Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-26 / 71. szám

1993. március 26., péntek Hazai tükör 3 Ma estig még nyitva van az a vásárlással egybekötött kiállítás, amelyet a szolnoki Vá­rosi Művelődési Központ aulájában rendeztek a Vanessa Bt. bizsujaiból, divatékszerei­ből és ízléses karóráiból. Képünkön a kiállítás egyik része látható. (N. Zs.) Népzenei találkozó Budapest Folk ’93 elnevezés­sel nagyszabású népzenei és táncháztalálkozónak ad otthont a Budapest Sportcsarnok szom­baton és vasárnap. A nyitóna­pon jeles hazai és külföldi ze­nekarok, valamint előadóművé­szek - többek között az Egyszó­­lam, a Hegedős, a Muzsikás, az Ökrös, a Téka, a Zsarátnok Együttes, Sebestyén Márta, Szörényi Levente, Hamish Moore skót dudás, Dresch Mi­hály és zenekara - szórakoztat­ják a közönséget. A táncolni vágyók csángó, macedón, széki és palatkai táncokat is tanulhat­nak. Vasárnap eredeti néptán­cokat láthatnak a résztvevők. Hobbija a szakmája Baráth Károlyt nemigen kell bemutatni a jászberényieknek. Közismert személyisége a vá­rosnak, így mindenki tudja: a címbeli állítás igaz. Ahogy ő dolgozik, azt nem lehet egysze­rűen kenyérkeresetnek nevezni. Az hivatás és hobbi is egy­szerre. Nem egyszerű fényké­pész, sokkal inkább fotográfus. A város eseményeinek, az em­berek élete egy-egy szép, derűs vagy sajátos pillanatának meg­­örökítője - a kamera objektivi­tásával! Műterme 1982 óta szinte éjjel-nappal nyitva. Aki mostanában jár nála fényké­­pészkedni, vagy filmet visz hozzá kidolgozni, valami új­donságot tapasztalhat. A színes­­film-kidolgozásra alig fél órát kell várni. Két csodamasina uralja a labort. Nem kellenek vegyszerek, elsötétítés, áztatás, szárítás. Elől bemegy a film, há­tul kijön a kész fénykép. Persze, története van a do­lognak. Jászberény testvérváro­sából, Conselvéből járt itt dele­gáció. Baráth Károly megmu­tatta laboratóriumát az olasz fo­tós kollegának, aki úgy konsta­tálta a helyzetet: mintha apám laboratóriumát látnám. Ezután Conselvében megmutatta Ba­ráth Károlynak a saját családi vállalkozását. „Ezt itthon is meg lehet csinálni!” - vélték. A Baráth családból Éva most ta­nulja a fotós szakmát, öccse a videózás iránt érdeklődik, s a feleség is vállalkozó. A korsze­rűsítésbe tehát belevágtak. Nem egyszerű ez Magyaror­szágon. Hitel, kamat, fedezet, bankgarancia. Áthatolhatatlan dzsungel. A szakmai ipartestü­leten keresztül azonban megta­lálta a legmegfelelőbb ajánlatot. A két masinát az AGFA cég te­lepítette, beüzemelte. Kedvező kamat mellett három év alatt kell kifizetni forintban. Az üz­leti számítások szerint ennyi idő alatt ki is termeli az árát, s utána már csak hasznot hoz. A színes filmhívó és printer azért is „kedves” darab, mert környe­zetkímélő. Ez sem utolsó szem­pont, már csak azért sem, mert a családi otthon, a műterem és a labor együtt van. Baráth Károly azt vallja: időről időre meg kell újulni, mert különben belefásul az ember a munkába. Ezt a programot sikeresen teljesíti, 1963-as pályakezdés után 1969-ben a színes technikával újított, ’82-ben nyitotta a mű­termet, ’90-ben kezdte a pola­­roid-technikát, most pedig itt az újabb (rendszer)váltás. -ke-Ot évvel idősebbé tette Mária nénit Az udvariatlan bürokrácia A hölgyek életkorát nem illik firtatni, ám ha erre a köztársa­sági elnök hívja fel a figyelmet, jelezve azt, hogy Tiszaörvényen özv. Csesznok Tamásné szüle­tett Hopka Mária 100. életévét tölti be márciusban - akkor egé­szen más a helyzet. Ezt a szép kerek évfordulót ünnepelni kell! Erre készültek a tiszafüredi pol­gármesteri hivatalban is, ezért - miután ellenőrizték az adatokat - felkeresték Mária nénit, hogy megbeszéljék vele a ceremónia részleteit. Velük tartva a Hu­nyadi u. 37. szám alatt találtunk is egy idős nénit, aki éppen a nagymosás kellős közepén volt. Olyan fürgén „serte-pertélt”, hogy a hivatal munkatársa meg is kérdezte:- Csesznok Tamásnéhoz van szerencsém, aki 100 éves lesz március 26-án?- Az vagyok, kedves, de még csak 95 leszek - válaszolta. A lányok ott benn egyszer elírták a számomat. Mint később kiderült, a szá­mítógépes nyilvántartás beveze­tésekor csúszott be a baki. A néni igen viseltes személyi iga­zolványában összekeverték a nyolcast a hármassal, így lett 1898-ból 1893. A 100. szüle­tésnapi köszöntőre így még várni kell. De én nem hagytam ki az alkalmat, szóba elegyed­tem az idős asszonnyal. Mária néni elmondta, fiával, menyével él együtt. A főzésen kívül megcsinál ő mindent a ház körül. Van vagy tíz szemüvege, de nem használja, mondja, azokkal sem lát jobban. Ha hal­lókészülékét felteszi, rendben hall mindent. Megtudtam még, jó az étvágya, s jól is alszik. In­vitál szobájába, nézzem meg, ott a „bűnös” személyi igazol­vány.- Ezt a lyányok rontották el, amikor javították, de egyszer már „hóttnak” is nyilvánítottak.- Hát az meg hogy történt?- Férjem halála után a fiam járt el egy földügyletben, és a hivatalnál azt mondták, az ne­kem nem jár, mert én meghal­tam. Később kiderült, hogy ösz­­szetévesztettek a férjemmel. Kedves Mária néni! 95. szü­letésnapjára is nagyon sok bol­dogságot, jó egészséget kívá­nunk.- Köszönöm, kedves - de még hellyel sem kínáltam ma­gukat, úgy szégyellem magam.- Semmi baj, majd öt év múlva újra eljövünk! P. M. Háborús naplótöredék Szolnoki orvos a tűzvonalban XI. Kóborlás - sebesültekkel 1944. szeptember 26. Túlsá­gosan ki sem pakolunk, mert néhány nap múlva Karcagra kell mennünk, ahol a katonai üdülőt vesszük át. Bejött egy helybeli fiatalasszony, akinek a férje a fronton van, és panaszt tett, mert éjjel német katonák felfeszítették ablakát, belőttek a szobába, majd erőszakoskodtak vele, s elvitték száz pengőjét, meg néhány holmiját. A német parancsnoksághoz utasítottam. Nagy örömöm is akadt. Késő este ugyanis végre sikerült tele­fonon megkapnom Szolnokot és beszéltem Babával. így tudtam meg, hogy a házam tája ép. 1944. szeptember 27. Azon­nali indulási parancsot kaptunk Berettyóújfaluba. Tehát kivéte­lesen nem hátra, hanem előre. Az ottani kórházban délután ötre már működőképesnek kell lennünk. A kórház már majd­nem tele van sebesültekkel, s egyre érkezének az újak. 1944. szeptember 30. Itt ta­lálkoztam Kemény szolnoki ke­reskedővel. Földesen munka­szolgálatos. Állítólag sok szol­noki van köztük. Az idő borús, esős, hideg. Sajnálom szegény bakákat, akik nem túlságosan melegen öltö­zöttek, és ha beköszönt a tartós őszi idő, alaposan megszenved­nek majd. Délben egy tábori lelkész ebédelt velünk. Sok furcsa és borzalmas dologról beszélt. Furcsaságokat a harcoló honvé­dek életéből, és retteneteseket a megszálló orosz erők tetteiről. Állítólag összeszedik a munka­képes magyarokat és viszik Uk­rajnába - még a nőket is. Sok fiatal lányt és asszonyt megkí­noznak, megbecstelenítenek és így a székelyekre majd nemigen lesz gondjuk a románoknak. Sok román és kevés orosz sebe­sült érkezett. 1944. október 3. Ahogy a menekültek elbeszélik, a meg­szállt magyar helységek sorsa kegyetlenül mostoha. Ilyen hí­rek után természetesen még azok is menekülnek, akik bíztak és maradtak volna. Rengeteg rémregény jut el hozzánk, s ha annak csak a fele igaz, akkor is borzasztó. 1944. október 4. Nagysza­lonta ismét a harcok középpont­jába került. Valamennyien na­gyon sajnáljuk ezt a kedves kis várost. Az Északi-Kárpátokból nem jó hírek jöttek. Az oroszok át tudtak jönni a szorosokon, aminek jelentősége elég nagy. Feltűnő, hogy frontszakaszun­kon igen sok az oroszok között a civilruhás ember, akiket bizo­nyára sietve vetettek be és csak fegyverrel láttak el. Hihetetle­nül le vannak rongyolódva. Első dolguk a magyar területek kirablása. 1944. október 6. Egy orosz T-34-es igen nagy zavart csinált az úton, ahol végigszáguldva, eltiport mindent, ami az útjába került. Lovak, kocsik, birka­nyáj, emberek feküdtek szétti­porva. Végül fordulás közben az árokban megfeneklett. Mivel páncéltörők hiányában kilőni nem tudták, petróleummal leön­­tötték és felgyújtották. A benne lévő oroszok közül egy össze­égett, egyet menekülés közben lelőttek, egy pedig elmenekült. 1944. október 7. Hirtelen pa­rancs érkezett, hogy azonnal le­gyünk kész és indulás Székely­­híd felé, mert Püspökladány felé már nem szabad az út. Állí­tólag Füzesgyarmat térségébe mélyen beékelődött egy orosz ék, és így a Szolnok-Debrecen közötti vasútvonal általuk tör­ténő elérése csak pillanatok kérdése. Nem sikerült a néme­tek nagy páncélos támadása. Valószínűleg fel kell adni Nagyváradot és az Alföld jelen­tős részét. Pár napos optimiz­musom szertefoszlott. Katoná­ink kisebb csoportokban, ár­­kon-bokron át igyekeznek meg­inogni. Nincs annyi tábori csen­dőr, amennyi össze tudná fog­­dösni őket. A nap folyamán több ezer ellenséges gép sző­nyegbombázással támadta a na­gyobb városokat. Megint szá­míthatunk bőséges repülőtáma­dásra. Szegény ország! 1944. október 9. Székelyhí­­don még egyetlen új betegünk sem volt. A harcok máshol van­nak. Sajnos, olyan helyeken - a Tisza vonalánál és Debrecennél -, melyekre gondolni sem mer­tem. 1944. október 10. Harminc­hat sebesülttel (köztük egy asszonnyal és egy orosz kato­nával) vasúton indulok a nagy­károlyi kórházba. Útközben hosszú várakozásokban, nagy tortúrákban van részünk. Egy betegünk meghalt és egy másik halála is várható. Két marhava­gonba vagyunk bezsúfolva, a sebesültek alatt csak szalma van. Nem a legideálisabb beteg­­szállítás. 1944. október 11. Érmihály­­falvára dél körül értünk, ahol kedves és figyelmes hölgyek ebédet adtak csoportunknak és sok élelmet az útra. Kora dél­után érkeztünk Nagykárolyba, ahol kiderült, hogy az ottani kórház is költözik, és ezért csak az általunk tovább nem szállít­ható sebesültet és a halottat haj­landók átvenni. A többit szállít­sam Mátészalkán át Nyíregyhá­zára. Éjfél után indultunk to­vább. 1944. október 12. Éjfél körül érkeztünk a nyíregyházi pálya­udvarra, amely jóformán egyet­len romhalmaz. Egy hónapja 130 repülőgép bombázta szét teljes nyugalomban, mivel lé­gelhárítás egyáltalán nem volt. A mellettünk lévő vágányon éppen egy vöröskeresztes sebe­sültszállító szerelvény állt, ami Pestre szállította a sebesülteket. Nem egészen jó néven vették az én szállítmányomat. Még jó, hogy nem küldtek tovább ben­nünket. (Folytatjuk) Dr. Várhelyi Béla szolnoki orvos naplóját Simon Béla dolgozta fel Látlelet A túlzott elkötelezettség kockázata Ha bárki is reménykedett abban, hogy a kormányzati hatalom iránti hűség önmagában semmiféle előnyt nem jelent, rendre csalódnia kell. S itt nem elsősorban az ízes beszédű újságíró „kálváriájára” kell gondolni, hanem sokkal inkább a gazdasági hatalom résztvevőinek nehezen átlátható és rejtélyes manővere­ire. Az eddig ismeretlenségbe burkolódzó szereplők sorra fel­bukkannak a közélet színpadán. Mert a kényszerűség ezt dik­tálja, s legfeljebb ehhez társul erkölcsi meggyőződésük. Csak éppen az a kérdés, meddig tart hűségük. A közelgő választások nyomasztó tétje kiknek hoz valóban átváltható előnyöket, s kik­nek a puszta igazodásból származó hátrányokat? Akik az elmúlt két-három évben kiváltságokat szereztek, nyilván egy esztendő múlva is ragaszkodnak hozzájuk. S végeredményben joggal te­hetik, hiszen tőkéjük - melynek gyarapodásához a politikai el­kötelezettség is hozzájárul - nem tűnik el egyik napról a má­sikra, hanem még megélhetést is nyújthat sokaknak. Nehéz helyzetbe főleg azok kerülnek, akik csupán a politikai uralom megtestesítői. Kisebb-nagyobb hatalmat szerezve, amelyet azonban amilyen gyorsan kaptak, olyan gyorsan el is veszíthet­nek. A tőke logikája ugyanis a legritkább esestben követi a poli­tikáét. Könyörtelenül elsöpri azokat, akik semmi mást nem tudnak felmutatni, mint eszmei meggyőződésüket. A gazdasági önkény diszkrét vagy kevésbé diszkrét áldozataiként utólag pedig hiába siránkoznak. Mert a „befolyásos körökhöz” tartozók szerepét mindig újraosztják. S míg az anyagi gazdagság mégiscsak va­lamiféle védelmet jelent (kivált, ha a diktatúra rémétől nem kell rettegni), a harcos hevületű kedvezményezettek (akik egy-egy rendszert meggyőződéssel kiszolgáltak) végképp magukra ma­radnak. Hiába próbálják a számlát benyújtani, nem lesznek, akik kiegyenlítenék. Csak a kielégítetlen álmok halmaza marad bennük, vagy az önmardosó számvetés kényszere, mely több­nyire fásult közönyhöz vezet. Legalábbis egy idő után, mikor a túlhajtott elkötelezettség hiábavalósága egyértelművé válik. S ugyanígy a csalódottságé, melynek kiváltó feltételeit nem lehet előre látni. De ebből mégsem következik az, hogy egyáltalán nem kellene tisztelnünk azokat, akik politikai elveik mellett vál­tig kiállnak, s tántoríthatatlanságukat nap mint nap bizonyítják. Éppen ellenkezőleg, jelenlétük akár csodálkozásra is okot ad. Más kérdés, hogy képesek-e átlátni azt a politikai játszmát, melyből hosszabb távon múlhatatlanul vesztesként kerülnek ki. A polgári demokrácia gyakorlatának kikristályosodásához ugyanis évtizedekre van szükség még akkor is, ha a politikai önkény elhatalmasodásától nem kell tartanunk. Kerékgyártó T. István A MA V új szolgáltatása Utazz együtt kerékpároddal! Régi, jogos igény teljesül Új szolgáltatással lepi meg a MÁV az egészséges életmód hívei közül a kerékpárosokat. Az utazz együtt kerékpároddal! elnevezésű új utazási forma le­hetővé teszi, hogy az utastérbe kerékpárral felszállhassunk, majd a vonatról leszállva nye­regbe pattanva folytathassunk utunkat. A kerékpáros-szervezetek, a természetbarátok régi és jogos igényét igyekszik kielégíteni a MÁV. Kezdetben a Velen­cei-tó, a Balaton déli partja felé és a Budapest-Vác-Szob vona­lon szállhatunk kerékpárral vo­natra. A természetbe vágyóknak nem kell a rossz levegőjű or­szágutakon elhagyniuk a várost, nem kell ott is pedálozhi, ahol nem érdemes. A BKV egyes járművein már egy éve lehet ke­rékpárral utazni. A MÁV a BKV és a nyugat-európai vas­utak tapasztalatait felhasználva vezeti be új szolgáltatását, amit remélhetőleg bővíteni fog. Természetesen továbbra is feladható a kerékpár hagyomá­nyos poggyászként is. Az új szolgáltatás viszont lényegesen egyszerűbbé teszi a kerékpár­jukkal együtt utazni akarók számára a kétkerekűk szállítá­sát. (MTI) Német-magyar Kft elkötelezett, agilis munkatársat keres TERÜLETI KÉPVISELŐ munkakörbe, márkás papíripari termékek értékesítésére. Tevékenységi területe: Kelet-Magyarország. 8 •a Munkájáért ajánlunk önálló munkalehetőséget, f teljesítményarányos, kiemelt jövedelmet. Jelöltünk: teljesíti az elvárt forgalmat, számára nem gond a tartós távoliét, rendelkezik telefonnal, életkora 25-35 év közötti. Feltétlenül szükséges több éves gépkocsivezetői gy akorlat. Saját furgon, és idegen nyelv tudása előnyt jelent. A fényképpel ellátott önéletrajzot március 31-ig a következő címre kérjük eljuttatni: 7601 Pécs, Ff. 439 *21700-h* ANGOL NYÁRI NYELVTANFOLYAMOK SZOLNOKON: Az ILS Nyelviskola és a Nádas Tours 2-3 hetes intenzív angol nyelvtanfolyamokat szervez Szolnokon, (napközis rendszerben is). Az oktatást angol anyanyelvű pvejítanárok végzik kiscsoportban RfiSZ.Vf.TELl DÍJ: 40 órás 5.500 Ffeífő 60 órás 7:950 Ft/fő 30 órás (napközis tábor tízórai,ebéd, uszodabelépő: 7.950 Ft/fő) Jelentkezeti hatandó: im.ápiüit 30-ig JELENTKEZNI LEHET: Nádas Tourt. SZOLNOK, Szapárv üt 15. Telefon/fax: 56/426-332 Telefon: 56/3Í3-880 •22078/1H*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents