Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-20 / 66. szám

6

Azt beszélik a faluban . . .

1993. március 20., szombat

Kengyel a mérlegen

Pillanatkép a kengyeli piactérről

vasást, írást, az éneket és a környezetismereteket, a kolléganőm pedig matematikát, technikai ismereteket, testnevelést és rajzot tanít. Egyébként az egész napos iskola lényege az, hogy délelőtt két óra után szabad foglalkozás van, majd ebéd után megint két óra. így nem annyira terhelődnek a gyerekek, mint az olyan osztályokban, ahol nyolc órától délig van tanítás. Ezzel a módszerrel több idő jut a lemaradók felzárkóztatására, a velük való egyéni foglalkozásra.

A kengyeli Dózsa Mezőgazdasági Szövetkezethez a vidámító tavaszt hirdető erdőn át, s majd a szövetkezet elgondolkodásra késztető, felszámolt szarvasmarhatelepe mellett visz az út. Az egyik istálló bezárt, ajtóján „Szocialista brigád” feliratú zászló feszül. Vajon milyen meggondolásból tűzték oda?

A szövetkezet székházában a vezetők közül egyedül Papp Elvira főkönyvelő található. Ő számol be gazdaságuk helyzetéről:

Kovács János postás

kép vázlatának megrajzolásáért - a polgármesterhez, Czédly Gyulához kopogtattunk be. Szobájában, a szekrény mellett fürdőszobamérleget pillantok meg.- Fogyókúrán van? - tréfálkozom, s talán nem is alaptalanul, mert olyan mackós testalkatú, típusának jó humorával megáldva.- Nem, nem - szabadkozik. - Az orvos hagyta itt. Nem is baj, hogy itt van, mert sok az olyan elesettnek nem, inkább részegesnek mondható ember, aki csak azért kér segélyt, hogy a torkán leereszthesse a segély fejében vásárolt pálinkát.- S mi köze ennek a mérleghez?- Az említett részegeskedőknek azt mondom: álljanak a mérlegre. Aki hatvan kilónál kevesebbre lesoványodik, az kaphat segélyt. - A többi nem. Az ilyen embereket még ha akarnánk, akkor sem tudnánk támogatni. Sokan vannak ugyanis olyanok, akik önhibájukon kívül kerültek, s egyre inkább kerülnek nehéz hely zetbe. Gondolja meg: a község ezernyolcszáz munkaképes lakosa közül több mint hatszáz munkanélküli. Szinte katasztrofális szám ez. Ugyanakkor munkahelyteremtésben ilyen viszonyok között nemcsak Kengyel, hanem más település is nehezen tud előrelépni.

Figyelembe kell venni azt is, hogy abból az ígéretből, amit annak idején kaptak az önkormányzatok, szinte semmi nem valósult meg, csak terheik növekedtek. Utalok itt a személyi jövedelemadó felhasználásának alakulására, a 13. havi fizetésre, a jubileumi pénzek kifizetésére, a munkanélküliségből adódó gondok kezelésére. Az önkormányzatnak sok mindent a saját költségvetéséből kell kigazdálkodnia.- Ezek szerint állóvíz a község fejlesztése?

Mindennek ellenére elmondható, hogy a rendszerváltás óta gyökeresen megváltozott a köz- Bár elég nagy területen öntözhetünk - 1300 hektáron-, az aszály miatt tavaly nagy volt a veszteségünk. A kihívásokra a szarvasmarha-állomány felszámolásával kellett reagálnunk. Nem újság ez, sok helyen kellett hasonlóan lépni. Ez viszont munkahelyek megszűnését is jelentette. Mintegy nyolcvan ember vált munkanélkülivé. Mindennek ellenére elfogadható évet zártunk. Mérleg szerinti eredményünk nulla körüli. Bevételeink fedezték a kiadásokat. Az még bizonytalan, hogy a tagok közül hányán akarják kiméretni a földjüket és önállóan gazdálkodni. Kárpótlásra 6500 hektáros összterületből - amiből 5500 hektár a szántó - 2500 hektár került kijelölésre, de ennek is csak csekély töredéke kelt el az első két árverésen. Az, hogy mikor lesz a következő árverés és hányán jelentkeznek még földért, ismeretlen.

Továbbmegyünk Bagimajorba. Mint minden parányi településen, itt is a bolt a közéleti fórum. Amikor a bevételről érdeklődöm, azt mondja Mazug Jánosné:- Annyi, mint három évvel ezelőtt - de hát mennyit emelkedtek azóta az árak!- Nehéz a megélhetés - panaszkodik Horváth Ferencné. - A férjemmel együtt hetvenévi munkaviszony után kapunk összesen tizennyolcezer forintot. Beosztással megélnénk belőle, de a Szolnokon lakó családos fiaim munkanélküliek lettek. Az OTP-tartozás, a rezsi, a kisgyerekek miatt segíteni kell őket. Csak lassan nálunk is felmerül a kérdés: miből? A jószágoknak való takarmány mázsája már túl van az ezer forinton. S a tűzrevaló meg minden egyre drágább.

Bekukkant a boltba Kovács János postás is, aki télen, nyáron kerékpáron hordja Kengyelről a küldeményeket. Havazáskor többnyire tolja kerékpárját. Kiegyensúlyozott embernek tűnik, mégis dohog:- Némelyik autós örömét leli abban, hogy szándékosan tócsába hajtva összecsap.- A küldeményekből lemérhető-e a gazdasági helyzet rosszabbodása?- Abból, hogy az idei nőnapon a vállalatok nem küldtek üdvözlőlapot, következtet rá az ember.

Simon Béla Fotó: Mészáros János

Kengyeli faluszéle

Kengyel kedvező környezetbe került, annyi bizonyos. A fiatal tölgyerdő szinte bekönyököl a faluba - csupán az egymás mellett futó vasút és a közút keskeny szegélye választja el a szélső házsortól. A település másik oldalán, messze nyúló halastó felszínén birkózik a nap az egyre vékonyodó jégpáncéllal.

A Kengyelhez tartozó Bagimajor, ez a parányi település még a múlt kicsiny ékszerdoboza. A kunhalom tetején műemlék szélmalom lankadó erővel viaskodik a szárnyaló szelekkel. Kár, hogy ilyen elhanyagolt állapotban van. Igaz, néhány évvel ezelőtt rendbe hozták. Zsalugáter került a most vaksin pislogó ablakokra, de azokat hamar leszedték róluk a környék „szépet kedvelő” építői. Hiábavalónak bizonyult a halmot ölelő drótkerítés. Valamikor műtermet is álmodtak ide. Kár minden megvalósulatlan álomért!

A szélmalommal szemben, parányi dombon kéttornyú régi kápolna figyelmezteti az előtte húzódó úton haladókat arra, hogy ne csak a napi gondokkal foglalkozzanak. A majortól nem messze párját ritkító szépségében pompázik a hajdani uradalmi park: Erzsébeti igét.

ség helyzete, ami elsősorban a fejlesztésben és az ellátásban mérhető le. Megpróbálkoztunk munkahelyteremtéssel is. Egy 15-20 nőt foglalkoztató varroda létesült. Az útépítő cégek is foglalkoztatnak néhány fős kengyeli brigádokat. Nem nagy létszám ez, de több a semminél. A volt moziépületben hagymapucolási akciókat szerveztünk. Hetven-nyolcvan családnak ez is keresetpótlást jelentett. A pénztelenség és a munkanélküliség idején az ilyen gondok foglalkoztatnak leginkább bennünket.

S természetesen a fejlesztések is. A rendszerváltás előtt például Kengyelen mindössze 1,6 kilométert kitevő műút volt a 26,7 kilométernyi utcasoron. Azóta 4,2 kilométer hosszan bővítettük a műúthálózatot. Az idén szeretnénk a főutcát végig műúttal ellátni, s bekapcsolni a törökszentmiklósi műútba. Ezenkívül lakossági összefogással hosszabb szakaszon építettünk járdákat is. Tervezzük ott egy butiksor építését is. Befejeztük a tornaterem építését, ahová egymillió forintért vettünk berendezési tárgyakat. A tornaterem a lakosság részére is nyitott.

zásba adtuk. Kávéház, diszkó, játékterem elégíti ott ki a fiatalok szórakozási igényeit.

Égető gond pillanatnyilag a telefonhálózat fejlesztése és a gáz bevezetése. Annak idején „beszálltunk” a KŐRÖSKOM Rt.-be, de ezáltal nem látjuk már biztosítva a község telefonellátását. Másik utat keresve a MATAV megígérte, hogy az idén egy 186 kapcsolásos miniSzieszta az idősek klubjában

lókkal. Amikor bekopogtatunk, Karakasné fogad bennünket. Első látásra az a benyomása az embernek, hogy ezt az asszonyt az isten is elsősök tanítására teremtette. Nem is tévedek nagyot, mert azt mondja:- Óvónői oklevelem s hétévi óvodai gyakorlatom is van, így könnyebb biztosítani az óvodából az iskolába vlaó átmenetet a gyermekek számára. Én az olKarakas Jánosné tanítványai között

Czédly Gyula polgármester

A régi kastélynak nyoma sincs, csupán az úszómedence romjai emlkeztetnek arra, hogy valamikor pezsgő élet volt a poros Alföldnek ezen a szakaszán. Tavasztályt a vadászok húzódnak ide. Százszámra nevelik a fácáncsibéket, melyeket később- ha nagyobbacskák lesznek - seprővel tanítanak arra, hogy biztonságosabb vadon élni, mintsem az emfter oltalmába húzódni.

Az a kengyeli, aki az élővizet kedveli, percek alatt odaérhet a Tisza egyik legszebb kanyarjához. A folyó pompázó nyárfasora csalogatja a falubelieket.

S mindez az áldott, harminc aranykorona-értékű földek karéjában. Megyénkben a természet kevés települést jutalmazott ilyen nagylelkűen. Vajon az élet- hozzá hasonlóan - bőkezű a falu népéhez? Szóljanak erről a helybeliek. Elsőként - az össz- A sportoláshoz jó kondíció, ahhoz pedig jó étkezés kell.- A lakosság jobb ellátása érdekében hús-, illetve tejboltot nyitottunk. Az árak jóval alacsonyabbak, mint az áfész üzleteiben. S a nincstelen világban minden fillér számít.

Az évek folyamán egyébként működési, működtetési gondjaink nem voltak, sőt plusz juttatásokat is biztosítottunk a lakosságnak. Öt-hat száz forintos értékben például karácsonyonként ajándékcsomagot kapnak a hatvan éven felüli nők és a hetvenen felüli férfiak. A fiatalokra is gondoltunk. Az eddig vegetáló művelődési házunkat, melynek az évi költsége egymillió forint volt, szintén vállalkoközpontot telepeit Kengyelre, ami azt jelenti, hogy a jelenleg meglévő telefonokat a második félévben már crossbar vonalba kapcsolják, s mód nyílik bizonyos fokú fejlesztésre is. Zöld utat kaptunk a gázbevezetésére. Eddig tíz árajánlat érkezett. A gázprogramot a TIGAZ-zal együttműködve valósítjuk meg. Szeretnénk, ha az év végén már gázzal fűthetnénk a községben.

' Szétnézünk a faluban. A piactér jobb kiépítése bizony nem ártana. Egyébként sok a bóvli áru, mint minden más piacon. Az új varrodában nem jártunk szerencsével. A szolnoki vállakozó minden információnyújtást megtiltott helyi megbízott jának. Egyik helybeli ismerősöm megjegyezte: bizonyára azért, mert keveset fizet, kihasználja a munkaerőpiacon tapasztalható túlkínálatot.

Az idősek klubjának vezetője, Mrena Jánosné viszont szíves szóval fogadva mutatja birodalmát. A kulturált körül mények között pihenésben és ellátásban részesülő idős emberek közül kilenc „bentlakó”. Ezt a rendszert 1992. november 1-jén vezették be. Nagymérvű igény volna rá. Hogy miért? Fási Jánosné példáját említjük erre:- Gyermekeim Szolnokon élnek. Szívbeteg lettem, s az orvos ajánlotta ezt a megoldást. Itt van a házam a szomszédban, de azt mondta a doktor úr, hogy olyan hirtelen rosszul lehetek, hogy a szomszédnak sem tudok szólni. Megnyugtatóbb, ha itt vagyok. Egyébként bármikor hazamehetek...

Az iskolában ebben a tanévben vezették be az egyik első osztályban az egész napos foglalkozást. Délelőtti-délutáni váltással Karakas Jánosné és Bartus Istvánná foglalkozik a nebu-