Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-08 / 56. szám
4 Verseny helyzet Végre a beteg lehetne a nyertes A beteg ember mielőtt magánrendelőbe megy, tájkozódik: hol talál olyan szakembert, aki a legjobban, legolcsóbban meggyógyítja. A magánrendelőben a gyógyszer, kötszer, az áramfogyasztás, a vízdíj, bérleti díj stb. költségek pontosan meghatározzák a kezelés árát. A kórházakban, az egészségügyi intézményekben az orvosok, szakdolgozók viszont azért kapják a fizetésüket, hogy az állami tulajdonú épületekben, a bennük lévő műszerekkel, eszközökkel gyógyítsanak. így a takarékosság is olyan, amilyen. Hamarosan bevezetik a társadalombiztosítás által finanszírozott, elsősorban nem egészségügyi, hanem közgazdasági eszközökkel szabályozott, kívülről, felülről vezérelt rendszert. Eszerin az egyeS vizsgálatoknak, kezeléseknek, műtéteknek, stb. kialkudott, központilag jóváhagyott ára lesz; a fizetések a teljesítmény függvényében alakulnak. (Jelenleg az osztályvezető főorvosok területük teljhatalmú urai, hiszen mi vagy ki akadályozhatja meg, ha a beteget maguk akarják kezelni, operálni?) Alapvető, lényeges hibája e rendszernek, hogy a kezelésekért a társadalombiztosítás a kórházakon, vagy az egészségügyi intézményeken keresztül fizeti a kezelőorvosokat, holott a betegek nem a kórházakkal, hanem a jónevű orvosokkal gyógyíttatják magukat. így jön létre az a nagyon hosszú és áttételes sor (beteg-orvos-társadalombiztosítás-kórház-orvosbeteg), amelyben szintén nincs meg a közvetlen érdekeltség a továbbtanulásra, az önképzésre, a takarékosságra, a hálapénz megszüntetésére, stb. Rövidebbre zárható, ha a társadalombiztosítás a kialkudott, központilag megállapított árakon közvetlenül az egészségügyieknek fizet azután, amit elvégeztek, és a bevételből maguk fizetnék ki a költségeket. így mindenki a saját jól felfogott érdekében takarékoskodna. A továbbtanulás, az önképzés létszükségletté válik, mert olyan olcsóbb, gyorsabb eredményeket biztosító új módszerek bevezetésére serkent, amelyeknek az lehet az eredménye, hogy a beteg hamarabb hazabocsátható. A lebonyolítás útja rövidebb lehet, és még tisztább, költségkímélőbb helyzet teremthető, ha nincsenek központilag kialakított árak, a társadalombiztosítás intézménye nem telepszik az egészségügyre, vagyis a beteg és az orvos közvetlen áll kapcsolatban a gyógyítás és a fizetés szintjén is. A központi behajtás helyett a társadalombiztosítási járulék 20 százalékát a lakosságnál kellene hagyni úgy, hogy azt havonta, névre szólóan „betegpénztárban” helyeznék el. Betegség esetén készpénz állna az illető rendelkezésére, amelyből az ország bármely részén kezeltethetné magát. így megszűnne a hálapénz kényszere, hiszen készpénzzel azt a szolgáltatást fizetné meg, amit maga választott. A munkanélküliek, a nyugdíjasok, a gyermekek egészségügyi finanszírozása a költségvetés feladata maradna. Ennek alapján nem lenne szükség a társadalombiztosítás közvetítő, pénzfaló rendszerére, apparátusára. Az egészségügyiek annyit kémének a kezelésekért, műtétekért stb., amennyiből azt meg tudnák oldani. így kialakulhatna az a versenyhelyzet, amelyben a beteg a saját pénzéért végre nyertes lehetne. Jánosi Gábor orvos A tényéknél maradjunk Ez a nyugdíj nem az a nyugdíj ... Az Új Néplap február 26-i számában olvastam: „Mint ismeretes, az idén összesen 14 százalékkal emelkednek a nyugdíjak.” Ezt követően számoltam, és az egyszerűség kedvéért 10 ezer forint/hó alappal. Eszerint 1993-ban 16.800 forinttal kellene többet kapnia annak, akinek a havi nyugdíja tavaly decemberben 10 ezer forint volt. Egy hónapra a 14 százalék = 1.400.-, tizenkét hónapra 16.800 forintra rúgna ... De: A márciustól decemberig terjedő tíz hónapra a 10 százalék = 10.000 forinttal, és ehhez jön a szeptembertől decemberig esedékes 4 százalék, ami havonta 440.-, négy hónapra 1.760 forint. A két emelés együttesen: 10.000 plusz 1.760 = 11.760 forint. Márpedig ez a nyugdíj (11.760) nem az a (16.800) nyugdíj, ez utóbbinak csupán a 70 százaléka; az éves 120.000 forint bázisnak pedig nem a 14, hanem a 9,8 százaléka! Félrevezető tehát — és megalázó — azt hangoztatni, hogy a nyugdíjakat 14 százalékkal emelik az idén. Ha cirka 20 százalékos lenne ebben az évben az infláció, akkor a valós emelés csupán felerészben kompenzálná, ami a nyugdíjasok reáljövedelmének tíz százalékos csökkenését jelentené. Ha ennek így kell lennie, legyen így, de ne mondjunk mást, mint ami a tény! Molnár István Jászszentandrás Aki tud, segítsen Nagy öröm érte a szolnoki Kapitány családot, amikor arról értesültek, hogy a 17 éves Eriket — a Vásárhelyi Pál Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskola számítástechnika tagozatának harmadéves tanulóját —, sikeres pályázata, vizsgája alapján felvették az Ayusa International egyéves amerikai programjára. Pontosabban: ez év augusztusától az Egyesült Államok valamelyik középiskolájában gyarapíthatja tudását — ha . .., s itt kezdődik a gond. Az alapítványi szervezet a tanulás költségének kétharmadát vállalja, az utazást, a zsebpénzt a családnak kell állnia, ami összesen 6735 dollár. Mint azt Kapitány Erik segítségkérő levelében írja, ha a hiányzó összeget elő tudják teremteni, kint főképp a számítástechnikával szeretne foglalkozni, és az angol nyelv magasabb szintű elsajátítására törekszik. A tanulmányútra nem menne üres kézzel, egy videoszalagnyi anyagon hazánk történelméről, kultúrájáról, benne Szolnokról vinne magával információt. Távolabbi terve: pedagógus szeretne lenni. Sajnos családja anyagi lehetősége kevésnek bizonyul ahhoz, hogy előteremtsék az utazáshoz szükséges összeget. (Négy testvére van. közülük a legidősebb 19, a legkisebb két éves.) Kéri, hogy aki tud, az egyéves amerikai taníttatásához legyen a segítségére. Áz adományokat előre is hálás szívvel köszöni. (Deviza számiasz.: Postabank és Takarékp. Rt. Debreceni Területi lg. szolnoki fiók — 321-109932, Márki Éva — Kapitány Erik; folyószámlaszám: 459-9853/020-00476/0001.) A szerkesztőség postájából 1993. március 8., hétfő Küldjön egy képet! Felsőkereskedelmi iskola a megyeszékhelyen —1911 A megye fiainak Boldogulását szolgáló kulturális tntézményt, a Szolnoki Fiú Felsőkereskedelmi Iskolát 1911. szeptember 5-én nyitották meg és adták át rendeltetésének. A képen, mely 1936-ban, az első negyedszázad jubileumi évében készült, a tanári testület: Ülő sorban — balról jobbra — dr. Winter Ottó, Muray Lipót, Kálmán Elek, Goóts Mihály (igazgató), Breuer Géza, Kemény László, Vidor Győző; az álló sorban — balról jobbra — dr. Vető Lajos, dr. Kovalovszky Miklós, dr. Nagy János, Reichhart Miksa, Kúthy Béla, dr. Balogh Béla, Knopp Istvánné, Hargitai István, Vida József, dr. Meczner László és Kultsár Ferenc. (Munkatársunktól.) Igazán város lett-e Tiszaföldvár? I. Végre ez az ó-holocén szinten települt nagy magyar falu is város lett! Legalábbis rendeleti úton. Egy települést azonban áldozatkész lakossága tesz igazán várossá — önzetlen munkával, tanulással, önképzéssel, jó polgári erkölccsel, területi tisztaságának megőrzésével, és még sorolhatnám. De nézzük a településképet: Az ősi Tiszaföldvár a szolnoki löszöshátról az ős Tisza kanyarultai által levágott ó-holocén (10.000 év!) lekopott, levágott észak-déli irányú félszigeten települt, amelynek Tabán nevű része a település magva. A félsziget (inkább sziget) déli végével összefügg az észak-tiszazugi lepelhomokfolttal. A szigetet három óriásmorotva kanyarította ki a löszös hátságból: a Csesz-árok, a Laposi szőlők és a Sulymos, meg a Papháti-morotva. Az os Tiszaföldvár tehát árvízmentes szinten települt, ma azonban lehúzódik a mentett árterületre, ahol közelebb a talajvíz, az építmények könnyebben elnedvesednek. Ilyen terület a Strand utca, a Sziget, a Tópart, a Partalja, Epreskert, a Vasút úti házsor egy része, a déli, lepelhomokos rész ma is árvízmentes és a XVIII. századi, szőlővel telepítése óta szépen halad a kertvárossá fejlődés útján — a Cibakházával szorosabb összeköttetés felé. Mindenesetre a településkép még nem urbánus: birka-, tehén-, baromfilegeltetés és —tartás; hol néhány birka, hol néhány gyöngytyúk nehezíti a közlekedést. Ez a szokás valószínűleg sokáig fennmarad a mai, önellátásra való kényszerű berendezkedés időszakában. Remek múzeum, még remekebb gimnáziumi épület, a „Zöld” Általános Iskola, a gáz-, villany-, vízvezeték majdnem városias. Kezdetleges még a szennyvízvezetés, a távbeszélők száma, a műholdas tv-vétel. (Jóval kisebb székely falvakban is több a műholdvevő.) A terjedést a szerkezet drágasága akadályozza. Városias jellegű a piac és a „lengyel”-, de inkább KGST-piac. Erre szükség van, segíteni kell. A piac különlegességei: a fóliapalánták és zöldségfélék, kefekötő, kaskötő és kosárfonó, bognáráruk, az ócska könyv, no meg a lángossütő, a gondozott budi és a majd egy évig javított víztorony... Tiszaföldvár környezete — ha a társadalmát nézzük — inkább zárkózott, mint lelkes „városépítő” polgár, aki magának nagykeservesen, OTP-kölcsönnel csodavityillót épít — sok-sok lépcsővel, amin majd öreg korában legfeljebb percenként megállva tud felmászni... De nem megy el a falugyűlésre, a képviselői beszámolóra, nem vásárol könyvet, folyóiratot, de a könyvtárból sem kölcsönöz. Ellenben évente két-három disznót vág ... És persze a kocsmák, presszók, bögrecsárdák is jól élnek. A természeti térség szántó Expressz — ajánlva Hitel a gazdáknak A mezőgazdasági vállalkozások támogatásával kapcsolatban mostanában sok észrevétel, vélemény és kérdés érkezik szerkesztőségünkbe. Ha nem is tudunk valamennyire reagálni, de igyekszünk minél több információval szolgálni olvasóinknak. Ezért már nem egy ízben foglalkoztunk a mezőgazdasági alapokkal, a különböző támogatási formákkal és hitelkonstrukciókkal. Özvegy Tarcsányi Józsefné kunszentmártoni olvasónk is hitelügyben fordult hozzánk. Idézünk leveléből: „Azt szeretnénk tudni, hogyan kaphatnánk 500 ezer forint hitelt. A fiamnak, aki a téeszben dolgozott, 45 aranykorona földet mérnek ki és még 208 ezer forint értékű vagyonjegyet is kap. Van egy telek, rajta egy romos ház, amit 350 ezer forintért vennénk meg, hogy annak az anyagából ólakat építsünk. Sertést és baromfit tudnánk itt nevelni, eladásra is. Ezt nagyon szeretnénk megvalósítani, mert mindenütt azt halljuk, olvassuk, hogy a mezőgazdaságot támogatni kell, így az állattartást is. A helybeli OTP-ben adnának 200 ezer forintot, de 32 százalékos kamatra, amit nem bírunk kifizetni. A rádióban hallottam, hogy van olyan kölcsön is, aminek hosszú a visszafizetési ideje és kedvező a kamata. Hogyan juthatunk ehhez hozzá, hová kell fordulnunk?" —kérdezi. Kedves Olvasónk! A rádióban bizonyára azokról a kölcsönökről és támogatásokról hallott, amelynek egy része idei újdonság, mint például a mezőgazdaságfejlesztési alap. Az erre vonatkozó pályázati kiírás hamarosan megjelenik a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Értesítőben. Ezt a feltételrendszert a megyei földművelésügyi hivatal megküldi valamennyi önkormányzatnak, de lapunkban is közzé tesszük. Amennyiben az ott leírt feltételeknek nem tudnak megfelelni, úgy a pénzintézetekkel kell egyezkedni, hogy az üzleti terv alapján ajánlott hitelkonstrukciók közül az Önök számára legkedvezőbbet választhassák. A mezőgazdasági vállalkozás támogatásával és hitelezésével kapcsolatban egyébként olvasóinkat szívesen tájékoztatják a megyei földművelésügyi hivatal munkatársai is. föld, amelynek óriási tömegébe belenyúlik a homoki szőlő-, gyümölcs-, zöldségvilág — alig infrastruktúrával, gyenge utcarendszerrel, de van bazilikális temploma és alig látogatott Bányai Koméi emlékszobája. A település gazdag bolt- és iparosellátottsága vonzza a vidéket, akárcsak Martfű boltjai: a két város között meg kell indulnia a versenynek.! Hiányzik egy üzem, amely sok munkást (nőt) foglalkoztatna és kifizetődő lenne. Gondolok itt valami népi mesterség iparszerű kiszélesítésére: seprőkészítés, kosárfonás, kaskötés, kefekötő üzem, játékkészítés, műkovácsolás, stb. Hiányoznak az osztály-, réteg-, csoportszervezetek. Elsősorban egy erős értelmiségi kaszinó kellene, Széchenyi István szellemében — kártyapartik, lerészegedések, üres fejek nélkül! (Folytatjuk.) Dr. Varga Lajos gimn. tanár Tiszaföldvár Vadnyugat a Vitorla utcában A szolnoki Vitorla utcában esténként már-már vadnyugati állapot uralkodik, kíméletlenül garázdálkodnak a petárdások. Az a módszerük, hogy be-becsöngetnek a házakba, belerúgnak a kapuba, és amikor ugatva odarohan a kutya, akkor robbantanak. Legutóbb sajnos két-három kiskorú tartotta rettegésben az utcát, s odáig fajult a dolog, hogy egy kutyához vágták a petárdát. Az értékes eb állatorvosi kezelésre szorult. Sajnos az elmérgesedett szomszédi viszony következtében a zaklatás, az értékek rongálása már egymást éri, nem beszélve A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége JNK-Szolnok Megyei Szervezete nevében dr.Baranyi Imréné megyei titkár ezúton is köszönetét mond azoknak a szponzoroknak, akik a legutóbbi — megyére szóló — kulturális rendezvényükhöz segítséget nyújtottak. Nevezetesen: a szolnoki Bőrtex Rt., a csépai Ditec Kft., a szolnoki Gyógyszertári Központ, a jászberényi jász Bútorgyártó Kft., a Karcagi Üveggyár (Berekfürdő), a szolnoki Kauri cukrászda, valamint a kisújszállási Kunszöv Bőr- és Textilruházati Szövetkezet. Az „Ellenzik a közös legelőt” címmel közreadott (III. 1.) a komoly fenyegetésekről ... A rendfenntartó hatóság hozzáállását nem értem, még akkor sem, ha bizonyos személyek iránt „kíméletet kell tanúsítani”.(?) Úgy látszik, hogy a megelőzés helyett be kell várni a tragédiát, vagy önkényesen vegyünk elégtételt a garázdálkodásért? A tetteseket magunk állítsuk elő — tanúkkal együtt, a bürokrácia útvesztőjének betartása mellett —, és akkor majd nyugtunk lesz?! Furcsának tartom a polgári jogvédelem eme demokratikus formáját. Pozsonyi Sándor levélből sajnos kimaradt az a mondat, hogy „Az ellenzék nincs egyedül.” így az utána következő gondolat, ... hozzájuk számítom azt a másik, ötvenkilenc tagból álló csoportot is, amelyik tartózkodott a szavazástól ... — más értelmet kapott. A hibáért a szerző, id.Kanta Gyula és olvasónk elnézését kérjük. A szolnoki Garzon nyugdíjasklub tagjai köszönetét mondanak az MSZP városi elnökségének azért a támogatásukért, hogy az elmúlt évben díjmentesen bocsátották rendelkezésükre a helyiségeiket, így vált lehetővé a klubélet folyamatos fenntartása. Segítségükre továbbra is számítanak. Levelekből — sorokban Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
