Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-10 / 57. (58.) szám
6 Kunsági Extra-----K:unliegyes 1993. március 10., szerda A fia elvette a lányát Korsógyüjtemény Úristen, micsoda világ, horkan fel az olvasó! Mielőtt bárki harcosabb véleményre ragadtatná magát, kérem, fussa át ezen írást. Erzsiké néni virtigli kunhegyesi. 1952-ben mégis megkapta az utasítást, hogy 24 óra, azaz egy nap alatt hagyja el a települést. Nagy volt a bűne, akadt 61 holdja, részben a madarasi határban, részben Szalókon, részben a gyócsi részen. Ez nem elég, a férjének is volt 47 köblöse, így mint a nép ellenségének, menniük kellett. Hogy mitől lett a nép ellensége, ezt soha nem értette, hiszen a földet még a nagyapja vette, tőle örökölte az apja, és végül rá maradt. Erzsiké néni világéletében jámbor lélekként nem kérdezősködött: lovaskocsira rakta ötéves kisfiát, kevéske motyóját, felült mellé a bakra az ura, és irány Tiszaroff. Ott rokonok laktak, pár hétig náluk húzták meg magukat, majd a család Budapestre költözött a Bíró Lajos utcába. Itt Erzsiké néni magas beosztásba került: a Ganz Mávagban takarított az emeleten, a férje meg Sztálinvárosban építette a házakat. Elfelejtettem mondani, Erzsóka néni életének egyetlen fekete pontja: az első házassága. Mást szeretett, bizonyos Pétert, dehát istenem: Péterek szegények voltak, akár a templom egere, még kertjük is parányi akadt az Arany János utcában, így az édesapa kiadta az ukázt: suba a subához, guba a gubához. Nem volt szíve ellenkezni, így a háború után nagy lagzit tartottak. Péter meg sértődötten Szolnokon lelt otthont, megmutatta, szintén nem akárki, és egy tisztviselő egyetlen lányát vette el. Neki 1950- ben született egy kislánya, de ez a házasság nem tartott sokáig, mert a felesége 1962-ben rákos lett. Egy évig húzta, majd temetni kellett. Péter nem nősült meg, szíve régi szerelméhez, a bogárszemű Erzsikéhez húzta, aki közben már Pesten irodába került, ami nagy szónak számí-D.Kovács Jutka munkakönyvében a beírás 1962.augusztus 1-jét mutat, hiszen ekkor végezte el Szarvason az óvónőképzőt, és dolgozik Kunhegyesen a legkisebbek istápolójaként, nevelőjeként. Ő a Jutka óvó néni, jelenleg a Hajnal úton hetvenkét apróságának a második anyukája. Azt vallja és mindig is vallotta, hogy a szülő a legféltettebb kincsét, a gyermekét, gyermekeit bízza rá, ezért ezt a pályát másképpen el sem lehet képzelni, mint igazi gyermekszerető hivatásnak, foglalatosságnak. Nagy szavak, de róla valóban el lehet mondani - noha az édesanyjával lakik -, az életét a kunhegyesi gyerekeknek szentelte. Több jeles elismerés tulajdonosa: 1983-ban az Országos Pedagógiai Pályázat III. helyezettje, 1991-ben Berettyóújfaluban a játékpályázatáért dicsérett! Igen ám, de 1967-ben baleset érte az urát, három emelet magasságból zuhant le: észhez sem tért, két nap múlva meghalt a dunaújvárosi kórházban. Illendően eltemette és nevelte a fiát, akit nevelni sem nagyon kellett már, hiszen ugyanazon évben elvitték katonának. A tragédiát Péter pár hét múlva tudta meg, és még a gyászév letelte előtt illendően megkérte hajdani szerelme kezét. Mint özvegy az özvegyet, hívta szolnoki otthonába. Mit szólnak a gyerekek - szabódott Zsóka néni, de 1969-ben végre igent mondott, és Szolnokra költözött, majd az esküvőt is megtartották. Ebben az évben a fia is leszerelt és a két fiatal kezdetben hidegen méregette egymást. Nem sokáig, és a szót sem szaporítom tovább, mert 1971-ben összeházasodtak. A szülők úsztak a boldogságban.- Kész őrület - nevetett Zsóka néni. - A fiam elvette a lányomat? Hogy van ez? A menyem a lányom, Péternek a fia a fiam, meg a vejem. Ez nem igaz! - törölgette a szemét. Én legelőször ezt a csodálatos emberpárt a nyolcvanas évek közepén ismertem meg. Zsóka néni haját akkorra már galambőszre festették a telek, Péter bácsi viszont - noha hat évvel volt idősebb - hollófekete halántékú maradt. Évente kétszer—háromszor mentem ki a nagykórház melletti kertes házukba, mert Erzsóka néni igazi tudora volt Kunhegyesnek. Nem maradt a szívében szálka, soha egy szóval nem bántotta azokat, akik szekérre rakatták és kiűzették a községből. Viszont mindent tudott az ottani emberekről. Ki kinek a fia, a lánya, hol húzódott a Csete vagy a Kota dűlő, kik voltak a Kulifayak, miért halt meg szegénységben az áldott jó szívű dr.Kolozsy Lajos, a település hajdani történetírója. Szóval élő história maradt. Az utóbbi időben hébe-hóba reggelente egy-egy kupica páretet kapott, majd tavaly egy újabb játékokkal foglalkozó tanulmánya könyv alakban jelent meg. Napjainkban a Hajnal úti tagóvoda vezetője, és a minap jelentős elismerésben részesült, hiszen átvehette az Aranykatedra kitüntetést. Hogy miért? Az indoklás szerint sokéves fáradozásáért, a gyerekek iskolai felkészítéséért, kiemelkedő pedagógiai munkásságáért, azért, mert szívesen foglalkozik pályakezdő óvónőkkel, az anyanyelvi nevelésért, azért... szóval még hosszasan lehetne sorolni az indokokat. Hogy mi a hobbija? A munkáján kívül a bábkészítés. Hogy kiknek? Jaj. kérem, lehet ilyet kérdezni? Természetesen a gyerekeknek, hiszen elmondása szerint eddig még nem találkozott olyan 3-7 évessel, akit a báb ne tanított volna meg beszélni... Aranykatedrás óvónő linkával kezdte a napot Péter bácsi is, de megtartották a mértéket, mert az elsőt nem követte a második, a harmadik. Januárban voltam utoljára náluk.- Hallod, érzem, jön értem Szent Mihály lova - így Zsóka néni. - Tőled, mint kunhegyesitől azt kérem, ha meghalok, és eljössz a temetésre, a gödörbe egy képet dobj, legyen rajta a két templom. Meg ha nem restelled, laposüvegben kétdeci pálinkát. De otthoni legyen, mert ha rájövök. . . - nevetett rám és tréfásan megfenyegetett. Pár hete temették. Elkéstem a szertartásról, de a laposüveg. benne pálinkával, meg a kép a zsebemben lapult. Péter bácsinak adtam át titokban és ő eresztette le a sírba, amikor már hulltak a koporsóra a rögök. Az egyik unoka, most negyedikes gimnazista, észrevette. Hallottam, hogy Péter bácsi fülébe sziszegi: Minek engedted ezt meg, Tata. Tudtam, hogy az újságírók lököttek. De ennyire? Rám nézett, elpirult, észrevehette, hogy hallottam. Most kezdjek el vitatkozni vele, hogy az elhunyt akarata volt? Hogy lököttek-e a toliforgatók vagy nem, ezt ne én döntsem el. De lökött volt a kor is, hiszen az egyik oldalon a vallásuk miatt, a másikon a politikai meggyőződésük következtében küldték a halálba a százezreket, milliókat. Meg azért, mert valakinek több földje volt az átlagosnál. De nem folytatom, tovább, hiszen ez már történelem. Akár Erzsiké néni legendája is, aki minden sorscsapás ellenére boldog ember maradt. Elvégre 24 évig gyerekkori szerelmével élhetett, és elmondhatta magáról: a fiam elvette a lányom és ráadásul én vagyok az anyós is, a férjem meg az apjuk, és az após. Hát nem csodálatos? 'Szerintem az. hiszen effélét csak az élet és a lökött történelem produkál. Nekem ebben legföljebb az íródeák statiszta szerepe jutott, és mivel emberséges emberekről írtam, örömmel vállaltam. .. Amikor Felső Tibornak Dienes Edit lett a menyasszonya, Tibor már jelentős korsógyűjteménnyel rendelkezett. Mit tehet ebben az esetben egy párját szerető menyasszony? Azt, amit Edit tett: az esküvő előtt pár héttel írt Németországba, különböző maszek sörözőkbe. A címeket és a neveket többféle prospektusból másolta le, és az egészet meglepetésnek szánta 1985-ben. Hitt is, nem is abban, hogy ezek a teljesen ismeretlen német vállalkozók egyáltalán válaszra méltatják, bár végül kellemes meglepetés érte. Pár hét teltével egymás után érkeztek a díszesebbnél díszesebb korsók, kupák. Legtöbbször kedves invitálószöveggel, miszerint szeretettel várják őket, és ha arra járnak, el ne kerüljék a boltjukat, üzletüket, sörbárjukat. Nemcsak korsókat, de poharakat, tollakat, söralátéteket, prospektusokat is kaptak, sőt volt, aki dísztávirattal gratulált közelgő esküvőjük alkalmából, Meg is érdemlik az elismerést. A képen látható ifjú hölgy Nagy Paulina, a Kossuth iskola, jobban mondva a 7.a osztály diákja. Különös ismertetőjele, hogy a bizonyítványa évek óta monoton ismétlés, ötössel kezdődik, folytatódik, majd végződik. Legutóbb például a Kolumbusz Kristóf és kora című megyei történelmi vetélkedőn mérte össze tudását a benevezett ötvenkilenc versenyzővel. Itt sem Vallott szégyent, és nemes egyszerűséggel megnyerte a versenyt, míg a másik kossuthos induló Lukács Sándor a kilencedik helyen végzett. A teljességhez hozzátartozik, hogy mert napjainkra már nemcsak mintegy kétszázötven díszesen míves korsóval rendelkeznek, hanem egy stramm trónörökössel, a legkisebb Tibivel is, aki hovatovább nagy emberkének számít, elvégre február 13-án már a második életévét is maga mögött hagyta. Mivel újabb kistestvért egyelőre nem terveznek, marad a korsógyűjtés, illetve az, hogy tanárnő megy vissza dolgozni a Nagy László Gimnáziumba, ahol könyvtár-magyar szakos nevelő. náthásán vetélkedett, de úgy tűnik, az influenzának ez a vírusa históriakedvelő lehet, hiszen nem gátolta a győzelemben. Hogy kik pallérozták, segítették felkészülését? Lengyel Zoltánná, Mack Sándorné és Bencsik Jánosné. Ámbátor még másfél éve hibádzik a nyolc osztályból, Paulina döntött: jogásznak készül. Önmaga határozott így, hiszen-aopokonságbatr efféle foglalatosságot tudtával eddig senki sem választott. Mit tehetnék mindehhez? Meg kell próbálni, hiszen ha ez is úgy megy, mint Kolumbusz, meg a kora ... Jogász szeretne lenni Huszonhárom éve maszek A köznapok festője Úgy is írhatnám, hogy K.Tóth András, de mindenki évtizedek óta csak Bandi bácsiként szólítja, ismeri, úgy hogy maradok az utóbbi titulusnál. Ä foglalkozása roppant egyszerű: kertész, mégpedig maszek, vagy szebben fogalmazva magánkertész. Az volt a szocializmus virágzó korában, azután négy éve, meg most is. Jelenleg nyugdíjas, sőt képviselő-testületi tag, aki nem lett hűtlen a szakmájához, hiszen hosszú idő óta fóliázik. Most például fáradt olajjal, olajjal két fóliát fűt, bennük már szépek a paprika, a paradicsom, az uborka, a zeller, a káposztafélék és virágpalánták. Ezek az apró növények megfelelő táptalajban április 10-ré körűiig nevelődnek, majd onnan úgynevezett hideghajtalásos fóliába ülteti őket. Itt már csak vészfűtést alkalmaz, ha nagyon hideg lesz. Jelenleg még morcosabbak az éjszakák, és mivel a fólia riasztócsengővel felszerelt, bizony, gyakran csörög a vészjelző, hogy leesett a belső hőmérséklet. Hatvanynyolc év ide, hatvannyolc oda, bizony ilyenkor kelni kell, bár azt is őszintén bevallja, ilyen éjszaka után másnap úgy érzi magát, akár a lőtt kutya. Hogy a piackutatásról is essék szó, ezt maga végzi, magyarul oda hordja, ahol megveszik. Ugyanis ha bekapcsolódna a közvetítőláncba, mindenki jól járna, csak legkevésbé az, aki gürcöli, végzi a munkát, magyarul a termelő. Nem másért, hiszen a paraszti világban, a kertészeknél a forgási sebesség egy év, a kereskedőnél viszont lehet öt perc is. . . Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotó: Nagy Zsolt Türmer István már az iskolában főrajzolónak számított. A tanító úr nem is osztályozta munkáit, rábízta a nebulók pallérozását és helyette inkább kiment v'adászni, hiszen százötven köblös földje volt. Noha ő maga már 74 éves, és 1964-ben doktorált, azért még ma is dolgozik. Elmondása szerint a kun hangulatok, köznapok, utcák, terek, házak, emberek megörökítője. Úgy tűnik, valamilyen részben örökletes készségről van szó, hiszen az öccse is harminckét kemény évig rajzoló volt egy cégnél, sőt ahogy hallottam, a fiai közül is akad a vászonnak meg az ecsetnek megszállottja. Főleg a verandán szeret festeni, ha természetes a fény. Ha jó az idő, kiül a szabadba, hogy hódoljon csendes hobbijának. Hogy még meddig? Legalább huszonhat évig, hiszen ennyi hibádzik a százból.