Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)
1993-02-24 / 44. szám
12 Farsang idején 1993. február 24., szerda Az elegáns táncos ne tegyen széles, nagy mozdulatokat Régi intelmek mai bálozóknak A báli idény kezdete előtt érdemes föllapozni az illemkódexek táncos mulatságokra vonatkozó fejezeteit. Noha sok hajdani szabály fölött eljárt az idő („A tiszturak kardjukkal oldalukon óvatosan lejtsenek...”), jónéhány intelmet napjaink bálozói is megszívlelhetnek. A társaságban levő hölgy felkérésének úgy illik megadni a módját, hogy a kompánia tagjaitól szülőktől, ismerősöktől - is „elkérjük” partnerünket. Hogy válaszként igen-t vagy kosarat kapunk, az persze főként nem a tásaságtól, hanem a hölgytől függ. Tőle az udvariasság azt kívánja, hogy az elutasítást rövid indoklás kísérje: „Már eligérkeztem... Köszönöm, ma nem táncolok...” Ez utóbbi indoklás. esetén azonban állnia kell a szavát, mert súlyos sértésnek számít, ha később mégis táncra perdül és mással. A szoros közelségben vagy összesimulva táncolókat a régi időkben igencsak megszólták. S bár e tekintetben is jócskán enyhült a megítélés szigora, jó tudni, hogy a patinás illemtanok az efféle vétségért mindig a női partnert marasztalták el: rajta múlik a közelség vagy távolság. A parketten a férfiúnak - vezetés közben - nemcsak partnerére, hanem a többi párra is figyelnie kell. A jó modorú, elegáns táncos ne tegyen széles, nagy mozdulatokat, ügyeljen a szomszéd párokkal való összeütközés elkerülésére. Ha mégis bekövetkezik a karambol, nemcsak párjától, hanem a koccanás másik két szenvedő alanyától is illik elnézést kérni. A táncért soha nem a férfinak, hanem a hölgynek kell köszönetét mondania. (Ez egyben jelzése a társasághoz való viszszatérés a pihenés igényének.) A búcsúzáskor elmaradhatatlan egy kis meghajlás - ez viszont mindkét részről „kijár” másiknak. Ugyanígy kötelező a hölgy visszakisérése asztalához, társaságához. Álarcos bálon - mondják a régi illemszabályok - nemcsak megengedhető, hanem természetes a partnerek tegeződése. Igaz, csak éjfélig. Akkor ugyanis véget ér az inkognito: mindenkinek le kell vennie a maszkát, s visszaállnak a megszólítások szokásos kötelmei. Aki belefárad (beleún?) a mulatságba, nyugodtan mellőzheti a búcsúzkodást. Sajátos módon illedelmesebbnek minősül ugyanis az angolos távozás, mint a hangos, látványos elkö-Ön is lehet a hál szépe Táncos lábú hölgyek figyelmébe A többnyire fényes külsőségek között zajló farasangi táncos ünnepségek íratlan szabálya, hogy a hölgyeknek kötelező a báli gardróbé. A már-már csillagászati öszegeket emésztő ruhakölteményeknek, nagyestélyiknek (amiket nem szégyen kölcsönzőkből „beszerezni”) azonban teljes értékű helyettesítői lehetnek a bársonyból vagy egyéb alkalmi szövetből készült nadrágok. A fazon megválasztásában ki-ki saját ízléséhez igazodhat - a színeket illetően azonban vannak tradicionális kötöttségek. Fehérben általában csak az elsőbálos lányok jelennek meg; pasztellszínűben az ifjú hölgyek - az idősebbek már sötétebb tónusú ruhát öltsenek. Szőke hajhoz a kék, vöröshöz a zöld, gesztenyebamához a violaszínű, feketéhez pedig a vörös illik a legjobban. Kozmetikushoz lehetőleg a bál előtti napon menjünk. A frissen kezelt bőrön egy ideig nyomot hagy az átélt „gyötrelem”, a mitesszerek kinyomkodása, a szemöldök kiszedése, - s így aligha számíthat bárki is a „bál szépe” címre... A sima, kipihent arc titka: indulás előtt egy tejfölös, joghurtos pakolással legalább egy óra pihenés! A fodrászt az esti mulatság délelőttjére ütemezzük. Az alkalmi frizura lehet a hagyományos is - strasszal díszítve. A smink pedig a szokásosnál erősebb, de feltétlenül vigyünk magunkkal neszeszert, hogy az esetleg elmázolódó festést kiigazítsuk. Jó, ha a kis táskában kéznél van parfüm és dezodor, továbbá egy tartalék harisnya is. Kozmetikushoz egy nappal előbb, fodrászhoz a bál napján délelőtt tessék menni! A nyomok a végítélethez vezetnek... Lapok a farsang életrajzából Már államalapító István királyunk korában szokásban volt a farsangolás - igaz, nem a Kárpát-medencében, „csak” Európa nyugati részén. A néprajztudósok szerint ugyanis amikor közeledett Krisztus születésének 1.000. évfordulója, a bibliában jártas keresztények sűrűn idézték a János jelenéseiben írottakat, hogy közeledik a végítélet napja, az Antikrisztus uralma... A hívők sokasága tudni vélte: a baljós nap az ezredfordulón köszönt majd be... Mikor az új évezred első napja elteltével sem fordult ki a világ sarkaiból, ezrek és ezrek öltöztek maskarákba, mulattak a végítélet elmaradása fölöti örömükben. Innen a farsangolás, amely azután telet búcsúztató, tavaszt köszöntő vigalmak sorozatává vált, s résztvevői már a húsvétra, a feltámadásra készülve a gonosz szellem, a halál elűzetésére is emelték poharukat, ropták táncot. A farsangi kameválherceg nevében szintén már húsvétra, közelebbről a húshagyó keddre utaló hagyományok köszönnek vissza. A karnevál'szót ugyanis az etimológusok latin Came vale! (Ég veled, hús) kifejezésből származtatják. Igaz, ezzel a magyarázattal többen vitáztak, így a kitűnő író-politikus Supka Géza is. Szerinte ennek a nép száján élt hercegnek prózai foglalatossága volt) sírásóként szolgálta a Halál földi fejedelmét. S mivel a ravatalozót németül Kamer-nek, szolgáját franciául valet-nek hívják, ebből kerekedett ki a temetők kubikosa, a Karnevál hercege. Régi hagyomány, hogy a maskarába öltözöttek menetét a fekete-fehérbe öltözött Harlekin vezeti. (A híres velencei karneválon még napjainkban is „ő” a fölvezető.) Supka ennek a figurának az eredetét is megpróbálta földeríteni. Oknyomozásának eredménye: Harlekin nem más, mint a halottas menet egyik démona, aki Dante Isteni színjátékának Pokol-fejezetében még Alichinon néven a gyászmenet egyik résztvevője. Karnevál és Harlekin (sötét) múltja azonban nemigen foglalkoztatja a mai farsangolókat: megjelenésük vidámságot kelt, nem pedig szorongást. -sz-A velencei karnevál fölvezetője: Harlekin (Arlechino). aki Dante Isteni Színjátékéban még gyászmenet élén haladt Róka-, cica-, lepkeálarc a farsangoló kicsiknek A mesterszakács tanácsai A terített asztal legfőbb dísze természetesen a farsangi fánk. (Kis kitérőként a recept: 3 dl tej, 10 dkg vaj vagy margarin, 3 tojás, 10 dkg cukor, 3 dkg élesztő, 40 dkg liszt, reszelt citromhéj, kevés só. Meleg tejben futtassuk fel az élesztőt, a lisztet evőkanalanként adjuk hozzá. A tojásokat a vajjal vagy margarinnal kavarjuk el, adagoljuk hozzá a cukrot, sót, citromhéjat. Legalább fél órára tegyük kelni meleg helyre.. Ujjnyi vastagra nyújtsuk, pogácsaszaggatóval vágjuk ki. Egy órai pihentetés után forró olajban forgassuk meg, cukorral, lekvárral ízesítjük.) A fánk mellet feltétlenül gondoskodjunk apró édessüteményekről, linzerekről. A nehezen tálalható krémes édességeket jobb mellőzni. Asztalnál állva nehézkes az evőeszközök használata; olyasmit kínáljunk hát, amelyek kés, villa nélkül fogyaszthatok. A töpörtyüs, krumplis pogácsák, sajtos-köményes rudak mellé mirelit vajastésztából süssünk például virslis, húsos, gombás, parajos, broccolis, káposztás hasékat. A sajtfalatkákat nagy választékból készíthetjük, s fogpiszkálóval, szendvicstűvel erősítsük fejeskáposzta-fészkekbe. Biztos sikert ígérnek a mini-szendvicsek (zakuszkik) - körözöttel, kaviárral, szalámival, kolbászai, szardíniával, sonkával, füstölt nyelvvel, sülthússal. A gyümölcsök szép díszei a büfé-asztalnak, róluk se feledkezzünk meg. Az ital-választékban a frissítőknek szánjuk a főszerepet - a jobbára hajnalig tartó farsangi bálokon inkább ezek fogynak, mint a tömény alkoholok. Liscsinszky Béla mesterszakács A farsangi mulatság csak csekély mértékben veszi igénybe a szülők pénztárcáját, ha találékonyak. Elő kell keresni a régi lábszárvédőket, egy bő inget, s mindehhez elegendő egy álarc - máris kész a gyerekek báli viselete. Ha a ceruzával megrajzoltuk az álarc körvonalait, vágjuk ki. A róka méretei: 24x15, a cicáé 30x20, a lepkéé 24x15 cm. A róka orrát utólag ragasszuk föl. Végül az álarc két oldalát kilyukasztjuk; a lyukak távolsága egymástól kb. 15 cm. Gumiszalagot fűzünk bele, csomót kötünk rá, s máris kész!
