Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-17 / 62. szám

Hétről hétre A magyar gazdaság esélyei A Nemzetközi Valuta Alap magyarországi képviselője szerint az első lépcsőben - ha­zánkon kívül - Csehországnak, Lengyelországnak és Szlové­niának van esélye arra, hogy végrehajtsa a gazdasági átala­kulást. Szapáry György szerint csak a befektetések élénkíthe­tik Magyarországon a gazda­ságot, amihez kisebb kamatlá­bakra és az infláció csökkené­sére van szükség. Üzleti kiadvány A világ több mint száz or­szágában terjesztik majd a Price Waterhouse könyv­­vizsgáló és tanácsadó cég irodái azt a kiadványt, mely a Magyarország iránt érdek­lődő üzletemberek és kül­földi befektetők számára tar­talmaz alapvető információ­kat. A könyv angol nyelven, csaknem 20 ezer példányban jelenik meg. A magyar tőkekivitel' Csaknem 10 milliárd fo­rintot tett ki 1992 végén a magyar vállalatok, vállalko­zók külföldön befektetett tő­kéje. A külföldön bejegyzett magyar részvételű vegyes vállalatok száma meghaladja az ezret. Tavaly csaknem 400 magyar részvételű válla­lat külföldi alapítását enge­délyezte a NGKM, a kihe­lyezett tőke 2,2 milliárd fo­rint volt. Az utóbi két évben a magyar befektetők érdek­lődése fokozatosan a kör­nyező volt szocialista orszá­gok felé fordult, a legtöbb vegyes vállalat Romániában és Ukrajnában alakult. Alitalia-Malév trösztellenes vizsgálat A trösztellenes törvény alapján felállított hatóság vizsgálatot kezdett az Alitalia és a Malév megállapodásáról, amelynek értelméberf az olasz légitársaság megszerezte a Malév tulajdonjogának 30 százalékát. A gazdasági ver­senyszabályok betartását elle­nőrző hatóság arról kíván megbizonyosodni, hogy az előállt helyzet nem befolyá­solja-e hátrányosan a konku­renciát az Olaszország és Ma­gyarország közötti légiközle­kedésben, s az Alitalia nem használta-e ki tulajdonosi helyzetét arra, hogy megkapa­rintsa az olasz-magyar légi­forgalom nagy részét. Zöld csillagok óriástankereknek Zöld csillagokkal jutalma­­zák a rotterdami kikötői ha­tóságok a környezetvédelmi és biztonsági kívánalmaknak megfelelő olajszállító óriás­­tartályhajókat. A jutalom­pontokat kiérdemlő hajók kedvezményes elbánásban részesülnek. Három zöld csillag például a kikötőhasz­nálati illetékben - egy alka­lomra - akár 9240 dollár megtakarítást is jelenthet egy óriástanker tulajdonosának. Vádolják a Busch-kormányt A Bush-kormányzat ma­nipulált a volt Szovjetunió­nak és utódállamainak nyúj­tót áruvásárlási hitelgaranci­ákkal - ugyanúgy, ahogy azt az Iraknak folyósított hite­lekkel tette, s ennek költsé­geit most az adófizetőknek kell viselni - jelentette ki az amerikai képviselőházban Henry B. Gonzales, a Ban­kügyi Bizottság elnöke. A politikus szerint Bush elnök annak tudatában folyósította a hitelgaranciákat, hogy Oroszország és a többi volt szovjet köztársaság nem fize­tőképes, de eltitkolta ezt. 4 Gazdasági tájoló 1993. március 17., szerda Ismét bekerülhet pénzügyi szótárunkba egy régi fogalom: a közraktárjegy Drága a takarmány Valóban nincs szükség az állattenyésztésre?! Belátható időn belül törvény készül a közraktárjegyről. A közraktárügyletet, a közraktár­­jegy értékpapírként való hasz­nálatát hazánkban már az 1875 évi kereskedelmi törvény szabá­lyozta. Felélesztését több té­nyező is indokolja. Az állandó forgóeszközhi­ánnyal küszködő élelmiszeri­parnak a megtermelt árut az ér­tékesítésig raktároznia kell. A forgóeszközhiányt a termelők rövidlejáratú hitelfelvétellel próbálják ellensúlyozni, ehhez azonban csak akkor jutnak hozzá, ha a bank számára meg­felelő garanciális háttérrel ren­delkeznek. A közraktárjegy a jól raktározható mezőgazdasági termékek (például a búza) és egyes késztermékek (cukor, olaj, bor, konzerv) esetében megoldaná a rövidlejáratú hite­lezés garanciális gondjait. A közraktár-szervezet olyan vállalkozás, amely az áruk elhe­lyezésével és megőrzésével fog­lalkozik, arról közraktárjegyet bocsát ki. Ez nem egyszerű le­téti jegy, hanem olyan értékpa­pír, amely átruházható és a for­galomban magát az árut helyet­tesíti. A tulajdonos csak akkor rendelkezhet ismét szabadon az árujával, ha a felvett kölcsönt visszafizette vagy a közraktár­nál letétbe helyezte. De az ott elhelyezett áru és az arra bizto­sított követelés egyszerű „háti­rattal” - a közraktárjegy hátára írt nyilatkozattal - átruházható, így az áru forgalomképesebbé, a kölcsönszerzés lényegesen könnyebbé válik. A kettősjegy lehetővé teszi, hogy a tulajdo­nos akkor is értékesíthesse áru­ját, ha az kölcsönnel, záloggal van terhelve. Ebben az esetben a vevő az árura felvett összeget és járulékait a vételárból le­vonja. A bankok számára megfelelő fedezetnek azok az áruk minő­sülnek, amelyek a kereskedelmi forgalomban piacképesek, érté­kük könnyen megállapítható. E feltételeknek a tőzsdei kereske­delemben szereplő mezőgazda­­sági termények tökéletesen megfelelnek. A közraktár előnye, hogy felmenti a termelőt vagy keres­kedőt attól a kényszerűségtől, hogy áruját maga raktározza, őrizze és gondozza, vagy meg­felelő raktárhelyiségek hiányá­ban kedvezőtlen piaci viszo­nyok között legyen kénytelen értékesíteni. Ezen túlmenően megteremti a termelő és a ke­reskedő számára az áru elzálo­gosításának lehetőségét, a köl­csön felvételét, ezen keresztül az alkalomszerű, előnyös be­szerzés lehetőségét, valamint a pénzhiány miatti kényszerérté­kesítés elkerülését. Jelentős raktárkapacitások vannak a megyei gabonafor­galmi és malomipari vállalatok birtokában. Ezen vállalatok pri­vatizációjával kapcsolatosan felmerült - a megyei vállalatok tevékenységének integrálása mellett - olyan, 500 ezer tonna tárolókapacitású állami közrak­tár létrehozásának gondolata, amely alkalmas lehet állami in­tervenciók keretében felvásárolt terményeknek a tárolására. Az agrárfinanszírozásban ér­dekelt hazai kereskedelmi ban­kok közül jelenleg a Mezőbank foglalkozik közraktárjegyen alapuló hitelezéssel, ám a ka­matköltség - igazodva más rö­vidlejáratú kölcsönökhöz - a 30 százalékhoz közelít. A járulé­kos költségek (őrzés, biztosítás stb.) pedig az áru értékének 2-3 százalékára rúgnak. A külföldi bankok bekapcsolódása a köz­raktárügyletbe azzal az előnnyel járna, hogy a termelők alacso­nyabb kamattal juthatnának hi­telhez. A közraktárjegyhez kapcso­lódó hitelezési rendszer újraho­­nosítása, a már kibontakozott folyamatok felgyorsítása érde­kében a Földművelésügyi Mi­nisztérium a közeljövőben kez­deményezi a közraktár­jegy-ügylet jogi szabályozásá­nak felülvizsgálatát és korsze­rűsítését. Olyan normatív szabá­lyozási rendszer kidolgozását sürgetik, amelynek alapján - ha a feltételeknek megfelel - bár­mely szervezet foglalkozhat közraktározási ügylettel. Módo­sítani kell a csődtörvényt is, hogy a közraktárban elhelyezett árura vonatkozó jelzálog a csőd, illetve a felszámolás hatálya alatt is közvetlenül érvényesít­hető legyen. Felül kívánják vizsgálni, hogy a közraktározás és a hozzá kapcsolódó közrak­tárjegy-ügylet a gabonán kívül milyen más, a tőzsdei forgal­mazásban résztvevő mezőgaz­dasági termékekre terjeszthető ki. Újvári Gizella A Földművelésügyi Minisz­térium legfrissebb jelentése sze­rint az aszály olyannyira felsró­folta a takarmányárakat, hogy az már-már gazdaságtalanná tette az állattenyésztést. Sú­lyosbította a helyzetet az is, hogy az utóbbi években a gaz­dák csak rendkívül magas ka­mattal juthattak kölcsönhöz, hi­telhez. A következmények? Emelkedő húsárak, felszámolt állattelepek. Az elmúlt eszendőben - an­nak ellenére, hogy az egyes ré­giókban tejhiány mutatkozott - csökkent a szarvasmarha állo­mány. Sem a fejős tehenek, sem a húsmarhák nem kerülhetik el a vágóhidat. A tejtermelés költségei 1993-ban várhatóan 20-25 szá­zalékkal emelkednek. És ez alól a kisgazdaságok sem kivételek! A számítások egyértelműen ki­mutatták, hogy magángazdasá­gokban ugyanannyiba kerül egy-egy liter tej előállítása, mint az egykori nagyüzemek­ben, s ha valaki javítani akar a gazdaságosságon, csakis a mi­nőség rovására teheti. Pedig a tejtermelők éppen ebben nem szeretnének engedni, azt mond­ják a minőségi tejtermelés érde­kében magasabb és garantált felvásárlási árakra volna szük­ség. Januárban országosan tovább csökkent - 100 forint alá esett vissza - a sertéshús kilogram­monkénti felvásárlási ára. Ezzel szemben stabilan tartja 130-140 forintos kilogrammonkénti árát a malachús a többi között pél­dául Komárom-, Heves-, So­mogy- és Vas megyében. Pedig az állomány biológiai adottsá­gai nem javultak: Somogy me­gyében például a hibridbázis te­nyészetek tavaly 15 százalékkal kevesebb tenyészkant értékesí­tettek, mint egy évvel azelőtt. A szövetkezeti átalakulások során a gazdaságok többsége pénzzé tette a juhállományt, fel­számolta a telepeket, bérbe adta a legelőit. Ezért néhány megyé­ben akadozik a felvásárlás, hi­szen az állomány új gazdái még csak most ismerkednek gazda­sági lehetőségeikkel. Tájékozta­tást, információt várnak a Ter­méktanácstól az exportárakról, a hazai értékesítési lehetőségek­ről, a felvásárlás módszereiről. A kereslethiány miatt tavaly számos baromfikeltető szüne­teltette, vagy egyenesen fel­számolta a tevékenységét. Bács megyében például a magánkel­tetők 50, Győrött 40, Baranya megyéén 30 százaléka válasz­totta ezt az utat. Békés megyé­ben a tyúkállomány csökkenése miatt a keltetők más megyéből tudtak csak tojást beszerezni. A tojásgond egyébként is orszá­gosnak látszik: Hajdú megyé­ben jelenleg ugyan decemberi­nél 1 forinttal olcsóbb, Komá­rom megyében pedig a tavalyi áron maradt, másutt viszont 1-2 forinttal emelkedett egy-egy to­jás ára. Kérdés, hogy a kereslet ezt meddig képes követni? (újvári) Gépkocsiköltségek elszámolásának részletes szabályai 1992 évben az érdeklődés középpontjában állt a gépkocsi költségtérítés, költségátalány adózása. Újdonságot jelentett, hogy megszűnt a személyi jö­vedelemadó törvényben koráb­ban biztosított havi 500 kilomé­terre eső, útnyilvántartás nélkül elszámolható költségátalány le­hetősége. 1992 április elsejéig a 142/1989. (XII. 22) MT rende­letben meghatározottak alapján, ha a saját gépkocsi használat a munkaviszony létesítésének fel­tétele volt, akkor költségáta­lányt legfeljebb havi 1000 km távolságra lehetett fizetni. Az alkalmazható kilométerköltség összege a hivatali használatért járó költségtérítésről szóló 9/1991. (V. 16.) KHVM rende­letben szereplő öszeg. E szerint 7,20 forint/km fenntartási és amortizációs átalány és az üzemanyagnorma megtérítésére volt mód. 1992. április 1-ig te­hát csak akkor lehetett útnyil­vántartás nélkül a felmerült költségeket elszámolni a költ­ségtérítéssel szemben, ha azt a dolgozó a munkájáért azért kapta, mert a gépkocsi haszná­latát a munkaviszony létesítésé­nek feltételéül előírták, és az öszeg nem haladta meg a havi 1000 forint kilométernek meg­felelő mértéket. Minden más esetben a kifize­tett összeg olyan bevétel volt, amellyel szemben a magánsze­mélynek a költségeit igazolni kellett, ha nem akart ezután adót fizetni. A megtett útról út­nyilvántartást kellett vezetni. Az útnyilvántartásban (gép­jármű-használati nyilvántartás­ban) fel kell tüntetni a gépjármű típusát, forgalmi rendszámát, továbbá az üzemanyagnormát. E nyilvántartásnak tartalmaznia kell: az utazás időpontját, az utazás célját, honnan-hová tör­tént az utazás, felkeresett üzleti partner megnevezése, közfor­galmi útvonalon számított leg­rövidebb úton megtett kilométe­rek számát. Ezt az útnyilvántartást a ma­gánszemély maga és az adóha­tóság számára vezeti. Adóhiva­tali érvényesítés hitelesítés nem kell, a felkeresett üzleti partne­rekkel a megtett utakat igazol­tatni ugyancsak felesleges. Az adóhatóság az útnyilvántartás alapján elszámolt költséget mindaddig elfogadja, amíg an­nak ellenkezőjéről meg nem győződik. Tehát 1992. április 1-ig ki­lométerköltségként az adótör­vény melléklete alapján el lehe­tett számolni a 9/1991. (V. 16.) KHVM rendelet szerinti fenn­tartási és amortizációs átalányt és az üzemanyagnormának megfelelő üzemanyagköltséget. E szerint a saját gépjármű hiva­talos célú használata esetén, költségtérítésként motorkerék­pár esetén 125 köbcentiig 1,20 forint/km, 125 köbcenti felett 1,40 forint/km, továbbá üzem­anyagfelhasználás címén 4 liter/ 100 km üzemanyag ellenértéke. Személygépkocsi esetén 6,50 forint/km továbbá üzemanyag felhasználás címén a 11/1990. (IV. 30.) KÖHÉM rendeletben a gyártmánytípusra előírt kor­rekciós normákkal korrigált alapnorma szerinti üzemanyag ellenértéke számolható el. Ha a saját gépjármű a mun­kaviszony létesítésének a felté­tele, költségtérítésként motor­­kerékpár esetén 2,80 forint/km. továbbá üzemanyagfelhaszná­lás címén 4 liter/100 km üzem­anyag ellenértéke, személygép­kocsi esetén 7,20 forint/km, te­hergépkocsi esetén 7,40 km, to­vábbá üzemanyagfelhasználás címén a 11/1990. (IV. 30.) KÖHÉM-rendeletben a gyárt­mánytípusra előírt, korrekciós tényezőkkel korrigált alap­norma szerinti üzemanyag elle­nértéke számolható el. A hivatkozott 11/1990. (IV. 30.) KÖHÉM rendelet a közúti gépjárművek tüzelő- és kenő­anyag felhasználásának költség­­térítésként elszámolható mérté­kéről rendelkezik. A jogszabály lényege az, hogy az üzem­anyagfelhasználás ellenértékét az alapnorma, illetőleg az álta­lánostól eltérő üzemeltetési módra meghatározót korrekciós normákkal és pótlékokkal mó­dosított alapnorma és a tüzelő­anyag árának a szorzata adja. 1992. április elsejétől a jöve­delemadó törvény felhatalma­zása alapján hozott 60/1992. (IV. 1.) kormányrendelet lépett hatályba, amely az adótörvény­ben igazolás nélkül elszámol­ható költségtérítésről rendelke­zik. Ezzel az időponttól meg­szűnt az 1000 km-es átalány, valamint a 9/1991. (V. 16.) KHVM és a 11/1990. (IV. 31.) KÖHÉM rendelet alkalmazha­tósága. A 60/1992. (IV. 1.) kormány­­rendelet csak az üzemanyag és kenőanyag költségeinek elszá­molhatóságát biztosítja. A munkáltató, kifizető természe­tesen továbbra is fizethet az üzemanyagköltségek megtérí­tése mellett további költségtér ítést is, ennek nincs elvi akadá­lya. A rendelet alapján az üzemanyag felhasználás elle­nértékét a rendelet mellékleté­ben, az egyes gépjárműtípusok­nál megjelölt alapnorma és az üzemanyag árának szorzata adja. Az általánostól eltérő üze­meltetési mód esetén az alap­norma korrekciós tényezőkkel és pótlékokkal módosított ösz­­szege és az üzemanyag árának szorzata adja. Melyek ezek a korrekciós té­nyezők és pótlékok? A hegymenetnél az alap üzemanyagnormát 10 százalék­kal, száraz földúton szintén 10 százalékkal, városi forgalom­ban települési típusoktól elté­rően 15-35 százalékkal, terepen 25 százalékkal, téli üzemeltetés során 3 százalékkal, akadályo­zott forgalom esetén pedig 90 százalékkal növelni lehet. Azo­nos útszakaszon azonban a téli üzemeltetést kivéve csak egy szorzó vehető figyelembe. A pótlékok között a billentést, pótkocsi vontatást, a gépkocsi motorjával hajtott segédberen­dezések működését érdemes megemlíteni. A pótlékok mértékeit a kor­mányrendelet, illetőleg a gép­jármű gyártója által megjelöltek határozzák meg. Kenőanyagfelhasználás cí­mén elszámolható összeget az üzemanyag felhasználási alap­norma 7 ezreléke és a motorolaj árának szorzata adja meg. A kormányrendelet egy má­sik elszámolási lehetőséget is biztosít azok számára, akik nem akarnak bíbelődni a korrekciós normákkal. Ez az üzemanyag­fogyasztás átalányban történő elszámolását jelenti. Az átalány mértéke a gépjárműmotor löket­térfogatától függ. Benzinüzemű gépjárműnél az üzemanyagfo­gyasztás: 1000 köbcentiig 8 li­­ter/100 km, 1001-1500 köbcenti között 9 liter/100 km, 1501 köbcenti felett 10 liter/100 km. Dízelüzemű gépjárműveknél az üzemanyagfogyasztás: 1500 köbcentiig 6 liter/100 km, 1501-2000 köbcenti között 7 li­ter/100 km, 2001 köbcenti felett 8 liter/100 km. A kenőanyag felhasználás az előbbiekhez ha­sonlóan elszámolható, a korrek­ciós tényezők viszont nem. A költség elszámolása során figyelembe lehet venni a gép­jármű értékcsökkenését is, köz­keletű kifejezéssel amortizációt. Legfontosab tudnivaló, hogy ér­tékcsökkenés a még le nem írt saját tulajdoni gépjárműre szá­molható el. Alapja az igazolt beszerzési ár, mértéke pedig évi 20 százalék. A 100 százalékra leírt gépkocsi tovább nem amor­tizálható. Ha a gépjárművet év közben vásárolták, vagy év közben eladták, akkor az egész évi 20 százalékos amortizáció időarányos részét lehet figye­lembe venni. Az amortizációt elszámolt­nak kell tekinteni azokra az évekre, amelyekre a magán­­személy értékcsökkenési leírást számolt el; a saját gépjármű hi­vatalos célú használatáért járó költségtérítést kapott; 1988. ja­nuár elsejét megelőzően a gép­kocsit a vállalkozásában hasz­nálta, és általános jövedelem­­adó kötelezettségének átalány útján tett eleget; a gépkocsit jö­vedelemszerző tevékenységé­hez használta és személyi jöve­delemadó kötelezettségének a jogszabályban sérelmezett jö­vedelemtartalom szerint tett eleget (pl. mezőgazdasági kis­termelő, szellemi tevékenysé­gek). Az önálló tevékenységet folytató magánszemély e tevé­kenységének megkezdése előtt legfeljebb három évvel koráb­ban szerzett gépkocsi amortizá­lását kezdheti meg. Tehát ha va­laki három évnél régebben sze­rezte be gépkocsiját, arra nem számolhat el értékcsökkenést. A nem önálló tevékenységet foly­tató magánszemélyre, aki gép­kocsi költségtérítést kap, nincs ilyen megkötés. Ő akár 8 évvel korábban szerzett gépkocsira is megkezdheti az amortizációt. Fenntartási költségek között vehető figyelembe a gépkocsi javítási, karbantartási (motor­olaj, hajtóműolaj-csere, mosa­tási, fényszóróbeállítási) költ­sége, casco biztosítás, kötelező gépjármű felelősségbiztosítási díj, gépjárműadó, felújítási költség. Ezek természetesen csak számlákkal, adó- és bizto­sítási díjfizetési csekkekkel alá­támasztva érvényesíthetők a költségek között. Az előzőekben összefoglalt gépjárműhasználat költségel­számolása során figyelembe kell venni egy fontos körül­ményt! A saját gépjármű hasz­nálata során szigorúan külön kell választani az üzleti célú használat során megtett utat a privát célú használat során meg­tett úttól. Célszerű ezért a kilométer óra állását év elején és év végén feljegyezni, mivel ennek és az útnyilvántartás adatai segítsé­gével viszonylag egyszerű meghatározni az üzleti célból megtett és a magán célból meg­tett út arányát. így tehát az el­számolható költség összegét megadja az üzleti célú használat kilométerének és a megtett ösz­­szes út hosszának hányadosával megszorzott, elszámolt amort­­záció és fenntartási költség ösz­­szege, plusz az év során üzleti célra felhasznált üzemanyag és kenőanyag bekerülési értéke. Aki gépkocsija után 1992. január elseje és 1992. május 31-e közötti időben a 9/1991. (V. 16.) KHVM rendeletben meghatározott 6,50 forint/km, illetve 7,20 forint/km amortizá­ciós és fenntartási költségátalá nyt számolt el, ugyanerre az időszakra az amortizáció és fenntartás tételes költségelszá­molása már nem lehetséges. Végezetül, aki 1992 évben közúton közlekedett tudja, hogy az üzemanyag árak szinte ha­vonta változtak. Tóta János György Palya Árpád A gazdasági tájolót összeállította:Túróczi Imre

Next

/
Thumbnails
Contents