Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)
1993-02-03 / 28. szám
1993. február 3., szerda 9 Jászsági körkép Jászföldrol Jászföldre avagy: Egy fiatal káplán „ vándorlásai” a Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat feszültségjavítási munkákba kezdett Jásztelken. A rekonstrukció januárban kezdődött, és saját beruházásban valósítják meg. A tervek szerint a munkákkal a tavasz elején végeznek. Képünkön az ÉMÁSZ szakemberei oszlopot cserélnek. Útfélen A szélvédő mögött 1985. június 22-e hét újmisés pap számára emlékezetes, amikor is főpásztorunk fölszenteli az Egri Főegyházmegye szolgálatára. Hat társával együtt Pető István is részesül az egyházi rend szentségében, hogy elinduljon a papi szolgálat útján. Ettől kezdve teljesítem hat társammal a feladatot, melyet Krisztus Urunk bízott ránk a papszentelés kézrátétele által: „Menjetek el az egész világra, tegyetek tanítványommá minden népet...” Az újmisés állomás Újfehértó, mely ismeretlen élményeket tartogat és jelenti egyben a „mélyvizet” is az életbe most kilépő fiatalnak. Az ismerkedés és a mindennapos lelkipásztori munka mellett szinte észrevétlenül szalad el az első év, ám levél érkezik Egerből, mely Mezőkövesd „Kistemplomába”, a Jézus Szíve Plébániára irányít és küld. Nemsokkal a megérkezés, 1986. augusztus 2. után következik az egyik soros evangéliumi részlet a szentmisében: „Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában és családjában.” (Mk 6,4) Ezt az élményt ellensúlyozta az, hogy szülővárosom lakói körülvettek szeretetükkel. Már úgy tűnt, hogy egyik év után jöhet a másik, de ekkor jött a derült égből a villámcsapás: 5 napon belül kellett felköltöznöm Sátoraljaújhelyre egy fiatalabb paptársam megmentése érdekében. Már 1988. február 8-án új helyemen ébredtem. Az idegen környezet eleinte nekem volt más, az idegenből jött lelkiatya a gyermekeknek volt kellemetlen, de hála Istennek az első hét Fogadóóra A hét utolsó munkanapján az irodákban is vontatottan múlnak a percek. Felgyorsulnak ha kilépünk a négy fal közül, elintézünk ezt-azt. Csak magát okolhatja a hivatásszerűen kíváncsiskodó, ha nem leli azokat akik elmondhatnák a nyilvánosság nagy megelégedésére, miért éppen úgy történtek a dolgok, ahogy történtek. Éppen ezért csütörtökön, szerdán vagy kedden ajánlatos kíváncsiskodni. Remény van arra, hogy sikerélménnyel távozunk. Ha fogadnak. Mert közbejöhetnek előreláthátatlan megbeszélések; „az ügy még túl korai”; nem jeleztük előre érkezésünket; és egyébként is többet ártunk mint hasz’nálunk. Érthető bármelyik kifogás. Van olyan eset azonban, amikor nem. Ha érezni, hogy szándékosan kerülnek, ha kényszeredett válaszokban, üres körbemagyarázásokban fuldoklik az ember. Mindezt akkor, ha polgárok sutyorogva bár, de elmondják véleményüket, s várják a hározott állásfoglalást, az eseményeket fedő homály ritkulását. Az utóbbi évtizedekben sokat változtak az emberek és nem mindig előnyös módon - mondotta nemrég egy tudós barátom. Minden bizonnyal, ám valahogy úgy, mint ahogy a jégkorszak hatott a Földön. A jégpáncél gyalulta a hegyeket, eltüntette a kőcsipkéket, de a felmelegedés után masszív lényegük megmaradt. Láthatóvá vált, s több vonásában is hasonlít a korábbiakhoz. Eltűnt egy vastag takaró, s az alatta lévő világ olyasmi, mint a régmúlt időkben. Mindez akkor jutott eszembe, amikor egy órahosszás várakozás után a dzsentrivilágában emelt községháza adminisztrátora jelezte: a főnök nem ér rá. Úgy éreztem magam, mint amikor bosszúságomban az út mellett hagynak. Lelkemben én győztem, és nem a tovaszáguldó autó. Az előny nálam van. A mesteri elutasítás nem nekem szólt, hanem azoknak, akik teljes felmelegedést vártak, ehelyett csak a széljárás változását érzékelik. Végülis rájöttem, mindegy, hogy a hét közepén vagy a hét végén kopogtattam. után összebarátkoztam újhelyi tanítványaimmal, hittanosaimmal. Sajnos azonban újra megdördült az ég, és 9 hét múlva, május 3-án újabb főpásztori parancs rendelt vissza Mezőkövesdre, előző helyemre, mert a jószándékú segítség nem használt a fiatal társnak: ő elment új helyérő,1 Mezőkövesden pedig nem lehetett egy káplán, kettőre volt szükség. Május 9-től alig telt el néhány hét, jött az újabb diszpozíciós (áthelyezési) parancs: Sárospatak, augusztus 1-től. Itt végre két szép esztendő köszöntött rám, mely idő alatt sok új, kedves paptársat ismerhettem meg az Északi rész kassai területén. 1990. augusztus 1. már Mátészalkán a szatmári területen köszönt engem ... Más táj, más emberek, lehetőségek, életformák ... 1991. szeptember 1-től pedig a jászok szép vidékére küld a helyezési levél. Tizenegy hónapos jászberényi A Pusztamonostoron átvezető főúton haladó utautazónak nem csoda ha kordul egyet a gyomra a HÁZIAS HÚSOK táblára pillantva. A falu közepe táján mint egy fontos útelágazást már előre jelzik a feliratok: itt érdemes megállni. Valami ezt súgja a külföldieknek is. Ahol sok muskátlit látni nyáron és két régi szekér áll a kerítés mellett, oda be kell menni. Aki benyit, abban a reményben lépheti át a küszöböt, hogy valóban házias húsokat, szalámikat talál. Salgótarjánból is rendszeresen felkeresik a tulajdonos házaspárt, Sulyok Ferencet és nejét. A férj hentes, a segítő családtagként dolgozó feleség korábban élelmiszer-eladó volt. Vásárlóik zöme a környező falvakból jár ide, nem a helybeli vevőkből élnek meg. Jászberényből ingázik a házaspár. Három éve vásárolták meg az útmenti épületet, átalakították, szolgálat új feladatokat, embereket, örömöket, élményeket hoz. Már éppen kezdtem örülni a dolognak, amikor idén június közepén megérkezett az eddigi legutolsó helyezési parancs, immár nyolcadik az eddig eltelt 7 év alatt. Ennek értelmében kerültem Jászföldről Jászföldre, hisz Jászberény után Jászárokszállás jelenlegi otthonom és lakóhelyem. Eddigi „vándorlásaim” nyomán átélem ismételten Szent Pál apostol gondolatát: „Ezen a földön nincsen maradandó lakásunk. Majd Istentől kapunk igazi lakóhelyet, örök otthont a mennyben, amit nem emberkéz épített.” Gyenes Gyula főesperes atyával együtt Jászárokszállásra kerülve igyekszem munkámat lelkiismeretesen, pontosan, maradéktalanul és lelkesedéssel elvégezni, hogy a lelkipásztori szolgálatban hasznára legyek mindenkinek. Mezőkövesden születtem, jártam általános iskolába, majd Kecskeméten érettségiztem a Piarista Gimnáziumban. Ezután 1980. szeptember 1-jén az egri Hittudományi Főiskolán kezdtem meg ötéves tanulmányaimat, ezután szenteltek föl pappá. Már általános iskolás 3. osztályban kialakult bennem egyfajta elképzelés, gondolat a papi hivatásról. Ez alakult, gyarapodott, fejlődött az évek folyamán, egészen a végső döntésig, a szeminárium negyedik évének végéig. Akkor szenteltek minket diakónussá ^szerpappá), és vállaltuk az elkötelezett életet. Pető István káplán csinos üzlethelyiséggé formálták. Jászberény, illetve közvetlen környéke véleményük szerint olyan jól ellátott, hogy arrafelé nem éltek volna meg. Vágási jogot szereztek, mindig van friss sertéshúsuk, a comb a legkapósabb. A vágóhidat a' termelőszövetkezettől bérlik, ilyenkor mindössze egy-két sertést vágnak hetente. A hűtőpultban lévő és a kampókon függő áruk mind-mind házi készítésűek. Áraikat nem emelték, annyiért kínálják portékáikat, mint tavaly; az összegekben egyelőre az áfa sem szerepel. A január, a február és a március holtszezon. A helybeliek — ha tehetik - maguk vágnak vagy különösebben az idősebbek a tüzelőre gyűjtik a pénzt - jegyzi meg Sulyokné. A forgalom a turistaszezonnal együtt indul be. Ha javul az üzletmenet, nem kizárt, hogy a kertben egytálételeket is kínálnak majd. A főút melletti csárda felől jöttek, valószínű, ott vettek egy kis „lendületet”, hogy útjukat vidámabban folytathassák. Lassítok, még mielőtt felemelnék kezüket. A szakszi hátra ül, a honvéd mellém. A szolgálat letelt — Kösz - mondja, s ez elegendő kiindulása alap ahhoz, hogy elkezdődjék a csevegés. Azazhogy inkább amolyan kurta kérdés-feleletféle. Az már az első pillanatban kiderül, hogy mindketten jászberényiek. Huszonnégyórás szolgálatban voltak, úgyhogy nem vágunk egymás szavába. El-elbóbiskolnak. Még van néhány hónapjuk a leszerelésig. Nem panaszkodnak sorukra. Néhány örökzöld - mondhatni katonazöld - téma merül föl, azok közül is a legnépszerűbb: „azért ma nemcsak rövidebb a katonaidő, de még a szolgálat is könnyebb - bezzeg nekem otthontól több száz kilométerre kellett krampácsolni a síneken.” A 32-es úton hamar beérünk a Jászság fővárosába. Már a város szélén kiszállnak. Néhány kilométer a hevesi úton, s egy nyúlánk fiatal lenget. Az úticél Jászapáti. Nem lehet több húsznál. Most telt le a munkaidő. Befogják a szájukat Új tulajdonosa lett a munkahelyének. Egy fővárosi vállalkozó vette meg az üzemet, amely eddig a termelőszövetkezeté volt. Ki tudja, talán azért kellett nekik is túladni rajta - mint másutt -, hogy a tartozásokat kifizethessék. A dolgozók közül többen is elégedetlenek az adásvétellel.- Sokan úgy érzik, hogy a fejük fölül adták el az épületet - mondja utasom. - Meg se kérdezték, mit gondolunk a dologról. Hol van annak a munkának az ellenértéke, amit ők fektettek valamikor az üzembe. Az ingatlanok egy része társadalmi munkában épült.- Érdemes lenne betérni oda - jegyzem meg inkább magamnak.- Á - legyint. - Az emberek féltik a munkahelyüket, befogják a szájukat. Nem lehet tudni, milyen lesz az új tulajdonos. Kit tart meg, és kit küld el? Péntek délután van. Ilyenkor a legtöbb fiatal az estére, a hétvégére gondol. Összejönnek a barátok, talán lesz valahol egy jó kis buli. Ez a legény mintás sísapkájában, orkánkabátjában és a sáros utcákhoz leginkább illő bakancsában nem az a slusszkulcsát pörgető fajta, aki ilyenkor barátnőjével autóba száll és keres egy , jobb helyet”.- Nem is tudom, mikor voltam utoljára moziban - panaszkodik. - Ez legalább normális szórakozás lenne. De itt már régen megszűnt. Magabiztosan Az út sáros, de nem esik semmi. Ez a legrosszabb. Minden előző kocsi a szélvédőre porlasztja ezt a híg masszát. Az ablaktörlő szétkeni. Lehangoló a szürkeség. Ilyenkor rendszerint elgondolkodom azon: megváltoznak-e az útmenti házak mondjuk tíz év múlva, kedvesebb lesz-e a falvak arculata? A mai, úgy látszik, amolyan „autóstoppos nap”. Jászapáti határában ott az újabb vendég. Sporttáskáját hátrahajítja. A fülbevalós fickó teljes ellentéte az előbbinek. Mosolygós, felszabadult. Tizenkét napja van a leszerelésig.- Gyorsan eltelt az egy év - állapítja meg. De elég volt enynyi, jövök haza Jászkisérre dolgozni. Úgy látszik, ő azok közé tartozik, akiknek szerencséje van. Nem kell attól tartania, hogy munkanélküli lesz.- Asztalos a szakmám. Biztos állásom van. Egyébként még három másik munkahelyre helyezkedhettem volna el. Szerintem aki nagyon akar dolgozni, az talál is munkát. Hírek Jászfelsöszentgyörgyről A fejlesztési elképzeléseket meghatározza a viszonylag szűk anyagi lehetőség. A megkezdett útépítéseket szeretnék befejezni a faluban. Gondoltak már arra is, hogy mind az iskola, mind az óvoda bővítésre szorul, s bizony egy tornaterem is jó volna a gyerekeknek! * A fejlesztések sorában két rendkívüli lehetőséget kapott a falu. A gázvezeték építéséről az elvi döntést már meghozta az önkormányzat: csatlakoznak Pest megye hozzájuk közel eső falvaiban folyó fejlesztéshez. A Fővárosi Gázművek rendkívül előnyös ajánlata szerint a falunak csak a gázművek által felvett hitel részleteit kellene majd törleszteni, így a Jászság nyugati csücskében fekvő faluban is kiépülhet a gázhálózat. * A másik rendkívüli lehetőség a megyei Víz- és Csatornamű Rt.-től érkezett. Erről január közepén soron kívüli ülést tartott az önkormányzat. Jászfényszaru, Felsőszentgyörgy és Szentlőrinckáta közösen építhetne szennyvíztisztítót és csatornahálózatot. A 64 milliós beruházáshoz a 3 település különböző pályázatok útján is kaphatna pénzt. Felsőszentgyörgy részéről a tervezési munkákhoz 13 millió kellene. Mivel a tavalyi fejlesztési keretből mintegy 2 milliót még nem költöttek el, a most szükséges pénz így rendelkezésre áll. A falu vezetése úgy gondolja, hogy egyedül sosem tudnák megvalósítani a szennyvíztisztító és a csatornahálózat kiépítését. Ezért talán vissza nem térő' alkalom csatlakozni a most kínált lehetőséghez. * Bosszúságot okoz, hogy nem találnak egy megfelelő adószakértőt, aki előadást vagy előadássorozatot tartana a lassan esedékessé váló adóbevallások elkészítéséhez. A lakosok nagy része mezőgazdasági kistermelő Vagy vállalkozó, és sokuknak okoz gondot az adózás. Igaz, a szabályokat leírják a Magyar Közlönyben, de faluhelyen ilyenből csak 1 példány van, a községházán. * December végén Felsőszentgyörgyön is megalakult a polgárőrség 60 taggal, mert a közbiztonság náluk sem volt megnyugtató. A körzeti megbízott munkáját is segíteni szeretnék tevékenységük során. A községháza vett egy rádiótelefont a polgárőrség számára. Az idei költségvetésben is számolnak velük, a benzinköltséghez támogatást adnak. A polgárőröket igazolvánnyal látták el, s felkészítésükről is gondoskodtak. * Január 4-én a második földárverést is megtartották a faluban. Ekkor 25 személy jutott földhöz. Zömében 500 forintos aranykoronánkénti áron keltek el a táblák. Az oldalt összeállította: Szurmay Zoltán
