Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)
1993-02-06 / 31. szám
1993. február 6., szombat ./ ász.—Kun Kei kas 7 Helyreállt az egységem Hölgyeim és Uraim, őszinte örömmel jelenthetem: ismét helyreállt az egység! Hála Istennek, ismét minden rendben. Pedig a vége felé már nagyon nehéz volt... A dolog épp úgy kezdődött, mint nemzeti irodalmunk nagy (ha nem is éppen népi) klasszikusánál. Ő erre így emlékezett: „Almomban két macska voltam és játszottam egymással.” Nahát, velem is ez történt! Csak éppen nem két macska, hanem nép-nemzeti és centrum-énem játszott egymással álmomban. Legalábs kezdetben. Mert később az elején felhőtlenül boldog, bizalmas és barátságos hancúrozás jellege mintha megváltozott volna. Először csak szabálytalanságok történtek, később alattomosságok, mi több, durvaságok is előfordultak. Számos esetben például nem kértem ki önmagam (a másik?) véleményét döntéseink (döntéseim?) előtt, volt, hogy megkérdőjeleztem a másik (önmagam?) szakértelmét, sőt néhányszor a másikat (önmagamat?) a nyilvánosság előtt hülyének neveztem. A helyzet annyira elmérgesedett, hogy végül ott álltam (álltunk?) egymással (önmagámmal?) szemben, és bizalmatlanul, már-már ellenségesen méregettem egymást (méregettük önmagamat?). Nem tudtuk (tudtam?) eldönteni, centrum-énem vagy nép-nemzeti énem-e az IGAZI ÉNEM? Durván sértegettem magamat (egymást?). Centristaként jobboldali szélsőségesnek és a demokrácia nyílt ellenségének, nép-nemzetiként az elmúlt rendszer letűnt képviselői, a kommunisták szálláscsinálójának neveztem magamat. Szörnyű volt. De még nem a legrosszabb. Mert ezután megkezdődött a kiszorítósdi-kitaszítósdi. Nép-nemzeti énem ugyanis a fejébe vette (fejembe vettem?), hogy nép-nemzeti mivoltában is ő (vagy én?!) a centrum, centrum-énem pedig védekezett (netán védekeztem?!) ez ellen (azaz önmagam ellen!). A tusakodás addig folytatódott, amíg komolyan fenn kezdett állni annak a veszélye, hogy egyik énem kiszorítja a másikat saját magamból (vagy magunkból?!). Hülye egy helyzet volt, az egyszer biztos! Nem tudtam, hogy most skizofrén vagyok vagy normális. Lehet talán, hogy szét is fogok esni?! Éreztem, ha így történik, teljesen ki fogok vetkőzni önmagámból! Ekkor ült össze fejem (fejünk?) fölött a NAGY KONZÍLIUM. A FŐORVOS ÚR-tól kaptam egy hatalmas adag nyugtatót, a pszichiáterek pedig hipnoterápiával próbáltak javítani állapotomon. Közben folyamatosan ismételgették: „Te nem vagy két ember, Te egy ember vagy! (egy, Egy, EGY...) ...Azonos vagy önmagaddal. Két éned nem két ÉN, hanem csak egy! (egy. Egy, EGY...) ...Te tökéletes harmóniában vagy önmagaddal! Te magad vagy az egység! (egység. Egység, EGYSEG...) És úgy éreztem, valóban! Megnyugodtam, ismét EGY-nek, ismét erősnek éreztem magam. Képzeljék, álmomban még egyszer elaludtam! Aztán (álmomban vagy valóban, nem is tudom) hangos vezényszóra riadtam fel: „EGYSÉEÉG, VIGYÁZZ!” Hogyhogy?! Vigyázz?! Mire?! Hát valaki mégis veszélyezteti az egységet?! Rögtön ezután katonai csizmák ütemes dobbanását hallottam. Jézus Mária, csak nem?!... De nem! Rájöttem, hogy csak a szomszéd laktanyában tartanak a katonáknak alaki kiképzést. És ahol ennyire egyszerre dobbannak a lábak, ott valóban egység van! Megnyugodva ismét elaludtam. És mit gondolnak, mit álmodtam? Nem fogják kitalálni! Egyik énem gyanakodva méregette a másik énemet (önmagamat), hogy vajon valóban én vagyok-e ÉN... Az ördögbe is, hát valójában hány ember fér meg egy emberben?! És egyáltalán mi lesz ebből?! Még szerencse, hogy csak álmodtam az egészet. Hölgyeim és Uraim, Önöknek ennél szebb álmokat kívánok! - szp -51etek A szegényember gyereke szójátékkal játszik. * * * Az ördög patáján is lehet Sszerencsepatkó! • r . * * * lk '** i Csak a karrierista boldog, ha benne van a szatyorban, a hal nem. * * * —i }- Egyik szemem sír,-a másik kettő nevet! - mondta Picasso. * * * Van, aki szívesebben építkezik a hullámvölgybe, mint a hullámhegyre. * * * Nem minden pásztorlány szeretne a királyfihoz feleségül menni. Van, aki a királyhoz... * * * A vakond leginkább az ózonlyuktól fél. * * * Egy sellőről kiderült, hogy félig elvarázsolt királylány. * * * A buta embernek nem kell védőoltást adni a gondolkodás ellen. * * * A kistigrisek hamar megmutatják oroszlánkörmeiket... * * * ^ Egy beteg azért reklamált, mert csak az egyik oldalon vették ki a vakbelét. * * * A peches ember szájába nyers galamb repül.- ks -Létminimum Mari néni már legalább tíz éve divatosan öltözik, mint általában a nyugdíjasok: ugyanazt a kabátját hordja. A Csoroszlya utcán ballagott éppen, amikor az órájára pillantott, majd elővette a bukszáját, és abba is belepillantott. Ekkor lábai beleakadtak az életszin(t)vonalba, és teljesen megmagyarázható módon a létminimum alá esett; pontosabban csúszott, mert az odavezető néhány méteres út demagógiával már régen ki van kövezve. Egy díszes kapu előtt találta magát, ahol fogadóbizottság várta. Közölték vele, hogy ő a kétmilliomodik nyugdíjas érkező, gratulálnak, és egy kis gyógyszercsomagot adtak át neki, majd kétszáz forint nyugdíjkiegészítést nyomtak a markába. Igazán kedves gesztus volt ez a fogadók részéről, sőt még ingyenbérletet is kapott a Bécs és Budapest között megépülő metró összes vonalára. Mari néni hálától könnyező szemeiből a szakemberek azt olvasták ki, hogy az utóbbi tíz évben már nagyon sok áremelést láthattak. Az újságírók kissé zavarosnak találták Mari néni szavait, aki közgazdasági műveltségét a szomszédék tévéjéből átszivárgó hangokból és a kukák mellé kirakott újságokból merítette. Véleménye szerint a nyugtatok árának emelése nem hozott megnyugvást, és az árfelhajtó erők erősebbnek bizonyultak, mint a gyógyszertári szélhajtók. Megdöbbenést keltett az a kijelentése, hogy a létminimum fölötti világban a plafon gumiból van, mert amit az állam adóként elvon, azt az áremeléskor hozzáadja. Két nap múlva az öregek napközi otthona mellett vitt el az útja. Ismét bepillantott a bukszájába. Szomorúan állapította meg, hogy a felvételi vizsgájához még sok, a napi megélhetéséhez túl kevés pénze maradt. Ezért most nagy ívben elkerülte az életszínvonalat... Baloldali veszély: - Ezek sántikálnak valamiben! Politikai arcképcsarnok Boros Lajos, a megyei közgyűlés elnöke: — Igaz, még nem találtuk meg a megye új szerepkörét a közigazgatás rendszerében, de jó nyomon vagyunk. Megmagyarázom a félévi bizonyítványom A stréber Tanár úr, én mindent megígérek, ezentúl csak a matematikának élek. Szorzók, osztok, török, mármint töröm a kobakom, és becsületszavamra még a mellékhelyiségekben is a legkisebb közös többszörösről elmélkedem. Sőt a lányokra is csak mint mértani testekre nézek, és még véletlenül sem forgatom a fejemben, hogy ez a Csilla menynyivel többet tud a fakultációról, mint állig begombolva matekórán a gyökvonásról. A magyarázható Tulajdonképpen nem rossz ez a bizonyítvány, anya, , apa. Szakmai értelemben igaz, látható benne három kettes, de miből? Történelemből, fizikából és angolból. Megsúgom nektek: ennek politikai vetülete van, és a bajok gyökere részben nálatok kereshető. Emlékszel apu, hogy azt mesélted: soha nem léptél be a téeszbe? Ennek iszom a levét, akkor is, ha te városon laktál egy bérház hetedik emeletén. Mert a történelemben még ma is sajnos a korábbi szelek fújnak. Az én tanárom is mindent régi szemüvegen át néz, és akár a szocializmusban, közösségszinten értelmez. Mondjak rá példát? El se hiszitek, de a múlt pénteken ezt a szót használta: ősközösség. Nem restelli kiejteni a tanár úr, amikor itt már kapitalizmus van a javából! A fizikatanárom is pikkel rám, mert kiderítettem róla: kisdobos volt, sőt két évig őrsvezető! Mit tudhat egy ilyen az élet árnyékos oldaláról? Ne is beszéljek az angoltanámőről, aki Wales-ből érkezett, és még véletlenül sem úgy ejti a dupla vét, meg a szavakat, akár mi, innen az Ispán kőrútról. Mikor akar ez idomulni hozzánk, hiszen mi vagyunk többen? A lezser Nézzétek, pupákok, hogy engem lebaltáznak. otthon ezért a sok vacak jegyért? Ugyan már! Kisapáim: hat kocsma színesíti az utcánkat, és mire TV Híradóra a fater hazabotorkál, úgy beakaszt, hogy azt se látja, mit tolok az orra alá. Különben is az életnek tanulunk, mondotta egy hozzám hasonló, veretes pofa, az pedig most nagyon vacak, így azután milyen lehet egy valóságot tükröző bizonyítvány? Idomul hozzá. Ne ájuljatok el, hanyatt se dobjátok magatokat, hiszen ez ráadásul nem is bizonyítvány, csak félévi értesítő. Értesítik az őseimet arról, hogy köszönik, megvan a fiacskájuk, sőt, jár a suliba. Mert ha nem járna, még egyeseket sem kapna. Ezért már kisanyáim, kisapáim tudni kell. Sőt, ott lenni a tetthelyen, mármint az órákon. Hát én ott voltam, mellszélességgel. Bele is fáradtam, úgyhogy meghívlak benneteket, melákjaim a játékterembe egy kis kikapcsolódásra. A pofátlanul őszinte- Nézd apu, azt nem vitatom, hogy rongy ez a bki, de mielőtt azzal példálóznál, hogy bezzeg az étr koromban, meg hogy kire ütött ez a hülye, valamit csendesen megjegyzek.- Gyorsan, mert ekkora ütődön nem akadt a családban a nagyszülőkig visszamenőleg!- Kinn a kamrában, a befőttesüvegek mögött egy dobozban megtaláltam az ellenőrzőidet. Legalábbis közülük kettőt. Ha akarod, bármelyiket behozhatom... D. Szabó Miklós- Nálunk mindenki kimondhatja, amit gondol!
