Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-08 / 56. szám
1993. március 8., hétfő Sportextra 7 Megörökített történelmi pillanatok az 1992-93-as évadból \\OCKf Különböző nézőpontok, azonos vélemények a palánk másik oldaláról SZABÓ ZOLTÁN, a Lehel HC elnöke: - Menet közben kialakult egy csapat, igazi csapatszellemmel. Nem sztároltunk senkit annak ellenére, hogy vannak kiemelkedő képességű játékosaink. Elégedett vagyok a második hellyel, a Magyar Kupa megnyerése valamelyest kárpótol az aranyéremért, amelyet végül megérdemelten nyert az FTC. Szerintem több mécsesén jobbak voltak nálunk. Meg kell mondjam, társadalmi munkában nagyon nehéz egy ilyen klubot vezetni. Nem tudom mit hoz a jövő, több kérdés tisztázásra vár, de azt elmondhatom: mindenkinek köszönet jár, aki bármiféle segítséget nyújtott a csapatnak. RUSVAI JÓZSEF titkár: - Nagyon mélyről indultunk tavaly. Ez az elnökség beiktatása pillanatában, a sportszeretetén kívül semmi mást nem tudott felmutatni. A tagok megfeszített munkával teremtették meg' az anyagi hátteret. Megtisztelő feladatomat végig alázattal végeztem, s ha visszagondolok, rendkívül nehéz volt. Ha előre tudom, talán megrettentem volna, most viszont jó érzéssel tölt el, hogy a mások által talán lebecsült ezüstérmet kiharcolták a fiúk. Nagyon elégedett vagyok az edzőkkel és a játékosokkal, hiszen rendkívül keményen dolgoztak. ALEKSZANDR VLASZOV pályaedző: - Kilenc játékos nagyon kevés, de ha igazi csapatot alkot akkor erre képes, mint a miénk. Augusztustól márciusig minden nap keményen edzettünk, ám a bajnoki címhez mégis kevés volt. Játékosaink óriási önfegyelemmel kerültek minden sportszerűtlenséget, mert a provokációkra adott válaszok büntetései még jobban megritkították volna az amúgy is foghíjas sorokat. A Fradi jó csapat, ha kicsivel több a szerencsénk, akkor a rájátszásban mindkét oldalon egyformán lőtt tizennégy gól a mi sikerünket hozta volna. Jövőre szeretném, ha a kupát aranyéremre cserélnénk. DR: TÖRŐCSIK BÉLA jogi képviselő: - Igazából nem értek a jégkoronghoz, baráti kapcsolatok útján kerültem a Lehel HC-hez. Szerintem óriási eredmény az ezüstérem, Jászberénynek mint kisvárosnak hatalmas dicsőség. Én is büszke vagyok, nem bántam meg, hogy elvállatam az együttes ügyesbajos dolgainak intézését és remélem, jövőre jobb helyezést ünnepelhetünk. Minden elismerésem a csapatot irányító vezetőké, akik szabadidejüket feláldozva tették mindennapos dolgaikat. Több segítséget érdemelnének, aminek elsősorban az a gátja, hogy a magyar jogrendszer nem preferálja azokat a vállakozókat, akik támogatják a sportot. Ezen mindenképpen változtani kellene a Parlamentben. KERCSÓ CSABA vezetőedző: —Az egész évet röviden értékelve azt kell mondjam, a Ferencváros megérdemelte a bajnoki címet, hozzátéve azt, hogy a szövetség, a játékvezetői kar és egyéb körülmények is segítették őket. Megint más kérdés, hogy mi ötször többet dolgoztunk riválisunknál. Ami igazán eldöntötte a páros mérkőzéseket, az a játékosok száma, hisz nekünk nincs három, bármikor bevethető sorunk. Az indulástól az utolsó pillanatig, beleszámítva _az alapszakaszt, a kupát és a rájátszást, kijelentem: csapatunk erőn felül teljesített. Célul a döntőbe jutást tűztük ki, s csupán egy hajszállal maradtunk le a dobogó legfelső fokáról úgy, hogy egy pillanatig nem játszottunk epizódszerepet. Aki régóta figyelemmel kiséri a magyar jégkorongsport útját, az is megállapíthatja, hogy az első idegenlégiósok érkezése óta mekkorát fejlődött a sportág. Mintha egy harmadik sebességfokozatba kapcsolt autót ötödikbe tennének. Mindentől függetlenül ezt a bajnoki esztendőt makszimális sikernek könyvelem. Mióta átjöttem, először bitosítottak olyan lehetőségeket, amelyek tudatában tudtam tervezni és az eddigi legjobb felkészülést megtartani. Ameddig lehet jégen maradunk, száraz edzéseket június 15-ig tartunk, hogy aztán egy teljes hónapos pihenőt követően új feladatokra készülhessünk. A magunk részéről több mint négy hónapon keresztül folyamatosan figyelemmel kisértük a HC-t, olykor aggodalommal, féltéssel viseltettünk iránta. Tudtuk, éreztük, nem mindig egyforma feltételek mellett kellet felvenni a harcot, s hogy a fiúk sok esetben csak nehezen tudták türtőztetni magukat. Nagy örörmünkre, az egész szezonban egyetlen kirívó sportszerűtlenségről sem kellett beszámolnunk, ami tompíthatná a kék-fehérek érmének fényét. Mi is úgy érezzük, hogy az együttes minden tőle telhetőt elkövetett. Hogy a kupa mellé mégis „csak” ezüstmedál párosult, üsse kő. Majd jövőre másként lesz. (néder)
