Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)

1993-02-18 / 39. szám

1993. február 18., csütörtök 11 ( Azt beszélik Vezsenyen . . . Sziget lett a komp alatt Ez sem minden nap esik meg a vezsenyi komp­pal: a martfűi partrendezéskor vízbe került földet a komp alá hordta a Tisza, s mesterséges szigetet alkotva alatta tétlenségre kárhoztatta a vízijármű­vet. Az átkelni szándékozók a fejüket vakarják, a helybeliek pedig inkább a kíváncsiságtól hajtva nézgelődnek. Egyikük megjegyzi: a nyáron meg elszakadt a folyón átívelő kötél, s a komp - rajta néhány személygépkocsival - szépen elindult Szentes felé.. Motorcsónakok segítségével vontat­ták vissza. Úgy tűnik, itt is ki lehetne írni a Fehér­vári Áruház reklámját: „Nálunk mindig történik valami”. Végszó: a harangszó Ötlet, kezdeményezés, pénz Hatvani Lajos, Vezseny tisz­teletdíjas polgármestere így summázza helyzetüket: ötlet, kezdeményezés, helyismeret van, csak pénz nincs. Illetve na­gyon kevés. így aztán nagyon meg kell gondolni, miként védjék termé­szeti kincseiket, hogyan fejlesz­­szék a községet, milyen úton-módon javítsák az önkor­mányzati munkát.' Ötletben nincs hiány. A község határá­ban például négyszáz hektárnál nagyobb erdőterület van. Meg­óvása, hasznosítása érdekében megalakították az erdőtulajdo­nosok szövetkezetét. A munkát megkezdték - bár még csak ke­zelési joggal rendelkeznek. A helyi talajviszonyok ismereté­ben fantázia van az erdőtelepí­tésben. A nehezen művelhető földeken való telepítéssel meg­duplázhatják az erdőterületet. Ez pedig az esztétikum mellett munkaalkalmat, nyereséget is biztosít. Vadállományban igen gaz­dag a vezsenyi határ. Negy­­ven-ötven őzből álló falkák jár­ják. Az erdősítés még kedve­zőbb életkörülményeket biztosít majd számukra, következés­képpen nagyobb lesz a vadak okozta kár a növénytermesztés­ben. Annak megtérítésében ide­jében meg kellene állapodni a vadászokkal. S nemcsak azokkal kellene szót érteni, hanem fejlesztési kérdésekben a lakossággal is. Itt van például a félig elkészült is­kola ügye. A januári falugyűlé­sen a polgármester megkér­dezte: milyen ütemben építsék tovább a félig kész iskolát? Anyagi lehetőségeik függvé­nyében éveken át, avagy ve­gyenek fel hitelt, s azáltal gyor­san végezzenek ezzel a munká­val. Érdemben senki nem nyil­vánított véleményt, pedig a gondok oszlatásában jó lett volna. A közös bölcsesség más te­kintetben is jó lenne, hiszen egyre növekednek az önkor­mányzat gondjai. Hogy. mást ne említsünk: önkormányzati keze­lésbe kerülnek a külterületi utak, a 14 kilométert kitevő nyári gát (melynek csupán a ka­szálása is nagy feladat), és a 28 kilométert kitevő csatornaháló­zat. Mindehhez sem pénz, sem eszköz nincs. És hány olyan feladatra is koncentrálni kell, ami nem tar­tozik a szoros értelemben vett önkormányzati munkához! Ezért kellett a mindössze öt­személyes hivatali gárdához egy segédcsapatot szervezni a munkaerőközpont támogatásá­val. így áll munkába egy szociá­lis gondozó, egy karbantartó és a termelőgondnok. A községházán egész nap van ügyfélfogadás. Nem is lehet másként, hiszen plusz feladat­ként ott gyűjtik a hibabejelenté­seket (esetenként az elromlott készülékeket is), ott intézik a díjbeszedést, onnan továbbítják az inszeminátori igényeket, ott történik a vetőmagvak rende­lése. Húsz mázsa tavaszi árpa vetőmagot már ki is osztottak. A burgonya, kukorica, lucerna és zab vetőmagokért a pénzbe­szedés, illetve igényösszeírás folyamatban van. Az említettek mellett egye­bekkel is foglalkozik az önkor­mányzat. Azzal például, hogy az önadózók gyorsan növő tá­borának segítésére beállít egy félmunkaidős tisztviselőt. Az „evidens” feladatok mellett te­hát jócskán adódik más is - de hát így van ez rendjén. Ügyes-bajos dolgaival kihez forduljon a falu népe, ha nem az önkormányzathoz? Más falvakban évszázadok óta cseng-bong a harang. Déli zúgása világszerte a magyarok dicsőségét hirdeti, hiszen a pápa éppen nádorfehérvári győzel­münk, a mohamedán török ha­dak előretörésének megállítása emlékére rendelte el a déli ha­rangozást. Sok-sok ember örö­mének, bánatának is hű kifeje­zése a harangszó, amely az es­küvő örömteli perceit, s a teme­tés gyászát is aláfesti. Csengő dallamai még a hitetlen ember számára is kedvesek. Vezsenyen viszont évtizedek óta némák voltak a harangok -ki tudja miért? Most már szól­nak, mert a képviselő-testület kérésére a református lelkész újra megszólaltatta azokat. Igaz, az első próbálkozások után egy időre le is állította a toronyba szerelt automatát, mert néhá­­nyan „a falu nevében”, a képvi­selő-testület állásfoglalásával szemben tiltakoztak a „nagy zaj” miatt. Elgondolkoztam ezen, s arra a következtetésre jutottam, hogy Vezsenyen is élnek olyan emberek, akik a maguk állás­pontját akarják mindenáron ér­vényesíteni, mitsem törődve A falu megbékélést hirdető temploma Lepusztult értékek Most már késő azon medi­tálni, hogy a vezsenyi határban lévő, korábban a tószegi terme­lőszövetkezethez tartozó érté­keket hogyan lehetett volrla megmenteni. Két év óta kihasz­nálatlanul állnak például a KITE tulajdonában lévő, sok millió forint ráfordításával üzembeállított berendezések, s a több istállót, gazdasági épüle­tet magába foglaló hízómarhate­lep is üresen áll, csak az enyé­szetet hozó szél süvít benne. A polgármester tájékoztatója szerint a szarvasmarhatelepet és a hozzátartozó 920 hektárnyi terü­letet megvásárolta, illetve bérbe vette egy olasz-magyar kft., de az újrakezdés látható jelei még nem mutatkoznak. A nagy értékű ön­tözőberendezés tekintetében nincs változás. Valakinek bérbe kellene venni, felújítani, rendezni a vízjogi engedélyt - egyszóval mielőbb hasznosítani, de hát eh­hez is vállalkozó szellemű vállal­kozók kellenének. Olyanok, akik tőkével is rendelkeznek, s a jö­vőbe is látnak. mások elképzeléseivel. Márpe­dig a békés megegyezésen ala­puló együttműködésre egyre nagyobb szükség van. Marad­junk a falu konkrét helyzeténél: Háromszáz hektárt mértek ki a határból egyéni gazdaságok számára. Az egyéni gazdák fo­­gadkoznak: nemcsak nevükben, hanem tulajdonuk gondos megművelésével is jó gazdák lesznek. Reménytől éltetett el­határozásukban senki sem ké­telkedik, de kezdeti, s talán a további útjuk is meglehetősen rögösnek tűnik. Nem minden­kinek lesz például egy tagban a földje, hanem szétszórva a határ különböző részein, s ez gondot okoz az eszközökben, gépekben különben is szűkölködő gazdál­kodóknak. Számukra talán kö­vetendő útnak tűnik a faluban járt egyik német parasztküldött-­­ség példája. Elmondták, hogy a szétszórt apró parcellák műve­lésének gondját ők úgy oldották meg, hogy néhány, géppel vé­gezhető alapvető munkát - pél­dául a szántást -, összefogva tudnak le, mégpedig úgy, hogy az egyik határrészt egyikük, a másikat másikuk teszi rendbe. A vezsenyieknél géppel sok­kal jobban ellátott német pa­rasztoknál is okoz ez ki­­sebb-nagyobt& súrlódást, pedig ők már tapasztalatokban sokkal gazdagabbak. És ha a vezsenyi­­ekből hiányozni fog az együtt­működési készség, maguk lát­ják kárát. Gondoljanak arra, hogy a földek megszerzéséért kibontakozott harc lecsitulása korántsem jelenti a gondok vé­gét, s kezdetben legalább abban értsenek egyet, hogy szóljon ha­rangjuk, messze hirdetve, hogy Vezseny minden nehézség elle­nére él és élni akar. Beteges egészségügy Nem rózsás a vezsenyi bete­gek sorsa. Hetenként mindössze 2x2 óra rendelési idő jut szá­mukra, az is a tiszavárkonyi or­vos jóvoltából. A fogorvosi el­látás pedig végképpen siralmas. Üres istállók a volt szarvasmarhatelepen Körzetileg Tiszajenőhöz tartoz­nak. Akinek fáj a foga, az reg­gel a nyolc órakor induló busz­­szal átmehet oda, de csak dél­után négykor juthat haza. Ezen az áldatlan állapoton úgy próbált változtatni az ön­­kormányzat, hogy 250 ezer fo­rintért vett egy - képünkön is látható - fogorvosi széket, s megígérte a műszerek beszer­zése mellett azt is, hogy gon­doskodnak a fogorvos oda, il­letve hazaszállításáról. Utó­végre sokkal egyszerűbb egy ember utaztatása, mint több tu­caté. Ez a kezdeményezés azonban számyaszegett madárként nem ért el semmit, mert a tiszajenői önkormányzat nem ért vele egyet. S mivel ott a fogorvosi körzet székhelye, a gazda jogán ugyebár azt tesz, amit akar. Remélhetőleg előbb-utóbb segí­teni fog a vezsenyiek gondján. Kamatmentes kölcsön Gépvásárlási támogatásként négyen kaptak 680 ezer forint, két évre szóló kamatmentes köl­csönt az önkormányzattól. A képviselő-testület azzal a kikö­téssel szavazta meg a kölcsönt, hogy az igénylők kötelezik ma­gukat arra; segítik az igaerővel nem rendelkező gazdatársaikat. Rossz közbiztonság Romlik a közbiztonság a köz­ségben. Tavaly harmincnégy bűncselekmény történt - több­nyire a hétvégi házak és a termé­szetvédelmi terület kárára. Azt mondják a faluban, hogy ha ez így folytatódik, nem lesz a védett területen mit megvédeni. Jó lenne, ha az elköltözött körzeti megbízott helyébe másik lépne, mert a helybeliek szerint „a halot­tat is ellopják már, ha nem vigyá­zunk”. Felújítják a temetőt Háromszázezer forint körüli költséggel megkezdődött a te­mető felújítása. Nem túlságosan nagy ez az összeg, de többre nincs lehetőség. Az elégedettlen asszonyság A református tiszteletesnek köszönhetően egyszer mosott ru­hákból álló segélyszállítmány ér­kezett a községbe. Az elosztásból kimaradt egyik néni panaszt tett a polgármesternél. — De hát maga nincs is rászo­rulva a mhasegélyre - érvelt a polgármester. — Ez igaz - tromfolt a néni de a ruhákat szétszaggatva mi­lyen szép rongyszőnyeget csinál­tam volna. Kertiföld ingyen Családonként négyszáz négy­szögöl kertiföldet osztottak ki in­gyen a község határában. Min­tegy huszonöt hektárt biztosítot­tak erre a célra. Az idén százhat­­vanan vették igénybe ezt a jutta­tást. Tavaly és azelőtt többen él­tek ezzel a lehetőséggel. Az igénylők számának csökkenésé­ben közrejátszott a földek vissza­adása. Az oldalt írta: Simon Béla Fotó: Mészáros János

Next

/
Thumbnails
Contents