Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)

1993-02-18 / 39. szám

IJ 1993. február 18., csütörtök Kunsági Extra-----Karcag 7 Az alapellátás levált a kórháztól ’93. január 1-től az alapellátás levált a Kátai Gábor Kórház­tól, s önállóan gaz­dálkodik. Miért volt szükség erre? - kér­deztem dr. Kovács Tibor (képünkön) kollegális szakmai vezető háziorvost:- Az egészségügy átszervezése során az alapellátás és a kór­házi ellátás kétpólusú rendszerré válik, amely ugyan a beteg­­ellátás jobbítása ér­dekében közös célo­kat szolgál, de az el­következendő új fi­nanszírozás lévén el­lenérdekeltségek is felléphetnek. Ezért vált tarthatatlanná, hogy a kórház része­ként üzemeljünk.- Könnyű volt a leválás?- Mint mindenhol az ország­ban, itt is gyötrelmes volt. Va­laki találóan megjegyezte: olyan ez a folyamat, mint ami­kor rántottából kellene ismét to­jást csinálni. Sok-sok ütközéssel, vitával terhes idő után, elsősorban a la­kosság érdeke úgy kívánja, hogy az alapellátás és a kórház között a kölcsönös szakmai tisz­tesség és egymás munkájának a megbecsülése vegye át a han­got.- Hogyan oldják meg a fi­nanszírozást?- Az intézmény most már tel­jesen független. A TB-vel a szerződést mi kötöttük meg, a pénzt közvetlenül ide utalja a TB. Hogy minden olyan zökke­nőmentesen zajlott le, az Bran­­kovics László intézményveze­tőnek és Juhász Judit főkönyve­lőnek köszönhető. Ők vállalták, hogy másodállásban segítenek az intézmény megszervezésé­ben, felállításában.- Mit vettek ebből észre a ve­­tegek?- Az intézmény felállt, mű­ködik. Az a legfontosabb, hogy az átszervezés során a lakosság nem szenvedett semmiféle hát­rányt. Hála istennek, amilyen nehéznek ígérkezett, egy jó hó­nappal a kezdés után örömmel közölhetem, hogy a legfonto­sabb gazdasági szervezési fel­adatokon túl vagyunk. Az ügy­vitelünk már számítógépen van, minimális személyi létszámmal megoldottuk a gazdasági veze­tést. A háziorvosok végzik az ügyeleteket, munkaegészségü­gyi és iskolaegészségügyi ellá­tás, védőnői szolgálat, anya-, gyermek- és csecsemővédelem tartozik az intézmény szakterü­letéhez. Felügyeletét a polgár­­mesteri hivatal látja el. Európát szervezi Hitter Piroska néni középis­kolai tanár 1958 óta él a város­ban. Akkor a leánykollégium vezetője volt, ma 15 évvel túl a nyugdíjon Európát szervezi. Ma, amikor az alulról jövő kezdeményezések korát éljük, Piroska néni elhatározta, tenni kell valamit azért, hogy Kelet- Közép-Európa közelebb kerül­jön a nagy Európához.- Meséljen kicsit életútjáról, hogy jobban megértsük Európa szervező gondolatát.- Mikor 55 éves lettem, rög­tön eljöttem nyugdíjba. Nem tudok, csak a saját elgondolá­som szerint dolgozni, ezért ak­kor így láttam jónak, ha nyug­díjba megyek. Ezután németet tanítottam különböző helyeken, majd több klubot vezettem tár­sadalmi munkában. Szerettem volna egy Szent-Györgyi klu­bot is létrehozni, de valahogy ezt akkor nem lehetett keresztül vinni, pedig kitűnő emberek jöt­tek, és segítették volna a város szellemi életét. Úgy éreztem, olyan nehéz ennek a tájnak az élete, olyan nehezen tud előre­lépni, kellene tenni érte valamit. Egyszer találkoztam a polgár­­mester úrral, s mondtam neki, úgy kellene valaki, aki ránéz erre az országrészre, hívjuk meg Dr. Habsburg Ottót. Az ő látogatása után született meg a gondolat bennem, hogy a Pan­­európa magyarországi egyesü­letének karcagi tagozatát meg­alakíthatnánk. A páneurópai gondolattal én azért szimpatizá­lok, mert szeretném, ha meg­szűnnének a határok, ezek ugyanis csak elválasztják egy­mástól az embereket. Egy csa­ládon belül is akkor lehetnek közös célok, ha a család össze­tart, ha nincsenek szétválasztó, viszont vannak összetartó erők. A történelem folyamán is azok az országok álltak talpra, akik talpra akartak állni. Azt lá­tom, valahogyan ez az erőmeg­feszítés egyelőre nincs meg bennünk. Sajnos marakodó nemzet vagyunk, s ez ellen tenni kell. Szeretném, ha a meg­romlott emberi értékrend ismét helyreállna, ezért gondoltam a páneurópai tagozat megalapítá­sára is itt Karcagon. Talán ez segít. Ezek nagyon kezdeti lé­pések, nagyon szerény dolgok, de valahol el kell kezdeni. Va­lahol ezt olvastam: „A szüksé­gest megvalósítani feladat, de a lehetetlent megvalósítani köte­lesség” - hát ezért csinálom. Habsburg Ottó itt járt Karca­gon, s ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nem lehet egy embert úgy kezelni, hogy itt volt, elment és kész. Emberi kapcsolatokat csak úgy lehet ki­alakítani, ha mi majgunk is em­beriek vagyunk. Éppen ezért karácsonyra küldtem Dr. Habs­burg Ottónak egy üdvözlőlapot, s azt írtam alá: „A karcagiak”. Eredmény: újra elfogadta a vá­ros meghívását, s nagyon való­színű, augusztusban újra eljön. Maradandót csak úgy tudunk alkotni a környezetünkért, hogy megtesszük érte a megfelelő erőfeszítéseket. Remélem, eb­ben sok segítségre találok ma­gam is. Szövetkezet - túl a válságon Felvételeink a Népművészeti és Háziipari Szövetkezet Tájházában készültek Tavaly decemberben tartotta átalakuló közgyűlését a Karcagi Népi Iparművészeti Szövetke­zet. Ekkor választották meg az új igazgatótanácsot, s az elnö­köt Sebők Gáhorné személyé­ben, aki 1984 óta dolgozik ott mint főkönyvelő.- A karcagi csipkének, kun hímzésnek az országhatáron tű! is híre van, volt. Megrendelésük főleg a szovjet piacra irányult. Hogyan vészelték át a keleti piac összeomlását? — kérdeztem az elnöknőtől.- A ’91-es évünk válságos volt, tavaly túljutottunk a keleti piac leállása miatti nagyon ne­héz időszakon, hiszen a korábbi években nagy bedolgozói háló­zattal működő, főleg keleti pi­acra termelő szövetkezet vol­tunk, árbevételünk 80 százaléka innen származott. Két éve be­dolgozóinkat szinte teljes mér­tékben munkanélküli járadékra kellett küldenünk, ami az irodai létszám csökkentésével is együttjárt. Tavaly a korábban is meglévő nyugati partner mel­lett újakat is találtunk. Jelenleg meghatározó termékünk a női és gyermek felsőkonfekció ké­szítése.- Népművészeti termékeket nem is készítenek?- Természetesen továbbra is készülnek a kunsági hímzett termékek, vert csipkék, de ezek kereslete beszűkült. Értékesíté­sük belföldöli' eP népművészeti boltok számára történik. Ehhez a karcagi hímző bedolgozókat foglalkoztatjuk, de sajnos a munka nem fol^atpatos.- Önök karcagi munkanélkü­lieket folyamdtoiún kerestek szalagra dolgozni, s Tiszaroffon találtak jelentkezőket...- Igen. Ott egy bérelt épület­ben létesítettünk egy 16 fős sza­lagot, ami ugyanennyi lét­számmal még bővíthető. Erre azért ott került sor, mert helyben nem tudtuk a szükséges varró létszámot feltölteni.- A decemberi közgyűlésen többen kiváltak, megszüntették tagságukat...- A kiválók nem jelentenek aktív dolgozói létszámcsökke­nést. Csoportosan huszonné­gyen, egyénileg ketten váltak ki. Ok a Madarasi úti üzemhá­zunkban fognak szövetkezetét alakítani, az ott működő szalag pedig átkerül a központi telep­helyre. Termelésünk folyamatossága adott, jelenleg kapacitásunk 100 százalékban lekötött. Nyolcva­­nan dolgoznak szalagon, emel­lett működik a szabászati, cso­magoló, vasaló részlegünk. Éves szinten 40 millió forintos árbevétellel számolhatunk.- Melyek a legfontosabb fel­adatok ’93-ban?- A meglévő piac megtartása mellett olyan partnerek kere­sése, akik a szezonközi leállá­sunk időszakában lekötik kapa­citásunkat. Az időszakos leállás azért jelent gondot, mert profi­lunk a könnyű felső gyermek-és női konfekció, így a téli sze­zonra vastagabb, bélelt termé­keket nem tudunk vállalni. Régi vágyunk: saját termékkel meg­jelenni a nyugati piacon. Eddig ez - főleg az alapanyag és pén­zeszközök hiányában - csak kis mértékben sikerült. Munkatár­saimmal arra törekszem, hogy ez alatt az egy év alatt, amire bizalmat kaptunk, minél több ember számára tudjunk munka­helyet, munkát biztosítani. Jövője lesz a kovács szakmának A vizsgafilm jól sikerült Vasas Csaba 24 éves fiata­lember a Déryné mozi gépész­­technikusa. A XXI. Kelet-Ma­gyarországi tájegységi amatőr filmfesztiválon „Egy marék por Antigonéról” című filmjével 3. helyezést ért el.- Miről szól a filmed?- Az emlékfilm II. világhá­borús emlékmű készítését, felál­lítását mutatja be és emléket ál­lít a hősi halottaknak.- Készül-e új film?- Jelenleg forgatókönyv ké­szül egy másfél órás dokumen­tumfilmhez, mely a város hatá­rában történt háborús esemé­nyeket dolgozni fel. Nagy se­gítségemre van ebben ' Elek György. Nagyon fontos, hogy ezt most dolgozzuk föl, hiszen még vannak élő tanúk, akiket megszólaltathatunk.- Milyen terveid vannak?- Szeretnék stúdióba kerülni, hogy hol, még nem tudom. Jó lenne a városi tévénél dolgozni majd. Az emberek nem is tud­ják, mennyi lehetőséget takar a kábel. Vannak konkrét javasla­taim is, amit megpróbálok „el­adni” a tévének. - Vetíted is filmjeid? - Egyelőre még néhány apróbb dolgot újra kell felvenni, aztán a nézők is megnézhetik. Áprilisban részt vesz egy orszá­gos versenyen is, ahová előzsű­­rizés nélkül jutott be.- Hol tanultad meg a szakmai fogásokat?- Szolnokon végeztem el egy videó-szerkesztői tanfolyamot. Egyelőre a legalapvetőbb tech­nikai dolgokkal rendelkezünk. Az anyagot sem tudom itt meg­vágni, csak Szolnokon. Ez sok plusz energiát jelent. Ha valahol elakadok, a szolnokiaktól kapok szakmai tanácsot: hogyan lehet jól rrfegvalósítani. Kovácsműhely. Szondi utca. Míg ideérek, megjelenik szemem előtt a ló­­patkoló kovács alakja, aki a paripák járását könnyíti meg egy-egy új patkóval. Ková­csoltvas kerítések, lámpák, ezek mind­mind kovács által készített tárgyak. Varjú Mátyás ko­vácsmestert kédez­­tem a szakmáról:- Miért pont ezt a szakmát választotta?- Eredetileg kereskedő sze­rettem volna lenni, de ide irá­nyítottak. 1950-ben szabadul­tam föl.- Hová került az iskola el­végzése után? '- A KÁTISZ-nál dolgoztam lakatosként 39 évig. ’91-ben felépítettem ezt a műhelyt, s az­óta nyugdíjasként dolgozom.- Ahogy körbenézek a mű­helyben, megtalálható itt min­den, ami kell. Itt az asztal fölött katonás rendben sorakoznak a kulcsok, szerszámok. A polcon kis üvegekben a szegek, csava­rok. Van itt lámpa, ajtódísz. Mi mindent készít még?- A vetőgéptől kezdve a szer­számokig mindent. Rengeteg a megrendelésem. A sok új gaz­dának szüksége lesz szer­számra, hogy művelni tudja a földjét, így télen is rengeteget dolgozom. Ennek a szakmának most lesz jövője.- A családjában van-e után­pótlás?- Négyen voltunk testvérek, ott senkinek nem tetszett meg ez a szép szakma. Nekem pedig lányom van, s az unokák sem e felé tekingetnek.- Mit gondol, miért nincs utánpótlás?- Mert nehéz szakma. A régi öregek már kihaltak, a fiatalok pedig inkább a vonzóbb szak­mát választják, mint például az autószerelés. Régen 30 kovács­tanuló is volt a városban.- Hogyan telik el egy napja?- Általában hatkor kelek, de ha a munka megkívánja, akkor akár háromkor is.- Milyen nagyobb megrende­lései voltak?- A bíróság tetőszerkezetét készítettem el, a telefonszere­lőknek szerszámokat, a temp­lomnak kerítést, az ipartestület­nek székeket csináltam. Sokan keresnek meg vidékről is.- Én úgy látom, ön elégedett ember. A régi álma is valóra vált, hiszen bálásruha-árusí­­tással is foglalkozik. Ez már jobban hasonlít a kereskedői munkához. Mit csinálna más­képpen, ha újra kezdhetné?- Nem választanék másik szakmát, ha lenne rá lehetősé­gem, akkor sem. Én már meg­szerettem ezt a szakmát, leköte­leztem magam mellette. S hogy meddig folytatom? Ha kezem­­lábam is engedni fogja, s még sokáig ég a tűz a műhelyben. Az oldalt írta: Daróczi Erzsébet Fotó: Korényi Éva Földkiadó bizottság alakult Nem kis feladatot rótt az ön­­kormányzatra az 1993. évi II. törvény. A karcagi határ az egyik legnagyobb, legkiterjed­tebb széles e hazában a maga 41 ezer hektárjával. A rész­arány-földtulajdonosok száma is igen sok, közel négyezren voltak érdekeltek a két szövet­kezethez tartozóan. A Május 1. Tsz-hez tartozók közel 514-en, a Magyar Bolgár Tsz-éhez 973-an mentek el. A földkiadó bizottság tagjainak megválasz­tása sem volt egyszerű feladat, ugyanis sokan visszaléptek a je­löléstől. Nagyon fontos, hogy nem lehet egy talpalatnyi föld­területet sem tulajdonos nélkül hagyni, legyen az közös vagy egyéni művelésben. A földki­adó bizottság ma kezdi meg munkáját. Lehetőség nyolcadikosoknak A Szentannai Sámuel Mező­­gazdasági Szakközépiskolában 1993 szeptemberében közbiz­tonsági gimnáziumi osztály in­dul. Az oktatás a gimnáziumi tantervre épül, a fakultációs ke­retben idegen nyelv, számítás­­technika és testnevelés lesz. Harmadik évtől és az érettségi utáni ötödévben a közbizton­sághoz kapcsolódó szakmai tár­gyakat oktatják. Követelmény: jó tanulmányi eredmény, jó egészségi állapot. Újjáéled a SZIM-ipartelep Minden műhelyre van je­lentkező a SZIM-ben. A belső utak és a tanműhely az önkor­mányzat tulajdonába fog ke­rülni, így a gyáregység újra működőképes lehet. A vállalko­zókkal történő szerződéskötés az ÁVÜ jóváhagyásától függ. Különdíj A Fekete István Irodalmi Társaság által meghirdetett or­szágos pályázaton Soós Viktó­ria, a Györffy István Általános Iskola 7.c osztályos tanulója kü­­löndíjat kapott. Dolgozatában egy csóka történetét írta le, amely az udvaron lakott, s bé­késen megfért a cicákkal, ku­tyákkal. Sítábor A Györffy István Általános Iskola 28 kisdiákja Szlovákiába ment 1 hetes sítáborba. A tábort az úszószakosztály szervezte meg. A legfiatalabb másodikos, a legidősebb nyolcadikos a cso­portban. Köztemető A legutóbbi testületi ülésen felvetődött egy városi közte­mető létrehozásának gondolata is. Az elképzelést remélhetőleg megvalósulás fogja követni. Tehénkilövés Nemrég egy szabadban tar­tott tehén került be városi tar­tásra. A tehén megvadult, át­törte a kerítést és megszökött. Több kábító lövedéket lőttek rá, amitől úgy látszott, sikerült megfékezni, de a tehén nem adta meg magát. A helyszínen lévő rendőrök lőtték le az álla­tot. Farsang idején Itt a farsang, áll a bál. Feb­ruár 19-én, pénteken délután fél 3-kor a Györffy István általános iskola tanulói tartanak farsangi mulatságot a sportcsarnokban. A műsorban fellép az iskola tánccsoportja és a Puszta Sza­lonzenekar. Szombaton a Déryné Művelődési Házban lesz koncert és bál este fél 7-től.

Next

/
Thumbnails
Contents