Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)

1993-02-16 / 37. szám

4 1993. február 15., hétfő A szerkesztőség postájából Hogy városunk szebb, tisztább legyen Küldjön egy képet! Jó visszagondolni a meleg nyárra A hideg téli napokon jó visszaemlékezni arra a régmúlt nyárra, ami ezen a képen a fiatalságunkat idézi. A felvétel 1946 vagy ’47 nyarán készült, és feleleveníti bennem az aratás, cséplés porral, izzadtsággal teli, de mégis oly szép, vidám nap­jait. Ha összehasonlítjuk a mezőgazdasági munka akkori és mostani körülményeit, eredményeit, azt hiszem, elgondolkoz­tató megállapításra jutunk ... Zsákolás A képen látható barátok közül vajon ma melyikünk tudná vállára venni a búzával teli zsákot? Hodossy Mihály Kuncsorba Elnézést kér a posta Expressz ajánlva Nem tartható a határidő Több olvasónk érdeklődik - te­lefonon és levélben egyaránt - a földkiadó bizottságok feladatá­ról és hatásköréről. Nem véletle­nül, hiszen a megyében több mint 73 ezer részarány-földtulajdonost érint ez a bizonyos 1993. évi II. törvény, s melynek hatása leginkább a kárpótlással vagy a privatizációval vethető össze. Mint ismeretes, a már említett jogszabály január 23-án lépett hatályba, és elvileg 15 napon belül az önkormányzatok jegyzője összehívta a részarány-földtulajdonosok közgyűlését (részköz­gyűléseit), ahol megválasztották a hét vagy tizenhét tagból álló földkiadó bizottságokat. A bizottsághoz a törvény hatályba lépését követő 60 napon belül adhatják be írásban földkiadási kérelmüket a részarány-tu­lajdonosok. A tulajdonos a kérelemben megjelölheti, hogy a szövetkezet területén az erre a célra már korábban elkülönített földalapok közül melyikből kéri földigényének teljesítését. A kérelemhez természetesen csatolni kell a szövetkezet igazolását arról, hogy a részarány-tulajdonost milyen jogcímen, hány aranykorona értékű föld illeti meg. Beviteli kötelezettség alap­ján keletkezett részarány-földtulajdon esetén ezt az igazolást a földhivataltól kapja meg az igénylő. A beérkezett kérelmeket a bizottság — az igényelt földek fekvését figyelembe véve — cso­portosítja és meghatározza a földkiadás sorrendjét. Nos, így működnek, vagy legalábbis így kellene működniük a földkiadó bizottságoknak. A realitás azonban az, hogy a me­gyében eddig csak néhány helyen alakultak meg határidőre, pe­dig éppen a részarány-tulajdonosok érdeke a bizottság mielőbbi létrejötte, s a helyben történő megegyezés. Sok problémát vethetnek fel a tanyák körüli földek is. Akinek ugyanis a tanyája a részarány-tulajdoni területen van és kárpót­lásra jogosult, a jogosultságát átviheti a részarány-tulajdoni földterületre, itt viszont az elszámolás alapja Aranykoronán­ként ezer forint. Hasonlóképpen akinek a tanyája a kárpótlási földalapban van, a részarány-tulajdonát is megkaphatja itt. Ahol azonban már árverés volt, illetve árverésre meghirdetett terület, ott már nincs mód ilven ..variálásra.” A Szolnoki Polgármesteri Hivatal Városüzemeltetési Iroda vezetője a közelmúltban lapunkban közreadott észrevé­telekre — csokorba szedve — az alábbiakban válaszol. A Jut eszembe — De szép is lenne . . . c. (I. 28.), illetve a Ha már kitették az Európai telepü­lés táblát (II. 1.) címmel közrea­dott írásokra: A 4—es sz. főút Szolnokot elkerülő szakaszának átadásával a főútvonalak közül csak a „régi 4-es” út dr. Elek I. út és Szabság tér közötti része, továbbá a Szapáry, Templom, Mártírok útvonal kerül át az ön­­kormányzat kezelésébe. A vá­roson belüli országos főútvona­lak egyéb szakaszai továbbra is a Szolnoki Közúti Igazgatóság kezelésébe maradtak — az írá­sokban idézett útszakaszok is -—, tisztántartásukról nekik kell gondoskodniuk. (Az igazgató­ság illetékeseit ebben az ügyben többször megkerestük és kér­tük, intézkedjenek.) Az önkor­mányzat útszakaszain már megkezdtük a sártalanítást, tisz­títást. A Jubileumi téri toronyház intéző bizottságával megálla­podtunk abban, hogy a ház szeméttároló konténereit csak az ürítési napokon teszik ki a közterületre, így elkerülhető a szeméthalmozódás. Mindemel­lett a helyszínt rendszeresen el­lenőrizzük és gondoskodunk a szemét elszállításáról. Közterületfelügyelőink rend­szeresen eljárnak a parkrongá­­lókkal szemben (januárban 62 példa volt erre!). Sajnálatos tény, hogy a vandalizmussal, különösen az éjszakai randalí­rozókkal szemben nincs hatha­tós ellenszerünk. Hasonló ta­pasztalat az is, hogy a gépko­csivezetők egyre többet sértik meg a közlekedési szabályokat (tilosban, zöldterületen állnak, várakoznak stb.) — jelentős kárt okozva. Velük szemben a lakosság segítségével, közre­működésével tudunk edménye­­sen fellépni. A zöldterületben lévő, kb. 1 m2 süllyedést hu-Nagy öröm érte óvodánkat a közelmúltban, amikor Pápai Ferencnétől, a szolnoki Mara­thon Kerékpárüzlet vállalkozó­jától hat gyermekbiciklit kap­tunk ajándékba. A nyilvánosság előtt is kö­szönetét mondunk az adomá­nyozónak, aki maga is a Kertvá­rosban lakik, és ily módon musszal pótoljuk, és hamarosan rendbe tesszük az Eötvös téri parkot. A Baross G. úti elvá­lasztó sávban a TIGÁZ V. 1991-ben rekonstrukciós mun­kát végzett. A területet helyreál­lítottuk, füvesítettünk, de a sza­bálytalan gyalogos és gépkocsi közlekedés nehezíti a folyama­tos rendbentartást. A „Külön foglalkozás volt a gyepmesterség” című (II. 1.) írással kapcsolatban: Szolnokon egy mellékfoglalkozású gyep­mester fogja be a kóbor kutyá­kat (hetente 15-20-at), vala­mint az állati tetemek begyűjté­sével foglalkozik. Ezúton is kér­jük a lakosságot, bejelentéseiket névvel, címmel tegyék meg —­­segítve a gyepmester munkáját. A kutyák sétáltatására a város több helyén futtató területet je­löltünk ki a múlt évben — táb­lával. A szabályok betartását a közterületfelügyelők rendszere­sen ellenőrzik, és a rend meg­sértőivel szemben intézkednek. (Januárban, mert a kutya máso­kat veszélyeztetett, 66 esetben indítottak eljárást.) A „Latyakfröccs” c. írásra: Az elmúlt évben összességében 1.200 eFt-ot fordítottunk a vá­rosban vízállásos helyek meg­szüntetésére, csapadékcsator­nák mosatására, víznyelők tisz­títására. Természetesen ezzel a városban lévő, eldugult víznye­lők egy részét tudtuk csak mű­ködőképessé tenni. Folytatjuk a vízállásos helyek és eldugult víznyelők felmérését, és ezek közé tartozik a Ságvári, Ady E. út kereszteződésében lévő há­rom víznyelő is. Irodánk valamennyi munka­társa azért dolgozik, hogy váro­sunk az eddiginél tisztább, gon­­dozottabb és szebb legyen. Eh­hez azonban feltétlenül szüksé­günk van a lakosság közremű­ködésére, segítségére, amit ez­úton is tisztelettel megköszö­nök. Várjuk további segítő észre­vételeiket, javaslataikat. Stefanik László irodavezető igyekezett segítséget nyújtani, örömet szerezni a helyi gyer­mekközösségnek. Munkájához sok sikert és jó egészséget kívánunk. A kertvá­rosi óvoda kicsinyei és dolgozói nevében: Patainé Baráth Vera részlegvezető óvónő Utazik a pénz címmel adtuk közre január 7-én _özy. Patai Balázsné szolnoki olvasónk le­velét. Észrevételével kapcsolat­ban a Debreceni Postaigazgató­ság a következőkről tájékoztat: A Szolnokon lévő, két ha­sonló utcanévből adódóan for­dult elő, hogy ügyfelünk nem kapta meg időben a nyugellátá­sát. Ugyanis az utalványt téve-A február 2-án megjelent keddi jegyzetet éppoly derűvel és megelégedéssel olvastam, mint a korábbit (Molnár H. La­jos tollából), amikor megceru­­zázta a biztosító kacifántos kité­réseit ... De sokan ismertek rá a velük történt hasonló eljá­rásra. Mert a dolognak a nyitja az a huncut pénz, amit oly könnyen kicsalogatnak a zse­bünkből, de befelé már egyre nehezebben csordogál. S hogy mennyire igaz, a pénz körül fe­désből, figyelmetlenségből a szolnoki Katona utca helyett a szandaszőlősi Katona József ut­cába továbbították. A kellemetlenségért Patai Balázsné szíves elnézését ké­rem, és a hasonló eset elkerü­lése érdekében intézkedtem. Makó Albert postaforgalmi igazgatóhelyettes rog a világ, ime az „Akar sok pénzt keresni?” c. cikk, hisz ra­gad a szemünk egy olyan mon­dathoz, amelyben benne van a pénz. Rögtön jóleső várakozás telepszik az emberre, és sanda bizakodással böngészi az alatta lévő sorokat. Miután végig ol­vastam, rájöttem — a címet ille­tően —, hogy csak csalódáso­mat tudom nyugtázni, és azono­sulok a szerző keserű tapaszta­lataival. Szükség van erre a lelki igazságszolgáltatásra, hisz ha másunk nincs, legalább iga­zunk legyen; elvárjuk, hogy más is mondja már ki, esetleg írja is le úgy, ahogyan mi érez­zük, gondoljuk, mert ha a hely­zetünkön nem is változtat, leg­alább megnyugtat bennünket. Csodálatos csokrot szedett azokból a szúrós bogáncsokból, melyek nap mint nap böködnek bennünket. Ön valóban „csúcs” a segíteni akarásban. Fogadjon el csendestársnak az irányú tö­rekvéséhez, hogy segítsünk embertársainkon. Jó szándékkal megjegyzem: szúrós csokorjába véletlenül belekerült egy tenge­ren túlról származó, még alig ismert, ám tartós és sokak által már megszeretett virágszál is. Akik ezt a virágot ismerik, bi­zonyára hasonlóan éreznek ve­lem. Most azonban a saját vé­leményemet akarom kifejezésre juttatni: Amikor a 6500 Ft hoz­zájárulást olvastam, ráismertem a kis vállalkozásomra... Nem bírálhatom a 72 ezer forintos biztosítási ügynökséget és a két hónap alatt megszerezhető egymilliót sem, amiért csupán 50 ezret kell feltenni egy lapra — mármint a szerencsére —, erre nincs jogosítványom. Az il­letékesek majd megvédik iga­zukat — ha tudják —, vagy akit bepaliznak, hát vessen magára. Ön bele esett abba a hibába, ami alapvetően ellentmond minden körültekintő alapos elemzésé­nek. Hogyhogy nem vakargatta meg mélyebben ezt az üzletet, ha már Önnek is felkínálták a jobb élet lehetőségét? Nem kel­lett volna mindjárt a milliós pénzeső ellen esernyőt rántani, hanem eltöprengeni rajta, hogy apránként, kitartó munkával és reménységgel, hogyan lehet fo­rintokat fakasztani eme — lát­szólag nem működő — forrás­ból. Tudom, napjainkban sok vállalkozás születik nagy remé­nyekkel (és fullad is kudarcba az esetek többségében), a befek­tetett forintok meg eltűnnek mint a hajnali harmat. De mit szól ahhoz, ha Önnek nem jön be a huszonegy (már amiről be­szélek), visszakapja a próba­pénzt? Ugye meglepődött? Hát ezt nem mesélte Önnek a ke­resztapa leszármazottja? Nem mondta talán el azt sem, hogy ráér évek alatt is meggazda­godni? Bizonyára azt sem mondta, hogy itt dolgozni kell, és ha megkapja a pénzét, nyu­godtan tekintheti munkája gyümölcseként. Aztán a téma árnyékos oldalát sem ismertet­ték önnel, ezért tűnt valótlannak — a rövid számolgatás, rajzol­gatás során mindjárt előbuk­kanó tekintélyes havi jövede­lem. Nem tévedhetek, ha azt gondolom Önről, egyetlen fo­rintnak sem tudna örülni, amiért nem dolgozott meg. Ebből kö­vetkezik, hogy kézlegyintéssel intézte el a rosszul felkínált le­hetőséget. A sok pénzről nekem azért van egy épületes vélemé­nyem: Legyen már szabad úgy is pénzhez jutni, hogy tevőleges munkát végez az ember — még akkor is, ha ez a munka szer­vező tevékenység, sőt egy ellátó szervezetben működő fogyasztó és kereskedelmi tevékenység. Hasonlítson ez akár a piramis­hoz, vagy netán a pilóta játék sémájához. Szegény darvak és vadlibák talán évezredes repülési formá­jukat változtatnák meg és hagy­nának fel a piramis, illetve V— betűben repüléssel, ha magában ez a hasonlatosság mindenkor rosszat sejtetne. Nagy erőt ad az egymáshoz tartozás a baráti kapcsolat, a segítő szándék, ha ezzel jó ügyet szolgálunk. Bi­zony nagy szükség van rá napja­inkban, és ha egy ilyen közös­ségből felbukkan egy Önhöz hasonló, tekintélyt sugárzó ve­zéregyéniség — mi tagadás —, piramis formában kapcsolódnak hozzá a tőle segítséget várók. Jaj nekem! — most veszem észre magamat, hogy a végén még „megdumálom”, pedig val­lomása szerint nehéz eset. Ja, kérem, az igazság mellett köny­­nyű kiállni, pláne abból az ala­pállásból, hogy „jobb a sűrű fil­lér, mint a ritka forint”. Sebők László Szandaszőíős Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Ha azt hallja, börtön, hideg futkározzon a hátán A munkanélküliség kérdésében érthetetlen számomra a Munkaügyi Központ és a többi szerv ténykedése, ahogyan a fo­gyasztói árak képzése is, valamint az igazságszolgáltatás egyes szempontjai, a dolgozók érdekeltsége, s még hosszan sorolhat­nám. Vegyük például a mindennapi kenyerünket, aminek már 50 forint kilója, a futószalagon érkező tej literenként 35.-, és át­lagban 400 forint a húsáru kilója! A Munkaügyi Központ és „társai” rengeteg pénzzel gazdál­kodnak, de az a véleményem, nem igazán szorgalmazzák a munkahelyteremtést. Pedig az önkormányzatokkal összefogva, minden településen bőven akadna tennivaló, és munkanélküli­­segélyből tengődök zöme inkább dolgozna, minthogy otthon tétlenkedjen. Értelmes, hasznos elfoglaltság híján sokan az ut­cán, a kocsmákban lődörögnek, s akad köztük olyan is, aki rossz útra tér, aztán börtön lesz a vége . . . Erről jut eszembe, hogy a börtönöket át kellene alakítani úgy, hogy aki egyszer oda beteszi a lábát, eltölt benne több-keve­sebb időt, már a szó hallatán is, hogy börtön, a hideg futkároz­zon a hátán! (Példa lehetne Monte Cristo börtöne.) De az az ember, aki becsületesen, jól dolgozik, az keressen is! Ezek megvalósítására sürgősen tegyenek lépéseket. Ne kényszerítsék az embereket arra, hogy „behúzott fékkel induljanak a hegynek”! S. A. Jászberény Köszönet a gyermekbicikliért Hozzászólás cikkünkhöz Virágnyelven . . . Akar-e pénzért dolgozni?!

Next

/
Thumbnails
Contents