Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-18 / 63. szám
1993. március 18., csütörtök Szolnoki Extra 9 Szolnoki agglomeráció Előnyös külső kapcsolatrendszer Ha egy szóval jellemezzük a külső kapcsolatrendszert, akkor az előnyös szócskát kell hangsúlyoznunk. Ez nem véletlen, hiszen éppen Szolnok kedvező közlekedés-földrajzi helyzete tette lehetővé magának az agglomerációnak a létrejöttét is. Mindez sajátos módon nem egyértelműen mutatkozik meg a megye többi részével kapcsolatban. Az eltérésnek elsősorban az az oka, hogy a megye időben többször változott határai napjainkban egy olyan térséget ölelnek át, amely térség szempontjából az egyébként kiváló közlekedés-földrajzi helyzetű, ennél fogva centrális fekvésű településcsoport kifejezetten periférikus. Ezt egyértelműen bizonyítja az is, hogy a településcsoport túlnyúlik a megye határán, ugyanakkor bizonyos megyei térségek alig érhetők el a megyeszékhelyről. Amíg a megyeszékhelynek kiváló kapcsolatai vannak nyugati, északnyugati, keleti és déli irányban, addig észak és északkelet felé a településcsoport csak laza kapcsolati lehetőségekkel rendelkezik. Elsősorban ez az oka, hogy az úgynevezett „Bermuda-háromszög” települései nem képezik részét a szolnoki településegyüttesnek, és ennek eredményeként jöhetett létre az a helyzet, hogy a megyéhez tartozó Tiszafüred és környéke erősebben kötődik Heves, illetve Hajdú-Bihar megyéhez, illetve a megyék központjaihoz, mint saját megyeszékhelyéhez. Az agglomeráció és a megye többi része közötti kapcsolatban a múlthoz képest jelentéktelenebbé zsugorodott a Tisza szerepe. Abból kiindulva, hogy Szolnoktól délre a Tisza a településcsoport belső kapcsolatrendszerében is szerepet játszhat, és a Tiszazuggal való laza kapcsolati lehetőség erősítéséhez is hozzájárulhatna, valamint hogy a Szolnoktól északkeletre lévő Tisza-szakasz éppen olyan településekkel köti össze a megyeszékhelyet, amelyeknek más kapcsolatuk alig vagy körülményesen van, a Tisza térszerkezeti szerepét minden célszerű eszköz felhasználásával növelni kell. Természetesen a tiszai hajózás fellendülése, egy esetleges Tisza-Kárpátok regionális együttműködés intenzívvé válása új helyzetet teremthetne a megyén belüli kapcsolatrendszerben is. Ami az alföldi régió egészét illeti, elmondhatjuk, hogy az az érdekes helyzet áll elő, hogy a szolnoki településcsoport pozíciójá sokkal inkább nevezhető centrálisnak és kedvezőnek, mint a saját megyéjét illetően. Miután közlekedés-földrajzi szempontból Szolnok az Alföld kilenc legfontosabb térszerkezeti vonalából ötöt összegyűjt, a településcsoport regionális pozíciója kitűnő. Ezt a pozíciót azonban ez idáig csak részlegesen használta fel saját fejlődése szempontjából. Ez a pozíció alkalmassá teszi Szolnokot és településcsoportját arra, hogy a mainál nagyobb arányban, a régió két regionális központját megközelítő súllyal fejleszthessen ki a régió egészére vagy jelentős részére érvényes szerepköröket. Ezek hatása adott esetben kommunálódhat és a településcsoport egésze számára is kedvező fejlődési energiákat szabadíthat fel. Ebben főleg azok a települések érdekeltek, amelyek a már említett térszerkezeti vonalakon helyezkednek el. A Tisza jelentősége is igazán regionális szempontból értékelhető, hiszen az Alföld jelentős részén hajózható, hosszabb-rövidebb szakaszaikon ugyancsak hajózható mellékfolyói vannak. Országos viszonylatban elsősorban az emelendő ki, hogy a településcsoportnak Budapesttel, Kelet-Közép-Európa legnagyobb agglomerációjával való kapcsolata kiváló. A szolnoki településcsoport tagja a magyar településrendszer egyik kardinális szerkezeti elemének, az úgynevezett belső gyűrűnek. E gyűrű más tagjai nagyrészt rosszabb térszerkezeti pozícióban vannak, mint a szolnoki agglomeráció. E rendszeren belül a legfontosabb kapcsolatrendszerbeli hiányosság a Szolnok-Székesfehérvár közötti. Szolnok szempontjából kedvező, hogy ez a ma már nehezen halasztható kapcsolatteremtés - a jelenlegi tervek szerint Cegléden keresztül - tovább fogja javítani a város településcsoportja országos térszerkezeti pozícióit. Rátérve a nemzetközi kapcsolatrendszerre, az eddig leírtak alapján is bízvást nevezhető kedvezőnek. E pozíció előnyeinek kihasználása nagyrészt attól függ, hogyan alakulnak a jövőben kapcsolataink a tőlünk keletre eső államokkal. A kelet-európai helyzet megváltozása nemcsak az ipartelepülésben, infrastruktúrafejlődésben jelenthet új pozíciókat, hanem arra is lehet számítani, hogy a Szolnokon áthaladó idegenforgalmi folyosó egyre forgalmasabb lesz, illetve az idegenforgalomban részt vevők igényszintje megemelkedik. A Székesfehérvár-Szolnok összeköttetés megteremtése a nyugatot is közelebb hozná, illetve a kelet-nyugati kapcsolatok főleg a délnyugat-északkeleti szektorának fontos állomásává avatnák a várost és településcsoportját. -f. e.Népszerü a Margaréta „Bábuk, bábuk, sorakozzatok, mélyen meghajoljatok” A Napsugár Gyermekház óvodáscsoportok részére szervezett tavaszi bérletsorozata keretében legutóbb a szolnoki Margaréta bábcsoport Allatmesék című előadását drukkolhatták végig a gyerekek. Nincs még egy másik előadói műfaj, mint a kézre húzható, zsinórral mozgatható figurákkal a paraván mögött megelevenedő játék, amellyel hasonlóan tudnának azonosulni az apróságok. Az együttesvezető-bábjátékos Szakái Katalin, a Jósika Úti Óvoda pedagógusa így vall a báb szerepéről:- A bábdarab nézése közben az ismeretek, érzések meggyőződéssé válhatnak. A bábjáték befolyást gyakorol a helyes magatartásra, viselkedésre, ítéletalkotásra, nevelési célokat valósítunk meg vele, hisz heves érzelmek kíséretében élik át a történteket a gyerekek. Ennél jobb tanítási módszer nins. Nagyon nagy a szerepe az anyanyelvi nevelés szempontjából is. A Margaréta bábcsoport az 1978-as óvodanyitást követően alakult, dr. Lambert Istvánná Klárika intézményvezető indíttatására, aki már akkor szenvedélyes bábos volt, és ma is játszik a kilencfős együttesben. Számos nyílt óvodai rendezvényen adtak műsort óvodásaiknak, e tanévben pedig mintegy tíz intézményből jöttek el a Jósika útra a 3-6 éves kicsinyek, akik nagy-nagy sikeréménnyel távoztak a műsorok végét jelző, jól ismert bábköszöntést, a „Szervusz, jó napot!” - követően. A bábjátékon keresztüli kötődés volt óvodájukhoz olyanynyira erős a gyerekeknél, hogy még az általános iskolából is visszajönnek egy-egy előadásra. A bábcsoport árny- és tárgyjátékkal is szeretne a jövőben foglalkozni. Az együttest a gyermekházi program számára Dudás Zoltán népművelő fedezte fel. Simon Cs. József (Fotó: Mészáros) Kora tavaszi napsütés a Tiszán KARINTIAI KÉPEK. A Városi Művelődési Központ fotógalériájában kiállítás nyílt a Jászkun Fotóklub kilenc tagjának alkotásaiból. A fotográfiák az ausztriai Karintiában készültek, abban az 1992-es alkotótáborban, ahol a Közművelődési Alap és a Városi Kulturális Alap által meghirdetett pályázatokon elnyert támogatás segítségével vehettek részt az alkotók. (Fotó: I. Cs.) A helyét még vitatják Készül a második világháború szolnoki áldozatainak emlékműve A második világháború áldozatainak már sok városban és községben emeltek emlékművet. A szolnoki közgyűlésben 1992 májusában hangzott el interpelláció ebben az ügyben. Az interpelláló dr. Detre István sebész főorvos akkor még a temetőben felállítandó emlékműről beszélt. A közgyűlés a javaslatot elfogadta, azzal a módosítással, hogy az emlékművet lékműre. Erről (mintegy ötezer névről lett volna szó, s kiderült, hogy egyetlen betű fölvésése százötven forintba kerül) kénytelenek voltak lemondani, hiszen a legóvatosabb becslés szerint is öt-hat millióval megnövelte volna a költségeket. Fölmerült az is, hogy a neveket egy díszes albumba írják be, s helyezzék el az emlékmű alapkövében, illetve a másolatot ban már látható, hogy ezeket a dátumokat aligha lehet tartani. Annál is inkább, mert időközben a munkát nehezítő, lassító momentumok merültek föl. Február 25-én ugyanis az emlékműbizottság tagjai a meghívott művészekkel együtt megtekintették az emlékmű helyét, s a résztvevők megismerkedhettek a városrendezési tervnek a Hősök terére vonatA vázlatos rajzon középen látható az SZTK-rendelőintézet négyszögletes tömbje, előtte a Hősök tere. A kép jobb oldalán a jelenlegi üres telken álló kupolás épület és folytatása áll, mögötte a megmaradó Szív utca, amelynek meghosszabbítása, sétálóutcaként a tér egy részét elvenné. A képen a fák rajzától csak kevéssé látszik a tervezett autóparkoló, amely szintén elvenne egy darabot a térből. Az emlékmű a tér rendelőintézet felőli harmadában, a fák rajza által részben takart körök tájékán épülne föl, ha a terveket nem változtatják meg. nem a temetőben, hanem a város központjában, a lebontott szovjet hősi emlékmű helyén állítják föl. Megalakult a 14 tagú emlékműbizottság, részben a képviselő-testület tagjaiból, részben külső tagok meghívásával. Egyik alelnöke dr. Detre István, a kérdést fölvető önkormányzati képviselő lett, aki segített az események összefoglalásában. A sajtó útján meghirdetett első, nyilvános pályázat nem volt sikeres. Mindössze négy pályamű érkezett, ezek koncepciója részint nem felelt meg a megrendelők igényeinek, illetve inkább a temetői, mintsem a köztéri felállítást indokolta volna. Végül pedig az anyagiak is befolyásolták a döntést, mivel mintegy hat-tíz millió forintban szabták meg a költségeket, amelyeket közadakozásból akartak előteremteni, a város garanciavállalásával. Az anyagiak szerepet játszottak például abban, hogy fölvéssék-e az áldozatok neveit az emőrizzék a városházán, de ez a javaslat nem nyerte meg a képviselők többségének támogatását. A következő fordulóban, látva a nyilvános pályázat sikertelenségét, meghívásos pályázat mellett döntött az emlékműbizottság, javaslatot kérve a Képzőművészeti Lektorátustól a meghívandó művészekre. A lektorátus tizenöt művész nevét küldte el, közülük azonban egy sem volt szolnoki, megyebeli is csupán egy. Végül kompromisszum született, hat szolnoki, illetve Szolnok megyei mellett hat megyén kívüli művészt hívtak meg, akik egy kivételével a meghívást el is fogadták. Az eredeti terv szerint ez év május 17-18-a lett volna a pályamunkák leadásának dátuma, június 15-ig kellett volna megszületnie a döntésnek, június 15. és 30. között pedig a város lakossága mondhatott volna véleményt a tervekről. Az idő rövidsége miatt azonkozó részével. Ekkor derült ki, hogy a terv az egyébként sem túl nagy tér szűkítésével számol, részben a Szív utca egyenes folytatása, részben pedig az SZTK-rendelőintézet elé tervezett autóparkoló venne el belőle egy darabot. A megmaradó részt, mögötte az autóparkolóval, a művészek és a bizottság tagjai nem találták méltó környezetnek az emlékmű számára. A bizottság képviselő tagjai jelezték, hogy kezdeményezik a terv idevonatkozó részének felülvizsgálatát, különös tekintettel arra, hogy a helyszín közelében épül egy emeletes parkolóház. Az ügy jelenleg itt tart. S mivel az emlékműnek szerves egységben kellene lennie a környezetével, annak pontos ismerete nélkül a művészek munkája is nehézségekbe ütközik, ami pedig fölidézi a határidők csúszásának veszélyét. Az emlékművet azonban 1994 október 31-ig szeretnék fölépíteni és fölavatni. B. A.
