Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-02 / 77. szám

6 Jubileum 1993. április 2., péntek Tisza-tavi hírek Tiszafüred. A város ta­valyi költségvetése biztosí­totta a kötelező és vállalt ellátási feladatok teljesíté­sét, az üzemeltetést. Az önkormányzat igyekezett a 30 százalékos munkanél­küliség és egyéb gazda­sági, szociális gondok mel­lett a lakosság gondjait el­viselhetőbbé tenni. Sajnos a munkanélküliségben még nincsenek túl a mély­ponton. A kisvállalkozá­sok száma kevés és nehe­zen erősödnek. A mező- gazdaságban a valós tulaj­donon alapuló szövetke­zeti és magángazdálkodás kialakulása, átalakulása még nagyon kezdeti stádi­umban van- tűnik ki az ön- kormányzati jelentésből. A Tisza-tó a horgá­szok és a halászok para­dicsoma, a jó fogás az egyik legfőbb idegenfor­galmi vonzóerő. Képün­kön: előkészítik a hálót. * Tiszaderzs. November 28 óta teljesen kicserélő­dött a képviselő-testület. Az új polgármester tervei között az első helyen az útépítés szerepel, mint fon­tos infrastruktúrális beru­házás, mely nélkül a ke­reskedelem, az idegenfor­galom fellendülése elkép­zelhetetlen. Ennek első lépcsőjeként az idő jobbra fordultával megkezdődnek az útépítések. A Vadász és a Táncsics utca lakosai lesznek az első szerencsé­sek, ugyanis ezen utak burkolásával kezdik a pénzigényes munkát. Az önkormányzat tervezi a vízvezeték-hálózat bővíté­sét, és a szennyvízhálózat kiépítését is. * Abádszalók. A helyi is­kola is belépett abba az is­kolaszövetségbe, amely­hez rajtuk kívül a kunma- darasi, és a kunhegyesi is csatlakozott. A három su­liban járhatják ki a jelent­kezők a hatosztályos gim­názium első két évfolya­mát. Az iskola tanulói kö­zül ketten jutottak be a TIT által kiírt fizikaverseny döntőjébe. A gyerekek szombaton Szolnokon ver­sengenek a végső helyezé­sekért. * A megyei pedagógiai in­tézet által szervezett kör­nyezetvédelmi vetélkedőre kerül sor a felső évfolya­mosok számára április hó­napban. Ennek mintájára szervezte az iskola a ne­gyedik osztályosoknak a környezetvédelmi vetélke­dőt, melyet hagyomá­nyossá akarnak tenni a jö­vőben. * Tiszaderzs. Egy, a kör­nyező falvak összefogásá­val elkészült tervkoncep­ciót dolgoztak ki a lakos­ságot itt is oly érzékenyen érintő gázprobléma meg­oldására. Pályázatot nyúj­tottak be a települések, így Tiszaderzs gázvezetékhá­lózatának lefektetésére. A minisztériumi bizottság döntésére várnak, s elkez­dik a munkákat, még ha ez jelentős hitelfelvétellel is fog járni. A Tisza-tó térségének helye és szerepe a magyar idegenforgalomban r I'., | o nem érdektelen, 1 dldllha a címben vá­zolt téma részletezését megelő­zően néhány gondolatban az idegenforgalom általános hely­zetéről és a gazdaságban ját­szott szerepéről esik szó. A fizetőképes vendégforga­lom ösztönzőleg hathat a gazda­ság szinte minden ágára. Nyere­ségtermelő képessége új mun­kahelyeket teremthet, és szol­gálhatja egy térség, egy ország vagy egy régió általános techni­kai és kulturális színvonalának emelkedését. A világban egyre inkább meghatározó gazdasági szerep­hez jutott a turizmus. Nagyság­rendjét tekintve már most is a vezető iparágak egyike, és sok szakember véleménye szerint jövőbeni első helyéhez nem fér kétség. Európa nemcsak természeti szépségei, hanem történelmi hagyományai miatt is első­számú idegenforgalmi célpont. Sok országban már régóta a gazdasági fejlődés motorja a szervezett vendégforgalom, és ennek eredményeit a külföldre látogató magyarok is tapasztal­hatják. A Magyarországra irányuló külföldi turizmus - létszámát tekintve - elsők között volt Eu­rópában, azonban az egy főre eső fajlagos költés terén ennek ellenkezője igaz. Az alacsony költési színvo­nalú tömeges turizmus azonban nemcsak gazdasági, hanem környezeti ártalmakkal is jár, tehát fenntartása hosszú távon nem kívánatos. Mi lehet a meg­oldás? Véleményem szerint egy olyan tagolt és minőségileg is differenciált turisztikai kínálat, amelyben minden réteg mégtá- lálhatja az adott kategóriához tartozó kulturált és színvonalas szolgáltatást. Ez főként nekünk, magyaroknak igen fontos, hi­szen a belföldi turizmus fenntar­tása nemcsak gazdasági, hanem a rekreációs jelentőségét nézve népegészségügyi kérdés is. A magyarországi idegenfor­galom jelenét vizsgálva, úgy gondolom, néhány kedvezőtlen tényt mindenképp szükséges megállapítani. Az utóbbi évek európai változásai, a német új­raegyesítés, a volt szocialista ál­lamok gazdasági összeomlása, a balkáni háború és még számos esemény négatívan hatott a ma­gyar vendégforgalom alakulá­sára. Megszűntünk „legvidá­mabb barakk” lenni, és viszony­lagos olcsóságunk is a múlté. A belföldi turizmust sújtja a mun­kanélküliség, a fizetőképesség hiánya és a piacgazdaságba tör­ténő átmenet számos bizonyta­lansága. Az, hogy ilyen feltéte­lek mellett a magyar idegenfor­galom 1992-ben eredményes évet zárt, és több mint félmilli- árd dollár netto bevételi ered­ményt produkált az ország ja­vára, jelzi azt az erőfeszítést, amelyet a szakmában dolgozók megtettek, és jelzi azt a lehető­séget, amely kedvező feltételek esetén elérhető. Alapvető állami érdek, hogy az ország imázsa - a legkisebb településtől a fővárosig - vonzó képet nyújtson az ide látogató­nak. Meghatározó szerepe van az államnak a nemzetközi kap­csolatok építésében, a nemzeti propagandában, az infrastruk­túra fejlesztésében is. Az állam jelenléte, irányító és koordináló szerepe - a piacgazdaság kiépí­tésének kezdeti szakaszában - nélkülözhetetlen a turizmus te­rületén. Hogy félreértés ne es­sék, nem paternalista állami szerepvállalásról, hanem egy sor - a turizmust mint interszek- torális ágazatot érintő - koordi­nációs feladatról van szó. Sajná­latosnak tartom, hogy még nem született meg olyan jogszabály, amely egyértelműen rögzíti a turizmus állami jelentőségét, eszközrendszerét, jogi és szer­vezeti státusát. Megítélésem szerint idegen­forgalmi szempontból a kis, kö­zepes és nagy régiókban cél­szerű gondolkodni, amelyek mindegyike kell, hogy rendel­kezzék egy-egy nemzetközi vagy országos jelentőségű von­zástényezővel. E tekintetben - függetlenül a megyehatároktól - de mindenképp a megyék ak­tív részvételével lenne célszerű és szükséges az adott térség tu­risztikai célú fejlesztése. Jó példa erre a Tisza-tó és térsége, ahol már megvalósult Jász-Nagykun-Szolnok, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megye együttműködése. Leg­fontosabb szerepe az idegenfor­galom fogadóképességének kia­lakításában, a vendégbarát ma­gatartás megteremtésében az érintett települések lakosságá­nak és önkormányzatának van. A vállalkozói érdeklődés felkel­tése, támogatása elengedhetet­len feltétele annak, hogy a meg­lévő adottságokra hosszú távon gondolkodó és színvonalas be­fektetéseket létrehozó vállalko­zókat lehessen megnyerni. Ön­magában, a vonzástényezőt je­lentő természeti, táji vagy kul­turális adottság nem jelenti a tu­rizmus fellendülését, ha az nem párosul a szükséges infrastruk­túra kiépítésével, a tiszta kör­nyezet fenntartásával, a lakos­ság tudati felkészítésével és megnyerésével. Talán történelmi hagyomány, adottság vagy inkább sok-sok évtizedes fejlesztés-politikai döntések következménye - de mindenképp tény -, hogy a Du­nától keletre eső országrészbe irányuló turizmus lényegesen elmarad a nyugati országrész­hez viszonyítva. Bár számos és világviszonylatban is egyedül­álló kínálati adottságokkal ren­delkezik ez a vidék, hátrányos helyzetén csak nagy erőfeszíté­sekkel és áldozatokkal lesz ké­pes javítani. A Keleti országrészben - a Mátra-Bükk és a Hortobágy kö­zött - húsz évvel ezelőtt létre­jött egy mesterséges vízfelület, a Tisza-tó. Szakmai körökben élénk vita folyik a Tisza-tó megnevezéssel kapcsolatban, hiszen a szó szoros értelmében valóban nem tó, hanem mester­ségesen, az élő Tisza folyó fel- duzzasztásával keletkezett. Mindezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mivel a Tisza-tó vízállása, vízminősége a min­denkori tiszai vízjárástól függ. Idegenforgalmi szempontból tehát hangsúlyos dolog, mert itt előfordulhat nyári főszezonban is árvíz, amely nem jellemző az ’’igazi” tavakra. Létrejött tehát egy jelenleg körülbelül 90 négyzetkilométer nagyságú víz­felület az Alföldön, és bár igaz, hogy elsősorban vízgazdálko­dási, öntözési, energiatermelési céllal, de már az eredeti tervek­ben is szerepelt a vízparti üdü­lés, pihenés feltételeinek bizto­sítása. A Tisza mellett mindig is lé­tezett egyfajta spontán turiz­mus, amely elsősorban az akko­riban még csekély létszámú horgásztáborra és az evezős ví­ziturizmusra korlátozódott. A csend, a nyugalom és a csodála­tos, galériaerdőkkel övezett fo­lyó igazi kikapcsolódást jelen­tett, főként a nagyvárosokból kiránduló vendégeknek. A Ti­sza halbősége már évszázadok­kal ezelőtt közismert volt, bár húsz évvel ezelőtt a külföldi tu­rista legfeljebb véletlenül vető­dött ide. Az 1973. évi duzzasz­tást, de főként az 1978-as víz- sz.intemelést követően, a Ti­sza-tó frissen elöntött korábbi Hűvösebb vagy esős napokon a tó környéke is nyújthat szó­rakozást a vendégeknek. Me­leg vizű strandok, tájházak, múzeumok várják az érdek­lődőket. FotótM.J. szárazulatain csodálatos szapo­rodási feltételeket kapott a tiszai halállomány. Évről-évre több hazai és külföldi horgász jelent meg a Tisza-tó térségében, és ez már szinte kényszerítőleg hatott a fogadókapacitás kiépítésére, a kereskedelmi vendéglátóipari ellátás bővítésére. Úgy gondo­lom, bátran állíthatjuk, hogy a Tisza-tónál a turizmus alapjait a kiváló horgászati lehetőségek teremtették meg. Időközben, néhány szabadvízi fürdőzésre alkalmas vízparton megjelentek a zajosabb kikapcsolódást ked­vező fürdőzők és egyéb vízi- sportokat kedvelők is. A nö­vekvő mértékű vendégforga­lommal párhuzamosan - főként az utóbbi öt-hat évben - folya­matosan fejlődött a vendéglátó­kapacitás is. Az infrastrukturá­lis elmaradottság ellenére né­hány igen színvonalas beruhá­zás bővítette a fogadóképessé­get, és számos magánvállalko­zás igyekezett kihasználni a konjunktúra adta lehetőségeket a turisztikai szolgáltatás szinte minden területén. Jelenleg mérhető és becsül­hető adatok alapján mintegy 700 ezer vendégnap regisztrál­ható a Tisza-tó menti 10 telepü­lésen. E vendégforgalom jelen­tős része - mintegy 80-85 szá­zaléka - a Tisza-tó Jász-Nagy- kun-Szolnok megyei oldalán ta­lálható, és itt is elsősorban Ti­szafüredre és Abádszalókra koncentrálódik. A Heves, illető­leg Borsod-Abaúj-Zemplén megyei települések vendégfor­galmának jelentős elmaradása - amely azonban az utóbbi né­hány évben látványosan csök­kent - megítélésem szerint nem a turisztikai adottságok hiányá­nak tudható be, hanem a ko­rábbi megyei fejlesztési szemlé­letnek, amely a Mátra-Bükk adottságaira koncentrált. Feltét­len meg kell említeni a Tisza II. beruházás befejezetlenségének következményeit. Jelentős nagyságrendű és a jelenlegi kö­rülmények között drágán meg­valósítható vízgazdálkodási és környezetvédelmi feladatot kel­lene végrehajtani, nemcsak a tu­rizmus, hanem az egész térség általános területfejlesztése ér­dekében. A vízfelszín alatti tüskök ki­szedése, a partrendezés és part- védelem, a kotrás, a túlburjánzó vízinövényzet kezelése mind-mind olyan probléma, melyek megoldása a Tisza-tó hosszú távú fenntartása érdeké­ben feltétlen szükséges. A vízparti települések és üdü­lőterületek műszaki alapinfrast­ruktúrájának kiépítése elmaradt a beruházás során, eíéff ma a fejlesztések fő akadályát jelen­tik. Mindezeket azért tartottam szükségesnek elmondani, mert meggyőződésem, hogy az állam nem vonulhat ki a problémák rendezéséből, és remélem, hogy nem is szándékozik ezt tenni. Önmagukban a települési ön- kormányzatok és a vállalkozók ilyen nagyságrendben képtele­nek lesznek megbirkózni e fel­adatokkal. Ami a Tisza-tó tu­risztikai lehetőségeit illeti - a jelenlegi nehézségek ellenére - én optimista vagyok. Földrajzi fekvését tekintve két olyan je­lentős idegenforgalmi folyosó metszéspontjában található ez a térség, mint a Mátra-Bükk-Hor- tobágy és maga a Tisza folyó. Az M3-as autópálya Füzesabo­nyig történő kiépítése már az elkövetkező években realitás, és ez a lehetőség nagymértékben növelheti a térségbe irányuló idegenforgalmat. A világban tapasztalható trendek vizsgálata alapján megállapítható, hogy az emberek egyre inkább vonzód­nak az úgynevezett természeti turizmushoz, közkeletű szóval a A Balatonról már kitiltottak a motorcsónakokat. A Tisza-tavon azonban még kedvükre szágul­dozhatnak Fotó:Mészáros szoft-turizmus kínálta lehetősé­gekhez. A Tisza-tó és térsége ebből a szempontból kiváló adottsá­gokkal rendelkezik. Jól elkülö­níthető és egymást nem zavaró körülmények biztosíthatóak itt a zajos vízisportoktól kezdve a csendes, szemlélődő természet­búvárkodásig, minden ideláto­gató vendég számára. Kínálat- bővítő és szezonhosszabbító le­hetőségeket kínál a ma még ki­aknázatlan termálvízkincs. Megfelelő terep ez a vidék a fej­lődő falusi és kerékpáros turiz­mus számára is. Van azonban lényeges dolog, amelyről úgy érzem szólni ér­demes. Mint említettem koráb­ban az ország valamennyi tele­pülése, így a Tisza-tó menti te­lepülések is kiemelten kezelik a turizmusban rejlő gazdasági le­hetőségek feltárását és kiakná­zását. Egy olyan térségen, mint a Tisza-tó fokozottan célszerű figyelembe venni az ökológiai terhelhetőségi szintet, amely ha­tárt szab a fejlesztési elképzelé­seknek. A turizmus és a kör­nyezetvédelem összhangjának fenntartása itt az idegenforga­lom létérdeke. Ha tönkremegy az a vonzástényező, amelyre a vendégforgalom épült, rövid időn belül a vendégek elmara­dását, ezzel együtt a kiépült ka­pacitás gazdasági összeomlását jelentheti. Feltétlenül szüksé­gesnek tartom egy olyan jog­szabályi érvényű regionális te­rületfejlesztési terv mielőbbi el­készítését, amely a fenti prob­lémát is megoldja. A másik, vé­leményem szerint lényeges szempont, amit érdemes figye­lembe venni, az a gazdasági szerep, amelyet a turizmus a Ti- sza-tó térségében vállalhat. Hiba lenne túlértékelni1 az idet- genforgalom szerepkörét, és mellette nem foglalkozni más gazdasági ágak fejlesztésével. Megítélésem szerint ebben a térségben is egy több lábon álló gazdasági struktúra létrehozása a kívánatos cél, amelyben rend­kívül fontos szerepet játszhat az idegenforgalomra épülő ellátó és szolgáltató ipar. Néhány gondolatban az 1996. évi világkiállítási rendez­vényekről és a Tisza-tó ebben vállalható szerepéről kell szól­nom. Mint korábban említet­tem, a Tisza-tó egyedülálló le­hetőségeket nyújt a vízhez kö­tődő különböző szabadidős te­vékenységek számára. A ben­zinüzemű motorcsónakos vízi­sportok (vízisí, jet-ski, stb.) ré­szére az abádszalóki öböl, a csó­nakos vízitúrázáshoz és horgá­szathoz a sarudi és poroszlói me­dence, a madárvilág megismeré­séhez tiszafüredi madárrezervá­tum kínál kiváló feltételeket. TJ Q7nn ír szinte minden Ll(XLídlIJVtelepülése és régiója keresi a világkiállítási rendezvényekhez kapcsolódás formáit és lehetőségeit. Úgy gon­dolom, hogy a Tisza-tó térsége e szempontból a már meglévő adottságai miatt is előnyben van. Az 1993. évi nyári szezon három fő rendezvénye a világkiállítási felkészülés jegyében szervező­dik. A „Tisza-tavi. Víziparádé”, a vízicserkész-találkozó és az orni­tológiái konferencia megrende­zése olyan idegenforgalmi kíná­latot igyekszik megvalósítani, amely - nem túlságosan nagy be­fektetéssel - 1996-ban egyedü­lálló ajánlatként propagálható a Világkiállítás vendégei számára. Befejezésként feltehető a kérdés, hová is tárt a turizmus a Tisza-tó térségében? Úgy gondolom, ha mindazok a fel vetések,,melyeket igyekeztem megfogalmazni, kedvezően ol­dódnak meg, olyan változások szemtanúi lehetünk a közeljövő­ben, amely nemcsak a Tisza-tó közvetlen környékére, hanem az egész középtiszavidéki régióra kiható pozitív gazdasági változá­sokat eredményezhetnek. Kerekes László

Next

/
Thumbnails
Contents