Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)

1993-02-13 / 36. szám

1993. február 13., szombat Hazai tükör 3 Ki szelet vet - jövőre mit arat? (folytatás az 1. oldalról) ként sokan félreértették a nyi­latkozatomat, amikor a hiányról beszéltem. Ezt leginkább majd az elkövetkezendő években fog­juk megérezni. Egyébként a ga­bonakérdés - bár érzelmileg je­lentős - igen kis probléma a többi mellett. A Földművelésü­gyi Minisztérium és a kormány­zat korszakos hibákat követett el a mezőgazdaság átalakításá­nál. Tejtúltermelés címén levá­gatták a tenyészállományt - tí­zezer forinttal „jutalmazták” a marhát levágó gazdákat. A ser­téseknél - szintén túltermelésre hivatkozva - ugyancsak megti­zedelték az állatokat. Most pe­dig már folyamatosan impor­tálni kell a tejet - az éves fo­gyasztás mintegy 15 százalékát külföldről kapjuk - sertésből 260 ezer állat behozatalára kényszerültünk ugyanúgy, mint 10 ezer tonna marhahús eseté­ben... Ez tulajdonképpen azt je­lenti, hogy a magyar költségve­tés mostanában a dán parasztot támogatja... Magyarországon ma száz hektárra húsz tehén jut. Ez a környező országokhoz képest a legkevesebb. Csak néhány példa: ez a szám Jugoszláviában 47, Szlovákiában 70, Hollandi­ában 240, de még az elmaradt országokban - például Bangla­desiben - is 200 körül van... Ez hosszú távon úgy kapcsolódik a gabona problémaköréhez, hogy szerves trágyából rövid időn be­lül behozatalra szorulunk. A ta­lajaink elsavanyodtak, ilyen té­ren természeti katasztrófa fe­nyegeti az országot. Ez gyakor­latilag nem csupán mezőgazda­­sági, hanem természetvédelmi, ökológiai kérdés is. Még mindig az előzmények­hez tartozik, hogy annak idején tonnánként 98-100 dollárért elad­tunk 400 ezer tonna gabonát. Ez tény. Azóta eltelt egy kis idő, s már 44 ezer tonnát mi importá­lunk. Ezt először tagadták, de ki­derült, hogy az értesülések mégis igazak. Csakhogy ez a vásár ton­nánként több lesz, mint 160 dol­lár... Tehát minden tonna beho­zott búzán ötezer forintot veszít a magyar termelő és a magyar ál­lam. Ezért egy normális polgári demokráciában nem a miniszter, hanem a kormány nyújtja be a lemondását... Rendkívül súlyos a helyzet olyan szempontból is, hogy a válság kezelésére nincs koncep­ció. Az általunk benyújtott le­gegyszerűbb megoldási prog­ramot elutasította a kormány, helyette inkább az ellenségkép felélesztésén fáradoznak. A kormánypárt minden jel szerint úgy döntött, hogy szétveri a tée­­szeket, padlóra küldik az egész termelési struktúrát. Pedig nem is olyan régen még a nyugati mezőgazdasági szakemberek hozzánk jártak tanulni... A mi mezőgazdaságunk világszínvo­nalú volt, még a téesztulajdoni szerkezetben is. — Mennyire „tudatos” ez az elképzelés nélküli kormányzati irányítás?- Ez egyszerűen a butaság, a hozzá nem értés jele. Jelenleg az a helyzet, hogy ellenségképet kell keresni ott, ahol gondolat már nincs... ? r, — Márpedig - sáé^ köztudott- a Közös Piacba való felvéte­lünk egyik legnagyobb akadálya a versenyképes magyar mező­­gazdaság... — Való igaz, hogy a magyar mezőgazdasági termék Európá­ban nagyon kemény vetélytárs. Ha ez az egész folyamat tuda­tos, akkor tökéletes munkát vé­geznek. Ám az is igaz, hogy ez olyan áldozat, amelynek a ma­gyar társadalom issza majd meg a levét. Ugyanis ha ez így foly­tatódik, 2-3 év múlva Magyar­­ország mezőgazdasági téren ab­szolút mértékben importra fog szorulni. Ennek a kiszolgáltatott voltát pedig ugye nem kell ecse­telni... x — Ön szerint mi várható a magyar mezőgazdaságban? — Ha a magyar parasztem­berre rábízzuk a tulajdonát - mindegy, hogy szövetkezeti formában-e vagy sem -, akkor egészen bizonyos, hogy nyere­ségesen fog gazdálkodni. — Megvannak ennek az esz­közökben megmutatkozó feltéte­lei? — A magyar eszközállomány pontosan azért elegendő erre a feladatra, mert az úgynevezett nagyüzemekben megfelelő mennyiségű gép volt. Ezért nem szabad a szövetkezeteket szét­verni. A termékszerkezetet az eszközszerkezettel szinkronban kell változtatni, s nem fordítva, hogy verjük szét az egészet, az­tán majd felépítünk valami mást... Még mindig megvan az esélyünk a fölemelkedésre: az állattenyésztésünket olyan szintre kell hozni, hogy tíz éven belül megcélozhassuk Belgiu­mot vagy Hollandiát... Csak a parasztembert hagyni kell dol­gozni... — Nem ez a törekvés érződik most... — Ha a jelenlegi mezőgazda­­sági kormányzat marad, akkor ez valóban csak terv marad, s kiszámíthatatlan folyamatok fognak bekövetkezni... — Milyen visszhangokat ka­pott a nyilatkozata után?-— Nagyon sok pozitív jelzést kaptam számos MDF-tagtól, teljesen ismeretlen emberektől. Ezek mind az én igazamat erősí­tették meg. Az MDF-frakció ál­láspontját hallgatva pedig az ju­tott eszembe, hogy ha Raskó György ott azt mondta volna: képviselő urak, magukat most felakasztják - akkor legfeljebb azt kérdezték volna meg, hogy a kötelet nekik kell-e hozni... Fo­galma sincs a frakciónak, hogy miről van itt szó. Vakon bíznak abban az FM-ben, amelyik azt hirdeti, hogy az MDF-et szol­gálja - de valójában nem szol­gálnak ott senkit. Jó fizetésű bü­rokraták ülnek a magasabb posztokon, akik irányítják a képviselőket. Nem is tudom egyébként, hogy lesz-e annyi MDF-tag és kisgazdatag a kö­vetkező választások idején, mint amennyi most annak vallja magát a közigazgatásban. Ezek az emberek sajnos nem oda va­lók... Mégis most én vagyok a legbűnösebb - ha én azt el­mondhatnám, amik azon a frak­cióülésen elhangzottak... Ennek ellenére meg vagyok róla győ­ződve, hogy ugyanazok az em­berek, akik engem most le­­kommunistáztak meg leügynö­­köztek, két hónap múlva már azt fogják mondani, hogy ők mindent előre láttak... — Milyen új érzései támadtak az utóbbi időben? — Keserű lesz a felébredés. Az a baj, hogy a politikusok el­hitették magukkal, hogy ha mi nem leszünk, akkor itt összedől a demokrácia. Ez nem igaz. Egy polgári demokráciában egy kormányváltás nem okozhat fe­jetlenséget - nálunk sem lenne ez másképp. Amikor már azt is megkaptam, hogy nem szabad az igazat elmondani, mert éret­len a nép... akkor már nekem el kellett gondolkodnom. Pedig... az átlagember politikai kultú­rája egyáltalán nem éretlen. In­kább az a helyzet, hogy még most is nagyon bölcsen viselik a nyilvánvaló politikai hibákat. Az MDF-ben igenis van még jó­indulatú erő, mert nem a lejára­tott politikusok képviselik első­sorban ezt a pártot... — Nem lett magából pesszi­mista?-— Nem, sőt ellenkezőleg. Optimista vagyok, mégpedig azért, mert annyira buta a bü­rokráciánk, hogy már nem tud beavatkozni a spontán gazda­sági folyamatokba. Ez azt je­lenti, hogy „elmaffiásodik” a gazdaság, nem tudjuk már elle­nőrizni, és ebből olyan jöve­delmek keletkeznek,’ amelyek spontán visszaáramlanak a gaz­daság vérkeringésébe. Ilyen­formán ez egy önmagától mű­ködő egészséges körforgás, ahol indirekt módon áramlik vissza a pénz a termelésbe. Eb­ből a szempontból nagyon jó, hogy ennyire hülye a bürokráci­ánk és ennyire buták a politiku­sok. Nincs rálátásuk a dolgokra. Fogalmuk sincs a legalapvetőbb törvényszerűségekről. Példa erre a gabona, a hús, a tej, a pri­vatizáció... Emellett persze, hogy érvényesülnek a kisebb egyéni érdekek: erre szokták azt mondani, hogy ügyeskednek - pedig ezek az emberek csak ki­használják a lehetőségeiket. Va­lahol inkább őket kellene a gaz­dasági élet vezető pozícióiba helyezni, a politikai rendet meg majd eldöntik a választópolgá­rok... Ami az eddig eltelt idő­szakot illeti, tudomásul kell venni, hogy erre voltunk képe-1 sek. Az elmúlt négy évtized el­sősorban nem anyagiakban okozta a legnagyobb kárt, ha­nem a szellemi potenciák terén. S itt most nem az átlagemberről beszélek, hanem a politikai kul­túrára célzok. Ezt talán majd a Fidesz korosztálya 10-15 éven belül ellensúlyozza... — Ön szerint a jelenlegi kormányzat mennyire ember­­központú? — Jelenleg farkastörvények uralkodnak, mindenhol az erő­sebb elve érvényesül. A jelen­legi politikusok azt hiszik, a né­pet az érdekli, hogy kié a televí­zió, a sajtó, lesz-e igazságtétel, ki volt ügynök, kit temetnek újra... Egymással civódunk a sikertelenségben, nem ismerjük fel a közös érdekeinket, ami egy jól működő szociális védőháló­val ellátott rendszer lenne. Itt még az állami tulajdonnak hosszú ideig meghatározó sze­repet kellene játszania, például a szövetkezetek esetében is. Szükség van a lassú átmenetre, mert ha sokk éri ezt a gazdasá­got, akkor ott már az indulatok dönthetnek... Ez pedig senkinek nem lehet érdeke. Dián Tamás Mostanság A kocsmakerülés veszélyei Tesz-vesz város lakóinak száma eléggé dinamikusan apad. Folyamatosan fogy az is­koláskorú gyeremekek száma. A növekvő munkanélküliség, az áremelkedések csökkentik a vá­sárlóerőt. Az iparcikk üzletek némelyikében az elmagányoso­dás fenyegeti az eladókat. Egyetlen ágazat virul, ez pedig az alkohol fogyasztás céljából üzemelő vendéglátás. 8700 ál­landó lakosra 22 ivóhely jut, nem számolva a zugméréseket és a palackos üzleteket. A lakosság körülbelül 18 százaléka kiskorú gyermek, 8-10 százalék viszont már nem fogyaszthat jelentősebb meny­­nyiségű alkoholt megrendült egészségi állapota vagy előreha­ladott életkora miatt. Leszá­mítva a krónikus nem ivókat és a zugivókat, nagyjából 4800-5000 városlakónak kell rendszeres fogyasztásával élet­ben tartani ezt a huszonkét ivó­helyet. Egy italmérésre átlago­san 227 szomjas torok jut. Pol­gártársainknak nagyjából fele a szebbik nemhez tartozik, így át­lagosan csupán 114 állandó la­kos férfiú szórójának rendszeres és rendeltetésszerű oltására ren­dezkedhet be egy-egy „műinté­zet”. Száztizennégy ember megle­hetősen kevés, ezért időnként az egyes ivóhelyek veszteségmen­tes működése érdekében a gyengébb nem képviselői is kénytelenek kupicát vagy poha­rat ragadni. Azt gondolhatná a kedves olvasó, hogy az iménti statisztikai adatokkal az alko­holfogyasztás káros hatásait akarom kidomborítani. Erről szó sincsen, hiszen tegyük fel mi történne, ha holnaptól senki egyetlen korty szeszt sem fo­gyasztana városunkban. Először is tönkremenne közel harminc vállalkozás. Az eddigi 790 munkanélkülihez újabb ötven csatlakozna. Elmaradna ötven fő személyi jövedelemadó ré­sze. A vállalkozások beindítá­sához felvett kölcsönöket nem minden esetben tudnák törlesz­teni, ez nehéz helyzetet idéz­hetne elő a kölcsönfolyósító hi­telintézeteknél. Az eddig is fo­gyatkozó szőlőtermelő kedv erősen megfogyatkozna. Eddig mindig akadt valaki, aki szőlő­ből készített valamilyen borfé­leséget a sok nájlon (nylon) tökmagból és sűrítményekből pancsolt, szintetikus kerítész­­szaggatók helyett. Nehéz hely­zetbe kerülnének a közeli pálin­­kafőzdék. Értelmét veszítené a hulladék gyümölcs gyűjtése. A mindennapi üveg söreinkbe épí­tett ÁFA hiánya érzékenyen érintené az egész államháztar­tást. Beláthatatlan számú és nagyságú társadalmi, gazdasági és jogi probléma keletkezne. Például el kellene dönteni, hogy a tömeges és totális kerülése az alkoholfogyasztásnak állam­­polgári engedetlenségi mozga­lomnak minősül-e? Az italmérések söröskor­sókba, borospoharakba kapasz­kodó vendégeiben eddig néme­lyek csak könnyelműen szóra­kozó embert láttak. Ez a kis elemzés azonban bizonyítja, hogy itt olyan emberekről van szó, akik nem szeretik a nagy szavakat, ilyeneket például, hogy a szívem vérét adtam érte vagy az életem egy darabját tet­tem fel rá. Ezek a derék patrióták a vesé­jük, májuk működőképességét veszélyeztetve is küzdenek, hogy a helyi piacgazdaság élet­ben maradjon. Gambrinus EGYÉVESEK A SZOLNOKI NÉGYESIKREK. Február 10-én ünnepelték Oros Nándorék gyermekeik születésnapját. Ezen a rendkívüli eseményen részt vett dr. Lengyel Györgyi alpol­gármester, Kovács Lajos körzeti képviselő, a Centrum Áruház vezetői és a különböző sajtóorgá­numok munkatársai, A vendégek ajándékokkal kedveskedtek, tizenegyedikén dr. Csikós Sándor, a Kunság Füszért vezérigazgatója köszöntötte az ünnepeiteket, különböző babaápoló szereket és liberókat adott ajándékba, s egyben átnyújtotta Oros Nándornak a március 1-vel bevezetendő vásárlási kártyát, a 3500 forintos címletűt. Ennek az a lényege, hogy a vásárlók 2 ezer, 3 ezer és 3 ezer 500 forint értékben vehetnek kártyákat, melyek egy évig érvényesek és 100-150, illetve 200 ezer forint értékben nagykereskedelmi áron bármely Füszért diszkontban vásárolhatnak. Ez a fogyasztói ár -15 százalékos. Az országban először a Kunság Füszért vezette be ezt a rendszert. A vásárlók a kárgya értékének két-, háromszorosát kapják vissza. Az Oros ikrek lettek a vásárlási kártya első tulajdonosai. (Fotó: N. Zs.) 700 ezer munkanélküli Egy hónap alatt 30 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma és így január végén már majdnem 700 ezren voltak állás nélkül. Az elmúlt hónap végén 694 ezer munkanélkülit regisztráltak és ez 13,3 százalékos rátának felel meg. (A nyilvántartásban nem szereplő állástalanok száma becslések szerint 60-80 ezér körül lehet.) Továbbra Szabolcs megyé­ben a legkritikusabb a helyzet, hiszen már 23 százalék körüli az állástalanok aránya. Alig kedvezőbb a helyzet Borsodban és Nógrádban. Budapesten viszont csak min­tegy 6 százalékos a munkanél­küliségi ráta. Munkanélküli ellátásban ja­nuár végén mintegy 500 ezren részesültek, ez az állástalanok közel 70 százalékát jelenti. (MTI) A PALOTÁSI ÁLLAMI GAZDASÁG GÉPÁRVERÉST TART Helye: Besenyszög-Palotás, központi ebédlő Időpontja: 1993. február 19-én 9.00 órakor Fizetés módja: helyszínen, készpénzzel Árverésre kerülnek: K-701-es traktor, alkatrészként 50.000 Ft + áfa Ikarus 255-ös autóbusz . . . 300.000 Ft + áfa RAB-5 ásóborona................ 130.000 Ft + áfa 275 M3 földnyeső láda .... 50.000 Ft + áfa E 304-es lánctalpas kotró . . 200.000 Ft + áfa tárcsás és adagolós műtrágyaszórók, vetőgépek és egyéb gépi eszközök. Bővebb felvilágosítást Farkas Lajostól lehet kérni, munkanapokon 8 - 16 óra között telefonon a 06/56/374-201, telexen a 23-367-es számon. A gépek előzetesen a palotási.l-es számú kerület gépműhelyénél munkaidőben megtekinthetők. *18804/1H*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents