Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-04 / 53. szám

1993. március 4., csütörtök Azt beszélik Tiszaörsön íi Vázlat a hétszázegyedik esztendőről Tiszaörs tavaly ünnepelte ne­héz sorsfordulóktól sosem men­tes fennállásának 700. évfordu­lóját. És hogyan kezdődik a falu életében a 701. esztendő, mi­lyen gondolatok foglalkoztatják lakóit a jubileumi évet köve­tően? - erre a kérdésre kerestük a választ. Elsőként Bordás Imre polgármestert kerestük fel, aki a következőket mondta: Tiszta lelkiismerettel- Vegyesek az érzéseim. Nem vagyok hurráhangulatban, de elkeseredve sem. Ennek a ket­tősségnek természetesen meg­van az oka. Örülök például an­nak, hogy az önkormányzat ki­fejezetten jól zárta az 1992-es évet. Nem véletlen, hogy a hét elején tartott falugyűlésen elis­meréssel szóltak erről az embe­rek. Bodon Károly munkanélküli. Még az a szeren­cse, hogy a lakosság jó 30 szá­zaléka nyugdíjas, s azoknak ha nem is elég, de legalább biztos jövedelme van. A helyi téesz jogutód nélküli önelszámolását mondta ki, nem foglalkoztat embereket. Úgy hírlik, alakul­nak majd új termelőszövetkeze­tek, de az biztos, hogy nagy ne­hézségek árán kezdik majd a munkát. Azokban a rendszeres fizetést el kell felejteni. Az is elképzelhető, hogy az új szö­vetkezetek indulását a tagok sa­ját tőkéjével elő kell segíteni - de miből? Ilyen körülmények között nagy dolognak tartom, hogy a harmincegy asszonynak munkát adó Sikk Ruhaipari Szövetkezet és a kocsi Vasipari Szövetkezet részlege talpon tudott maradni, s zavartalanul működött a leg­több embert foglakoztató ön­­kormányzati intézményrendszer is.- A távlatokat nézve miben bizakodik?- A tiszaörsi emberek szor­galmában és élni akarásában. Két árverés során több mint száz ember jutott földhöz. S a falu a földből él.- S magánemberként hogy érzi magát?- Ugyanúgy, mint polgármes­terként. Lelkiző típus vagyok. A község gondjaitól otthon sem tudok szabadulni. Bent hagyjuk a földet Lendvai Flóriánné már túl van a hatvanon, de tempera­mentumban túltesz sok fiatalon. Nem tétlenül töltötte napjait:- Hatvanéves koromban még munkakönyvvel dolgoztam a fürdőben. S amellett mindig volt tíz hízóm, de tavaly már csak öt, az idén meg egy sem. Drága a takarmány. Van ugyan még vagy húsz zsák termé­nyem, de azt a fiam jószágainak tartom. Lendvai Flóriánné- Földjük nincs?- Negyven aranykorona ér­tékű van, de mondja, mit kezd­hetnék vele? Igaz, hogy én még bírom magam, orvosnál is hat­vanegy évesen voltam először, mert vérzett az orrom. Az meg azt mondta, örüljek, hogy nem agyvérzésem van. A férjem azonban már hetvenéves. Ilyen korban kezdjünk gazdálkodni? Inkább benthagyjuk a földet a téeszben. Ha áthúzható lenne Anyámból élünk Bordás Imre- Említene néhány példát?- Elkészült például a vágóhíd. Az áruellátás javítása mellett azért is fontos ez számunkra, mert biztonságosabbá teszi a sertéstartást. Azt is eredmény­ként könyveljük el, hogy befe­jeződött a vízmű rekonstrukci­ója. Korábban két kút szolgál­tatta a vizet a mi községünk mellett Tiszaigar számára is. Ráadásul az egyik kút vize gá­zos és vasas volt. A határban lévő fürdőben volt ugyan két másik kút, de hiányzott a vízto­rony. Az ottani víztermelő bá­zist összekötöttük a faluval. Az itt kezelt víz jut vissza a fürdőbe is. Ez a rekonstrukció áfa nélkül 15 millió forintba került. Folytattuk és folytatjuk a te­lefonhálózat fejlesztését. Pilla­natnyilag 720 lakóház és 177 te­lefonkészülék van községünk­ben. A fürdőben elkészült a fo­gadóépület és a kemping is. Szeretnénk, ha most már hasz­not is hozna az önkormányzat­nak. Készülünk a 9., illetve a 10. osztály indítására. Gazda-, illetve gazdaasszonyképzőt sze­retnénk létrehozni, hogy a mi gyerekeink helyben tanulhassa­nak, és a környék fiataljainak is képzési lehetőséget biztosít­sunk. Az ezt a célt szolgáló épü­let már tető alatt van. Reméljük, hogy pályázat révén be is tudjuk fejezni az építkezést. Sorolhatnám tovább azokat a tényeket - köztük a kápolnamú­zeum elkészítését, Tiszaörs tör­ténetének kiadását, a városi szintű kulturális rendezvényso­rozatot, a község zászlajának és címereinek elkészítését stb. -, melyekre hivatkozva mondha­tom, hogy a helyi önkormány­zat tiszta lelkismerettel számol­hat el 1992-ről. Örömöm azért nem teljes, mert jól tudom, hogy az ered­mények tekintetében 1992 nem ismétlődhet meg. 1993 a meg­szokott élet romlásához vezet, vezethet - mégpedig azért, mert az önkormányzat forráshiány­nyal számol! Arra kényszerül, hogy felélje tartalékait, esetleg ingatlanvagyonát is hasznosítsa.- Hogyan alakul a lakosság helyzete?- Lassan kezelhetetlenné vá­lik a munkanélküliség. A mun­kaképes lakosság 36 százaléka Bodon Károly első látásra is a szorgalmas, ám egy kicsit csala­finta parasztember benyomását kelti. Olyan emberét, akinek nem alszik meg szájában a tej. Beszélgetésbe elegyedve el­mondja, hogy van néhány te­hene, hízója és hatvan birkája. Kár, hogy a bárány senkinek sem kell mostanában. A föld­osztó bizottsághoz igyekezve megjegyzi:- Ennyi jószághoz sok takar­mány kell. Annak termesztésé­hez pedig föld. A téeszből jár ugyan negyven aranykorona ér­tékű, de annak idején a tisza­­szentimrei határban, a közösbe vittem hét és fél holdat. Azt sze­retném elintézni, hogy itt, Ti­szaörsön adják azt ki. Ha a föld áthúzható lenne ... Tasi Imre Nemigen van Tiszaörsön olyan ember, mint Bitter Ká­roly. Ő ugyanis francia-magyar Az oldalt írta: Simon Béla Fotó: Mészáros János Biczó Istvánná, a szülői mun­kaközösség elnöke középkorú, agilis asszony. Arra a kérdésre: Hogy érzi magát? - így vála­szol:- Nagyon rosszul. Nem jól van ez így. A férjem is, én is munkanélküliek vagyunk. A kisfiam most nyolcadikos, előre félek, hogy el tud-e majd he­lyezkedni? Biczó Istvánná- Megkérdezhetem, hogy mi­ből élnek?- Mondjam azt, hogy a nyug­díjas anyukámból? Meg abból, hogy ebédhordást vállaltam, s rengeteget kötök, majd belege­­bedek, hogy kapjak pár forintot. Mikor ki segít rajtunk. OTP-tar­­tozásunk is van. Anyukám is biztos gondolja néha, hogy jobb volna, ha távolabb élnénk, nem kellene a nyugdíjából annyit nekünk adni. Sokan élnek úgy, mint mi. Lehet, hogy elfásultak ebben a nagy munkanélküliségben, mert közösségi rendezvényeken ne­hezen vesznek részt. Az iskolá­sok farsangi bálja is elmaradt például. Semmiből semmit A hatvankilenc éves Tasi Im­rét is a falu központi kérdése iz­gatja:- Azt szeretném tudni, hogy mi lesz a földdel? Azok, akik hatforintos munkaegységért lét­rehozták a termelőszövetkeze­Máté Lajos januárban nyitotta meg községbeli vágóhídját tét, s esetenként a gazdasági év végén még vissza is kellett fi­zetniük, mit kezdjenek idős fej­jel a földdel? Kedélyes, víg természetű öregúr. Somolyogva indul a konyhában szorgoskodó felesé­géhez:- Szólok már a „titkárnőm­nek”, hogy hozzon egy kis snapszot. A többre törekvő, szorgalmas fajtából való. Traktoros is volt, majd miután negyvenhárom éves korában elvégezte a tech­nikumot, brigádvezető lett.- Semmiből semmi lett - mondja a téeszre utalva. - Oda a többmilliós értékű gépműhely, üres az állattartó telep. Ha ez így folytatódik, az ajtófélfát is ellopják. A százhetven tagú nyugdíjas klubnak ő a pénztárosa. Arra a kérdésre, mi kell ahhoz, hogy valaki idős korára anyagilag biztonságban éljen, azt vála­szolta:- Szorgalmasan kell dol­gozni, és megbecsülni a mun­kahelyet. Nem orvosjáró a falu A fogorvos, az iskolaigaz­gató mellett új ember Tiszaör­sön: dr. Bódy Péter orvos. Dol­gozott a karcagi kórház belgyó­gyászatán is, hogy több tapasz­talatot szerezzen.- Jó az orvosi rendelő felsze­reltsége - mondja. - Az önkor­mányzat segítő támogatását él­vezzük a fejlesztésben. Érszű­kület- és koleszterinszint-mérőt vehettünk ennek köszönhetően. Van egy kis laborunk is. Nyu­godtan elmondhatom, hogy az átlagosnál jobb az orvosi ren­delő felszereltsége.- A lakosság egészségügyi ál­lapotát egy mondatban hogyan tudná jellemezni?- Nem orvosjáró falu ez. A vállalkozó vágóhídján Máté Lajos január 20-án nyi­totta meg községbeli vágóhíd­ját.- Kezdem jól érezni magam - mondja. - Nincsenek értékesí­tési gondjaim. Egerbe s több Heves megyei ABC-üzletbe is szállítok húst. Tiszafüreden március 20-a körül nyitok egy húsboltot, egy másikat pedig itt, Tiszaörsön, a vendéglő mellett, március végén. Kunmadarason pedig a vejemnek van húsboltja. kettős állampolgárságú. Ráadá­sul Érsekújvár mellett, Szlová­kiában született. El lehet mon­dani róla, hogy megjárta a ha­dak útját. A háború után mene­külnie kellett szülőföldjéről.- A ruhámat a fejem fölé tartva jöttem át az Ipolyon - idézi a régi történetet. - A szá­mig ért a zavaros víz. Magyarországon sem volt sokáig nyugta. 1956-ban el­hagyta az országot.- Jugoszlávián át vágtam a nagyvilágba. Fiume felett kerül­tem egy gyűjtőtáborba. Nem mondhatom, hogy rosszul bán­Bitter Károly- Az ön vállalkozásából mi haszna van a lakosságnak?- Az ellátás javítása mellett az, hogy nyitás után nagykeres­kedelmi áron árusítom a húst. Az is számít, hogy az alapanya­got csak a kistermelőktől vásá­rolom. Talán ezért kapok ma­ximális támogatást az önkor­mányzattól. Mindig azt mon­dóm: az ilyen polgármestert „szaporítani” kellene.- Milyen ma váltakozónak lenni?- Nehéz.- Miért?- Mert a bankoktól szinte semmilyen támogatást nem ka­pok, s ha igen, akkor csak ma­gas kamatra. Félig francia, félig magyar tak velünk, adtak enni eleget, de a nőknek nehéz soruk volt. Az éjszakákat mindig az őrség ágyaiban kellett tölteniük. Volt egy szép, huszonhárom éves egyetemista lány. Az szegény reggelenként alig élt. Amikor Franciaországban munkát kapott, igyekezett ráhaj­tani.- 210 órás munkát fele idő alatt megcsináltam. Társaim rámszóltak, hogy ne siessek úgy. így aztán száz óráig üresen járattam a gépet. Tiszaörsön vett egy házat. Nyugdíjasidejét főleg a fürdő­ben tölti. Amikor azt kérdem, világjárásának mi a legfőbb ta­nulsága, így summázza azt:- Minden baj oka a nemzeti­ségi villongás. El kellene tö­rölni a határokat.

Next

/
Thumbnails
Contents