Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-24 / 69. szám
1993. március 24., szerda Kunsági Extra Fúr ke ve 7 Bérmunkában nyugatra dolgoznak Munka?! Szerencsére az itt akad! Az Elegant Keve Kft. korábban a Május 1. Ruhagyár telepeként működött 1970 óta. Aztán önállósították magukat, 1991 végén pedig leváltak az anyavállaltról. Minthogy majdnem „kezdők”, annak ellenére elmúlt évben szépen alakultak közvetlen kapcsolataik. Most egy kicsit megérzik a holt szezont, ami március-áprilisban jellemző a ruhaiparra. Ilyenkor egy kicsit kevesebb a munka, de az elmúlt évekhez képest így is több - a főszezonban pedig talán kicsit sok is - mondja Árvái Károlyné vezető. Osztrák, német, svájci és olasz üzletfeleiknek gyártanak bérmunkában női felsőruházati termékeket: blézereket, kosztümöket, szoknyákat, szövetkabátokat. Százhetven ember keresi itt kenyerét, átlag 10 ezer forintot véve fel munkájáért havonta. Külföldi vendégmunkásuk nincsen - ami pedug jellemző a varrodákra -, de a vezetőnő úgy tudja, máshol előszeretettel foglalkoztatják őket. Tavalyi árbevételük 50 millió forint volt, az idei tervezett 66 millió. Ennyi kell, hogy talpon tudjanak maradni. Az igényes munkákhoz képest gépparjuk eléggé elavult, ahhoz azonban, hogy komolyabb beruházást hajtsanak végre, még sokat kell dolgozniuk. Most elég nagy teher nekik, hogy megvették a gyárépületet. Ez komoly hiteltörlesztést jelent számukra, és csak ennek leteltével tudnak arra gondolni, hogy a nyereséget fejlesztésre fordítsák. Közben persze nemcsak a városbeli, a hazai konkurrencia jelent veszélyt rájuk nézve. A nyugati megrendelők egyre inkább kacsintgatnak az orosz és a román varrodák felé, ahol még a magyarnál is olcsóbban tudnak dolgoztatni. Hiába, a pénz nagy csáberő... Még tud oroszul A város külterületén szembeötlő építmény áll. Don Quiote biztos, meg is sértődne már a látványától is, mert egy vitorláitól megfosztott szélmalom az. Harcra a hős lovaggal már képtelen lenne az öreg épület. Elmúlt felette az idő, a felépítése óta eltelt közel 200 év rányomta bélyegét minden porcikájára. A belül vályogból, kívül téglából emelt örem malom vitorláit a második világháború vitte el, pontosabban az emberek, tüzelőnek. Hiába, nagy úr a szükség. Nem is működhetett emiatt sokáig, csak a ’60-as évek elején „villamosítottak” benne, s szerelték fel kalapácsos darálókkal. Fénykorában búzát őröltek benne, ma már csak takarmányt. A város állítólag egyetlen darálójaként üzemel - ismertet meg a malom múltjával Sallai Mihály uram, a gazda. A 76 éves férfi 27 esztendeje vette át apósától, Molnár Kálmántól a szakmát. Sallai bácsival sem volt nagyon kegyes a történelem. Négy évet volt a fronton, majd amikor a poklok poklából már majdnem hazaért, elvitték az oroszok málenkij robotra. A kicsi munka azt jelentette, hogy, újabb négy év távol a hazától, Szibériában. De azt is túlélte. 1948-ban jöhetett végre haza, később megnősült, született egy fiuk és egy lányuk. Öt unokájuk van. A város túlsó végén lakik egy nádfedeles házban, ez az összes vagyona. Meg az esze, ami öreg kora ellenére is jól vág. Még most is jobban beszél oroszul, mint aki sok-sok éven át „eszeveszetten” tanulta. De hát, ilyen furcsa világot élünk. A történelem által megtépázott öreg malom és gazdája A közbiztonságról Csütörtökön 13 órától tartja ülését a város képviselő-testülete. A megtárgyalandó húsz napirendi pont között szerepel a tavalyi évi önkormányzati gazdálkodás zárszámadása. Több rendeletet módosítanak, megvitatják a város közrendjének helyzetét és az önkormányzat gazdasági társaságokban való részvételéről is szót ejtenek. Lovardát bérelnek Bérbe vette a lovardát és a városkertet a téesztől az önkormányzat; az erről szóló előzetes megállapodást már alá is írták. A két helyet a város üzemelteti tovább. A lovarda a ’96-os expo helyi központja lesz, a városkert egyik épületét átadták a közmunkásoknak, míg a további két épületben ismét apaállattartással foglalkoznak majd. Az oldalt írta és összeállította: Tóth András A fotókat Illyés Csaba készítette A föld hívó szava Amikor a városban jártunk, éppen akkor tartotta alakuló ülését a földkiadó bizottság. A 17 tagú testület aznap este választotta meg elnökét, mint megtudtuk, ez Árvái Imre, a téesz dolgozója lett. Meg is pezsdült ezzel kissé az élet Kévén - mondta a jegyző, dr. Ágotái Tibor, hiszen összesen 2175 részaránytulajdonos van a szövetkezetben. Igénylőlapjaik folyamatosan érkeznek be a városházára. Szorosan idetartozik, hogy kézhez vehettük a Kevi Föld című újság friss kiadását, a Túrkevei Szövetkezet lapját. Ebben azt olvashattuk Kontos József főkönyvelő jóvoltából, hogy a téesz 127 millió forintos veszteséggel zárta a tavalyi évet. Mindezt a már lehetetlen közgazdasági helyzetnek és az aszálynak „köszönhetik”. Először (!) fordult elő a nagyhírű szövetkezet életében, hogy kevesebbet fordítottak a költségekre, azok közül is a műtrágyára, mint eddig. Emiatt pedig a növények terméshozama is 30 százalékkal csökkent a ’91 évhez képest. A ’92-es év árbevétele az előző évi 1,1 milliárdhoz viszonyítva „csekély”, mindössze 845 millió forint. A visszaesés tükröződik a foglalkoztatási adatokon is. Az átlag dolgozói létszám 732 volt, 217-tel kevesebb mint ’91-ben, és 382-vel kevesebb mint 1989-ben. A sok rossz mellett viszont pozitívumként kell értékelni, hogy a szövetkezetben - eddig - fennmaradt az egység és a remény a túlélésre. Nem mentek csődbe, fizetőképességüket megőrizték. Sőt, 60 millió forintos fejlesztést valósítottak meg. Lényeges, hogy nem kellett tömegesen és véglegesen dolgozókat elküldeni. Arany János műveit illusztrálták A városházán megtudtuk, hogy a Túrkevéért Alapítvány Arany János műveihez kapcsolódóan gyermekrajz pályázatot írt ki az elmúlt időben. Erre nemcsak a városból érkeztek pályművek, hanem Nagykőrösről, Sarkadról, Hajdúböszörményből és Kisújszállásról is. Összesen 17 iskolából 142 gyermek küldte el 195 alkotását. A rajzokat a művelődési házban állították ki, a tárlat április 14-ig tekinthető meg. Képünkön hajdúböszörményi iskolások linómetszetei láthatók, melyekért különdíjat kaptak. MÉG MOST IS SZÉP. A Finta Múzeum udvarán láttuk ezt a jobb sorsra érdemes kocsit. Valaha - a századelőn - a szép kiállású szekéren(?), hintón(?) utolsó útjára kísérték ki a halottat a temetőbe. Igaz, ebből a jobblétre szenderült már nem sokat élvezett, de akkor is, a míves faragású alkotmánnyal ma is jobban kellene bánni. Csakhogy a múzeumnak erre nincsen helye, és talán pénze sincs, hogy rendbehozassa. Kár érte. Mindig újítanak A Ványai Ambrus Gimnázium és Gépjárműtechnikai Szakközépiskola történetét több évtizede kezdték el írni. 1948-ban a gimnázium még mint a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium kihelyezett tagozataként indult, majd egy év múlva vált önállóvá. 1970-ben „csapódott hozzá” a szakközépiskola. Jelenleg 520 gyermek tanul itt összesen. A gimnázium iránt oly’ nagy volt az érdeklődés tavyl, hogy az intézmény életében először két első osztályt kellett indítani. Tavalyi újdonság az is, hogy 23 tanulóval elindították a 6. osztályos gimnáziumot. Egyelőre egy osztályban, amelyben rengeteg óraszámban tanulnak nyelvet. A 6 év során ennek eredményeképpen középfokú nyelvvizsgát tesznek a fiatalok. A szakközépiskola témája külön fejezet. Á négy év során érettségizett autószerelőket képeznek két osztályban is. A tanítás a Tiszántúli Autójavító Vállalat bázisára épült, de hogy az most éppen felszámolás alatt áll, a tanszervízt megvette a város és a kisújszállási önkormányzat közösen. A termelés mellett folyik az oktatás, ahol a kisúji 625-ös szakmunkásképző lakatosai és autószerelői is itt sajátítják el a szakmai fogásokat. Mivel kevesebb lesz az autószerelői szakmunkás iránti igény, két nagy lépést tervezett megtenni az iskola - márcsak a fennmaradás érdekében is. Az egyik. A világbanki programba, mint követő iskola lépnek be. Az 1993/94-es tanévtől már így indul egy osztály, a felvételi már megvolt. Ennek lényege, hogy 14 éves korban a tanulónak még nem kell elköteleznie magát az autószerelői szakma mellett, hanem ráér később is választani. Lesz miközül, mivel oktatnak majd itt közúti-, vasúti-, légi- és víziközlekedési szakmákat. A 4 év után a fiatal érettségit tesz, majd dönthet: elmegy felsőfokú intézménybe vagy további 1, illetve 2 éves itt-tanulást választ - a közúti közlekedési szakon. A másik. Az autók fejlődése miatt a diagnosztikára fektetik a hangsúlyt, és az autóelektronika felé mozdulnak el. A tervek megvalósítására még az idén komoly beruházásokat hajtanak végre. Az autóelektronikai oktatás 1994-ben kezdődik, és a gimnáziumot végzettek részére indítják azt. Kelet-magyarországról iskoláznak be az egy osztályba, amelynek létszáma 16-18 lesz. Mindemellett egy osztályuk van még, ez az 5. éves gépjárműtechnikusi osztály. A beiskolázás Szolnokról és az itteni iskolából történik. A 36 helyre kétszeres az érdeklődés. Érdekesség, hogy átvették az AFIT-tól azt az autót, amiből a világon is csak egyetlen egy van. Ezt a Sigma nevű járgányt a ’80-as évek 2. felében fejlesztették ki, és csak a prototípus készült el belőle, Az egyhengeres olasz dízelmotor hajtotta jármű az oktatás céljait szolgálja majd. Ennyit a képzésről, ami úgy tűnik, hogy zökkenőmentes. Pedig alapvető gondokkal küzdenek a működtetésben. Igencsak feszített költségvetéssel dolgoznak ugyanis. Ez pedig az iskola által nyújtott juttatásokra rányomja bélyegét. Egymillió forint ösztöndíjat fizetnek ki diákjaiknak jelenleg is, pedig nem lenne kötelező. Erről úgy tűnik, le kell mondaniuk szeptembertől. Örvendetes viszont, hogy a kollégiumért nem kell fizetnie a 124 diáknak. Fenti képünkön a Sigma kisautó, mellette a jövőszakemberei. Kisebb csoda! Itt még van munka! Ez a munka még fizet Madarász Károly jó pár éve vezeti már az Armafilt Rt. túrkevei telephelyét. De már sem jól fogalmaztunk. Mert csak idén január 1-től rt. a cég, addig - az „egyszerűség kedvéért” - Armafilt Egyesült Gépszakmai Ipari Szövetkezet volt a nevük. Á tagok a vagyonrészüket vitték be a budapesti központú rt.-be, vagyis mindenki részvényese lett a társaságnak. Mit gyártanak? Hazai és külföldi gépkocsikhoz olaj- és levegőszűrő alkatrészeket, hengerfejtömítésekhez betét- és peremgyűrűket, valamint gumiból, rézből és alumíniumból készült tömítőgyűrűket. Ötvenkét embernek adnak itt munkát, tehát egyike azon cégeknek, ahol van még foglalkoztatás. Sőt, megrendeléseik is biztosítottak. Össz-szövetkezeti árbevételük 805 millió forint volt tavaly, ezt az ország három Armafilt telepén dolgozó közel 500 munkás „hozta ki” magából. Szállítanak külföldre is, főleg Németországba; nyugati exportjuk 306 millió forintot tett ki. A partnerek elégedettek munkájukkal, így nagyon valószínű, hogy az 1949-ben megalakult szövetkezet 1970-ben létrejött kévéi telephelyén még sokáig akad munka. Hacsak a recesszió közbe nem szól.
