Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-16 / 88. szám
12 Nyugdíjasok fóruma 1993. április 16., péntek A Nyugdíjasok Kamarája folytatja... Javaslatok a tb-vagyon gyarapítására, az özvegyi nyugdíjak rendezésére Elkezdődött Nem is olyan egyszerű ez, mint gondolták. De hát rég ideje volt már, hogy itt a megyében is megalakuljon a Nyugdíjas Kamara. Ugye, csak van vagy száztízezer nyugdíjas, akinek sok gondja, baja van, s akiken tán lehetne valamit segíteni. Akár úgy is, hogy városonként, falvanként megismerni az őket foglalkoztató bajokat, fölmérni, mennyi a már sokszor - de sokaknak nem elégszer - kicsit megemelt nyugdíj, hogy lehet abból megélni, s eljárni képviseletükben, hátha sikerülne valamit lendíteni a közös sorson. És az országos kamarával együttműködve, akcióiban részt véve, csak könnyebb lesz e tájon is az idősek élete. Körülbelül így gondolták, s néhány nyugdíjasszervezet, -klub képviselői március végén kimondták Szolnokon: megalakítják a Területi Nyugdíjas Kamarát. Nem voltak vérmes reményeik, azt gondolták, kis, kezdeti sikereket talán érhetnek el. Még most is ezért hisznek a szerveződésben. Igaz, közben roppant igyekezettel készítik az alapszabályt - aminek tervezetét elfogadták ugyan, de már akkor is, pontosításokkal, kis változtatásokkal, hogy birtokában hivatalosan is bejegyezzék a szervezetet - mert anélkül manapság mit se ér. így aztán hetente hárman-négyen-öten leülnek egy közös asztalhoz. Nem, nincs irodájuk, és székházuk se lesz soha. Csak egy csöndes kis helyiség az álmuk, ahol dolgozhatnának, tárgyalhatnának, akár fogadhatnának is egy-egy csatlakozni kívánó társulat küldötteit. De hát majd csak lesz egyszer, s hogy a befogadó is tisztelje semlegességüket, tán megértik a megye vezetői is a kérést. Készülődnek hát - látogatásra a megye, a város vezetőihez, a Cégbírósághoz a nyilvántartásvétel végett, s az országos kamarához is, a csatlakozás bejelentésével. Tanácstalanok egy kicsit, hiszen pénzük semmi, s tudják, még egy levélbélyeg is megterhelő, ha mindig maguk nyúlnának a zsebükbe - de hát nem is telne. Riadtan mesélik: már felkeresték őket szolnoki nyugdíjasok. Ki a nyugdíjának emelése miatt, ki a lakbér szolnoki karrierjét panaszolva. Várható különben, hogy ebben az utóbbi ügyben nagy lesz a nyugdíjasok ellenállása, ha ugyan annak veszi valaki a tiltakozásukat. Az azonban bizonyos: egyelőre egyéni ügyekben nem járnak, járhatnak el, de gyoorsan meg kell szervezniük egy jogi-társada- lombiztosítási tanácsadó szolgálatot, aztán lehet hogy másokat is. Elkezdődött. Szerényen, nagyon csendesen. Hetenként egyszer már rendszeresen találkoznak. Vitatkoznak és tervezgetnek. Lehet, egyszer csak egy izmos, határozott, sok munkára alkalmas testület lesz a kamara itt, Jász-Nagykun-Szolnok megyében is? Reménykednek - reménykedjünk valamennyien, százezernél is többen! Írók, költők, nagy gondolkodók az öregségről Mindenki megöregszik egyszer Fut az idő - egy év múlva újra parlamenti választások lesznek hazánkban, ha hihetünk a demokráciában, s miért ne hinnénk? Nohát, akkor ki-ki eldönti majd, melyik pártnak ad bizalmat, kiket lát szívesen képviselőjeként az Országházban. Kicsit most épp az idősek miatt bizonytalan vagyok. Mivel és szerencsére a parlamenti ülések nyilvánosak, közvetíti a tévé, a rádió a törvényhozást, a ráérő ember valamiféle képet alkothatott már magának a három éve hatalmon lévőkről. Frakciókról és pártokról, de egy-egy képviselőről is. A ráérő ember viszonylag, még a mai munka nélküli világban is kevés - azaz egy bizonyos: a nyugdíjasok nézhetik, hallgathatják a parlamenti vitákat. Lehet, mostanában már nem olyan nagy érdeklődéssel, vagy nem is minden plenáris ülést kísérnek figyelemmel, de az bizonyos, ők vannak a figyelők, hallgatók között a legtöbben. Különösen olyankor - s ez év elején rendszeres már - amikor az ő sorsukról van szó. Egészségügyről, nyugdíjemelésről. Ez utóbbi ’92 decemberétől ’93 február végéig izgatta a két és fél milliónál is több magyar nyugdíjast. Szo- morkodtak, álmatlankodtak is miatta, meg még lesújtóan nyilatkoztak is. Egyik-másik párt képviselői véleménye, szavazása fölkavarta az öregek hangulatát. Olyannyira, hogy Pesten nyilvános vitákat is folytattak a legkedvesebb (sokan azt állítják, a nyugdíjasoknak a Fidesz a legkedvesebb párt) frakció vezetőjével, aki kerek perec kimondta, nem szavazták meg a 16 százalékot, mert nem telik többre, a 14 mellett voksoltak. Igaz, szegény, elszegényedett ez az ország, mégha újabbnál újabb intézmények, hivatalok létrehozására, képviselői fizetések emlegetésére, miniszterek világutazásaira, operetthuszári egyenruhákra meg pártkiadásokra, pártok támogatására, alapítványok tilos-titkos működtetésére kerül is mindig pénz elég. Azt mondják, ez semmi a nyugdíjak egy-két százalékos emeléséhez képest. Lehet. Csakhogy a két és fél milliónál több nyugdíjas szavazata viszont nem lesz semmi - már ha eny- nyien el is mennek majd jövőre voksolni. És 1993 tavaszán megáll a kezemben a toll. Kire szavaznék most, kire szavaznának nyugdíj astársaim, ha azt mondanák, itt az idő? Melyik párt képvisel minket, öregeket, melyik párt szabadulna tőlünk, gondjainktól a legszívesebben? Melyik párt, amelyik eleve megérti hogy bajban van az idős, a családos fiatal, a munkáért kilincselő kisember? És még ha van, amelyik megérti (vagy csak úgy tesz .. .), mit segít rajtunk? Mindenki megöregszik egyszer - ha nem végzi fiatalon életét. A honatyák, honya- nyák is, s ne is mondjam, hogy a háromszáznyolcvanötökből legalább egyharmaduk már ott van, vagy javában benne van a korban. Igaz, nekik nem lesz filléres gondjuk, mint sok „kisember-választó-társuknak”, még akkor se, ha hirtelen kikerülnek a hatalomból. S ha helyükre újak lépnek, nekik vajon milyen indulatuk, érzésük lesz, ha előáll kamara, szervezet, s nyújtja a „számlát”? Mit várhatunk a mostani parlamenti pártoktól? Ki tudja azt előre? ígéretek eddig is voltak, választások előtt meg azokkal lesz tele minden napunk. Igaz, már kétkedünk az ígéretekben, s gyanakodva utasítjuk el a közeledőket. Csalódtunk nyugdíj, gyógyítás, lakbér, gyerekeink sorsa miatt a jelenben. A jövőben ki hisz ezután? - S A honatyák döntése ellenére sem tartja megmásíthatatlan ténynek a Nyugdíjasok Országos Kamarája, hogy a járandóságok növekedése elmarad a nettó átlagbérek emelkedése mögött. Úgy véli, hogy a nyugdíjak értékének megőrzése 1993-ban megoldható lenne további mintegy 10 milliárd forint biztosításával. Az idős korosztály érdek-képviseleti szerve azonban nemcsak az igényt fogalmazza meg; megjelöli a kielégítéséhez szükséges forrásokat is.- Nem tartható az a helyzet, hogy a társadalombiztosítás eddig vagyonának töredékéhez sem jutott hozzá. Ha az illetékesek a késedelemből fakadó gondokat végre gyors intézkedéssel enyhítenék, e vagyon ho- zadékával nyomban javulna a tb Régi, mondhatni örökzöld vitatéma, hogy kell-e emelni a nyugdíjkorhatárt vagy sem. A parlament legutóbbi döntése, amely főként a nőket érinti, s mint ismeretes, fokozatos korhatáremelést mond ki, a fiatalok körében is heves polémiát váltott ki. Sokan ugyanis attól tartanak, hogy ez a lépés megnehezíti számukra az elhelyezkedést, csökkenti a munkahelyválasztékot. Ami a külföldi gyakorlatot illeti: Európában az északi államokban a legmagasabb a nyugdíjkorhatár: Svédországban és Norvégiában férfiaknak és nőknek egyaránt 67, Dániában a férfiaknak 67, a nőknek 62 év. A finneknél a férfiak és a nők egyformán 66 évesen mehetnek nyugdíjba. Kontinensünk más régióiban - így Svájcban, Ausztriában, Írországban, Belgiumban, Portugáliában - a férfiak 65-66 évesen zárják életük aktív szakaszát, a tengeren túl, például az Egyesült Államokban és Kanadában szintén ez az életkor a nyugdíjas időszak kezdete. (Az európai országok nagy részében egyébként jobbára a mienkhez hasonlóan 5 év különbség van a férfi és a női korhatár között.) Mindez egyértelműen a nyugdíjkorhatár növelése mellett szól. Más, nem kevésbé fontos tények viszont ellene érvelnek. Az említett országok többségében például az átlagos életkor lényegesen hosz- szabb, mint nálunk. pénzügyi egyensúlya - mondja Mihalovits Ervin, a Kamara ügyvivője, s hozzáteszi: Lehetne, sőt kellene pénzt juttatni a nyugdíjasalapba a privatizációs bevételből. Indokolt az is, hogy az eddiginél szigorúbban bírságolják azokat az intézményeket, gazdasági szervezeteket, amelyek nem fizetik be a tb-járulékot. Végül kidolgoztuk javaslatunkat arra is, hogy bocsássanak ki államilag garantált kötvényt a társadalombiztosítás nyugdíjasalapjának javára. Halasztást nem tűrő témaként tartja napirenden a kamara az özvegyi nyugdíjak rendezését is. Előrelépésnek tekintik, hogy a jogszabályok végre egyenjo- gúsítják a férfiakat, akiknek - ha megözvegyülnek - a nőkhöz hasonlóan jár az elhunyt házastárs nyugdíjának egy része. A mienknél évekkel későbbi nyugdíjba menetel után várható átlagos élettartam férfiak esetében Svédországban, Norvégiában, Hollandiában, Dániában, Finnországban, Ausztriában, Belgiumban 13- 14 év, Svájcban ennél is több. A nők nyugdíj utáni várható élettartama még hosz- szabb: átlagosan 16-19, Svájcban 23, sőt, a déli országokban 26-27 esztendő. Ösz- szehasonlításul: nálunk - az alacsony nyugdíjkorhatár mellett - a továbbélés férfiaknál 14- 15, nőknél 20 év. A másik nem elhanyagolható körülmény a foglalkoztatottság helyzete. Köztudomású, hogy hazánkban a nyilvántartott munkanélküliek száma meghaladta a 700.000-et, s a következő években derűlátó becslések szerint sem csökken a mostani szint alá. Ha ehhez társul a korhatáremelés, nyilvánvaló, hogy jelentősen romlanak a pályakezdők elhelyezkedési esélyei. Sok külföldi példa utal azonban arra, hogy szerencsés megoldás lehet az úgynevezett flexibilis korhatár: akik akarnak és tudnak, tovább dolgozhatnak, s ezzel növelhetik nyugdíjalapjukat. A választási lehetőség tudniillik azt ígéri, hogy a nyugdíjba menetelt illetően az egyén és a gazdaság helyzetét egyaránt jobban figyelembe vevő gyakorlat alakulhat ki.- Az úgynevezett együttfolyósítás jelenlegi behatárolása, vagyis az így kapható összeg 10.130 forintos plafonja azonban méltánytalan - hangsúlyozzák, s példaként említik: van özvegy, akinek elhunyt párja 40 évig fizette a járulékot, s most havi 100 forintot kap utána, mert saját nyugdíja 10.030 forint ... Az érdekképviselet azzal a javaslattal fordul a népjóléti tárca vezetőjéhez, hogy az egyedül maradó elhunyt házastársa nyugdíjának 33 %-át kapja meg. A járulékfizetéssel szerzett jog érvényesítése - kivált a kisnyugdíjasok esetében - korrektebb és méltányosabb, mint például a szociális segély formájában juttatott „adomány”. Szabó Margit (Ferenczy Europress) Valaki megirigyelte ezt a mi kis levelezésünket. Alighogy elküldöm Neked a pár soros híradásomat, már másnap itt a válasz - egy magát ugyancsak Marikának nevező személytől. De nem ír ám még a kopertára se feladót, csak annyit: Marika. És sorolja ő is a bajait, de meg legutóbb már egy Szolnokhoz közeli kis falu polgáijnesterét is leszólta, csúnyán. Üzenem is neki, nem vagyok rá kíváncsi, ha magát homályban tartja, névtelen levélnek a szemétkosárban a helye. Már nem a régi világ van, semmi baja nem eshet, ha igazat szól. Ha meg nem, küldje máshová. Nohát, csak azt akartam, hogy tudd, még ezt az ártatlan levelezést is sajnálja valaki tőlünk. Sajnos, ahogy a kézírást nézem, magunkfajta a névtelen. Van ám köztünk, öregek között is ilyen, de ne beszéljünk többé róla, nem érdemli meg. Remélem, a húsvéti ünnepek vidámságot hoztak Neked is, meg a gyerekeid látogatását, akik ugye, tele vannak szegéIfjú és deresedő hajú művészeket, írókat, filozófusokat egyaránt foglalkoztatott az életút zárószakasza, az öregség. Aforizmáikban, néhány soros poémiáikban sokszor többet mondtak el róla, mint mások vaskos kötetekben. Bizonyság rá az alábbi, ötletszerű válogatás ... * nyék panasszal, s nem biztos, hogy minden szülő tud ezeken a panaszokon segíteni. Bár tudna! Nem tudom, ültettél-e magokat azon az első, szépnek tűnő tavaszi héten, ami után fagy meg hó jött? Olyan régen váltottunk levelet, hogy csak most kérdezem. Én sajnos a kis egynyári virágmagokat eldugdostam, lehet, ki is fagytak, nem lesz szép a kertem az idén. De hát mást is akarok kérdezni, ne vedd zokon, de igen kíváncsi vagyok némely dolgokra. Azt hallottam, hogy kis falvakban, ahol legfeljebb egy-két bolt van, még a kenyér is drágább, mint városon. Csak nézem a mosóporokat is, legutóbb már a városból hozattam, ment a szomszédasszonyom a nyugdíját intézni, és képzeld csak, negyven forinttal olcsóbban hozta a városi nagyáruházból, mint ahogy nálunk adják. Azt gondolják biztosan, a falusiaknak több a pénze, mint a városiaknak. Na, megnézhetnék, csodálkoznáA vakmerőség a virágzó koré, az előrelátás az öregségé. Mindenki szeretné elérni az öregséget, de ha elérte, szidja (Marcus Tullius Cicero) Félj az öregségtől, mert nem egyedül jön (Platon) Nem művészet megöregedni - művészet azt elviselni (Johann Wolfgang Goethe) Érd el (persze én velem) az Ősz hajak késő korát, Hanem ez ne légyen más, mint Alarczban az ifjúság (Petőfi Sándor) Az ember akkor öregszik meg, mikor mosolyog azon, amin valaha sírt, és nevet azon, amiért valaha a fogát csikorgatta. (Móra Ferenc) Rendre felnövünk - és eladó- sodunk. Törleszteni kell mindazt, amit másoktól, felnevelő szüléinktől, testvéreinktől, embertársainktól szívjóságban, lé- lekmelegítőként kaptunk - a hosszú vándorútra. (Sütő András) nak! Ünnepek előtt én is bementem a városba. Mondom, fölszentelem már az idei kedvezményes utazási igazolványt. Hát a buszmegállóban meglepődtem. Megállt előttem egy más megyei autóbusz. Kinyitotta az ajtót, fölszálltam, s mondom, adjon legyen szíves egy félárút a városig. Adott, csak intett, nem írt az igazolványba még egy árva keresztet se. Hát, már itthon néztem meg a jegyet. Nevess velem: 90 százalékos jegyet adott az 50 százalékos díjért. Aki nyugdíjas, érti ezt, keresett a sofőr egy fél vagy harmadüveg sört rajtam. Micsoda világ!? Marikám, most nem is írok mást, azt hiszem, mindent megírtam, ami mostanában történt velem. Igaz, voltam orvosnál is, de csak egy kis vérnyomásmérésen. Olyan rosszkedvűek a doktorok mostanában. Nálatok is? Szeretettel gondol rád, válaszod - a tiédet! - várja Ny. V. (Ferenczy Europress) Az oldalt összeállította: Sóskúti Júlia A Nyugdíjas Ki Mit Tud?-ok fényképalbumából: kunszentmártoni asszonyok az elődöntő színpadán, 1992 (Korényi) Nemzetközi példatár Indokolt-e a nyugdíjkorhatár revíziója? Észrevetted? Már napok óta tűvé tettél mindent. Pedig egészen biztos, hogy megvan valahol, hiszen alig két hete, hogy a kezedbe került. Akkor tetted el, jó helyre, hogy megtaláljad, ha szükség lesz rá. És most nincs, mintha a föld elnyelte volna .. . Gyakran vagyunk így. A közelmúlt dolgai úgy kiszállnak a fejünkből, hogy akkor se emlékszünk rá, ha nagyon szükséges lenne. Bezzeg! Arról kész kiselőadást tartasz a gyerekeidnek, hogy a te gyerekkorodban hogyan is volt az esztendős ünnep, apád melyik úton indult el veled - persze, hogy gyalogosan - a városszéli nagymamához, mit vittetek neki, s mit kaptál tőle, ha kaptál. És előjönnek hajdanvolt húsvéti locsolkodások emlékei, csak úgy vágr az agyad, mintha ma történt volna ... Am az, hogy a múlt héten fontosnak vélt iratot hová tetted, jó helyre, hogy gyorsan elővedd - az nem, az akkor se jut eszedbe, ha reggeltől estig gondolkozol. .. Észrevetted? Ez is időskor. Dr. V. L. (F. E.) Kedves Marikám! Juliska
