Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-04 / 53. szám
4 1993. március 4., csütörtök A szerkesztőség postájából Harc a gyógyfürdőért Olvasóink háromszáztizenkilenc aláírással juttatták el hozzánk közlésre ezt a néhány soros levelet: Azzal a kéréssel fordulunk a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Víz- és Csatornaművek igatóságához, hogy a Tisza Szálló gyógyfürdőjében szíveskedjenek a régi nyitvatartási rendet visszaállítani, mely lehetővé tette, hogy hétfőtől péntekig 7 órától 12-ig, délután pedig 13-tól 18 óráig látogathassuk a fürdőt. A megyei víz- és csatornaművek válasza: Kedves Vendégeink! Kérésükre a gyógyfürdő nyitvatartási rendjén újból változtattunk, de gazdasági okok miatt igényüknek csak részben tudtunk megfelelni. Az új nyitvatartás: hétfőn, szerdán, pénteken 8.30- tól 16 óráig; kedden, csütörtökön 8.30-tól 18 óráig; szombaton 7-től 12-ig, du. 13-tól 18 óráig, míg vasárnap 7-től 12 óráig. Sajnáljuk, hogy a korábbi években kialakított egésznapos nyitvatartásra folyamatosan nincs lehetőségünk. A fürdő veszteséges, és ez a veszteség a jegyek árában nem érvényesíthető, hiszen akkor a gyógyfürdő a közönség számára elérhetetlenné válna. A nyitvatarási rendet igyekeztünk most úgy kialakítani, hogy valamely időpontban minden vendégünk a szolgáltatás részese lehessen. Ezzel egyidejűleg kénytelenek vagyunk váltani az éves 8-10 millió forint veszteség finanszírozását. Ki tehet róla? Mint annyi más gazdasági terület, mezőgazdaságunk „talpra állítása” is eltérő vélemények, bírálatok pergőtüzében él, ami nem is csoda, hiszen az ezer éves tulajdonjogot kényszerrel eltüntető, majd fél évszázados diktatúra után, az újrakezdés sajátságos velejárója ez. Abban talán mindenki egyetért, hogy a parasztságra erőltetett kényszerítő eszközökkel nem lehetett paradicsomi állapotokat teremteni. A mostani nehéz átalakulásnál, a törvények, paragrafusok, jogszabályok módosítások, hatálytalanítások labirintusában könnyen eltéved a járatlan ember, aki igazát követelve néz szembe a talán soha meg nem szűnő bürokrácia útvesztőjével. Mindezek ellenére jóleső érzés látni, hogy milyen aktivitással száll síkra sok, talán előre nem látszó akadályok erdeje mellett — az igazságosság, jogszerűség, méltányosság érdekében — a JNK-Szolnok Megyei Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal, az FM. megyei földművelésügyi hivatala, és a földhivatal. Sok esetben nehéz az olyan problémák megoldása, ahol egyetlen, nem mellőzhető támpont az igazság, mint pl., ami a tiszasülyi földtulajdonosoknak adatott, akik a tavaly decemberben tartott földárverésen részt vettek, s akiknek a földjét a földhivatal ez év februárjában kimérte. Köztük hat-hét ember földjének egy része fatuskókkal, gyökerekkel teletűzdelt, művelésre alkalmatlan. A kárpótlásra elfogadott földtábla árverezése, kimérése a törvényesség betartása mellett, szabályosan történt! Ki tehet hát róla, hogy nekik ilyen terület jutott? A földalapok kijelölés utáni elfogadása — megegyezés alapján — ugyanis elsősorban az érdekegyeztető fórum hatáskörébe tartozott, majd a kárpótlási területek vizsgálatára a földrendező bizottságnak volt joga. Nem tudták, nem látták, hogy akad köztük művelhetetlen terület? Továbbá: az árverezés után 3 napig fellebbezéssel lehet élni, de a tulajdonosok kimérés előtt nem ismerhették a területet! Biztos, hogy ebben a kérdésben valakik hibáztak, amit korrigálni lehet. S ha érdemleges megoldásra jutnak, az szolgáljon példaként, mert hozzájárulna a természeti, emeri katasztrófa sújtotta mezőgazdaságunk felemelkedéséhez. Guth Sándor „Szomorú, hogy a nevem meg sem említették” Reagálni szeretnék a „Jászberény legjobbjai 1992-ben” című, február 25—i cikkre, melynek szerzője Szántai Tibor. Sajnálom, hogy sokan elfelejtik, főleg volt felettesem, Pomázi Ferdinánd és kollégám, Harmath Béla, hogy hét évig - 1985-1992. augusztus 10-ig - voltam Huszár Éva (legjobb ifjúsági sportoló 1992-ben) edzője. Évát az egyesülete a tavaly szeptemberi vidéki és az októberben rendezett országos bajnokság eredményei alapján jelölte a kitüntetésre. Aki egy kicsit is utánanéz a dátumoknak, láthatja, hogy egy, illetve két hónappal a távozásom (szülési szabadság) után születtek Éva eredményei, melyhez volt sportolómnak és szüleinek szívből gratulálok. Mélységesen elszomorít, hogy az egyesület vezetése és volt kollégám ilyen hamar elfelejtette a munkámat; nevemet a jelölés alkalmával meg sem említette. Sütöné Újszigeti Katalin tornaedzö Jászberény Ősi módszerekkel? Figyelemmel kísérem a Szolnoki Rádió vasárnap délelőtti adását, melyben az embereket érintő, érdeklő témával foglalkoznak. A február 28—i adásban megdöbbenéssel hallgattam a karcagi tudósítást, amely az ottani temetések körüli diszkriminatív egyházi intézkedésekről szólt. Értetlenül állok a döntésük előtt — akkor is, ha tudom, a változások korát éljük. A karcagi érveket nem tudom elfogadni. Az eddig bevált, a nép között elismert szokásokat miért kell megváltoztatni? Oly módon tesznek különbséget az egyházi és ateista temetések között, hogy többet kell fizetnie a szertartásért, ha az elhunyt nem volt vallásos ember. Katolikusnak kell lenni ahhoz, hogy emberhez méltóan temessenek el valakit? Talán az utolsó búcsúszó egyedüli tudora az egyház? A történelem során sok embert — köztük nagyra becsült tudósokat vetettek a „szent” inkvizíció elé — haladó gondolkodásuk, meggyőződésük miatt, avagy azért, mert nem ismerték el az egyház egyedüli csalhatatlanságát. Sőt bizonyítást nyert, hogy mégis mozog a Föld . .. Azt szeretném, ha mindenki elfogadná, tisztelné a másik ember nézetét. Ebben az egyház segítséget nyújthatna, de nem az ősi módszerekkel, az inkvizíció újraélesztésével. Bokodi László Szolnok Az új oktatásügyi központ szerepéről Új oktatási intézménnyel, a Regionális Oktatásügyi Központtal (ROK) ismerkedik a pedagógus közvélemény, amit — a hatályban lévő törvényekkel összhangban — a művelődési és közokatási miniszter alapított tavaly szeptemberben. (Megjegyzem, a Mária Terézia óta használatos tankerület elnevezés talán jobb lenne). Területük földrajzilag egybeesik a köztársasági megbízottak régióival (összesen nyolc). A mi esetünkben Közép-Magyarországi Regionális Oktatásügyi Központ, azaz Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád és Pest megyék együtt, mintegy 1685 oktatásinevelési intézmény — az óvodától a középiskoláig, kollégiumig bezárólag. Létrejöttüket sürgette, hogy a Művelődési és Közoktatási Minisztérium (MKM) a közoktatás országos felügyeletét egyetlen központból, Budapestről nem képes folyamatosan és kielégítően gyakorolni. (Jelenleg - gépírókkal együtt - negyvenhetén foglalkoznak a közoktatással az MKM-ben.); az oktatási-nevelési intézményt fenntartóknak pedig nincs szakmai, ellenőrzési joguk, másrészt — ritka kivételtől eltekintve — megfelelő szakember gárdával sem rendelkeznek. így kellően nem biztosított a szakmai kontroll, amely nélkül fennáll a tanításnevelés elsekélyesedésének veszélye. Lényegében tehát az oktatási-nevelési intézményt fenntartók, pedagógusok, szülők, tanulók közös szakmai érdekének, az oktatás és nevelés színvonalának szolgálatáról > van szó. A ROK felépítése három egymástól jól elkülönülő, öszszefüggő részből áll: 1. A tizenöt fős központi hivatal — a régió székhelyén. 2. Külső munkatársak: szakértők, az érdemi munka ellátói, akik a leg» jobb gyakorló óvónők, tanítók, tanárok, intézményvezetők ... Kiválasztásuk nyilvános pályázat útján történik, nevük országos szakértői névjegyzékben szerepel majd. 3. Regionális Oktatási Tanács, amely a tankerületben működő önszerveződő, pedagógiai egyesületek küldötteiből áll. A tanácsadó testület feladata a nevelés-oktatás, iskolaszerkezeti kérdésekre terjed ki. A ROK legfontosabb feladatai: Szakértőivel vizsgáltatja, elemezteti a régió tanügyi helyzetét; szakvéleményt ad az intézmények létesítésével, szerkezetátalakításával, megszüntetésével kapcsolatban az MKM- nek, felkérésre az intézményfenntartónak; vizsgálja az intézmények működési feltételeit; ellenőrzi a szakmai követelmények és képesítési előírások megtartását; felügyeli az oktatási törvény és a nemzeti alaptanterv (NAT) előírásainak betartását; részt vesz a központi és regionális vizsgarendszer működtetésében, jóváhagyja a helyi vizsgakövetelményeket, ellenőrzi a vizsgaszabályok betartását; irányítja az országos tanulmányi és iskolai sportversenyeket; figyelemmel kíséri az iskolák tankönyv- tanszereszköz-ellátását; részt vesz az MKM által kiírt pályázatok elbírálásában, a helyi igényeknek megfelelően — azok támogatására — pályázatot ír ki; működteti az országos számítógépes tanügyi információs rendszert (pl. pedagógus kataszter). Mindezekből kitűnik, hogy a regionális oktatásügyi központok nem a pedagógiai intézetek helyettesítői. A kettő között a vízválasztó a szakmai szolgáltatás, a szakmai felügyelet, illetve az ellenőrzés között húzódik. Továbbá: a pedagógiai intézetek önkormányzatiak, a regionális oktatásügyi központok pedig állami intézmények, és szakmai hálózatukkal lefedik az ország egészét. Tevékenységüket saját munkaterv, az MKM által megadott feladatok, valamint az intézményfenntartók kérése alapján végzik. Több mint három évtizedes nevelői, szaktanári, szakfelügyelői, igazgatói gyakorlat alapján tudom, mennyire fontos az iskolákban a külső, szakmaipedagógiai ellenőrzés és felügyelet. A jó igazgató, jó tanár örül a megerősítésnek, védettsége, biztonsága, presztízse nő. Vele együtt az iskoláé is. Ellenkező esetben az igénytelenség, a szabadosság, a kontraszelekció és a zűrzavar kerekedhet felül az oktatási-nevelési intézmények életében. Bizonyos vagyok abban, hogy—a kezdeti nehézségek után — az idén működőképessé váló regionális oktatási központok jól szolgálják majd az oktatás és nevelés eredményességét. A munkájuk iránti igény már ma is figyelemre méltó. Mindezek után az érdekeltek bizalmát és segítségét kérem! Dr. Szabó Lajos igazgató, a parlament oktatási, ifjúsági és sportbizottságának tagja Nyolc nap Kőszegen Üdülni télen is jó és hasznos, így gondolták ezt a szolnoki Abonyi Úti Általános Iskola nevelői is, akik az alsó tagozatosokat — a félévi bizonyítványosztás után — nyolc napra tiszta hegyi levegőre, az ország egyik legszebb tájára vitték. Tavaly, az első próbálkozáskor kisebb csapattal indultak útnak, az idén vállalták, hogy az iskola valamennyi alsósát — százhúsz gyerek — elviszik. Elsődleges céljuk, hogy a gyerekek egészséges környezetben, minél közelebb kerüljenek a természethez. A költséget csaknem minden szülő tudta vállalni, de a leginkább rászorultakat az iskola nagyobb összeggel, a többieket pedig kevesebbel támogatta. Ezúton is köszönetét mondunk mindazoknak, akik a felejthetetlen kőszegi napok megvalósításában közreműködtek, fáradoztak. A szülők nevében: Törökné Mondok Éva Küldjön egy képet! Bajtársakkal — Erdélyben Az Új Néplap régi olvasói vagyunk, és szívesen nézegetjük a közreadott — akár ismerős, akár ismeretlen — múltidéző képeket. Biztatásukra mi is kerestünk az emlékképeink közül kettőt, és ha megjelenne, nagy örömet szereznének vele a három éve járóképtelen beteg férjemnek. Az első kép Erdélyben készült róla — bajtársai körében. (A traktoron a kisfiú kalapja mellett az arca.) A kenderest leventeverseny győztesei — 1930-ban Ez a felvétel Tiszaszentimrén örökítette meg a „kenderesi járási” leventeverseny győztes csapatát — 1930. június 19—én. Név szerint: Kosuta Béla, Vas György (sajnos már nem élnek), P.László Sándor és Székely Gyula. A díjakat Horthy Miklósné adta át. (Az uram jobbról az első.) Székely Gyuláné Tiszaszentimre Levelekből K. Z.-né szolnoki olvasónk — ismerve az egészségügy nehéz anyagi helyzetét — az észszerű gazdákodására, a megfontolt korházi döntésekre hívja fel a figyelmet. Legyen rá példa a családjában történt eset: Januárban az öccsét a háziovos „sürgősen” a MÁV-kórházba utalta, ám onnan ambuláns kezelés után hazaküldték. Másnap éjjel mentővel szállították a Hetényi kórházba, és már annyira fulladt, hogy rá kellett kapcsolni a lélegeztetőt. Kérdezi, hol itt az ésszerű gazdálkodás, a betegellátás? Molnárné Kiss Éva leveléből: Nagy örültünk az Új Néplap a február 22—i, hétfői számban közreadott emlékképnek, amin az édesapámat láthattuk — 18 évesen. Meghatódtunk. Se pénz, Január 19-én vásároltam egy faliórát a szolnoki óra-ékszer boltban, ami 1600 forintba került. Egy hétig járt, aztán megállt. Február 8-án visszavittem, és azzal vették át, hogy tíz nap múlva érdeklődjek. Február 18- án mentem érte, de legnagyobb meglepetésemre újabb határidőt kaptam: „nézzek be a hónap végén, talán kész lesz”. Ekkor kissé felháborodva közöltem az úrral, hogy azért vettem az órát, mert szükségem van rá; kérem, — sorokban (A felvétel a Szolnoki Cukorgyár futballcsapatáról készült — 1937-ben.) Az édesapám sajnos 8 éve meghalt, s ilyen képünk nincs róla a családi albumban. Rátfai Józsefnek köszönjük, hogy megőrizte a képet és beküldte. így nekünk ez a lapszám is egy emlék! Négyen feküdtünk súlyosan műtött állapotban a MÁV-kórházban — január közepén, a dr.Krivácsi Gábor főorvos úr által vezetett nőgyógyászati osztályon, ahol nagyon gondos, lelkiismeretes ápolásban volt részünk. A példa értékű gyógyító munkáért ezúton is köszönetét mond: Bucsi Judit (Tiszaföldvár), Bajzáth Jánosné (Szolnok), Skultéti Lászlóné (Abony) és Molnár Jánosné (Mándok). se óra ... adjon másikat vagy pedig javítsák meg rövid időn belül. Erre milyen választ kaptam? Tudomásomra hozta, hogy sok a rossz óra, amit visszavisznek, ezért hetekbe-hónapokba telhet, míg sorra kerülök. Mit mondhattam? Eleve ne adják el a rossz órát, s akkor semmi probléma! Mire az volt a válasza, hogy azt is el kell adni. No ez már nagyon „magas” nekem. (Az átvételi elismervény száma: 000016.) Keller Miklós Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
