Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-29 / 73. szám
4 1993. március 29., hétfő A közutak mentén ... Az avarégetés veszélyei A március 24—i szám „Zöld sarok” című rovatban a tavaszi avarégetés ártalmairól írt a szerző, és elsősorban az egészségügyi hatását vizsgálta. A Szolnoki Közúti Igazgatóság, mint a Jász-Nagykun- Szolnok megyei országos közúthálózat kezelője, más szempontból is „érdekelt” a száraz időben végzett avarégetés hatását illetően. Az égetés következtében százezrekben mérhető az a kár, ami évente az út menti fásításainkban, hóvédő erdősávjainkban és az úttartozékokban keletkezik. Az út menti égetések során - kedvezőtlen széljárás estén - a füst miatt szinte megbénul a forgalom, a gyújtogató nem is gondol arra, hogy potenciális veszélyforrást teremt a közlekedők számára. Útellenőreink figyelemmel kísérik a közutak melletti munkákat, de a tüzet gyújtókat nem sikerül tetten érni. így történ ez március 20-án is a 32. sz. főút 54 km-es szelvényében. A délelőtti órákban a halastó és az út közötti nádast gyújtották meg. Száz méter hosszban állt lángokban a terület, égett a nád, az avar, a cserje, a fa. Az égő fák közül egy a telefonvezetékre dőlt, azt elszakította. A tűz terjedését, az útellenőrünk jelzésére a tűzoltóság akadályozta meg. Jó lenne, ha a gyújtogatok - az avarégetés környezet- és egészségromboló hatásán túl - a közúti közlekedés biztonságára, az anyagi károk megelőzésére is gondolnának. Dr. Bede János igazgató Küldjön egy képet! Ma már csak emlék... Visszatekintve a múltra, két képet küldök a gyűjteményemből - szeretettel emlékezve a régi időkre, munkatártsaimra. Elmondhatom, hogy szövetkezetünk több mint negyven év alatt, de kiemelten az 1960-70-80-as években, jelentős gazdasági sikereket ért el, és mintegy kétszáz dolgozónak nyújtott megfelelő megélhetést. A rendszeres családi összejövetelek mellett jutott idő a szövetkezeten belüli szórakozásra, a kulturális, sportrendezvényekre is; klubtermünk, tekepályánk, saját zenekarunk volt, nyáron pedig különböző kirándulásokat szerveztünk, melyek közül kedvükre válogathattak dolgozóink. Mindez ma már csak emlék, hiszen az utódvezetők egyéni jövedelemszerzési tevékenysége csődbe vitte a nagy múltú szövetkezetét. Az élet rögös útján! „Gyorsan elvették, amit adtak” cím alatt olvastam ebben a rovatban az egyik szolnoki nyugdíjas panaszos levelét - március 22-én. Tudatja velünk, hogy az önkormányzatok miképp tudják visszavenni az Országgyűlés által elfogadott nyugdíjemelést, továbbá beszél az inflációról és következményeiről. Ehhez lenne néhány gondolatom: Tisztelt Uram! Engedje meg, hogy az Ön levelére utalva, szóljak azokról az embertársainkról, akik önhibájukon kívül váltak munkanélkülivé. Higgye el, őket is sújtja az infláció, annak hatása, csupán egy csekélyke különbséggel: számukra a megélhetést a munkanélkülisegély, majd az ún. jövedelempótló támogatás biztosítja. (Jelenleg 5120 Ft - feltéve, hogy a családban az egy főre jutó havi jövedelem ezt nem haladja meg. A szerk.) Ebből kell lakásrezsit fizetniük, gyerekeket nevelni, iskoláztatni, ruházni stb. Nekik még azt is megtiltották, hogy a segélyfolyósítás mellett munkát vállaljanak. A nyugdíjasnak viszont ez a lehetősége is megvan. Jómagam még nem tartok itt, de mélyen átérzem a munkanélküli emberek, családok helyzetét. És szólnom kell még a pályakezdő fiatalokról, akik szakmával vagy diplomával a kezükben sem tudnak elhelyezkedni; elindulhatnak „az élet rögös útján”, a nagy semmibe! Ez aztán a „NESZE SEMMI, FOGD MEG JÓL”! Szunyogh Antal Örményes Építőbrigádunk 1968-ban, a szolnoki, Sajtó úti társasház sikeres átadását követően. Ez a kép a tekepálya avatási ünnepségén készült. Lovas Ferenc ny. szövetkezeti elnök Kunmadaras A szerkesztőség postájából Közös felelősséggel A kormány és a parlament közösen felelős a népnek és a történelemnek - akkor is, ha jó törvényt alkotnak, de az a végrehajtásban nem valósul meg; akkor is, ha nem alkotnak meg egy törtvényt - noha a mindennapi élet dolgait a többség akaratának megfelelően szabályozni kellene, és azért is, ha nem a többség akaratának megfelelően hoznak meg egy törvényt. A rendszerváltozás két éve szolgál példával erre is, arra is. A törvényhozás fontossági sorrendjének eltévesztése, az alkotott törvények bonyolult, szövevényes paragrafusai eddig a nagy többség elégedetlenségét válthatta ki - noha „az elit, tanult réteg” maradt, vagy szállta meg a vezető pozíciókat, alkotja meg a törvényeket olyan mértékben, hogy lassan minden állampolgárnak egy jogtanácsosra lesz szüksége, hogy eligazodhasson. Meg kell mondanom, meglátszik a törvénykezésen, hogy az egyszerű, mindennapi emberek nem kaptak helyet a demokratikus, népuralmi rend megvalósításában, az elit pedig nem volt alkalmas arra, hogy az egyszerű, dolgozó, küzdő ember jogait, igényeit, igazságát kiszolgálja. Szélesebb alapokra kell építeni a demokráciát, beleszólást kell biztosítani a széles néprétegeknek, igazságtalan szociális helyzetbe kényszerített millióknak, mert csak az ilyen alapon működő demokrácia képes az emberek mindennapi gondjainak kielégítő, emberséges, igazságos megoldására. Az egyszerű emberek biztosan kizárták volna a magántőke kizsákmányoló spekulatív működését, a tisztességtelen verseny megvalósítását, a munkahelyek megszüntetését. Elsősorban megalkották volna a „tisztesség törvényét”, mit lehet, mit nem lehet, meddig tisztességes a magántőke működése, mettől kizsákmányolás, harácsolás; hogy a hazában mindenkinek háza, otthona, tulajdona lehessen, melyből az emberséges lét feltételeit munkájával megteremtheti. Sok esetben sajnos nem vették figyelembe, hogy a vásár kettőn áll: mindkét fél meghatározza a feltételeket. .. Ezért szűntek meg sorra a munkahelyek és nagyon sok család került kétségbeesett helyzetbe. S ezért az állapotért igenis felelős a mindenkori kormány és parlament! Fel is hívom az érintett és minden tenni képes illetékes figyelmét, hogy sürgősen cselekedjenek, mindent tegyenek meg a bajba került emberek, családok érdekében; hogy egy kicsit a javaikból is próbáljanak lemondani - mások javára, mindannyiunk boldogulására. Deák András a Recski Szövetség tagja, KDNP m. szervező Szolnok A harcos hevület léggömbje Az olvasói levelek olykor megejtően bájosak is lehetnek; s kivált akkor, ha színvonalasan és elegánsan tárják elénk a véleményeket. Rendszerint kedvvel olvasom ezeket az írásokat; legfeljebb akkor szomorodom el, ha félművelt arrogáns rendőrre emlékeztető stílusban íródtak. Akárcsak a március 25—i számban megjelent levél, amely egyik korábbi látleletemre reflektál. Mivel szerzője szemérmesen az S. I. monogram mögé rejtőzik, először arra gondoltam: válaszcikkem címéül a „Milyen nemű vagy, szívem pillangója?” kérdőmondatot választom. De így alighanem igazságtalan lennék a hozzászólóval, hiszen harcos hevületű írása inkább maszkul in tulajdonságokat sejtet. S aki figyelmesen végigolvasta, akár bűvöletbe is eshetett a hozzászóló „politológiai” tájékozottsága miatt. Mert amit a demokrácia és a diktatúra mint társadalom- és hatalomszerveződési paradigma különbözőségéről megállapít, a legkevésbé sem vitatható. Más kérdés, hogy szembeszökő igazságról van szó. Zavarba csak azok a minősítő kijelentései hoztak, melyek ideológiai felkészületlenségemet próbálták bizonyítani. Miközben S. I. nem érti, hogy miért viszonyulok negatívan a kormányhoz, a hatalmon lévőkhöz, éppen ebből a negatív viszonyból eredezteti bizonyító erejűnek vélt érveit. Olyan rafináltnak tetsző kérdést tesz fel például, hogy miért hiszek az elkerülhetetlen kurzusváltás jövőbeli eredményességében, melyre viszont a tagadó választ maga adja meg. S már-már klinikai esetnek is hihetném magam, ha következtetéseit komolyan venném. Ha ugyanis „valaki a saját akaratát másokra akarja erőltetni, zavaros ideológiai nézeteit másokba akarja szuggerálni”, nyilván a liberalizmus tébolyult áldozata. Ráadásul csupán sejtetem, hogy liberális vagyok. Ám ezeknek a kijelentéseknek - bizonyára S. I. is járt a marxizmus-leninizmus valamelyik szemináriumára - még az ellenkezője sem igaz. Sohasem foglalkoztam az „akaratátvitel” fölöttébb rejtélyes technikáival, s a szuggerálás képességével sem rendelkezem. Habár éppen a hozzászóló gondolkodtat el azon, vajon nem kellene-e kísérleteznem velük? Minden bizonnyal könynyebb lenne a helyzetem. Csakhogy számomra a liberális gondolkodás erkölcsi alapelv is. S bármennyire sugárzik is hozzászólásából a nép-nemzeti alapon szerveződő politikai elszántság, igazából csak azt erősíti meg, hogy mindig lesznek olyanok, akiknek esélyük sincs arra, hogy liberálisak legyenek. Főképp akkor, ha még el is hitetik magukkal, hogy a liberalizmusnak nincs létjogosultsága a politikában. Ha S. I. nem veszi tolakodásnak, s ha van rá ideje, javaslom, hogy az utóbbi vélekedését értelmezhető gondolatmenetben fejtse ki. Míg erre vonatkozó bizonyítékai hiányoznak, olvasói megnyilvánulását olyan tünetnek tartom, mellyel pusztán azért érdemes foglalkozni, hogy kínzó hozzászólási kedve ne tűnjön el. Kerékgyártó T. István Köszönet a doktornőnek Nemrég történt velem az eset, amit tanulságul, valamint megkésett köszönetként szeretnék a nyilvánosság elé tárni: Súlyos lábműtétem után hosszabb időt töltöttem Nagykörűben, amikor sajnos az egyik fogammal is gondom lett. Állapotom nem tette lehetővé, hogy emiatt Szolnokra járjak, így a nagykörűi fogorvosi rendelőt kerestem fel. Szorongással léptem a rendelőbe - mint minden beteg -, no meg az is aggasztott, hogy nem a falu lakosa vagyok, körzetileg nem tartozom oda. A doktornő kedvessége, önzetlensége azonban minden kétségemet gyorsan eloszlatott. Nem azt firtatta, mit keresek ott, hanem a szenvedő beteget látta bennem, akin segíteni kell. Az előzetes kezelés után másnaponta visszarendelt, majd tökéletesen rendbe hozott. Tette mindezt a jó szóért, a szakma becsületéért. Reméljük, a doktornő kedvessége, segíteni akarása nemcsak a kezdő orvosnak tudható be, hanem a későbbiekben is megmarad - a falu lakosainak nagy örömére. Hálás betege: Petrovay Istvánná Szolnok Expressz - ajánlva Főhivatásban anya Az elmúlt napokban számtalan levelet kaptunk olvasóinktól, melyekben arra szeretnének választ kapni e rovatunkban, hogy milyen feltételekkel igényelhetik a gyermeknevelési támogatást, az úgynevezett főhivatású anyasági segélyt. A jászszentandrási K. B.-né többek között ezt írta: Három gyermekem van, a legkisebb két éve született. A munkaviszonyom 1989-ben megszűnt, jelenleg a férjem munkanélküli-segélyéből és a családi pótlékból élünk. OTP-részletet fizetünk, és ehhez jön még az egyéb kiadás. A maradék pénzből már alig tudunk kijönni. Jó lenne, ha számíthatnánk a gyermeknevelési támogatásra. A szolnoki Kovácsné Nagy Erzsébet soraiból: Három gyermekem van, a legnagyobb 11, a középső 9 éves, a legkisebb 21 hónapos. Férjem az egyedüli kereső, s ha lehetséges, szeretném főállásban nevelni a gyermekeimet... Az idén februárban lépett életbe az új szociális törvény, mely szerint az az anya - meghatározott esetben apa is lehet -, aki saját háztartásában három vagy ennél több kiskorú gyermeket nevel, és közülük a legkisebb betöltötte a 3. évet, de a 8-at még nem haladta meg, s a legnagyobb nem több 18 évesnél, gyermeknevelési támogatásban részesülhet. Hangsúlyozzuk, hogy részesülhet, mert az előzőeken túl, ennek egyéb feltételei is vannak. Mint azt Székely Anikótól, a szolnoki polgármesteri hivatal segélyezési csoportvezetőjétől megtudtuk, a legfontosabb, hogy az anya valamelyik gyermeke születése előtt legalább 180 nap biztosítási (munkában töltött) idővel rendelkezzen (ennek hiányában kivételes méltányosságból sem igényelheti a támogatást); a családban az egy főre eső jövedelem nem haladhatja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb öszszegének háromszorosát. (Vagyis: 6400 x 3 = 19.200 Ft-ot.) A segély mértéke 6400 forint, melyből 6 százalékos tb-járulékot vonnak, így a főhivatású anya 6016 forintot kaphat kézhez havonta. A folyósítás időtartama szolgálati időnek (nyugdíjéveknek) számít. A népjóléti miniszter - kivételes méltányosságból - a gyermeknevelési támogatás időtartamát két évvel meghoszszabbíthatja, ha a kérelmező két kiskorú mellett továbbtanuló nagykorú gyermeket is nevel, vagy ha a legkisebb gyermeke már betöltötte a 8. életévét, de a 10-et nem haladta meg. A főhivatású anyasági segély iránti kérelmet a lakóhely szerint illetékes polgármesteri hivatalhoz kell benyújtani. (A megyeszékhely önkormányzatán erre a célra - könnyítésképpen - formanyomtatványt készítettek.) Tájékoztatásul még annyit, hogy a támogatásra jogosult édesanya a gyermeknevelés mellett jövedelemszerzéssel járó munkát is végezhet, munkaideje azonban nem haladhatja meg a napi négy órát. Hozzászólás cikkünkhöz Bárki hozzájuthat a „Kincses”-hez A „Van, de mégsincs - Kincses Kalendárium” című, február 15—i írásunkra a Cental Kft. Reklám és Propaganda Kiadó többek között az alábbiakat válaszolta: A Kincses Kalendárium 1992. október 8-tól volt kapható, egy hónappal korábbi megjelenéssel, mint az előző évben! A postai terjesztés 1993. január 31-ig tartott ugyanúgy, mint minden évben. A tapasztalat szerint az első hónapban 50 százalék, az utolsóban (januárban) 9-10 százalék fogyott el, így ezt követően a standon tartani - a várható 2-3 százalék reményében - értelmetlen. Gyanítom, lenne újságíró, aki azt tenné szóvá, hogy teljes áron adnak egy részben lejárt kalendáriumot. A pályázatok beküldési határideje miatt is célszerű leszedni a lapot, hiszen a kétszázezer fölötti levél feldolgozása nem kis munka, ezenkívül a postai terjesztés lejártával van mód az elszámolásra. Ekkor kapja meg a kiadó az árbevételt, és így tudjuk kifizetni a szállítóinkat. A Kincses Kalendáriumot nem vitték, és nem visszük zúzdába, a kiadó a remittendát mindig visszakéri és kedvezményesen, illetve ingyen utóterjesztésre kerül. A kalendárium ekkor jut el Szlovákiába, Kárpátaljára és Erdélybe, ahol sajnos nem tudják megvenni. A kiadó 1992-ben 1.200.000 forint értékben támogatta ilyen adományában a határokon túli magyarságot - a Szabad Föld Alapítványon keresztül -, és több ezer példányt adott át hazai mozgássérült egyesületeknek. (Bicebóca stb.) A kalendárium nálunk egész évben kapható, hiszen nemcsak egy újság, hanem a vásározó kereskedőknek munkaeszköz is. Három éve - mióta szerencsém van a kiadónál dolgozni - nem fordult elő, hogy valaki ne kapta volna meg postán, díjtalanul, ha ezt a terjesztés lezárulta után levélben vagy telefonon kérte. A kalendárium 1992. októberi megjelenése óta 2.500.000 Ft-ot fordítottunk reklámra: tíznél több tv-1 főműsoridős reklámsugárzás (pl. Dallas, Szomszédok) mellett a Falutévé, a Szabad Föld több alkalommal beszámolt a megjelenésről, ezenkívül több sajtótermékben reklámoztuk. Végül köszönetemet fejezem ki minden, a kalendárium terjesztésével foglalkozó postás dolgozónak és azoknak az újságíróknak, akik írtak róla. Úgy gondolom, hogy az említett körülmények között bárki megvehette, s ezt bizonyítja, hogy félmillió családnak sikerült. Mindig lesz, aki valmiért nem jut hozzá, de ez csak időleges lehet, hiszen akinek kell, visszamenőleg 1991-ig, tudunk évkönyvet adni. Szűcs Attila ügyvezető igazgató Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
