Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-25 / 70. szám
4 1993. március 25., csütörtök Minden szomorúságát feledte „Egy „igaz emberre találtam” Húsz évvel ezelőtt, amikor a jászberényi szeretetház előtt mentem el, bizony másként láttam a világot kerítésen kívül, mint most, belül az otthonban, szociális gondozottként. Miután tizenöt súlyos műtéten estem keresztül eddig, fél lábbal, egészségileg, lelkileg is megtörve kerültem a szociális otthonba. Úgy érzem, hogy itt, ez a nagy család mindent megtesz értünk, ami elvárható. Bevallom, ha a" kórházi kezelés miatt nem vagyok otthon, már hiányzik a környezetem. Ez év elejétől egyre jobban kínzott a megévő lábam fájdalma, és tudtam, hogy nincs remény a megmentésére; azzal is tisztában voltam, hogy egy magamfajta, kis pénzű embernek ez nem lesz könnyű. Műtétre nem a helyi kórházat választottam, így többszöri próbálkozás után találtam egy igaz emberre, egy nagyszerű professzorra, dr. Radeczky Gáborra és kedves munkatársaira - a szolnoki Hetényi kórházban. Első szóra fogadott a műtétre, és olyan kezelésben, egészségügyi ellátásban volt részem, mely feledtette a helyzetemből aódódó minden szomorúságomat. A Professzor Úrnak és Kedves Munkatársainak ezúton is hálás szívvel köszönetét mondok. További gyógyító munkájukhoz erőt egészséget, a magánéletükben sok boldogságot kívánok. Varga István Jászberény Élményekkel gazdagodva Tavaszköszöntő Örömmel számolunk be arról, hogy a JNK-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kultúrális Egyesülete keretén belül, egy hónapja megalakult a Déryné Művészegyüttes. Tavaszköszöntő címmel (március 19-én) a rideg-hideg napokat feledtető, testet-lelket megújító, színvonalas műsort adtak - a még kis létszámú, de hálás közönségnek. A tavaszi „Nyitni kék” sorozatot március 20-án rendkívül jól sikerült, egésznapos szomszédoló műsorral folytattuk. A kényelmes utazást nyújtó autóbuszunk és figyelmes, biztos kezű pilótánk segítségével repültünk uticéljaink felé: Egyik csoportunk délelőtt Nagykőrös nevezetességeivel ismerkedett, míg a másikat Kiskunfélegyháza lakói fogadták szív-szeretettel. Dr. Somogyváry Zoltán nyugdíjas tanár úrnak, aki fáradhatatlan, közvetlen, mindnyájunkat barátként megnyerő, és alapos helyi- általános szaktudásáról valló idegenvezetőnk volt, ezúton is őszinte tiszteletünket, köszönetünket fejezzük ki. Bemutatásával megismerhettük a harmonikus összhatást keltő városházát; a főtéren, Petőfi szobra tövében szinte hallani véltük a gyermek „Sándorka” pej paripája sörényének zizzenését, de még a patkók fémmuzsikáját is. A Kiskun Múzeumban - gondolatban - a hajdanvolt „puszták népe” otthonában vendégeskedtünk; elismerően dicsértük remekbe szabott ruházatukat, értő, ügyes kézzel készült mindennapi használati eszközeiket. Atellenben a Börtön Múzeum épülete, és a jobb magaviseletre késztető alkalmatosságok figyelmeztettek arra, hogy helyesebb a törvénytisztelők útján járnunk ... A félegyházi nyugdíjasok ének együttese, népdal kórusa „tavaszi zsongással” kedveskedett, amit köszönetképpen Torma Mihály tárogató művész, szolnoki nyugdíjas társunk briliánsán előadott műsorával viszonzott, végül - a szárnyaló dallamok kisérőjeként - a hallgatóság is bekapcsolódott. Városbeli élményünket gazdagította a Faragó József fafaragó népművész kiállítótermében tett látogatásunk. A közösen elfogyasztott ebéd után új élmények befogadására, Kecskemétre indultunk, hiszen a Katona József színház délutáni előadására voltunk hivatalosak. A színház díszvendégei között a jól ismert Jászai Joli nénit köszöntöttük, aki ígérte, hogy a közeljövőben ellátogat hozzánk, valamint Blayer Jenő urat, az Országos Nyugdíjas Egyesület elnökét. Ezt követően - a színház művészeinek igényes tomácsolásában Móricz Zsigmond: Rokonok c. előadását tekintettük meg. Kissé fáradtan ugyan, de csodálatos élményekkel gazdagodva értünk haza, Tisza-parti városunkba. B. E. Menni, vagy nem menni... ? A tévedések, gyanúsítgatások elkerülése végett, máris szeretném leszögezni, hogy Kupa Mihály volt pénzügyminiszter úrnak sem rokona, de még szimpatizánsa sem vagyok. Épp eléggé kiürítette az állampolgárok nagy részének pénztárcáját; több olyan törvényjavaslat tapad a nevéhez, amelyekkel sok egyszerű családot lehetetlen helyzetbe hozott. Ezért töredelmesen bevallom, hogy amikor a képernyőn megjelent és az ő stílusával magyarázta a rendszerváltás új mechanizmusát, a szebb és gazdagabb jövőt, kikapcsoltam a tévét. E nagyfokú ellenszenvem azonban az utóbbi egy-két hónapban valamelyest enyhült iránta. Pontosan azóta, amikor a nagy nyilvánosság előtt kijelentette: nem hajlandó a nép vállára több terhet rakni, örül, hogy az eddigieket türelmesen elviseltük! Valószínű, sőt bizonyos vagyok benne, hogy e kijelentése következményeként határozott úgy Antall József miniszterelnök úr, hogy a pénzügyi tárca élére más személyt kell tennie. Mégpedig olyat, aki nem mond ellent. E jelenség, vagyis a személyi csere tökéletesen bizonyítja azt a tényt, hogy ha valaki az úgymond demokratikus miniszterelnök úrnak a véleményével nem ért egyet, az máris búcsúzhat a beosztásából. A kormány átalakításáról egyébként az a véleményem, hogy nem más, mint az utolsó szalmaszálba való kapaszkodás. Szerintem a csalódott, félrevezetett népet már semmiféle választási trükkel még egyszer nem lehet csőbe húzni! Az emberek nem a szép, hangzatos ígérgetésekre kíváncsiak, hanem jobb, nyugodtabb megélhetésre vágynak. írásomnak azért adtam azt a címet, hogy Menni, vagy nem menni..., mert Kupa úrnak volt ereje az igen magas beosztást otthagyni, és a bársonyszékből átült a függetlenek közé. A másik, hogy az állampolgárok - különösen a magasan kvalifikált értelmiségiek körében is gyakran felvetődik a címben szereplő kérdés. Nevezetesen az, hogy a családjuk számára - a kilátástalan jövőjük végett - netán valamely más országban keressék a szebb, biztosabb jövőt? Hisz bárki is kerül hatalomra a ’94-es választásokon, évekre, évtizedekre lesz szükség ahhoz, hogy a kiárusított országunkat helyre hozza! Páldeák László Jászberény A szerkesztőség postájából Úszómedencét szeretnének Az egészségesebb óvodásokért Az Újszászi Összevont Óvodai Intézmény nevelőtestülete és szülői munkaközössége közel egy éve r lhatározta, hogy a gyerekek -azettsége, egészsége érdekében minden eszközzel - pályázattal vagy más formában - próbálja megteremteni a szükséges feltételeket. E program keretében udvari játékainkat, sporteszközeinket folyamatosan bővítjük, s az úszás előkészítése, illetve a vízhez szoktatás feladatrendszerének megvalósításához telepíthető úszómedencét szeretnénk vásárolni. Ennek érdekében nemrég nyilvános óvodai ünnepséget szerveztünk a helyi művelődési házban: vers, zenés torna, néptánc és tréfás ügyességi játék tarkította a rendezvényt, melyen a helyi Pávakör tagjai is felléptek, és kedves műsorukkal növelték az ünnepség színvonalát. Kellemes családi délutánt sikerült teremtenünk - miközben mindenkit jó érzéssel töltött el, hogy az ünnepség teljes bevételét az úszómedence létesítésére fordítjuk. Szervező munkánk során figyelembe vettük, hogy napjainkban egyre több anyagi teher nehezedik a családokra, és szponzorokat kerestünk. Jelentős pénzbeli támogatást kaptunk a Szabadság Termelőszövetkezettől, a Kereszténydemokrata Néppárt és az MSZP helyi szervezetétől, az Afész száznál több játékot ajánlott fel értékesítésre, az ESZES-KER déli gyümölcscsel, Mező Miklós vállalkozó üdötővel segített bennünket, a szolnoki Flamand Pékség több tálca süteményt küldött - annak ellenére, hogy tudomásunk szerint számtalan intézményt támogatnak; a szülők, nagyszülők 100-200 Ft-ot is felajánlottak a belépőért, valamint óvodánk egyik dajkája 1000.-, illetve 500 forintot adott egyéni támogatásként; a helyi szociális otthon, a gimnázium, a napközikonyha és a Szász étterem vezetői, dolgozói szabad idejük terhére süteményt sütöttek az ünnepségre; a szervezés, díszítés, lebonyolítás munkáiban nagy segítséget nyújtottak a szolnoki, újszászi, tiszaföldvári középiskolások, a dolgozók. Ezúton is mindenkinek tisztelettel köszönjük a lelkes, önzetlen segítséget, s nagy örömmel tölt el bennünket, hogy az idén, még tavasszal megvásárolhatjuk az úszómedencét, valamint a szükséges felszereléseket. Reméljük, hogy a használatával egészségesebbé tehetjük a felnövekvő nemzedéket. Szabóné Balogh Etelka intézményvezető óvónő Új szász Önbíráskodás... Az Új Néplap március 20—i számában olvastam a „Stricit nem engedek be” című írást”, mely felháborított. Tudomásom szerint Duvancic Miroslav korábban mint kidobóember dolgozott, és olyan dolgai voltak: nem nézte, kicsoda a vendég, felemelte a lábát, s nem engedte be. Nem tudhatta, hogy ezek az emberek már tettek le valamit az asztalra. A vállalkozások korát éljük, de sok embernek sajnos a napi kenyérért kell megküzdenie. Ő viszont kutyás testőröket tarthat maga mellett. Megteheti, hiszen van rá pénze. Én a helyében örülnék, hogy ez a város befogadott. Ne szabjon olyan feltételeket, hogy ha nem lép a rendőrség, majd a montenegrói barátaival, rokonaival megoldja az ügyet. Horváth András Szolnok Hozzászólás cikkeinkhez Gondolatok egy diszkóról Nosztalgikus hangulatú írást találtam a megye legolvasottabb újságjában - Az Arany Lakat fénykora és utókora c.III.ll.—, ami majdnem végig korrekt, tényszerű volt. Sajnálom, hogy az újságíró utolsó mondataiban üzletem hírnevét szubjektív és sommás ítéletével igencsak megsértette. Legfeljebb annyit tehetek, hogy írok. Leírom azt, amit nem vett figyelembe: 1989-ben az első kft.-k között alakult meg cégünk, a Hangulatkarbantartó Kft., amely igyekezett felvállalni a szolnoki fiatalság zenés-táncos szórakoztatását, ha úgy tetszik, „hangulatának karbantartását”. Az alakuláshoz a Szolnok Megyei Vendéglátó Vállalat az akkoriban igen rossz hírű Arany Lakat étteremmel járult hozzá. A betonkolosszust nemcsak erkölcsileg, de műszakilag is igen lerobbant állapotban kaptuk meg, amit - a piaci igényeket figyelembe véve - próbáltunk átalakítani. A szocreál étterem nagytermét belsőépítész gondjaira bíztuk, kívül is festettünk, javítottunk, szépítettünk, még virágot is ültettünk. És a ráfizetéses étterem helyén lön hangulatos diszkó bár. Örömünk persze nem tartott sokáig, a muskátlikat valaki tövestől tépte ki, a fehér falat összerugdosták. Arra gondoltunk, biztosan azok művelték, akiket nem engedtünk be az elegánsra sikerült diszkóba, mert nem volt megfelelő az öltözetük, vagy bűnöző életmódjuk miatt nem láttuk őket szívesen. Ők ugyanis többnyire kultúrálatlanul reagáltak az ajtóra írt szövegre, amely szerint: „Belépés csak alkalomhoz illő öltözetben”. Mint vállalkozók, szerettük volna tartani a bár színvonalát, így elhatároztuk, hogy a földszinten létrehozunk egy zenés kocsmát, ahová nem snassz bejönni egyszerűbb öltözetben sem, hiszen nincs mindenkinek kultúrája és zakója. A kocsma arculatát ezúttal nem belsőépítész tervezte, hanem a történelem. Ez volt - véleményem szerint — az első olyan hely a környéken, ahol a kommunista relikviák kiállítása mellett, az árlapon a következők szerepeltek: Molotov koktél, Gorbi vodka, Csapolt Marxista, Zsíroskenyér „Lenin” kezéből. A rendszerváltás után mások ezen az ötleten meggazdagodtak, mi viszont fenyegető leveleket, telefonokat kaptunk. Pedig senkit nem akartunk megsérteni, inkább csak mosolyt szerettünk volna csalni az emberek arcára, Úgy éreztük, kell az önirónia, úgy könnyebb. Édesapám arra tanított, hogy üzletember ne politizáljon. El is vettek tőle mindent - 1950-ben, amit szívós, kitartó munkával, egyedül épített. Mégsem gyűlölte az „elvtársakat”, az éppen egyetemista fiának is csak anynyit mondott: „Olyan szép ez az elmélet kisfiam, hogy igaz sem lehet”. Lám, hogy elkalandoztam, pedig csak a Moment diszkóról és a néhai Arany Lakat étterem épületéről akartam szót ejteni. El akartam mondani, hogy amióta cégünk viseli gondját az épületnek - a megújulás érdekében - néhányszor nagyobb átalakítást végeztünk. (Talán ez is az oka, hogy nem gazdagodtunk meg.) Arról is beszélni akartam, hogy a tizennyolc év alattiaknak sehol sem Küldjön egy képet! Az építkezés kezdetér Valamikor szerettem volna hivatásszerűen foglalkozni a fotózással, de másképp alakult az életem. Csupán kedvtelésből készítek felvételeket, és a filmet magam is hívom elő. Bizony nem volt könnyű, hogy az Új Néplap felhívására - a több száz fotóm közül - néhányat kiválogassak. A szolnoki Széchenyilakótelepen élünk 1984 óta, s mondhatom, hogy az itt folyó építkezés majdnem minden fázisát megörökítettem. Ez a kép a lakótelep kezdeti állapotára, az akkori terepviszonyokra emlékeztet. Arra az időre, amikor még nem épületek meg a pontházak, nem volt Panel ABC, játszótér stb., amikor éjszaka is hallottuk a hegesztők sercegését, a daruk csikorgását, a dolgozók kiabálását, s reggelre egy újabb szinttel lett magasabb a szemben lévő épület... Homonnai Mátyás rendeznek diszkót, mert „nem nagy üzlet”, mi viszont minden szombaton szeszmentes programot kínáltunk nekik - 18-20 óráig; s hogy itt a legnagyobb hazai pop és rock sztárok voltak már vendégek; arról is, hogy majd kétezer klubtagunk van, akik azért kaptak kedvezményes belépőjegyet, hogy megőrizhessük a diszkó színvonalát, s nem utolsósorban, hogy a mi áraink messze a legalacsonyabbak. Mondanom kellene azt is, hogy a Szolnoki Tv felvette az FLM-zenekar buliját, ahol a fiúkkal együtt énekelte az összes tizenéves a legnépszerűbb slágerüket, a „Rólad álmodom minden éjszakán”-t. De hiszen én álmodni sem mertem arról, hogy egy újságíró úgy érzi egyszer, hogy nincs kedve bejönni a Momentbe, és ezt aggály nélkül le is írja abban az újságban, amelynek én is előfizetője vagyok. Higgyék el, hogy nem alaptalanul vagyok elkeseredve az újságírói vélemény miatt, hiszen ha nem is a legfennköltebb kulturális program a diszkó, én azért úgy hiszem, szükség van rá. Lehet, hogy tévedek, de lehet, hogy az újságíró téved. Most, ezúton hívom meg Őt is - a klubtagjainkkal együtt ingyenesen - a Moment Aréna március 26-án este 10 órakor induló nyitóbulijára, amikor is a népszerű Manhattan fiúk is a színpadra lépnek. Talán eljön Ő is, és megváltozik a véleménye; talán lesz kedve máskor is bejönni, mert mi szívesen látjuk Őt és másokat is. Dr.Bene Gábor „És a homály növekszik elkerülhetetlenül” Ez a kijelentés olvasható a február 26—i számban megjelent, Látlelet című glosszában. Ebben a szerző főleg a kormányt bírálja; manipulációval, mellébeszéléssel, a kellemetlen igazságok kimondására irányuló készség hiányával és látszatintézkedésekkel vádolja. Hasonló tartalommal és stílussal íródtak a korábbi „művek” is, amelyek közös jellemzője: a kormány iránti ellenszenv felkeltése, annak lejáratása, közeli bukásának kilátásba helyzése, és az állampolgári elégedetlenség gerjesztése. Vajon mi az oka, hogy ily negatívan viszonyul a kormányhoz, a hatalmon lévőkhöz, s miért nem képes tárgyilagosan megítélni az ország jelenlegi helyzetét? Miért nem hajlandó tudomást venni az elmúlt négy évtized téves gazdaságpolitikájáról, az átmeneti időszak objektív nehézségeiről és a külvilág részünkre kedvezőtlen megváltozásáról? A politikai ellenzékhez hasonlóan, a korábbi kormányok mulasztásait, téves döntéseit, bűneit ennek a kormánynak a számlájára írja. Miért gondolja azt, hogy a jelenlegi körülmények között egy más politikai, ideológiai irányzatú kormány jobban és hatékonyabban tevékenykedne, és rövid idő alatt felvirágoztatná a gazdaságot, megszüntetné a munkanélküliséget, és megteremtené az általános társadalmi jólétet? Megnyilvánulásaiból ítélve, elutasítja a szocialista ideológiát is. Ebből arra következetek, hogy a szerző olyan politikai, ideológiai irányzat elkötelezett híve lehet, amely a kormányzást a valóságban még sohasem gyakorolta... . Pedig nálunk is - mint minden demokratikus államban - szólás és lelkiismereti szabadság van, minden állampolgárnak joga van véleményt mondani, s bármilyen világnézetet magáénak vallani. De azt Ízléstelennek tartom, ha valaki a saját akaratát másokra akarja erőltetni, zavaros ideológiai nézeteit másokba akarja szuggerálni. Zavaros, mert csak sejteti, hogy a liberalizmust vallja magáénak. Egy liberális politikai rendszer, liberális államforma áhitása csak fikció, hiú ábránd, mivel ilyen a történelem során még nem létezett. Ugyanis egy köztársasági államforma vagy diktatórikus vagy demokratikus, de sohasem „liberatórikus”. Demokráciákban pedig a liberalizmusnak csak a gazdaságban és a kultúrában van létjogosultsága, a politikában nincs. Nem is lehet, mert a demokráciában mindent szabad, amit a törvény nem tilt. Jogállamban - amilyen a demokrácia - politikai értelemben csak a törvények keretein belül van helye a liberalizmusnak, azon túl nincs, mert az már anarchizmus. Az anarchizmus pedig összeegyeztethetetlen a demokráciával. Az ilyen jellegű, tartalmú és stílusú „iromány” többet árt, mint használ, mert hatásaként nő az állampolgárok elégedetlensége, fokozódik az agymás iránti gyűlölet, „és a homály növekszik elkerülhetetlenül”. S. I. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
