Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)
1993-02-25 / 46. szám
4 1993. február 25., csütörtök A magyar termékek védelmében Látható, hogy Magyarországon főleg az élelmiszeripar területén egyre nagyobb konkurrenciát jelentenek az országba szabadon beáramló nyugati termékek. Az élelmiszer-, a tejipari vállalatok pl. ezen okból is túltermelési válsággal küzdenek, s miközben a tejtermékek fogyasztása részben eltolódik a nyugati desszert tejtermékek irányába, addig a magyar tejipar ádáz harcot folytat a piacért — az alacsony feldolgozott friss tejtermékek kategóriájában. Egyre több pénzt kell fiztni a magyar tejtermelőknek, hogy megőrizzék a maradék életet, higgyenek a tejtermelés jövőjében, miközben a tejfeldolgozó iparok elől néhány igen gyorsan terjeszkedő német, dán és osztrák mammutcég besöpri a profitot. Nekik arra is van pénzük, hogy a Magyar Tejgazdaság lapjában hirdessék a magyar tejipart diszkrimináló gyümölcsjoghurtot és egyéb termékeiket. Nézzük meg pl. az M3-as áruház élelmiszerkínálatát. Nincs benne magyar termék, legfeljebb üdítőital. A kérdés lényege az, hogy csak a magasan feldolgozott tejtermékek (poharas) jelentenek a magyar tejfeldolgozók számára olyan nyereségszinet, amelyből finanszírozható a termelő és legalább szinten tartható az ipar. Érthető, hogy ezt a termékkört hozzák be a nyugati cégek alapította magyar kft.-k. így azt a vásárló réteget veszik el a magyar tejipar elől, amely réteg meg tudná fizetni az egyébként hasonló minőségű magyar terméket. Jórészt ezért képtelen a tejipar többet fizetni a termelőknek a nyerstejért, s többek között ezért fogy vészesen a tej. A kereskedelem szempontjából nézve, a nyugati gyümölcsjoghurt biztos hasznot ígér, hiszen az utóhőkezelt termék minimum három hónap szavatossággal érkezik és nem kell hűtőpultban tartani. Közel ugyanazért az átadási árért szerezhetők be a magyar gyümölcsjoghurtok. Ezek ugyan csak 20-30 napig tarthatók el, de jobbak- és csomagolásuk is versenyképes. Úgy vélem, a hazai tejtermék védelmének elmaradása ténykérdés, és tudomásom szerint az FM 80 %—os védővámot javasolt már tavaly, de lassan egy éve várunk az intézkedésre! Az eredetileg választékbővítés céljára (meg hogy lássuk, merre kell haladni) beengedett tejdesszertek, ömlesztett sajtok, tejitalok egyre jobban uralják a boltok polcait. Ami marad: a polytej, féltartóstej és trappista sajt — EZEN DÚL A MAGYAR CSATA: Ez maradt — miközben a profit özönlik ki az országból, ahelyett, hogy a magyar termelőt és feldolgzót gazdagítaná végre. A Szolnoki Tejipari Vállalat Magyarországon elsőként beszerezte — mintegy 70 millió forintért, s az eladósodást is felvállalva — azokat a gépeket, amelyekkel ma már különb termékeket gyárt gyümölcsjoghurtban is, mint néhány nálunk terjeszkedő nyugati cég. Úgy látszik, ha legalább védővámmal nem állunk útjába az agyontámogatott (50-60 %) és csak külcsínben extra nyugati tejtermékek hazai továbbterjesztésének, akkor a jövőkép egyre kedvezőtlenebb. A hazai tejtermelők és feldolgozók jelenlegi kiszolgálatott helyzete példa nélküli Európában. Sokan elmondták, ismétlem: az alacsony támogatottságú magyar termékek erősen dotált nyugati tejtermékekkel állnak szemben és ezt a versenyhátrányt részünkről csak fegyverletétel követheti. Ez az út Európába?! A csökkenő tejtermékfogyasztás a számokból nyomonkövethető, vidéken pedig jól megfigyelhető. A falvakba egyre kevésbé jutnak el az új termékek, mert kevés a vásárlóerő, a tejipar zömének nincs elegendő hűtőkocsija, a boltokban rosszak a hűtőpultok. Majd ide is betörhat a hűtést nem igénylő nyugati tejtermék. Ez lesz a megoldás? Magyarországon egyetlen nagypiac létezik. A koncentrált termékelhelyezés lehetősége vonzza a fővárosba a még mindig értékesítési gondokkal küzdő tejfeldolgozókat. A budapesti nagyvevők pedig leszoríthatják az átadási árakat. Meg is teszik. Utána pedig a fogyasztóknak esetenként ráteszik az 20—25 % árrést. Szolnokról nézve tehát úgy tűnik: 1. A magyar tejtermékek védelme érdekében, és az ezzel összefüggő import. tejtermék dömping miatt kormányzati fellépésre lenne szükség. 2. A kereskedelem — korrekt piaci verseny mellett — adjon elsőbbséget a magyar tejtermékeknek; magyar kézben maradjon a döntés lehetősége, és kívánatos lenne, hogy néhány kereskedelmi cég fogyasztói árképzését időnként ellenőrizzék. Dr. Petri Tibor, a Szolnoki Tejipari Vállalat igazgatója A gyermekbarát mozgalomról ' Február 6-án, 7-én tartották meg Budapesten a Magyar Gyermekbarát Mozgalom szervezőinek találkozóját. A találkozón sok ötletet, lehetőséget kaptunk arra, hogy hogyan lehetne elérni,hogy azok a gyerekek is tartozzanak valahová és legyenek közös élményeik, akik nem cserkészek. Hogyan lehetne többet tenni a gyerekekért, több lehetőséget nyújtani nekik arra, hogy gondtalanabb, élményekkel gazdagabb gyermekkort élhessenek meg? Erre vonatkozóan tájékoztatót kaptunk pályázati lehetőségekről, nyári táborozások megszervezéséről, kedvezményekről. Később, a tagság gyarapodásával a gyermekek érdekeinek képviseletét is tervezi a mozgalom. Szeretnénk, hogy a gyermekbarát mozgalomnak jól működő szervezete jönne létre megyénkben is, mert össze kell fogni minden, a gyermekekért tenni kész erővel, hogy ne a gyermekek legyenek a társadalomban a legkiszolgáltatottabbak. Várjuk azoknak — elsősorban iskolásoknak, gimnazistáknak, egyetemistáknak, nyugdíjasoknak stb. — a jelentkezését, akik szívesen részt vennének a mozgalom munkájában. Szabó Istvánná összekötő (A jelentkezéseket Szolnok, Ady Endre út 241a sz. alá várjuk. Kérjük, a borítékra írják rá: Magyar Gyermekbarát Mozgalom.) A szerkesztőség postájából A betegek ellátásáért A „Járvány idején szabadságra küldték az orvost?!” című, február 18—i levélre az alábbiakat válaszolom: Dr.Wittrédi Jánost azért küldtük február 5-től 26-ig szabadságra, mert utána kezdődik a három és félhónapos felmentési ideje—június 12—i nyugdíjazásáig. Értelemszerű, hogy az addig járó 16 nap szabadságot nem lehetett máskor kiadni. Tekintve, hogy az adott napon sem a jegyző, sem helyettese nem dolgozott, nekem kellett döntenem; jogi személy nem lévén, nem mertem az orvos szabadságát megszakítani, ezért mindkét körzet helyettesítését, a jásztelki háziorvossal beszéltem meg, aki ezt vállalta — saját betegeinek ellátása után, a délutáni órákban. Február 9-én is! Tehát egy nap sem volt hivatalosan kirendelt orvos nélkül a község — annak ellenére, hogy a tisztiorvoshoz is így jelentettek fel. A doktor úr, aki egyébként a munkáltatóját, az önkormányzatot gyakorlatilag nem ismeri el felettesének, szabadsága ellenére is, minden nap rendelt — kivéve azt a napot, amikor demonstrálnia lehetett, hogy milyen gazember a polgármester. Aznap ugyanis öklömnyi betűkkel kiírta, hogy a polgármester nem engedi rendelni, majd közölte a betegekkel: ennek ellenére mindent megtesz értük. Február 11-én már rendelt dr. Kotró László is, az új orvos, akit sikerült a tervezettnél korábban kikérni előző munkahelyéről. (Éppen; ézért voltam házon kívül!) így február 11-12-én három orvos rendelt a községben. (Az egészségügyi kártyákat március elsejétől már dr.Kotró Lászlónak is le lehet adni.) Remélem, hogy ilyen helyzetbe még egyszer nem kerül a község. A sajnálatos eset is bizonyítja, hogy szükség van a három orvosra. Végezetül még annyit: az önkormányzat úgy döntött, hogy dr.Wittrédi János az önkormányzat képviselőivel beszélje meg a további rendelés lehetőségét, amit a doktor úr velem együtt elfogadott. Fodor István polgármester Jászjákóhalma „Nem nyugodtunk bele, és akkor mi van?” Tiszaföldvári nyugdíjas társam, Bárány László kérdezi a február 18-án közölt levelében, hogy tulajdonképpen mennyi is az a 14 százalék — egy kis számítást végezve —, s hogy bele nyugodtunk-e az idei nyugdíjemelésbe? Válaszom: Nem! Hogy becsaptak bnnünket? Nem először tették! És nem is vártam többet ettől az Országgyűléstől, mert régóta tudom, hogy nem képviselnek kellőképpen; hogy nem tartják be az általuk hozott 1991. október 15—i határozatot, ami alapján évente kötelesek dönteni — és idejében! — a nyugdíjak karbantartásáról. De mit tehetünk mi, védtelen, több mint két és félmillió nyugdíjas? Tiltakozunk, ahogyan teszi ezt a Nyugdíjasok Kamarája. És akkor mi van? Történik valami? Az égvilágon semmi! A Létminimum Alatt Élők Társasága képviseletében indított aláírásgyűjtési akciót is elutasította a törvény. Dehát végül is mit tehetünk? Egyetlen egyet: amikor szavazni megyünk, jól gondoljuk meg, hogy kire és kikre adjuk a voksunkat! Sárközi Miklós Nem értem ... Hogy mit nem értek? Sok mindent, de többek között azt sem, hogy miért tilos a kerékpáros közlekedés még jelenleg is a szolnoki Szabaság tér és az Eötvös tér között — a 4-es főútvonalon. Lehet viszont a József Attila, Ady Endre úton, a felüljárókon, a Tisza-hídon biciklizni, ami cseppet sem veszélytelen, de ha a városközpontban akad dolga a polgárnak, indulás előtt külön haditervet kell kidolgoznia az említett útszakaszon elhelyezkedő hivatalok, üzletek megközelítésére — lehetőleg elkerülve a városnéző cikázást. Másik téma, mely előtt szin: tén értetlenül állok: Ha az ember vásárolni akar valamit, legalább úgy fel kell készülnie, mint Morvainak, aki Petőfit keresi. Az utcanevek megváltoztak (?), az üzletek folyamatosan költöznek, a profilokat hol öszsze-, hol szétvonják. (Pl. a Sztár áruház, sportszer-, üveg és porcelán-, háztartási-, gazdász-, mezőgazdasági boltok, Rodeo stb.) Sokan azt sem tudják, hol lehet kerékpárbelsőt kapni! Hogy ez a cserebere kinek jó, menynyibe került, ki mennyit kapott érte, nem tudom. Nem is érdekes, hiszen minden szabadáras; majd megfizeti a létminimum alatt élő, vagy a 4.800 forintból dőzsölő munkanélküli. . . „basa” E bájos kislány: Dobos Anita Kenderesről kedves régi olvasónk, Dobos Dezsőné nagymama írta e sorokat: Minden reggel nagyon várjuk a Néplapot, így volt ez február 18-án is, pedig nem tudtuk, hogy a Kunsági Extra című oldalon — legnagyobb örömünkra — a kis unokánk néz majd vissza ránk. A fényképe a „Református osztály a Kossuthban” című írás mellett jelent meg, de hiába kerestük a nevét. Ugye nem veszik rossz néven, hogy azt mondom: ha már belekerült az unokánk az újságba, nagyon szerettük volna, ha a nevét is olvashatjuk. Dobos nagymama elvárása jogos, a kép alól véletlenül maradt le a kislány neve. A mulasztást ezúton pótoljuk:* a kisújszállási első osztályost Dobos Anitának hívják. Küldjön egy képet! Elsőáldozás 1945 májusában Kedves emlékeim között őrzöm az elsőáldozási ünnepségünkön, 1945 májusában készült képet. Közöttünk tanítónőnk, dr. Császár Ferencné és Baranyi András tisztelendő úr. Én az álló sorban, balról a második vagyok. B. F.-né Tiszasüly A lottónyereményből segítsék a rászorulókat Hálás lennék, ha az illetékesek elfogadnák a javaslatomat, ami a következő: Tekintve, hogy a nyeremény immár 173 millió forint, a 100 millió feletti összeget elkülöníteném, és a segítségre szorulók között osztanám szét. Adnék belőle pl. a tragédiát szenvedett pörbölyi gyermekek szüleinek, valamint a mozgássérültek szövetségének. Mert az az ember (család vagy kollektíva), aki most megüti a főnyereményt, biztosan megelégedne a 100 millióval is . . . Szeretném, ha ezen jó szándékú elgondolásom támogatókra találna, amit előre is köszönettel fogadok. Tóth György 83 éves hadirokkant Rákóczifalva Rendkívüli boldogság Január 31-én nagy boldogság ért, mert 10.30 órakor egy egészséges kislánynak adtam életet. Tulajdonképpen ez az én magánügyem lenne, de amiért az örömöm másokkal is megosztom, az az egészségügyi ellátással kapcsolatos, s talán másokat is érdekel. Arról van szó, hogy a terhességem ideje alatt nagyon sok egészségügyi dolgozóval találkoztam, a segítségükre szorultam, de mindvégig azt tapasztaltam, éreztem, hogy maximális odafigyeléssel törődnek velem. A terhesgondozóból dr.Tornyi János tanácsadó orvos és Ferenczi Károlyné védőnő nevét, a Hetényi kórház szülészeti osztályáról pedig Dinya doktor úr és Dalosné szülésznő nevét említem szeretettel, akik minden tőlük telhetőt megtettek, és humánus, szakszerű ellátásban részesítettek. (Egyedül a vajúdás gyötrelmeit nem vették le a vállamról, s a mai napig sem értem, miért nem?) Ezúton szeretnék köszönetét mondani midannyiuknak, s azoknak is, akiknek a nevét ugyan nem említettem, de a segítségemre voltak, és szaktudásuk legjavát nyújtották. Ellátásukban ismeretlenül is éreztem a rászoruló ember iránti szeretetet. Ezerszer köszönöm! Pap Sándorné Felejthetetlen élmény Az idén február 21-én rendezték meg a busójárást Mohácson. Évtizedek óta messzi földről is vonzza az érdeklődőket ez a látványos farsangi népszokás, egyedülálló különlegességünk. A mohácsi sokácok tavaszünnepe, nyelvükön: a „poklada” átváltozást, újjászületést, egyben a szülőhazát jelenti, és őrzi a nemzetiségi tudatot. A felvonulás kiindulási helye a Kóló téren még 1967-ben felavatott, totemoszlopra emlékeztető Busó bronzszobor. A városba látogatók újabb hagyományként felkeresik történelmünk egyik sorsdöntő eseményének, az 1526. aug. 29—i mohácsi csatának kőben, bronzban, élő és holt fákban megelevenített emlékhelyét. A busójárás eredetét a mohácsiak a török uralom idejére vezetik vissza, s a monda szerint a városból annak idején a busók kergették ki a törököket — ugyanolyan szilaj zenebonával, ahogy ma is köszöntik, majd temetik a farsangot. Bármilyen kedves is ez a monda, nincs valóságalapja! Ugyanis a törököket a városból és környékéből az ún. második mohácsi csata — 1687. aug. 12—i győztes nagyharsányi ütközet — nyomán Szebenyi György hajdúi verték ki! A busójárás pogány korabeli hagyománytisztelet, amelyben az ősi farsang misztériuma, babonás-játékos világa elevenedik meg: Élőkerülnek az ijesztő, színes faálarcok, a rozsdás kolompok, zizegő fűzfakürtök, kereplők, a sok ráncú gatyák, hosszúszőrű subák... A zajos, mókás menettel aztán megérkezik a busó király. Sokáé, német és magyar lányok csoportja gyűlik köré, közben húzzák a talpalávalót. Mire megszólalnak a tamburák, a kóló is összeáll, amiben nyolcvanan-százan is táncolnak. Mögöttük a fűrészporral töltött similabdákat dobáló „jankelék”, buzogányokat forgató kordésok, ágyúval is érkező busók és babatáncoltató gajdotok mókáznak, nagyot puffan az „ágyú”, s tetőpontjára hág a vigalom. Estefelé meggyújtják a máglyát. Magasba szöknek á lángok, felszállnak a farsangol temető pernyék, s tűnő fénye, parazsa szimbolizálja a mohácsi busójárás befejezését. Dr. Domonkos János Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
