Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-18 / 63. szám

1993. március 18., csütörtök Szolnoki Extra 11 „Szegény bitang vagyok” Nagy múltú regatta a Tiszán Evezésoktatás a Tiszán. A képen háttal dr. Császi Ferenc edző A koncert után gyerekcsa­pat ostromolja a negyennyolc éves, hosszú hajú Hobót, a bluesdalost. A fiatalok közül egy elébe nyomja az ellenőr­zőkönyvét.- Hogy hívják apádat?- Kovács ... Az értesítés rovatba beleke­rül a következő szöveg: „Tisz­telt Kovács Úr! Igazolom, hogy lókötő fia csütörtökön este HBB-kocerten volt. Föl­des László.”- Kicsinkét őszül a hajad. Zavar ez téged?- Nem, nem, nem. Ez a ter­mészet rendje.- Jó neked, hogy az ifjúság még mindig veled van?- Fantasztikus. Nem jó, fan­tasztikus. Nem gondoltam volna, tudod, hogy ennyi év után még mindig ez történik. Egyrészt a színpadon lehetek, másrészt hogy újabb és újabb nemzedékek még mindig szere­tik.-Miért van ez?- Ezt nem tudom. Én dolgo­zom, és kötelességem, hogy rendben legyen minden. Nem tudom megmagyarázni.- Voltak generációk, akik nem élték meg a maguk felnőtt­ségét. Lehet, hogy éppen ezért szeretnek a fiatalok, te mutatsz valamilyen magatartást.- Én leginkább ösztönösen cselekszem, ezért sokszor el­kapnak az indulatok. Ma is, amikor valaki a közönségből megtámadott, nekemesett, meg akart ütni, bele is rúgott a lá­bamba. Kedvem lett volna neki lekevemi egy olyat.. . Ilyen még életemben nem történt meg velem*... Nem építek tudatosan személyiséget vagy image-t a közönség felé. Élragadtatom magam, a szó jó értelmében, ezért igazából nem tudom, hogy a mai fiataloknak milyen képük van rólam, úgy gondolom, az a lényeg, hogy a dalokban benne legyen minden.- Láttam, hogy koncert köz­ben tejet ittál.- Alkoholmentes. Soha nem ittam alkoholt, nem is cigaret­táztam, nem kellett leszoknom. Az üdítőtől rossz a közérzetem, felpuffadok.- Mi az, amit szeretnél? ‘ - Baromira szeretnék beke­rülni a Friderikusz-showba.- A politikai mikiegerek ka­tegóriájába tartozónak érzed magad?- Nem. Én semmilyen zász­lót nem lobogtatok. Független vagyok és ellenzéki. Ha válto­zik a hatalom, akkor is ellenzéki leszek, mindig a hatalom ellen vagyok. Csak élni szeretnék.- Valamiért fontosnak tartot­tad, hogy a Ballada a parla­menthez című Villon-költemény rákerüljön a legújabb lemezre?- Igen. Nem a cím az érde­kes, hanem a szlogen, ez a „most is fogjam be a pofámat?” Nem konkrétan a parlament el­len van irányítva, hanem azért is, hogy semmilyen körülmé­nyek között ne fogjuk be a po­fánkat.- A csavargó-jelenség létezik még Kelet-Közép-Európában? Te csavargónak tartod még ma­gad?- Igen. De vannak nagyon nagy fékek az emberen. A má­sok iránt érzett felelősség miatt, például család, gyerek. Ez nem veszteség, nem a szabadságban akadályoz meg, hanem meg­ajándékoz valami mással.- Hogy látod, a mai lányok a virágot szeretik jobban vagy a pénzt?- A virágot. B. G. Az 1910-es évek elejétől mű­ködött a szőke folyó bal partján a Tisza Evezős Egylet, mély kü­lönleges, előkelő egyesületnek számított. Akárki nem lehetett tagja, fontos volt az illető szár­mazása, és magas tagdíjat kellett fizetni. Tavasztól őszig odajártak a vármegyei, városi tisztviselők, jobb előmenetelő kereskedők, vidéki földbirtokosok, a helyőr­ség tisztjei. Kedvükre szórakoz­tak, kártyáztak, teniszeztek és pletykálkodtak. A társaság „le­­gyek”-nek nevezte az új tagokat, akiket nem nagyon szívleltek, és akiket dr. Lengyel Sándor árva­széki elnök invitált az egyesü­letbe. Az ő nevéhez fűződik a tú­raevezés fejlesztése az akkori szabályoknak megfelelően. Az egyletnek nagy volt az adóssága, a Magyar Evezős Szö­vetség elhatározta: megvonja a támogatást, ha nem mutat fel ér­tékelhető eredményt. A helyzet megoldásában a sze­rencse is közrejátszott: dr. Török Zoltán kormányos nélküli né­gyesben Európa-bajnokságot nyert Belgrádban, jutalmul bírói széket kapott Szolnokon. Szíve­sen jött ide, hiszen lehetőség lát­szott a versenysportra. Ő lett az egyesület edzője, oktatója és szorgalmasan versenyre készít­­gette a „legyeket”. Ebben az idő­ben kapott az egylet a MESZ-től egy négyest és egy nyolcast. Ezek a hajók hasonlítottak a ma­iakra, azzal a különbséggel, hogy cédrusfából készültek. Építette testét legifjabb Ner­­feld Ferenc, Zsiga Ferenc, Kő­vári Miklós (utóbbi kettő a má­sodik világháborúban hősi halált halt), Nagy György banktisztvi­selő, Zrupka Pál, aki később a Pannóniához került Budapestre, és aki nagy erejéről volt híres, húzás közben el tudta tömi a la­pátot. A szép, gondozott park terüle­tén épült hajóház messze volt a parttól, lépcsőn lehetett lemenni a hídról. Benne hangár, öltözők, szalon, gondnoki lakás. Az épü­let nyugati oldalán három kor­szerűnek mondható teniszpálya. Az összességében szép, fageren­dás, alpesi stílusú épületről nem maradt fenn fénykép. A jelenlegi evezősház kontra­regattának épült, olyan bank­tisztviselők alapították a Csóna­kázó Egyletet, akiket nem foga­dott be a másik egyesület. Házi­versenyeket rendeztek a Tiszán, dr. Császi Ferenc legnagyobb ri­válisa Csapó László volt. Akkoriban minden sportágat a maga szezonjában űztek az em­berek. Az evezősök tavasz elején kezdték az alapozást, a karácso­nyi kalács nyomának hamar el kellett tűnnie, hiszen májustól egészen augusztusig tartott a ver­senyszezon. Reggeltől estig ott tartózkodtak a széles vállú fiata­lemberek. A bombázások idején telitalá­lat érte a hajóházat, s 1954-ig szünetelt Szolnokon az evezés. Akkor a mai hajóházban vendég­látás folyt. Ignác Kálmán szakszervezeti funkcionárius egy alkalommal leszólította Császi Feri bácsit az utcán, és elhívta a Kis Tiszába, merthogy fontosat akart mon­dani. Terve a szolnoki evezősélet feltámasztását irányozta elő. Feri bácsi válaszában elmondta, a há­borúhoz is pénz kell, ehhez még több. Ignácz hajthatatlannak mu­tatkozott a kérdésben, és eluta­zott a fővárosba az ÉDOSZ tá­mogatásában működő Kinizsi evezősszakosztály edzőjéhez, akit történetesen dr. Török Zol­tánnak hívtak. A szolnoki ba­rátra, a múltra való tekintettel adományozott hajókat, lapátokat, kasztnit is. Ignácz Kálmánnal közölte, azt akarja, hogy dr. Csá­szi Ferenc legyen az edző. Ignácz jó összeköttetésekkel rendelkezett, újságcikkek jelen­tek meg, stéget, hajóházat kapott az egyesület. 1954-76-ig Feri bá­csi óvta a fiatalok testi fejlődését, oda édesgette a fiúkat és lányo­kat szalonnasütésekkel, játékok­kal. Az első évben, 1954-ben négy fiatal lány aranyérmet is szerzett. Akkoriban szinte min­den évben rendeztek vidéki baj­nokságot Szolnokon. Egy este, őszi időben éles szél fújt, hullámokat vert a víz, a gye­rekek már hosszú ideje nem tér­tek vissza, az edző pedig rémké­peket látott. Megfogadta, ha ép­ségben hazajönnek, másnap fel­mond. Alighogy ezt kigondolta, előtűnt a könnyű hajó. Ez történt 1976-ban. Az utána következő években egy felnőtt országos bajnoki cí­met, néhány jó helyezést az utánpótlás-bajnokságon, több jó képességű versenyzőt, néhány jól felkészült edzőt (többek kö­zött Bánvölgyi Zoltán) mondha­tott magáénak az evezősszakosz­tály. 1987 márciusában vehették birtokba a jövő bajnokai a szépre felújított csónakházat, a Ti­­sza-híd lábánál. A visszaemlékezést lejegyezte és köszönetét mond dr. Császi Ferencnek: B. G. Az egypárevezős hajó megalkotója, László István (a képen sapkában) Széchenyi-lakótelepiek figyelmébe A Szolnoki Ingatlankezelő Vállalat felhívja a Széche­­nyi-lakótelepen, de különösen a Jászi Ferenc út térségében lakó bérlők figyelmét a liftek figyelmesebb használatára. Az elmúlt időszakban több esetben tapasztalták, hogy ismeretlen személyek a liftaj­tókat szándékosan kinyitják, sőt úgy is hagyják, amikor a liftfülke még nincs a szinten. Ezért felhívják a tisztelt bér­lők figyelmét, szíveskedjenek családtagjaik és gyermekeik figyelmét felhívni, hogy a liftbe történő belépés előtt minden esetben győződjenek meg arról, ott van-e a fülke. Mivel a bejelentésekből szán­dékosságra lehet következ­tetni, a vállalat kéri a bérlők segítségét. A nyomravezetőt 15 ezer forint jutalomban részesí­tik. Amennyiben tudomást szereznek az elkövető sze­mélyéről vagy hasonló ese­teket tapasztalnak, azonnal jelentsék a házfelügyelőnek, illetve az alábbi telefonszá­mokon: Széchenyi-lakóte­lepi házkezelőség (Czakó E. 8.): 378-203, vállalati köz­pont (Thököly út 82.): 378-294. A városházán Amerikai mezőgazdászok Mezőgazdasági vidék Jász-Nagykun-Szolnok megye, a két amerikai hölgy azért jött, hogy tájékozódjon, milyen lehe­tőségei vannak a régiónak, mi legyen a kutatás tárgya, célja, s azt hogyan, milyen technológi­ával érjék el. Az itt szerzett ta­pasztalataik, információik tájé­kozódási pontot jelentenek az amerikai tőkének, amely nem kormánypénzként, hanem ma­gántőkeként jelenik meg a mi piacunkon. Várhegyi Attila szerint az amerikai módszer sokkal ked­vezőbb, hiszen először szakem­berek jönnek Kelet-Európába az együttgondolkodás, egyeztetés igényével, és csak utána a be­fektetendő anyagi támogatás, míg például a Phare- vagy a Tempus-program meghatározza a segély felhasználását, a tech­nológiát, a szakértőket, s így te­remt munkahelyeket. A polgármester szerint az amerikai modell sokkal rugal­masabb. Jász-Nagykun-Szolnok me­gye mezőgazdaságának termé­kei, a húsipari, tejipari termékek minőségüket tekintve megáll­nák helyüket az amerikai pia­con. S hogy milyen elvárások­nak kell eleget tenni, ebben az Amecu segít. Hamis hír Tegnap Szolnokon megala­kult a Férfivédő Liga, mely or­szágos társadalmi szervezetként kíván működni, tagjai csak nők. Kis Terézia szóvivő elmondta, azért látják szükségességét a liga megalakulásának, mert úgy érzik, a férfiak komoly ver­senyre kényszerülnek a nőkkel szemben a társadalomban be­töltött szerepüket illetően. Hi­szen a nő sokkal többet vállal magára mind biológiai, mind szellemi szempontból, midi a férfi, a liga érzelmi megbecsü­lést és támogatást kíván nekik adni.- böki -Két amerikai hölgy - egyikő­jük az amerikai mezőgazdasági minisztérium munkatársa, mindketten mezőgazdasági szakértők - tett protokolláris lá­togatást Várhegyi Attila pol­gármesternél. A Nemzetközi Informatikai és Kereskedelmi Központ Kft. az Amecu nevű amerikai céggel együttműködésben állapodott meg. Az NIKK Kft. informá­ciós, közvetítő cégként addig vezetgeti, fogja a bolyongó cé­gek kezét, amíg azok össze nem találkoznak. A Művelt Emberfőkért Alapítvány javára szombaton sikeres bált tartottak a Fiumei Úti Általános Iskolában. A bevételt, több mint 150 ezer forintot, teljes egészében az iskola tanulóinak tehetségfejlesztésére, új oktatási eszközök beszerzésére fordítják. 1991-ben Szolnokon először itt hívtak életre hasonló jellegű alapítványt. (I. CS.) Új utastájékoztató táblák Változások a Volánnál A nyereségből korszerűsítik a járműparkot Január 1-jén lépett életbe az a tarifaemelés, amely 20-ról 25 és 30 forintra „ug­rasztottá” a buszmenetjegyek árait a városban, hogy a bér­letekről ne is beszéljünk. Mindent egybevéve, 29,1 szá­zalékos volt az emelés mér­téke. A tervezett nyereséget, a 20 millió forintot ez fedezi - mondta Zsovákné Nagy Má­ria, a helyi személyszállítási üzletág igazgatója. Tulajdonképpen leginkább az érdekelt, hogy milyen tapaszta­latokat szereztek a jegyáremelé­sekről. Az igazgatónő el­mondta, hogy az első hónapban a három százalékos utasszám­­csökkenés sokkal magasabban alakult a tervezettnél, de febru­árban ez kezd kiegyenlítődni. Végülis minden év tarifaeme­lésének az a tapaszalata, hogy három hónap után a csökkenés megáll. A jellemző az, hogy a vonaljegyek vásárlása emelke­dik, a bérletvásárlásnál, különö­sen az egyvonalas bérletnél van visszaesés, a tanuló-, nyugdíjas- és összvonalas bérleteknél stag­nálás mutatkozik. A bevezetőben említett 20 millió forintot és az ehhez hoz­zácsapódó 14,6 millió forintos saját forrást a * gépjárműpark korszerűsítésére fordítják. A 12 év feletti nyolc csuklós autó­busz lecserélése elsősorban a cél. A városban egyébként 64 autóbuszt üzemeltetnek. Ter­veik szerint járatszámbővítést szeretnének elérni a szandasző­­lősi városrészbe és a Széche­­nyi-lakótelepre. Erre csak az őszi menetrend változásakor le­het számítani. Ugyanakkor a déli ipartelepre várhatóan keve­sebb busz megy majd, az utas­­forgalom jelentős csökkenése miatt. A tényleges utazóközön­ség felmérésére forgalomszám­lálást végeznek ezen a részen a második negyedévben. Az ezzel kapcsolatos módosítások ugyancsak ősszel lépitek életbe. Az igazgatónő fontosnak tar­totta megemlíteni azt a tényt, hogy a gazdálkodószervezetek dolgozóikat úgy is segíthetik, hogy számukra a bérleteket megveszik. Azért emelte ezt ki, mert töb­ben - úgy véli - nem tudnak er­ről a lehetőségről, igaz, ugyan­akkor emelkedik az ilyen irányú igények száma, különösen a ká­­efték részéről. A vezető elis­merte, ez annak az ellentétele­zése, hogy viszonylag magas - már a bérekhez - a bérletek ára. Rákérdeztünk arra is, hogyan vált be a „kétnormás” (25 és 30 forintos) rendszer. Zsovákné Nagy Mária ezzel kapcsolatban azt közölte, hogy rájöttek az emberek, mennyire nem éri meg a 25 forintos jegy helyett a sofőrnél 30 forintosat venni. Míg tavaly a jegyvásárlások há­romnegyede a vezetőnél történt, addig mára az utasok mindössze egynegyede él ezzel a lehető­séggel. így elérték azt a célt a volánosok, hogy a buszok be­tarthassák a menetidőt, és a so­főrök fő feladatukkal, a veze­téssel foglalkozhassanak. A Jászkun Volánnál egy újí­tással is foglalkoznak az év ele­jétől. Ennek lényege, hogy a buszmegállókba olyan utastájé­koztató táblákat helyeznek el, amelyen az az időpont van fel­tüntetve, amikor a busz a meg­állóból elindul. Vagyis az utas­nak nem kell azt számolgatnia, hogy mikor indult a végállo­másról a járat, és ahhoz hozzá­adni az eddig feltüntetett menet­időt. Az új formára az áttérés vár­hatóan március végére megtör­ténik a város összes megállóhe­lyében. Ezzel a szolgáltatás színvonalát kissé feljavíthatják, hiszen kettős szándék vezérlete a céget. Az egyik, hogy ne ad­janak számolási feladatot az utasoknak, másrészt a pontos­ság sokkal behatárolhatóbb lesz. Tóth András

Next

/
Thumbnails
Contents