Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-01 / 50. szám
4 1993. március 1., hétfi A szerkesztőség postájából Felhívás a pedagógusokhoz A Megyei Pedagógus Kamara elnöksége felhívással fordul a megyében lévő pedagógusokhoz és a nevelési-oktatási intézmények vezetőihez, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a közeljövőben megtartásra kerülő közalkalmazotti tanács, illetve képviselő (ahol a közalkalmazottak száma nem éri el a tizet) választások tisztaságáért és törvényes végrehajtás sáért. Ne engedjék, hogy a pedagógusok kizárólgos képviselőjeként fellépő, illetve ilyen színben tetszelgő egyes személyek vagy akár szervezetek téves információkkal és hamis propagandával megtévesszék a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. XXXIII. törvény előírásait kevésbé ismerő pedgógusokat. Ugyanis a megye egynéhány nevelési-oktatási intézményénél olyan téves informácót terjesztenek, hogy amennyiben a közalkalmazotti tanács (képviselő) választások eredményeként nem lesz az intézménynél reprezentatív szakszervezet, akkor ott nem kötnek kollektív szerződést, és így a pedagógusok a munkáltó (igazgató) kiszolgáltatottjai lesznek. Ez nem felel meg a törvényben foglaltaknak. Ugyanis ahol nincs reprezentatív szakszervezet — vagyis ahol a közalkalmazotti tanács (képviselő) választáson az adott szakszervezet jelöltjei nem szerzik meg a leadott érvényes szavazatok legalább tíz százalékát, vagy ahol a közalkalmazottak legalább kétharmada nem tagja az intézménynél lévő szakszervezetnek, ott a munkáltató (igazgató) a közalkalmazottak közössége által megválasztott tanáccsal (képviselővel) közalkalmazotti szabályzatot alkot, amely magába foglalhatja mindazokat a kérdéseket, amelyeket a kollektív ázerződés tartalmazott voltig. ^ g Tehát nem igaz az, hogy kollektív szerződés hiányában nem lesz, ami az intézménynél szabályozza a közalkalmazotti jogviszonnyal, valamint a közalkalmazotti tanács (képviselő) és a munkáltató (igazgató) kapcsolatrendszerével összefüggő kérdéseket. Mivel a közalkalmazotti tanács (képviselők) megválasztása után az intézmény vezetésében való részvételi jogokat a közalkalmazotti tanács (képviselő) — és nem a szakszervezet — gyakorolja, egyetlen pedagógusnak sem lehet mindegy, hogy kik vagy ki képviseli a tanácsban. A nevelési-oktatási intézmények pedagógus közössége gondoskodjon arról, hogy a közalkalmazotti tanácsba, illetve képviselőnek olyan embereket válasszanak, akiket nem kísért a múlt, akik képességeik, szakmai tudásuk, erkölcsi magatartásuk alapján méltóak a közösség bizalmára, akik élni tudnak (és nem visszaélni) a demokrácia adta lehetőséggel. Staub István elnök Ellenzik a közös legelőt Éppen ötvenkilencen voltak azok az országgyűlési képviselők, akik február 22-én, délután a parlamentben ellene szavaztak az egyik képviselő azon indítványának, hogy az országgyűlés tűzze napirendre a községi legeltetési társulatok alakítását, és kapják vissza a közös legelőket. Ötvenkilenc képviselőnek nem kell az olcsóbb, vitaminokban, ásványi anyagokban, nyomelemekben, igazi fehérjékben gazdagabb, az éltető napfényben termelt állati termékek sokasága! Feltételezem, ők harcolnak majd azon a törvényjavaslati tárgyaláson, amelynek napirendre tűzését százhuszonnégy józan gondolkodású, a múltba is tekintő, de előrelátó képviselő megszavazott. S hozzájuk számítom azt a másik, szintén ötvenkilenc tagból álló csoportot is, amelyik, „tartózkodott”. Ők a „sunyitok”. Azok, akiknek nincs véleményük, és hozzájuk adom még azt a százhuszonkét képviselőt, akik arra sem képesek, hogy bejelentsék távolmaradásukat. Egyszerűen fütyülnek nemzeti, gazdasági, társadalmi fejlődésünkre, meg arra a hárommilliónyi szavazó polgárra, akik bejuttatták őket magas pozíciójukba. Sajnos nem várhatom el tőlük, hogy a háromnegyed milliónyi munkanélküli létszámot felére, harmadára csökkentve, belátható időn belül teljesen megszüntethessük. Eltol a kétszáznegyven képviselőtől nem várhatom el, hogy segítsen megvalósítani az 1989. szeptember 7-én meghirdetett azon programot, amelyben kimondtam, hogy „egymillió háziasszonyt a falvakba!”; hogy a jelenlegi fél millió tehén helyett egymilliót fejjenek; hogy 400 ezer szaporulat helyett 800 ezer szarvasmarhát, az 5-6 millió sertés helyett 10 milliót hizlaljanak; és — csak úgy, mellékesen — családi körben, emberséges körülmények között felnevelhessék utódaikat, a jövő nemzetékét. . . Id. Kanta Gyula Berekfürdő Bővítik a postahivatalt Az elmúlt két-három évben hihetetlenül megnőtt a Kisújszállási Postahivatal ügyfélforgalma. Ha valaki pénzt akar feladni, bizony számolnia kell azzal, hogy fél órán belül nemigen szabadul; a nap szinte minden szakában sorban állnak a pénztárnál. Mi okozta ezt a hirtelen felfutást? -— tépelődtem. Rájöttem, hogy a Postabank helyi fiókjánál a bankügyletek kezelése, a postahivatalban a különféle biztosítási és egyéb díjak befizetése, mind-mind időigényes (Pl. a városban négyszázról több mint ezerhatszázra emelkedett a telefonelőfizetők száma.) A zsúfoltság szerencsére már csak 4-5 hónapig tart, mert a Debreceni Postaigazgatóság is tapasztalta ezt a lehetetlen állapotot, s intézkedett. Megkezdték a felvevőhivatal bővítését, és ígéretük szerint július 15-vel átadják a lakosságnak. Addig is a türelmünket, megértésünket kérték. A munálatok befejezéséig azonban helyesnek tartanám, ha a városi önkormányzat ideiglenesen helyiséget biztosítana a postai dolgozók zavartalan munkájához — természetesen a biztonsági rendszabályok szigorú betartásával. Erre a célra a következő, használaton kívüli helyiségeket javaslom: a Széchenyi út 6.sz., a Dózsa Gy. út 2. sz. alattit, ezenkívül az Arany J. út és Szabadság tér saroképület alatti új üzlethelyiséget. Mindezek különösebb ráfordítás nélkül, szinte azonnal birtokba vehetők. Bízva a helyi önkormányzat intézkedésében, valamint a Debreceni Postaigazgtóság ígéretében, a határidő betartásában, türelemmel és figyelemmel várjuk az új helyiségek átadását. Farkas László Kisújszállás Vágják, hordják áfát Tűrhetetlen ami a „Békásban” zajlik Felháborodással vettük és vesszük tudomásul, hogy a „Bákáskertekben” a község egyes lakóinak tulajdonában, kezelésében lévő kertekben nemcsak a tulajdonosok, hanem mások is — aki kapja, marja alapon —, engedély nélkül vágják, hordják a fákat. El sem tudjuk képzelni, hogyan engedheti ezt meg az önkormányzat, a hatóság. Ha így megy tovább, a község lakossága között mélyül a békétlenség, az egymás iránti gyűlölködés. Ami a „Békáskertekben” folyik, az környezet és természet elleni vandalizmus! Nap mint nap hallhatjuk a természet megvédéséről szóló felhívásokat, hogy az erdőket, gyümölcsösöket — mégha fertőzöttek is — ne pusztítsuk, hanem védjük meg! Úgy látszik, Jánoshidán az ellenkezője történik, ezért az illetékesek közbelépését kérjük. (53 aláírás) Jánoshida Egy kiállítás margójára „Én hiszem, hogy az ember nem magányos gyülemlő tárgyai, termékei, gyülemlő gondjai között.”(Juhász F.) A vizuális kultúra terén napjainkban még sok a kívánnivaló, mert kevesen rendelkeznek a műalkotások átélésének, megítélésének képességével. Ezt felismerve, a Martfűi Művelődési Központ szinte folyamatosan helyet ad különböző kiállításoknak. így került sor, első ízben február 1-től 28-ig a „Tárgyalkotók ki mit tud”-jára, ahol az általános iskolások alkotásait tekinthettük meg. Több mint 200 pályamunka érkezett be, amit a zsűri: Antal László és Visegrádi Lajos amatőr alkotó, Tamási Lajosné óvónő és Gonda Istvánné önkormányzati képviselő bíráltak el. Megemlítem azokat a pedagógusokat is, akik a pályázókat felkészítették: a Martos Flóra Ált. Iskolából Joo Enikő, Gáspárné Bagi Erzsébet, Sinkáné Buckó Mária, Szécsényi Istvánné; a Mártírok Úti Ált. Iskolából Balázs Gyuláné, Tarjányiné Tasnádi Edit és Antal Balázsné. A legjobb munkákat külön is jutalmazták — a következő martfűi vállalkozók támgatásával: Delfin könyvesbolt, Eden Market, Antal László Piktor-festék, Picur ajándékbolt, üvegbolt, háztartási bolt. Köszönet érte. Mint volt pedagógust és a közművelődésben negyedszázadon át tevékenykedőt, a látottak arról győztek meg, hogy ez a kiállítás azért válhatott valóra, mert az előkészítésben olyan pedagógusok vettek részt, akik felvállalták az értékek őrzését, örökítését; formálják a közösség gondolkodását, a város arculatát. Nem egy tanuló életében így meghatározóvá válhat az általános iskolában megkezdett munka: elmélyülésre, sőt pályaválasztásra is adhat indíttatást. Az élő irodalomból, a hazai történelemből vett jelenetek, a mindennapok bemutatása, a hazai tájak, szokások kerültek az érdeklődés előterébe. Sajnos ezen írás keretében nincs lehetőségem arra, hogy a gazdag kiállítást részletezzem, ezért ime az aredmény: I. alsó tagozat, rajz, festmény kategóriában tíz tanuló alkotását jutalmazta a zsűri. Külön jutalomban részesült: Szigeti László 2. o. tanuló. Az egyéb kategóriában jó minősítést kaptak öten. II. felső tagozat, rajz, festmény kategóriában hat tanuló alkotását jutalmazták; III. csoportmunkában mindkét díjat a Martos Flóra Ált.Iskola 4/a, illetve 5/a osztálya nyerte. Személy szerint nagyon tetszett pl. az Ősz a Tisza-parton, Magányos fa ősszel, Csendélet, Pirkadat, Falu, A gondolkodó madár, A tanya, Tornacsarnokunk, de még sorolhatnám. Kiemelem még Bérezi Erika A templom, valamint Tóth Judit Mártírok c. alkotását. A két általános iskola tanulóinak munkája jól szolgálta a vizuális kultúra népszerűsítését. Szívből gratulálok mind az alkotóknak, mind az iskolák nevelőinek! Serfőző János Martfű Küldjön egy képet! A jászladányi nyugdíjasklub tagsága tavaly a helyi termelőszövetkezettől kért és kapott fél hold hagymaföldet, amin nagy buzgalommal dolgoztunk. Ezen keresztül is hozzájutottunk egy kis pénzhez, amit a klub belső életének továbbviteléhez használtunk fel. Kiss Jenő Béláné Jászladány “Expressz — ajánCva Mi lesz István bácsival? Csépáról embertársaikkal törődő, „jót akaró szomszédok" keresték meg soraikkal szerkesztőségünket, akik a község egyik \dős emberének sorsa, élethelyzete miatt aggódnak. István bácsiról vaij szó — a vezetéknevét szándékosan, védelmében nem írjuk meg —, aki éveken keresztül óriási fáradozással, szeretettel gondozta, ápolta (etette!) a hagybeteg feleségét, Kati nénit. Igaz, a már-már erején felüli betegápolásba, tisztántartásába olykor a jó érzésű ismerősök, szomszédok is besegítettek, de a súlyos lelki, fizjikai teher egyedül István bácsira szakadt. Végül maga is legyengült állapotba került. Kati nénit a jó Isten szabadította meg nemrég a szenvedéstől. Gyermekük nincs, így István bácsi egyedül maradt — és olyan állapotban, hogy pártfogásra szorulna. Mint írják, valaki kezeli a nyugdíját, de amellett a gazdájával is törődni kellene ... Véleményük szerint a község idősek napköziotthonában jó helyen lenne István bácsi, de hiába kérték az önkormányzat segítségét, hogy oda helyezzék el, nem intézkedtek. Kedves Jó Szomszédok! Először is köszönjük, hogy egy segítségre szoruló ember érdekében tollat fogtak; hogy míg élt a felesége, addig sem hagyták magára. Féltésüket, aggodalmukat megértjük, csakhogy az az igazság, István bácsi sem nappalra, sem végleges formában nem hajlandó elhagyni az otthonát. Vagyis: nem akar a Csépai Egyesített Szociális Intézmény napközijébe, esetleg szociális otthonba menni. Pedig ott ászra, rendes körülmények között — az utóbbiban orvosi felügyelet mellett—, hasonló korú embertársaival tölthetné az idejét. Teljes mértékig elzárkózik a közösségi élettől. Az Ocsödi Polgármesteri Hivatal felajánlását, segítségét nem fogadta el. Azt mondta: amíg bírja magát, sehova! Ebből azért halványan kiél ezzük, ha majd leesik a lábáról, ha már végképp nem tudja ellátni önmagát, él a felkínált lehetőséggel. Addig azonban — bármilyen körülmények között — a saját kis otthonában akar maradni. Mert ott érzi jól .magát. Neki úgy jó, ahogy van! S ha belegondolunk, őt is meg lehet érteni. így nem marad más hátra, minthogy arra kérjük a jó szomszédokat, ismerőseit, az önkormányzat családsegítőit, hogy minél sűrűbben nyissák rá István bácsira az ajtót, és nehéz napjaiban, a ház körül, a saját kis otthonában legyenek a segítségére. A tagság szavazta meg Az utóbbi időben foglalkoztat az újonnan megalakult, kizárólag a személyi tulajdonra épülő termelőszövetkezetek kérdése. Ezekben ki több, ki kevesebb vagyonnal, rendelkezik. Az egy tagra jutó vagyon nagyságát — sok esetben független attól, hogy az illető annak idején értékkel lépett-e be, vagy csak a munkaerejével gyarapította a gazdaságot —, a ’92-ben megtartott vagyonnevesítő közgyűlések, de méginkább az azt megelőző vezetőségi ülések döntötték] el! Figyelembe véve a .szövetkezetekről szóló 1992. I-es és íl-es Törvényt, amely mindeiji tagot tulajdonossá tett, következésképp, minden tag egében tulajdonos és munkaadó, is. No itt kezdődik a gond. Az úristennek sem vagyok képes megérteni: ha a traktoros, gyalpgmunkás, gépszerelő is épp olyan munkavállaló és munkaadó mint az elnök, a főkönyvelő ^tb., akkor hogyan lehetséges I hogy az igazgatótanács — persze a közgyűlés jóváhagyásával — kénye-kedve szerint kárcsúsítsa a szövetkezetét. Vagyis, hogy annyi tagot küldjenek el, amennyit jónak látnak, hisz ezt a törvény lehetővé tészi. Sajnálatos, hogy amikor d. közgyűlés — az igazgatótanács nyomására — úgy szavaz, hogy négy-öt embernek el kell menni (legtöbbször gazdaságos termelésre, átszervezésbe hivatkozva), nem gondol arra, hogy a következő csapatban ő is benne lesz! Mondhatják, hogy a közgyűlésnek joga az J igazgatótanács bármely tagját vagy az egész igazgatótanácsot elbocsátani. így van, de legtöbb esetben csak alméletben igaz! Mert az igazgatótanács bármikor összehívhatja a közgyűlést, míg ha ezt valamely tag kezdeményezi, neki a tagság 10 %-át kell megnyernie. Mire az megtörténne, a kezdeményező rég a munkanélküliek táborát gyarapítaná. Az igazgatótanács oldaláról köz lítve, megértem a karcsítás ok: hisz érdeke, hogy a vagyon ír nél kisebb létszám kezében m radjon; aztán ezekből alakulj nak ki az új nagybirtokok; a elbocsátottakból, munkanélk liekből a cselédek. Igaz, a táv zók viszik magukkal a vágyó részét is, de ha bonckés í vesszük ezt a kérdést, rájövü a turpiszságra: A szövetkezetekről szóló ; meneti törvény értelmében vagyonnevesítést az 1991. d( 31—ei könyv értéke szerint k lett végrehajtani. Pl. egy trákt könyv szerinti értéke — amortizáció következőién; ként — 40 ezer forint volt, s t nek megfelelően került neve tésra. De ha a tag kilép és \ gyonjegyének ellenében ezt taktort akarja kivinni, ő mát mindenkori forgalmi érték kapja meg, ami esetleg 90 e; forint is lehet. Tudok olyan szövetkezett ahol a vagyonnevesítést ú hajtották végre, hogy a vagy 90 %-át a jövedelem, 10 %-é tagsági viszony alapján oszt ták fel; az a vezető, aki 6-71 van a szövetkezetben, de a I resete mindig magas volt, i gyobb részarányt kapott m az, aki 25-30 éve rázatja n gát a traktoron. Igaz, ezt i tagság szavazta meg! Hogy i ért épp most feszegetem? M ha az új típusú szövetkezet t jai is mindent megszavazn amit az igazgatótanács a ki gyűlés elé terjeszt, ne csoc kozzanak, ha egy szép reg arra ébrednek, már csak cse dek a saját munkájukkal lél hozott gazdaságban. Ahol a példa ellenkezőjét pasztalhatjuk (ilyen is van!), nem kérdés, ki a munkaváll és ki a munkáltató. Páldeák Lás Jászben Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
