelezettség egy új etikához, a fenntartható élet eti­kájához, és ezen etika elveinek betartása a mindennapokban. A másik: a megőrzés és a fejlődés integrálása. A megtartás, tehát az, hogy tevékenységünket a Föld teherbíróképeségéhez szabjuk és az a fejlesztés, amely hosszú, egészséges és teljes éle­tet tesz lehetővé az embereknek mindenütt a Földön. A Tisza Klub kinyilvánítja, hogy... ... környezet- és természet- védő regionális nonprofit szer­vezet, önkéntesen szerveződik, tagjai azok a polgárok, akik szí­vükön viselik a környezet és a természet ügyét, és azért tenni is kívánnak. Az egyesület 1990-ben alakult. Alapvetőnek tartjuk a termé­szettel való harmonikus viszony megteremtését, hiszen nélküle nem élhetünk. Hozzá szeret­nénk járulni ahhoz, hogy az emberek egészségesebb kör­nyezetben éljenek. Tudatosítani akarjuk, hogy ez döntően rajtuk múlik. Mindezekért a polgári tudat fejlesztése és a civil szer­veződések megerősödése kívá­natos cél számunkra. Senkit, sem a polgárokat, sem az intézményeket, sem a hatalmat nem kívánjuk helyet­tesíteni, csak kezdeményezők, véleményezők, közvetítők és segítők kívánunk lenni a vállalt értékeink tudatában. Jobbára itt a Tisza völgyé­ben, a Tisza vízgyűjtőjében kí­vánunk tevékenykedni. Abban a régióban, amelynek vize, élővi­lága, szépséges tájai, természeti és kulturális kincsei értéket je­lentenek számunkra és remélhe­tőleg mások, elsősorban az itt élők számára is. Ugyanakkor nem zárkózunk el más, számunkra elfogadható egyéni, regionális, országos vagy nemzetközi kezdeménye­zésektől, lett légyen az privát vagy állami megkeresés. Van­nak olyan általános irányító el­vek, normatív értékek, amelyek elfogadása szükséges a műkö­désünkhöz. Ilyenek az önkén­tesség, az önszerveződés, a nyi­tottság, a nyilvánosság, az e- gyüttműködés, a szakszerűség, az információk szabad áramlá­sának és az értékek megtartásá­nak, védelmének az elvei. Szervezetünk a pártoktól, a politikai mozgalmaktól és a mindenkori kormányzattól füg­getlen, azoktól egyenlő távol­ságra helyezkedik el. A min­denkori kormányzó erők és az ellenzék között, középen he­lyezkedik el. A szennyezők, a környezet- és természetpusztí­tók és az ezt elviselni kénysze­rülők konfliktusában az utób­biak mellett áll. Azokat az érdekviszonyokat, amelyek a környezettel és ter­mészettel kapcsolatban a társa­dalmon belül fennállnak, sze­retné feltárni, az érdekelteket tárgyalóasztalhoz ültetni és dön­téshelyzetbe hozni. Nemzetközi tevékenységünk két irányú. Egyrészt a vízgyűj- r tőt érintő projectek lebonyolí­tása azon elvek alapján, hogy a környezetvédelem nem ismer határokat, illetve a társadalmi szervezetek tevékenysége elő­segítheti az országaink közötti • hivatalos együttműködést. Más­részt együtt kívánunk működni mindazon nemzetközi szerveze­tekkel, amelyek elősegíthetik céljaink elérését. A környezeti kultúra és a környezet- és természetbarát magatartásforma alakításának egyik legfontosabb letétemé­nyese a környezeti nevelés. Ezt tagjaink igen változatos formá­ban, saját programok keretében, a referenciacsoportok segítésé­vel vagy regionális szerve­zési-tanácsadási forma kereté­ben művelhetik. Hozzá kívánunk járulni az élővilág és környezete jobb megismeréséhez, a biológiai sokféleség fenntartásához és mindezek tudatosításához. Tö­rekszünk arra, hogy a Tisza- völgy speciális védelmi státust kapjon teljes hosszában, ugyan­akkor értékeit minél többen él­vezhessék. Az óhajtjuk, hogy a Tiszatáj természeti és kulturális örök­sége beépüljön a régiót érintő fejlesztésekbe. Koncepciónk és az azt követő feltáró munka ajánlásai segítségével egy olyan együttműködés alakuljon ki az érdekeltek között, amely a kö­zös akaratot megfogalmazó Ti­szai Zöld Chartában testesülne meg. Mindez része lehetne az Alföld védelméről szóló or­szággyűlési határozat megvaló­sításának. A Tisza közkincs, sok em­ber kerül kapcsolatba vele, mindannyiunk gyönyörűsé- y gére és hasznára. Folyófigyelő hálózatunk célja annak tudato­sítása, hogy sajátunkénak érezzük a folyót. Áz önkor­mányzatok a demokratikus szerveződés elemei, amelyek sokat tehetnek az egészsége­sebb környezet kialakításáért, a környezeti kultúra felélesz­téséért és fejlesztéséért. Taná­csokkal, javaslatokkal, figye­lemfelkeltő példákkal szeret­nénk segíteni a Tisza-menti önkormányzatok munkáját. A környezet- és természet- védelmet érintő elképzelések csak akkor válhatnak megva­lósíthatóvá, ha azok az érintett polgárok akaratával találkoz­nak. Az ehhez szükséges pár­beszédet kezdeményezheti a lakossági diplomácia, hazai és nemzetközi szinten egyaránt. Környezetvédő Társadalmi Szervezet 5000 Szolnok, Szapáry u. 19. Levélcím: 5001 Szolnok, Pf. 148. Tel., fax: 56/375-497 A „zöld sziget” „Mint a mókus a keréken” - szoktuk mondani - úgy teltek napjaink, örökös szaladásban. Milyen jó volna ebből a „mó­kuskerékből” kiszállni néha, s a zöldbe menni. (Bár ez a zöld szín, mintha fogyóban volna planétánkon.) Sokkal jobban érzik magukat a kérdéses „mókusok” az erdőben. Akár tanulni, dolgozni is jobb itt. Hajszolt korunk már-már le­gendás kifejezései kisértenek: feszített élettempó, egészség­telen környezet, neuralgikus problémák stb. Nem így Tiszapüspökiben, ahol komoly hagyományai vannak a természetszeretet­nek, természetvédelemnek. A táj itt - bármilyen elkoptatott is ez a szó - csodálatos! Meg­határozója a Tisza, azt öleli körül a szelíd vidék zöld megannyi árnyalatával. Az it­teni ember komolyan mun­kálkodik azon, hogy ez ne menjen tönkre. Itt nem csak divatos kifejezés a természe- védelem, hiszen van mit óvni, van mire ügyelni. S mi sem természetesebb, hogy épp itt alakult egy természetvéde­lemre Szakosodott oktatóköz­pont. Már több mint egy évtizede működik az iskolában termé­szetkutató, illetve természet- barát szakkör. Munkája köz­ben kialakult egy összeszo­kott csoport. A gyerekek közé visszajárnak az általános isko­lát már elvégzett fiatalok is. Régóta szerettek volna egy jól működő bázist, egy olyan központot, ami ezen a terüle­ten belül igen sokféle célra alkalmas lehet. A megürese­dett gátőrházat kapták meg többek között, a vízügy és a helyi önkormányzat jóvoltá­ból. Képzeljenek el egy szép parasztházat, gazdasági épü­letekkel, nagy udvarral. Az egyik oldalon gát határolja úgynevezett kubikerdővel, botolófüzessel, a másik olda­lán kocsányos tölgyes. Ideális környezet! Mivel a táj való­ban nagyon megkapó, sok pi­henni vágyót vonz. Ez egy vérbeli természetvédőnek sok tennivalót jelent. Persze az épületet rendbe kell hozni. Kialakítanak itt szálláshelyeket, étkezőket, előadót. A vizsblokk most ké­szül. Ez bizony igen sok pénzbe kerül. Pályázatokból, alapítványokból folyik be a megfelelő összeg. Egy zöld sziget lesz, amely visszaédes­geti az embert a természethez, megbékíti saját magával s környezetével. Horváth Dénes Tiszapüspöki A művész úr szereti az erdőt Váry Károlyt, a szolnoki Szigligeti Színház színészét, amikor belépett az irodámba, cigarettával kínáltam, de ő visz- szautasított:-Nem, köszönöm. Leszok­tam.- Hogy hogy?- Tudod, a környezetvédelem miatt.- Hogyan vigyázol még a természetre azon kívül, hogy nem cigarettázol?- Először is nem szemetelek az utcán. Hogy mindenféle ak­cióban benne legyek, azt nem tudom megtenni, mert nem az a munkám, nem azzal foglalko­zom. Bár szerintem elég jó do­log lehet olyan magas szinten csinálni, márcsak azért is, mert az ember kinn van a természet­ben.- Mit érzel, amikor sétálsz az erdőben?- Volt egy veszélyes sétám is.-Nagy kaland?-Igen, valami nagy kaland. A József Attila színházban játszó egyik kollégámnak van Győr- szemerén egy tanyája, ahol az épülettől tíz méterre már kez­dődik az erdő. Zsolnai András barátommal együtt meghívott egy hétvégére, és úgy készül­tünk, hogy majd kikapcsoló­dunk, meg hülyéskedünk, meg bogrács, ilyesmi. Aztán kide­rült, hogy ő olyan helyen lakik, amely vadászterület. Elhatároz­tuk, hogy kimegyünk az erdőbe, sétálunk egy nagyot, gombát szedünk, aztán kiderült, hogy a bokrok mögül bármelyik pilla­natban kijöhet egy vaddisznó, és sűrűn a lábunk elé kellett nézni, merthogy viperák is vol­tak. A séta végén már mindany- nyian rendelkeztünk egy bun­kósbottal. Szoktam a Tiszaligetben is sétálni, mert az kikapcsol. Na­gyon jó lenne, ha az ember megendgedhetné magának, hogy ilyen környezetben éljen. i - Ez pénzkérdés?- Azt hiszem, egy ponton túl igen,- És az állatok?- Gondolom, hogy szuper le­het.-Miért, Neked most nincs állatod?- Nincsen, bár talán lesz egy macskám. Most egyébként ha­talmas családi vita van belőle, hogy kutya legyen-e vagy macska.- A kutyatartásnál számít, hogy mekkora az eb és mek­kora a lakás,- Persze. Én egy garzonban lakom és bernáthegyire gondol­tam.- Madarat szívesen tartanál otthon kalitkában?- Azt nem. De be szoktam té­vedni a szolnoki díszállatboltba, azelőtt, amíg Pesten laktam, ha­talmas akváriumaim voltak, komoly tengeri halakkal: dísz­hal, holdhal, gömbhal, ame­lyeknek tengervízre van szük­ségük. Ezért sokkal komolyabb gondozást igényel, de amikor lejöttem Szolnokra, az egészet fölszámoltam, mert édesa­nyámnak kellett volna törődnie , velük, ő meg igazán nem értett hozzá.- Ha utazni indulsz, a ter­mészetet vagy a műemlékeket választod?- Megpróbálok úgy egy utat megtervezni, hogy legyen mind a kettő. Például van egy gyö­nyörű város, de ha megyek tíz kilométert, akkor erdő is.- Amikor az erdőt jártad, rágyújtottál?- Azt hiszem, igen, sajnos. Mondjuk arra nagyon vigyáz­tam, hogy a csikket rendesen dobjam el. B.G. A lakosság véleménye A Gallup közvélemény-ku­tató intézet összehangolásával a világ több mint 30 országá­ban végeztek kutatást arról, hogy mit gondolnak az embe­rek a környezeti problémákról helyi és globális szinten, mi a véleményük a környezetvéde­lemmel összefüggő kérdések­ről. A magyar vizsgálat során az ország lakosságát ezer kivá­lasztott ember képviselte, kü­lönböző társadalmi rétegekbőL. Arra a kérdésre, hogy melyek/ az ország legfontosabb prob­lémái, a magyarok alig egy százaléka említette első helyen a környezetvédelmet. Viszont a megjelölt társa­dalmi problémák közül 52 százalékuk nagyon komolynak minősítette ezt a kérdést. így ez a magas megélhetési költ­ségek és bűnözés után a har­madik legfontosabb problé­mának mutatkozott. Az ország környezeti álla­potát a megkérdezettek 72 százaléka tartotta rossznak. A válaszadók 54 száza­léka a levegő, 24 százaléka a vizek szennyezettségét, 9 százaléka a mérgező vegyi hulladékokat, 4 százaléka pedig az erdők pusztulását, az atomenergiával és radio­aktivitással kapcsolatos kér­déseket említette, mint leg­fontosabb problémákat. S hogy kinek az elsőrendű fel­előssége, illetve kötelessége az ország környezeti állapo­tának védelme? Az emberek majdnem fele a kormányra hárította a felelősséget, egy­ötöde a gazdasági vállakózá­sokra, s a megkérdezettek csupán egynegyede vála­szolta, hogy ez az állampol­gárok feladata lenne. Ez az alacsony szintű felelősség- tudat részben azzal magya­rázható, hogy a válaszadók csupán 9 százaléka érezte úgy, hogy lehetősége van a környezeti problémák meg­oldására.

Next

/
Thumbnails
Contents