Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-17 / 89. szám

1993. április 17., szombat

Szabadidőben — családi körben

ii

Barkács-tanács

Összecsukható kisegítőbak - asztallap alá

Beszéljük meg együtt!

Hétköznapi agresszivitás

Jönnek a levelek, mintha kinyitnánk egy csapot, s azon egyre csak folyna a panaszeső. Ebben a feszült légkörben mindenki türelmetlen, ideges, szinte nap nem telik el valamilyen incidens nélkül. Egy a szomorú példák közül T. B.-né levele:

Tülekedő utasok

A törökszentmiklósi temetőből iparkodtunk haza férjemmel, Szolnokra. Ott a városi buszpályaudvaron, a felszállásnál 4-5 fiatalember tülekedett, könyékkel, vállal tört utat magának. Kétszer is meglöktek hátulról, s a páromtól elszakítva, közénk terpeszkedtek és hangoskodtak, mintha kocsmában lennének. Amikor a bérletet akartam elővenni, akkor fedeztem föl, hogy a táskám nyitva, belőle az egyebek tetejére készített bérlet-tok - a benne lévő, számomra fontos postai nyugtákkal - eltűnt. Amikor szóvá tettem, hogy biztos azért lökdös- tek, hogy közben észrevétlen turkálhassanak a táskámban, ocsmány módon rám támadtak, szitkozódtak, míg a buszvezető fel nem szólította őket a jármű elhagyására ... Az agresszivitás nem jár önmagában, mindenféle aljas szándékot leplez - fejezi be levelét az idős asz- szony. Utóiratában megjegyezi: a buszpályaudvar WC-jében valaki megtalálta eldobott bérlet-tokomat.

Az „egyke” féltékenysége

Alig 40 éves, régen elvált asszony leveléből olvasom: nem utasította el a hozzá tisztességes szándékkal közeledő özvegy férfit, aki még neveletlen, kisiskolás fiacskájával keresi benne társát.

„ Úgy gondoltam, miután egyedül felneveltem saját gyermekemet, maradt még energiám a más árvájára is. Csakhogy a lányom, aki felnőtt, önálló emberke, bár otthon lakik, zokon vette szándékomat, mi több, felháborodott. Attól fél, hogy kieshet a kegyeimből, hogy eztán majd nem kizárólag körülötte forog a világ, ha ezt a lépést megteszem. Az „egyetlenke” elkényeztetett háborgásában kifakadt: ő nem alkalmazkodik senkihez, nem hajlandó kerülgetni senkit. Legutóbbi békés szándékú megbeszélési kísérletem is kudarcba fulladt, drasztikus indulatokat váltott ki belőle - írja E. B.-né. - Kijelentette: ne is várjam, hogy köszöntsön az anyák napján - nem vagyok én anya! Ilyet mondott az én nemrég mér aranyos kislányom . . . Talán elvárná, hogy élve eltemetkezzem?

Bizonyosan rosszul neveltem. Magamat okolom az önzése, agresszivitása miatt...”

*

Továbbra is várjuk olvasóink véleményét, javaslatait, történeteit a hétköznapi agresszivitásról. „Beszéljük meg együtt!” - ezt kérjük a borítékra ráírni a címzés (5001 Szolnok, Postafiók: 105) mellett.

A beérkező leveleket átadjuk a vitaindító cikk írójának, dr. Cherechianu Aurel pszichológusnak. a Szerkesztő

Tapéta méretre vágásához, ruhaszabáshoz vagy az ezermesterkedés más műveleteihez szükséges asztallap (esetleg levehető sima ajtószámy) többnyire mindenütt akad, az „alátét”, a kisegítőbak azonban többnyire hiánycikk. Ezúttal olyan változatot mutatunk be, amely szilárd, és könnyen tárolható „pótláb”, mert használat után összehajtható.

Anyaga 20-25 mm-es sűrű erezetű deszka vagy léc. A két bak kettős lábait - a rajzon látható méretek szerint - lécekből szabjuk azonos hosszúságúra, s egyik végükre fűrészeljünk lapos csaprészt. A négy-négy lábat lapjára fektetve fogjuk ösz- sze, s így fúrjuk ki a középső lábrészek tengelye, valamint a szétcsúszást gátló rudak fúra- tait. Szabjuk le a két felső gerinclécet, s ezeken - szintén összefogva - jelöljük ki a csapfészkek helyét. (A fészkeket fúróval készítsük és vésővel formáljuk ki úgy, hogy pontosan illeszkedjenek beléjük a lápcsapok - csak így lesz szilárd a bak.)

Következik a kihajtható lábak elkészítése: a deszka közepét lyukfűrésszel hosszában, 9 mm szélesen hornyoljuk fel és első végét 8.1 mm-es csigafúróval fúrjuk át. Lágyacél műanyagból vágjuk le a négy tengelycsapot és a két-két szétcsúszást gátló rudat, majd ezeket sík lapra fektetve hegesszük össze. A faelemeket csiszoljuk simára és itassuk át lenolajjal. Ezután a támrudak végeire nyomjuk föl a két-két lábat és a

ragasztóval bekent csapokat a gerinclécben üssük a helyükre. Ellenőrizzük, hogy a lábak és a gerinclécek merőlegesek-e egymással (ha nem, még a ragasztó kötése előtt korrigáljuk a hibát), s a lécpárokat alul facsavarokkal megerősítve fogassuk össze a rétegelt lemezből kiszabott lappal.

A kihajtható lábakat a hor- nyoláson át húzzuk rá a csúszásgátló rudakra, majd a láblécek közé illesztve, a tengelycsapok helyreütögetésével rögzítsük mindegyiket a helyére. A lábakat most már csak annyira nyithatjuk szét, amennyire a ru- dazat engedi.

Összecsukva a két bak csekély helyet igényel. Ha pedig csavaros szorítókat használunk, komolyabb barkácsmunkák alkalmával is szilárd lábazatként szolgál nagyobb lapokból kialakítható munkaasztal alá.-babos- (Ferenczy Europress)

Tűpárnának száraz szappan

A varrás, a stoppolás, a foltoz- gatás naponkénti házi feladat, amelynek megoldását a türelmen és ügyességen kívül néhány jó ötlet, apró szakmai fogás ismerete is megkönnyítheti. Kezdjük mindjárt a varróeszközök tárolásával: a varrókosárban mindig tartsunk egy kisebb mágnest - így nem szóródik szét, s mindig egy „kupacban” kéznél lesz a gombostű is, a varrótű is. A különösen vékony és hosszú tűk számára praktikus tároló egy-egy ki- szuperált hőmérőtök. Jól megfelel azonban tűpárnának egy kis darab száraz szappan, már csak azért is, mert a viaszos hegyű varrószerszám könnyebben hatol át a vastagabb, nehezebb szöveteken. A cérna befűzését megkönnyít- hetjük, ha egy kevés hajlakkot szórunk az ujjúnkra, s a cérnát megforgatjuk benne.

Tűvel, cérnával

Apának házikabátot

Apáknak - köntös, házikabát (rajz és szabásminta). Köntöshöz flottír való, házikabáthoz vehetünk kordbársonyt, plüsst, könnyű szövetet, steppelt szatént, esetleg flanelt. A fürdőköntöstől eltérően ez állandó otthoni öltözék - pihenéshez, tévézéshez, olvasáshoz.

Ha hűvös a lakás, alá lehet öltözni.

A szín kiválasztása nagyon fontos, mert szinte biztos, hogy ettől függ, kedvére való-e, szívesen viseli-e a megajándékozott vagy sem. Ami a fazont illeti: legjobb a rajzon látható klasszikus stílusú. A szegőpántok és a megkötős öv anyaga lehet szatén. Aki hímezni tud, hímezze rá a felső zsebre a „címzett” monogramját.

Méret: 50-52-es nagyság.

Anyagszükséglet: duplaszélesből 2.70 m és 0.50 m szaténból. Az ebből szabott elszegőpántok szélessége 7 cm, készen 5 cm. Szabásnál a varrásokra rá kell hagyni 2 cm-t. Az elszegőpántot hátul a nyakkör formájára szabjuk. Váll- varrásnál toldjuk össze az

eleje-pánttal, majd hozzágépeljük a köntös széléhez, átfordítjuk a színére és megtűzzük. Az öv hosz- sza 140 cm. Záhonyi Lujza

Kistermelők

figyelmébe!

Azoknak a kistermelőknek, akik intenzív kertészeti termesztéssel kívánnak a jövőben foglalkozni javasoljuk, hogy egyénileg vagy csoportosan, akár autóbuszos szervezéssel, keressék fel Csongrád megyében Balástya, Szatymaz, Forráskút községeket. Május 15 körül lenne az az optimális időpont, amikor már sok tanulságos látnivaló kínálkozik az ottani kis kertészetekben. Sok ötletet lehet ellesni azoktól a vállalkozóktól, akik már több éve tevékenykednek és nagy gyakorlattal, gazdag tapasztalatokkal rendelkeznek.

Látni lehet, hogy a 3-4 AK-s homokból hogyan lesz „aranyhomok”. Akik virágtermesztéssel kívánnak inkább foglalkozni, azok számára a szegedi virágpiac megtekintését javasoljuk. Csütörtöki napokon, este 18 órától keressék fel Szeged mellett, az 5-ös főközlekedési út mentén elhelyezkedő börzét. A látnivaló lenyűgöző, ezért a virágtermesztők számára valóban érdemes itt körülnézni - megéri az időt és fáradságot a tapasztalatcse- reút. Tavaszi János kistermelő

Gereblyézzük át a kert felásott részeit - jobb lesz a talaj vízház

tartása

Tavaszi hétpróba a ház körül

Visszavonhatatlanul benne járunk a tavaszban, s most már szinte a hét minden napjára akad tennivaló a kiskertekben. A ház körüli hétpróba első „számaként” feltétlenül gereblyézzük át a kert korábban már felásott részeit, mert ezzel számottevően csökkenthetjük a talaj vízháztartásának veszteségét. Azokról a kisebb-nagyobb parcellákról se feledkezzünk meg, amelyeket gaztalanítottunk és kikapáltunk.

Ugyancsak a vízkészlet megőrzését segítjük, ha a facsemeték, bokrok, rózsatövek körül, mintegy félméter átmérőjű körben, elvégezzük a talajámyékolást, vagyis szervestrágyát, esetleg tőzeget, kom- posztot „de ezek hiányában legalább nagyobb műanyagfóliát” terítünk el. Ezzel a művelettel éppen a növények gyökérzónájában akadályozzuk meg a fölösleges párolgást, egyidejűleg elejét vesszük a gyo- mosodásnak is.

A fák metszésén föltehetőleg már túlvannak a kertészek, ezekben a napokban azonban nem árt átvizsgálni a fák koronáját és elvégezni az „utókezelést”: az újólag fölfedezett száraz ágak, csonkolt,

sérült részek eltávolítását és a hosz- szúra hagyott vesszők megkurtítását. Időszerű a szőlőtőkék körüli tavaszi nagytakarítás is. A tőkék törzsrészét és karjait ugyanis még rügyfakadás előtt hozzá kell kötni a támrendszerhez, lehetőleg rugalmas anyaggal. Egyidejűleg távolítsuk el a korábbi bevágódott kötéseket és tisztítsuk el a tőkék közül a venyigét, a szőlőnyesedékeket.

A veteményesbe retek, borsó még vethető és a spenóttal sem késtünk el. A csemegekukorica vetéséhez szintén ezekben a napokban kell előkészíteni a talajt, mert ne feledjük: a paraszti hagyományok szerint a kukoricát az év századik napján (április 10.) vagy legalábbis a körül kell elvetni. A kert virágmagvakkal beültetett részei se maradjanak érintetlenek: óvatos átka- pálással nemcsak a gyomosodást, hanem a talajfelszín keményre száradását is megelőzhetjük.

Végül a „hétpróba” keretében a kerti gyepfelület megújítására, a kipusztulást jelző kopár részek magvetéssel történő foltozására is jó alkalmat kínálnak a szeszélyes április enyhébb napjai.

dr. Komiszár Lajos(F. E.)

Lakásfelújítás ■ s. k.

Nagy gond a lakásfelújítás, nemcsak a várható költségek miatt. Jön-e a mester vagy sem, van-e elég segéderő (és sör) vagy nem, tetszik-e a munkája vagy nem. Mindenesetre még ma sem általános, pedig egyre több a kisvállalkozó, hogy valaki sugárzó arccal közli: mindössze két hét alatt, minimális összegből úszta meg a dolgot.

Az eddigiekben vázolt okok miatt mindinkább elfogadott, hogy az ügyesebb kezűek maguk végzik azokat a munkálatokat, amelyekre kedvükből, tehetségükből futja. Ki-ki saját magának alakíthatja ki a munkák egymásutánját, és az ezzel járó felfordulást. Továbbá, miután saját magának dolgozik, nyilván fokozottabb gonddal, figyelemmel pótolja, ami esetleg a képzettségéből hiányzik. Ehhez szeretnék némi segítséget nyújtani, most nem munkálatok leírásával, csupán a célszerű sorrendiségről beszélve.

Először is azt kell eldöntenünk, hogy mit kívánunk felújítani, az egész lakást, vagy csak a részleteket. Mert ettől is függ, hogy mikor kezdjünk munkához. Világos, hogy aj- tót-ablakot szép időben mázolunk, ilyenkor festünk-mesze- lünk. De tapétázni megfelelőbb a tavasz, vagy éppen az ősz, mert a sikeres munka egyik záloga a nedvdús levegő, a huzatmentesség. Végül azt sem árt tudni, milyen sorrendben érdemes a munkát beütemezni. Alapvető szabály, akárcsak a nagytakarításnál; a mennyezetnél kezdünk és a padlóval végzünk, hogy minden piszok, ami közben keletkezik, lefelé hulljon, egyszerre lehessen majd feltakarítani.

A lakásfelújítás ugyanis nemcsak tapétázásból, festésből áll. Mielőtt ezekhez fognánk, sok apró javítanivaló akad a mégoly karbantartott otthonban is, amit ilyenkor kell megcsinálni. Csepegő csaptól a szifontisztításig, akadozó zár olajozásáig jó, ha sorra vesszük a műszaki teendőket.

Egyet azonban ne feledjünk - annál is inkább, mert nem vagyunk szakemberek -, hogy a balesetek elkerülésére a legnagyobb elővigyázatossággal dolgozzunk, kifogástalan anyagokkal és szerszámokkal. Ne hiányozzanak a létrafokok, ne álljunk bicegő kisszékre, jól ékelt legyen a kalapács, zárt üvegben tartsuk a szükséges vegyszereket. Arról nem is szólva, ha esetleg villamos szerkezethez, vagy gázhoz kell nyúlnunk, csapjuk le a villanyórát, a főcsapot zárjuk el. Az magától értetődő, hogy a komolyabb javításhoz szakembert hívunk. A hibás szerelvények megjavítása után következhet az ajtó-ablaktokok melletti rések tömöszölése, s ha szükséges a légszigetelés felújítása, hogy télen ne az utcát fűtsük. Ezután már a lakásfelújítás nehezebb tennivalói következnek, például a csempé- zés, a festés vagy tapétázás, majd a parkettacsiszolás, a bútorok hibáinak felmérése, tisztítása, a szőnyegek-kárpitok felújítása, a folttisztítás.

Az csak magától értetődő, hogy a szekrények belsejét, s a mellékhelyiségek polcait is átmossuk, papírral-műanyag fóliával, vagy tapétával bontjuk, a könyvespolcokra a száraz ruhával áttörölt köteteket tesszük vissza. Ha a szakkö- nyekből nyert használati utasításokat betartjuk, mint például a falak előkészítése fes- tésre-tapétázásra, a mázolásoknál feltétlenül szükséges száradási idő kivárására, lakás- felújítás a fenti módon legalább három hetet vesz igénybe. Utána felsóhajthatunk. Sok fáradsággal (és pénzzel), néha bosszúsággal, de még több örömmel, mert saját két kezünkkel állítottunk elő értéket, s tettük ismét hosz- szú évekre szebbé, esztétikusabbá, tisztává családi otthonunkat. Komáromi Magda