Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-05 / 53. (54.) szám
1993. március 5., péntek Hazai körkép 3 SZÁMÍTÁSTECHNIKAI KÉPZÉS A TIT-NÉL. A Tudományos Ismeretterjesztő Társaság Baross u. 20. szám alatti számítástechnikai termében folyik a Szolnok Városi Nevelési Tanácsadó munkatársainak képzése. A tanfolyamokra a szervezők az intézményi komplett csoportok mellett természetesen egyéni jelentkezőket is várnak. Előzetes bejelentés alapján pedig arra is van mód, hogy a számítógépekkel tanfolyamon .kív üliek is dolgozhassanak. (Fotó: Illyés) Autóskaland Harkov környékén Kamiont vezettek külföldre - stoppal érkeztek vissza Nem mindennapi történet szenvedő alanya a most 30 éves, szolnoki Petrik Gábor, aki napjainkban magáncégnél kamionosként keresi a kenyerét. Életéről csak annyit, hogy már rutinos pilótának számít, hiszen nem most kezdte a szakmát. Korábban is egy maszeknál vezette ezeket a hatalmas járműveket,. mivel bő másfél évig Salzburgba járt, ahonnan mindenfajta műszaki cikkeket hozott haza. Ezt követően állami vállalatnál lett sofőr, egy ideig munkanélküli, majd furcsa pályamódosításként kocsmáros. A szíve visszahúzta a volán mögé, és tavaly ősz óta ismét kamiont vezet, sőt szeptember óta ez volt, illetve lett volna a nyolcadik útja. Másodmagával egy fiatal kezdő pilótával eredt a Novarosszijszkba vezető útnak. Ez a nagy város a Kaukázus lábához simult, és mintegy háromezer kiloméferre fekszik kis hazánktól. Egy gépet vitt ki, visszafelé meg színesfém-ötvözetet akartak hozni Magyarországon keresztül Olaszországba. Záhonynál lépték át a határt, és rögtön tapasztalták, ámbár álomszép a környék, csodálatos a Vereczkei-hágó, dé nem ajánlatos a panorámát figyelni, hiszen az utak esetenként tavaszi szántásra emlékeztettek. Szerencséjük volt, a vámnál fél nap rostokolás után átengedték őket, és onnan Kijev, Harkov, Krasznodar érintésével öt nap alatt tették meg az utat. Felváltva vezettek, aludni a kocsiban aludtak, és mivel arrafelé ismeretlen fogalom a jó étterem, abból haraptak, amit magukkal vittek. Ami a kamionjukat illeti, elmondása szerint afféle középkategóriájú: nem a legjobb, de nem is a legrosszabbak közé tartozik. Elég az hozzá, egy csütörtöki napon érkeztek meg, a hétvégét ott töltötték, mivel hétfőn pakolták fel . a szállítandó anyagokat. Este lett, mire útra kerekedtek, és kezdetben haladt is minden, akár a karikacsapás, Harkovot elhagyták, és már azt számolgatták: mikor érnek Poltavába, amikor kaptak egy óriási hármas defektet. Miért, miért nem, de a kátyús utakon egyszerre három kerék durrant ki. Ez azután végtelen bonyodalmakat okozott, hiszen már odaútban is volt két defektjük, amelyhez ennyi pótkerék kellett. Szóval, nem akadt már több tartalékkerék. Tehát ott álltak a nagy ukrán éjszakában, hajnalban. Teremtett lélek sehol, javítani nem lehetett: ripityára szakadt a gumi- Mit tehettek ezen a fás, ligetes pusztaságon? Gondoltak egy merészet: leakasztották a gép elejét, szaknyelven a traktort, a pótkocsit a rakománnyal együtt pedig az út mellett hagyták, és elindultak gümit, gumikat keresni. Eljutottak Poltavába, de ott nem találtak; mert vagy kisebb, vagy nagyobb méretű volt, csak éppen olyan nem. Tovább haladtak Kijev felé, és itt beütött a baj. Elébük hajtott az egyik mellékútról egy személygépkocsi, és hogy az ütközést elkerüljék, elrántották a kormányt, majd a téli, jeges úton az árokban kötöttek ki. Lett volna segítség, kötél is akadt, de a nehéz traktort nem bírták kihúzatni. Ezért stoppal mentek tovább, és két faluval távolabb találtak egy rendőrt. Minden orosztudásukat latbavetve jegyzőkönyvet vetettek fel, majd stopposként autóztak Kijevbe. Felkeresték a magyar konzulátust, ott azonban azt a választ kapták, hogy rossz a telefonhelyzet, és előfordulhat, nem két, de öt nap isjcell, hogy kapcsolatot teremtsenek. Bizony, ez nem valami nagy segítségnek tűnt, ezért lógó orral, ismét stoppolni kezdtek, és nagy nehezen visszajutottak a traktorhoz. Akarom mondani hűlt helyéhez, mert az ártatlant akkorra meglovasították. To: vább utaztak a pótkocsihoz, de annak is csak a helyét, keréknyomait sikerült megtalálni. Arról nem beszélve, hogy a hideg orosz télben vékony kabátban, a kezükben egy árva diplomatatáskával nézték az eget, a határtól 1 ezer 700 kilométerre. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az iratok némi pénzzel együtt a táskában lapultak. Nem volt mit tenni, irdatlanul sok márkáért egy maszek taxis elhozta őket Csapig. Gyalog átlépve a határt, először Kisvárdáig jutottak, majd haza. Mit mondjak? A főnökük finoman fogalmazva, nem dicsérte meg őket, elvégre neki is óriási a vesztesége. Meg a pilótáknak is, mert az összes holmijuk, rengeteg ruha, kaja, ilyen-olyan melegítő, forraló ott maradt. Jó, jó, mondhatja az olvasó, a kár zöme megtérül, akár meglesz a traktor, meg a pótkocsi, akár nem, hiszen a rakomány, meg a jármű biztosítva volt. Ez igaz, de hogy mikorra, a jövő titka, hiszen konzulátus szinten intézik az ügyet. Márpedig köztudomású, hogy Isten malmai lassan őrölnek. Különösen, ha egy efféle kacifántos ügyről van szó... D. Szabó Miklós Túlkínálat Viszonylagos túlkínálat alakult ki az élősertés-piacon annak következtében, hogy viszszaesett mind a bel-, mind pedig a külföldi kereslet - mondta Botos Károly. A szaktárca illetékes főosztályvezetője annak kapcsán nyilatkozott a kérdésben, hogy az ügyről tárgyalt szerdai ülésén az Agrárpiaci Rendtartást Koordináló Bizottság. A szakember kifejtette: a téli hónapokban a belföldi - úgynevezett - önfogyasztás megnövekszik. Emellett a külpiacokon nem adható el jelenleg jó áron a sertéshús. A piaci zavarok kiküélősertésből szöbölésére elkerülhetetlennek látszik valamiféle állami beavatkozás. Ez két irányú lehet: egyrészt az állam intervenciós készleteket vásárolna fel; másrészt céltámogatást adna bizonyos exporttermékekre. A főosztályvezető szerint az állami beavatkozás bármely formájával óvatosan kell bánni, ugyanis ez elodázhatja a szükségessé váló változtatásokat. Az Agrárpiaci Rendtartást Koordináló Bizottság a témában további vizsgálatot tart szükségesnek, ezért semmiféle döntés nem született az ügyben. (MTI) Tőkekivitel Csaknem 10 milliárd forintot tett ki 1992 végén a magyar vállalatok, vállalkozók külföldön befektetett tőkéje. A külföldön bejegyzett magyar részvételű vegyes vállalatok száma meghaladja az ezret. Tavaly csaknem 400 magyar részvételű vállalat külföldi alapítását engedélyezte a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma, a kihelyezett tőke 2,2 milliárd forint volt. A magyar befektetők érdeklődése fokozatosan a környező volt szocialista országok felé fordult. A FÁK - ban összesen 133 vállalat, Romániában 101 vegyes vállalat jött létre. Nyestfészek a táj házban A karcagi tájház, illetve fazekasház elszomorítóan elhanyagolt állapotban van. Az e vidékre annyira jellemző építmények további romlásának megóvása, illetve felújítása elsődleges feladatnak látszik. Erről beszélgettünk dr. Bellon Tibor muzeológussal, a Györffy István Nagykun Múzeum igazgatójával, aki a következőket mondotta az épület és a hívatlan lakók jövőjéről:.- Mind a Múzeum épülete, mind a tájház a város tulajdonában van, míg a fazekasházat annak idején, a megye vásárolta meg. Tulajdonjogilag a bennük lévő muzeális értékű tárgyak a magyar állam tulajdonát képezik. Köztudott, az az épület, amit nem a rendeltetésének megfelelően használnak, fokozott intenzitással romlik. Például a fazekasház nádtetejébe egy nyestcsalád kvártélyozta be magát, a környék tyúkjainak veszedelmére. Sajnos hivatalosan nem megoldott, nem megoldható azok eltávolítása - „védett állatokról lévén szó” -, bár ennek szükségszerűsége kétségtelen. Az említett ingatlanok értéknemesítése most van folyamatban, ám a legnagyobb kérdés az, hogy miből lesz a városi önkormányzatnak pénze az épületek szakszerű felújítására.-rab-Látlelet Csak a cinikus kételyektől kell félnünk? A politikai számadások szükségessége aligha vonható kétségbe, s különösen nem olyan körülmények között, mikor a pártok közötti ellentétek szemmel láthatóan növekednek. S feltételezhető haszonnal is jár minden olyan tanácskozás, melyen a résztvevők - függetlenül politikai hovatartozásuktól - legalább kölcsönös viszolygásukat mérsékelik, fytórt a szóbeli agresszióval párosuló előítéletes gondolkodás annyira elhatalmasodott közéletünkben, hogy a szemtől szembeni találkozók önmagukban is jelentőségre tesznek szert. A legutóbbi kisújszállási tanácskozás is ezt igazolja, jóllehet a meghívottak névsora láttán némi eszmei egyoldalúság mégiscsak felfedezhető. Mintha a népi politizálás esélyeiről azok lennének képesek értelmes gondolatokat megfogalmazni, akik - így vagy úgy - a liberális szemléletmódot elutasítják. Csak éppen ebben is hamis vélekedés rejlik, s olyanfajta anakronizmus, melyet a hét végi konferencia előzménytörténete sem erősít meg. A szárszói tanácskozás például merőben más történelmi körülmények között zajlott le, s üzenete sem használható egy az egyben. Nem is csak azért, mert az elmúlt fél évszázad alatt végbement felemás modernizáció következményei felszámolhatatlanok, hanem sokkal inkább azért, mert a parlamentáris demokrácia viszonyai között a népi politizálás tere meglehetősen leszűkült. Nosztalgikusan lehet emlékeztetni a hatalom szereplőit- a néppel szembeni erkölcsi felelősségre, ám a nép annyira tagolt, érdekviszonyaiban, szociokulturális helyzetében annyira rétegzett, hogy értékválasztásaiban a legkevésbé sem az egyneműség dominál. Ebből is adódik, hogy a nemzeti értékek mellett legalább annyira vonzóak az egyetemes emberi kultúra értékei, a magyarság mellett az európaiságé. Ha erről - akarva-akaratlanul - elfeledkezünk, csak a népről szőtt illúziók száma gyarapodhat. Méghozzá olyan mértékben, ahogyan többnyire személyes hiúságból - a nép szószólóinak önmagukat jelölő politikusok létszáma feltartóztathatatlanul növekszik. Nyilván ők nem cinikus kételyeiket hangoztatják, hanem a népi összefogás, szolidaritás és önrendelkezés szükségességét. Más kérdés persze, hogy ha a hatalom főszereplőivé válnak, hogyan őrzik majd meg állhatatolos népszeretetüket. Hiszen a sokat sejtető Ígéretek rendszerint veszedelmesebb kiábrándulást szülnek az állampolgárokban, mint a nem sok eredménnyel kecsegetető kételyek. Még akkor is így van ez, ha a „népi politikusok” némelyike nem akar erről tudomást venni. Kerékgyártó T. István Hatvanezerig jutottak el.... kisebb, ezer-, kétezer^-, ötezer forintot. . . Ekkora összegre nem emlékszik egyikőnk sem.- Nem fordult meg a fejében, de jó lenne nekem ez a pénz?- Fel sem merül ilyen a kereskedőnél. Ez itt természetes, ■hogy ha valamit találunk, viszszaszolgáltatjuk - mosolyog a gesztenyebarna, göndör hajú fiatalasszony.- Mit szólt az úr, amikor viszszakapta a tulajdonát? - fordulok ismét a boltvezetőhöz.- Venni akart nekünk egy szép ajándékkosarat, de nem engedtük, hiszen annál nagyobb öröm nem. kellett, hogy láttuk az ő örömét. Úgy ment el, hogy körbepuszilgatott bennünket... Cs.J. A legszórakozottabb embertársaim figyelmébe is bátran ajánlom, ha arra járnak, degeszre tömött pénztárcáikkal is bemehetnek vásárolni a tiszaföldvári egyes (nagy) ABC-be. Akkor sem lesz baj, ha ott felejtik a boltban „tehetségüket” - az ugyanis rögvest előkerül, mihelyst visszamennek érte. Szabó Zoltán berettyóújfalui vállalkozó - aki átutazóban járt a fiatal alföldi városban - rettenetesen ijedten, idegesen ment vissza a boltba, miután vásárolva magának kétohárom üveg sört, meglepetten tapasztalta, hogy hiányzik a zsebéből a jól ismert domborulat. Érdeklődött hát, nem találtak-e . . . Nem kevésbé volt ideges Barta Tibomé Etuka boltvezető sem, miután kolléganőjétől átvette és leltárba próbálta venni a talált tárgyat. Így emlékszik vissza:- Meg akartuk számolni, hány forint van a pénztárcában. Amikor 60 ezerig eljutottunk, olyan idegesek lettünk, hogy nem tudtuk tovább számolni. Aztán kezdtük élőiről, de ismét megakadtunk. Mondtam, hagyjuk abba, a legjobb lesz, ha bezárjuk a páncélkazettába, úgy ahogy van. A kitömött bukszát az esti záráskor a kosarak mellett találta meg Jenei Zoltánná Rózsika.-'Milyen érzés volt amikor rábukkant?- Gyakran találunk . . . igaz
