Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-03 / 52. szám
1993. március 3., szerda 7 Jászsági Extra — Jászárokszállás II. világháborús emlékmű a város főterén „Önpusztító” szervezet... Sajnos azt már tényként kell elfogadnunk, hogy Jászárokszálláson a munkanélküliség állandó sajtótéma. Ezt azzal a megdöbbentő helyzettel lehet magyarázni, hogy a város keresőképes lakosságának 20 százaléka munkanélküli (810 ember). Élő és valóban húsbavágó téma ez most, de úgy gondolom nem csak ebben a kisvárosban, hanem az egész országban is. Aki ilyen helyzetbe került, lázasan keres-kutat, próbálja megtalálni a helyét, próbálja átvészelni ezt a képlékeny, alakuló, változó időszakot. Az embereket más egyében túl az bőszíti fel leginkább, hogy gondjaikat, problémáikat nem veszi észre senki, kérdéseiket nem tehetik fel senkinek. Nem érzik azt, hogy valakinek is fontosak lennének, az ő érdekeiket nem képviseli senki. Az ilyen helyzetben lévők számára kíván segítséget nyújtani a Munkanélküliek Érdekvédelmi Szövetsége. Ez a szervezet követhető alternatívákat kíván nyújtani tagjainak. Fő törekvésük, hogy tagság hiányában feloszlassák önmagukat, tehát minden rászorulónak munkalehetőséget kínáljanak. Eddig 169 autonóm egyesület tartozott a szervezetbe. 1993. február 24-étől már 170 autonóm egységből áll, mivel városunkban is megalakult 22 alapító taggal az egyesület. Ez az esemény Pócsfalvi Csaba munkanélküliséggel foglalkozó lakossági fórumát követően történt meg. Pócsfalvi úr, mint a MÉSZ vezetőségi tagja válaszolt a felmerülő kérdésekre, miután rövid előadásában felvázolta a szövetség célkitűzéseit, terveit és a már megvalósult vállalkozásait. Ekkor beszélt a feladatokról, lehetőségekről is. Kiemelte, hogy a szervezet tagjai saját sorsukon kívánnak javítani. Az egyesület nem anyagi jellegű, nem ő segélyezi a munkanélkülieket. Csak jelképes, 1 forintos „összeget” szednek be tagdíj gyanánt. A közösségnek már vannak úgynevezett non profit típusú vállalkozásai, ahol természetesen a tagok dolgozhatnak, működési feltételeit pedig alapítványok segítségével tudja megteremteni. A későbbiekben kitért Árokszállás sajátosan nehéz helyzetére. Leszögezte, hogy a több mint 800 munkanélkülit a város hosszú távon nem képes eltartani. A helyzetre alapvetően az önkormányzatnak kell megoldást találnia, de ebben az egyesület nagy segítséget nyújthat. A fórum utáni beszélgetésünkön Pócsfalvi Csaba elmondta, hogy a szervezet alapelvének tekinti az összefogást, a szolidaritást, valamint naprakészen szeretnének megfelelni a munkaerőpiac elvárásainak. Ez az egyesületi tömörülés (mely a Keresztényszociális Szervezetek Országos Szövetségének is tagja) munkáját nem politikai gyűléseken kívánja kifejteni, hanem szeretné feltérképezni a magyarországi munkaerőpiacot. Mind földrajzi, mind pedig a kereslet szempontjából, így megfelelő információval tud szolgálni a munkáltatóknak és evidens módon a munkavállalóknak. Elmondta még, hogy szervezetük céljai közé tartozik, az embereknek lehetőséget adni arra, hogy európai módon tudják megélni a munkanélküliséget. Segítséget kívánnak nyújtani, valamint módozatokat mutatni arra, hogy az egyén hogyan lábaljon ki nehéz helyzetéből. Természetesen ez más módon nem megy, csak úgy, ha az embereknek munkalehetőséget kínálnak. Ezért ösztönzik minél több vállalkozás beindítását alapszervezeteik működési helyein. Árokszálláson például: terveik között szerepel a Háziipari Szövetkezet valamilyen formában történő újraindítása, ahol divatárukat gyártanának. Beszélgetőtársam is nagy örömmel fogadta a helyi alapszervezet mgalakulását, melynek elnökségi tagjai: Garics Balázsné, Krajnyik Miklós, elnöke Pál Gyula. Bizakodva várjuk, hogy a sok ígéretes elképzelésből mi valósul meg, s az újonnan alakult egyesület vajon mit tud majd tenni a város gondjainak enyhítése érdekében? Banka Csaba Don-kanyarnál elesett apám emlékére Apám! Te elmentél és azt mondtad nekem a Hazáért élni és halni kell. Hol vagy most apám, hisz azt ígérted, visszajössz egyszer győztesen és boldog lesz az életem. A vihar elmúlt, kiderült az ég, s Te száguldsz a végtelenbe, nem tértél vissza győztesen, nem is lett boldog az életem. Váll-lapodra nem kerültek csillagok, jutalmad lettek az igazi csillagok. Esténként figyelem a csillagos eget,. s látom, Te vagy a legfényesebb! Apám! most hol vagy Figyelj reám! Segíts nekem az élet viharán. Paál Katalin Fánksütő verseny A Jászárokszállási Kertbarátok február 13-án 17 órától fánksütő versenyt rendeztek. A benevezett tíz versenyző készítette fánkok közül a zsűri két fordulóban választotta ki a győztest. Az első fordulóban a külsőt vizsgálták, a másodikban sor került a kóstolásra is. Az első helyezést Bobák Józsefné remekművei érték el. Az estet jó hangulatú baráti találkozóval folytatták. A kör elnöke, Nagy Ignác és alelnöke, Antal Alajos ismerették az idei programot. Az est díszvendégét Szikra Ferenc polgármester mutatta be a város kertbarátainak. Pethes Alajos, a budapesti Benczúr Hotel igazgatója meleg hangú pohárköszöntőt mondott. Meghívta a kör tagjait a hotelbe, hogy együtt töltsenek egy hangulatos estét. A kirándulás megszervezésével a kertbarát kör elnökét bízták meg. A jelenlevők elhatározták, hogy újjászervezik településük faiskoláját. Megemlékeztek a faiskola létrehozójáról, Vitéz Bakos Dénesről, aki pedagógusként működött Jászárokszálláson. Aczél József szerepe a község művelődésügyének fejlődésében 1919-1945-ig Aczél József 1886-ban született, 1945-ben halt meg. Apja Aczél Cirill. Aczél József apát-plébános az egri hittudományi főiskolát 1910-ben végezte. Ő volt az összes katolikus egyesületek vezetője. Aczél József Árokszállás azon neves személyiségei közé tartozott, aki igen sokat tett a község művelődésügyének fejlődése érdekében. 1920-1945-ig volt Árokszállás plébánosa. A ’20-as években igen nagy gondot jelentett a szülőknek gyermekük taníttatása, mert erre idegen városokban és igen nagy költség mellett volt lehetőség. A plébános próbált meg ezen a bajon segíteni, aki a román megszállás idejében egyosztályos magán leánypolgárit és 3 osztályos fiúgimnáziumot hozott létre. Az oktatást a helybeli papság és tanítóság olyan magas színvonalon végezte, hogy a tanulók a jászberényi polgári iskolában és a gyöngyösi gimnáziumban is igen jó eredménnyel végeztek. Mindkét iskolában negyven-negyven tanuló tanult tovább a községből. A magániskolák szervezésével kapcsolatban mozgalmat indított Aczél plébános, egy római katolikus jellegű leánypolgári létrehozása is sikerült neki. Négyszázötven ezer koronát gyűjtött össze, amihez a község még 380 ezer koronával járult hozzá. 1922-ben építtette fel a leánypolgárit, de az iskola már 1921-ben megkezdte működését. A „Szent Vince” irgalmas rend öt nőv.ére egy bérelt helyiségben oktatta a 116 növendéket. Két éven át özvegy Ballagó Józsefné biztosított az apácáknak ingyenes szállást. A nővérek államsegélyben részesültek, ezen kívül a község évi 70 pengővel támogatta őket. A plébános egy intemátus építését is tervezte, hogy a vidéki lányok megfelelő elhelyezésben részesüljenek. Ezen kívül a lányok továbbképzése is foglalkoztatta. Kultuszminiszteri segítséggel a 4. polgári fölé egy úgynevezett „munkaiskolát” akart építeni azzal a céllal, hogy a lányokat a gazdasági és családi életre is kiképezzék. A fehérnemű- és felsőruhaszabást oly mértékben sajátíthatták el, hogy az egy évig tartó tanfolyam után a lányok varrodát nyithattak. A tantárgyak között szerepelt a háztartástan, egészségtan (csecsemőnevelés), irodalomtörténet, történelem, hit- és erkölcstan. Érdekesség, hogy csak délutánonként voltak előadások. 1934 áprilisában az elemi iskola gondnoksági gyűlésén Aczél József egy indítványt tett a szegény gyermekek s a cselédtartó kisgazdák érdekében. Indítványozta, hogy a gondnokság az állás nélküli diplomások érdekében tegyen felteijesztést az irányban, hogy az ismétlőiskolánál állás nélküli tanítókat alkalmaztassanak, akik természetszerűleg nagyobb ambícióval fogják ellátni az ismétlőiskolát. (Ilyen módon megoldást nyerne az a nagyon sérelmes intézkedés, hogy az ismétlőiskolások vasárnap jöjjenek a leventébe.) Aczél József másik indítványa a következő volt: a nehéz anyagi helyzet miatt sok szegény szülő kényszerült kiadni gyermekét minél előbb bojtárnak. Ezek a szegény bojtárok az iskola évi anyagát nem tudták elvégezni. Ezekre való tekintettel kérjen a gondnokság úgynevezett „bojtáriskolát”, mely novembertől kezdve májusig működne, csak piros betűs napokon tartva szünetet. A bojtáriskolába csak V. és VI. osztályos növendékeket vennének fel. Az iskolán kívüli népművelés is nagyon jelentős volt ebben az időszakban. A helyi népművelési bizottság szervezte a programokat Aczél József plébános elnökletével. A bizottság 1921 óta működött. 1926-ban például tizenkét kultúrdélutánt rendezett, s különböző előadásokat tartottak neves előadókkal, akik a község szülöttei voltak. Közöttük volt maga a plébános is. Vasárnaponként a Jászvidék című keresztény hetilap jelent meg, melynek Aczél József főmunkatársa volt. A községen élő szegények ügyével is foglalkozott. A közsegélyre szorulók száma 1926-ban tizenhat volt, akik a községtől havi segélyt kaptak. Koldulási engedélye ugyan senkinek sem volt, mégis körülbelül harminc-negyven fő, A Birtokossági Kör épületének ráépítésére rendezett ünnepségen készült felvételen (1935), a parókia előtt (a képen bekarikázva) Aczél József apát-plébános Kiröpült a cipőbolt a ketrecből Az Áfész áruház emeleti részén néhány éve cipő, ruházati, játék, sport-cikk osztályok mű•ködtek. A Jászsági Áfész nyolc 25-35 négyzetméteres részre osztotta - fehér vasrácsok segítségével - a rendelkezésre álló elárusítóteret. A magánkereskedők ezeket az állatkerti madárházhoz hasonló területeket vették bérbe. Néhány hónap múlva az első, majd a többi vállalkozó is feladta üzletrészét, és rendszerint máshová költözött. 1993 február elejére már csak két működő üzetrész tart nyitva. Egyikük sport, divatcikk, a másik papír-írószer kereskedéssel foglalkozik. Egy négyzetméter bérleti díja évenként 6600 forint, plusz áfa. A harminc négyzetméteres nagyságú üzletnek csak a bérleti díja több mint kétszázezer forint évenként. Vásárló ritkán téved fel ide, hiszen sem cipőt, sem férfiruházati vagy lakástextil terméket nem tud vásárolni. Az eladónők reménytelenül, magányosan álldogálnak a percegő neoncsövek alatt. Jászárokszálláson már nincs cipőbolt, nem lehet helyben férfiöltönyt vásárolni. A nagyobb bevásárlásokat Gyöngyösön vagy Jászberényben kell elintézni. A közgazdaságtanban jártas bölcs pénzügyi szakemberek bizonyára meg tudják magyarázni, hogy az áruház emeleti részének üzemeltetése miért így gazdaságos. A Volán-buszokon Jászberénybe tülekedő árokszállásiaknak viszont időre van szükségük, hogy megértsék, hogy az ő cipőjük és zakójuk ára áfás, plusz útiköltséges ebben az amúgy is költséges világban. főleg cigányasszony, ily módon próbálta fenntartani magát. A szegényügy javítása érdekében Aczél plébánosnak voltak nagy szociális érzésről tanúskodó tervei. Például 1934 őszén meglátogatta a Tolna megyei Iregszemesén Árokszállás telepeseit. Megyőződött arról, hogy az a négy év, amióta a telepesek elfoglalták telephelyüket, sok anyagi erősödést hozott. A leánypolgári helyébe új iskolát akart építtetni és az így felszabaduló épületet a Szociális Testvérek társaságának kívánta rendelkezésére bocsátani, ahol szegényházat, az óvóköteles napszámos és földmunkás gyermekek részére napközi otthont és népkonyhát rendeztek be. Itt akarták elhelyezni a Stefánia Gyermekszövetség helyi fiókját is. Aczél József 1945-ig, haláláig volt Jászárokszállás plébánosa. Juhász Gizella Az oldalt írta: Wirth István Fotó: Tarpai Zoltán
