Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-09 / 7. szám
1 Szolnoki Extra ) 4 Szokatlan, hogy a nőket előreengedik 1993. JANUÁR 9. Akár Amerikába is beszélhetnek Vendégségben nálunk Mint már megírtuk, népes japán küldöttség járt a napokban Szolnokon, a Japán-Magyar Művészeti Klub közreműködésével. A 104 tagú vendégseregben filharmonikusok és fotósok voltak. Többségük családoknál nyert elhelyezést. Közéjük tartozott Kazuhiko Kaneko úr, az előbb említett klub főtitkára is, aki Kardos Tamáséknál lakott pár napig. Kardoséknak a Széchenyi városrészben van a lakásuk. Ikszedik utca, második emelet. Szabványpanel, kis terület. Itt beszélgettünk Kaneko úrral, meg Ku- nio Harata úrral, a klub elnökével, no és persze a vendéglátókkal. Tolmácsunk Sípos László, a Tisza Táncegyütes egykori tagja. Többször járt a felkelő Nap országában, dolgozott is ott, és kiválóan beszél japánul. A látogatás előtt kissé izgultam, hiszen úgy tudom, nagyon konvencionális emberek a japánok. Rég beívódott hagyományok, mély meghajlások. Túlzás, ha azt mondom, hiánytalanul ismerem szokásaikat. Ha valamit rosszul teszek, esetleg megsérthetem őket. De nem. Kedves, barátságos embereket ismernek tűnő kérdést. A válasz érdekes: mert megismernek egy másfajta gondolkodásmódot. Ott kint mindenük megvan, ezért lassan elsivárodott az élet. Az itteni tapasztalatok azonban sokat számíthanak ennek megváltoztatásához. Lesz-e kisugárzása látogatásuknak? Hogyne! A kapcsolatoknak több szintje is kialakult már, és ezek kimélyítése várható. Minden művészeti ágban fel kívánják venni velünk Kazuhiko Kaneko: - Aki a művészetekkel foglalkozik Japánban, az ismeri Magyarországot. Kunio Harata: - Pesszimistán nem lehet dolgozni, élni. tem meg bennük. A kötelező koccintás után fesztelenül kezdtünk beszélgetni. Általában Harata úr válaszolt. Ősi joga volt erre. Ő magasabb rangú, a PLOT fotócég elnök-igazgatója (ráadásul fotóművész), míg Kaneko úr „csak” a Bősei kulturális magazin munkatársa. Jártak-e már hazánkban? - tettem fel az első kérdést. Harata úr már többször is. Legelőször 31 éve volt nálunk. Akkori benyomásai? Hideg volt és sötét, ezért rögtön vissza is fordult. Akkor nehéz volt belépni az országba, ma már - lényegében diplomata útlevelével - úgy jön- megy, ahogy akar. Szolnokon még nem járt. Ahogyan Kaneko úr sem, aki még csak másodjára van Magyarországon. És milyen itt nálunk? Biztos nehéz itt az élet (hogy ezt honnan veszik?), de azért kellemes lehet itt élni. Ha csak a lakást nézzük, ekkora otthon (széchenyis!) Japánban már majdnem óriásinak, ráadásul megvehetetlennek számít. Például 1 négyszögöl telek ára Tokióban 65 millió forintnyi pénznek felel meg. Harata úrnak is csak 100 négyzetméteres lakása van, pedig elnök, fizetése havonta 1 millió forintnyi yen. Igaz, odakint nagy a drágaság. Mennyire ismerik hazánkat Japánban? Aki művészettel foglakozik, az mindenki ismer bennünket. Mi hasznos egy ilyen látogatásban - teszem fel a blőda kapcsolatot, most épp a népművészekkel szeretnék a palettát kibővíteni. Szó van arról is, hogy mozgássérültekkel „kötnek’-’ ismeretséget. Jártak-e boltokban, vásároltak-e valamit? Nem na-, gyón tehették ezt, elfoglalt emberek, csak ajándékokat tudtak venni (hiszen otthon mindenük megvan...). Elgyönyörködtek a porcelánokban, az üveg- és fazekastermékekben. Nagyon örülnek, hogy Zsolnayt tudtak vásárolni. Kis pihentetőül a háziakat faggatom. Milyen japánokat vendégül látni? Oh, nagyon remek - feleli Kardos Tamás felesége, dr. Szalados Katalin. Másodjára fogadnak ilyen nemzetiségű vendégeket. Eleinte aggódott, hogy például mit is tehetnek egyáltalán az asztalra, mivel kínálj A az új lakót. Kellemesen csalódtak, mivel a japánok mindent megesznek, nem válogatósak. Roppant al- kalmazkodóak minden tekintetben. Milyen lesz visszamenni a zsúfolt Tokióba? - fordulok ismét a japán urakhoz. Kellemetlen lesz a nyugalom után, de szerencsére Tokióban is vannak csendes részek, ahol nyugodtan lehet pihenni. Közismert, hogy a japánok keményen hajtanak, látástól vakulásig dolgoznak, pár nap szabadságot vesznek csak ki. Mivel itt több napot töltöttek, az év hátralevő részében hjár nem is mennek szabadságba? Az utóbbi években megváltozott az élet Japánban. A háború utáni évektől iszonyú munkát fektettek az újjáépítésbe, a talpon- maradásba, a fejlődésbe. ÁJára már enyhült a munkatempó, lazíthatnak. Több a pénzük, több a szabadidejük is. A gondolkodásmód is más már, a munkastílus is oldódott. Aggódik is emiatt Harata úr, hogy ezáltal csökkenhet a gazdasági fejlődés üteme. Jólétnek látszik kívülről minden Japánban, de valójában ez nem az. Sok árnyoldal található az ő országában is - vallja be az elnök. A beszélgetés vége felé azt kívánom a vendégeknek, hogy minél több japán látogasson el hazánkba, és (hogy nekünk se legyen rosszabb) mi is sűrítsük ezt a jövés menést. Legyen egyszer mindenkinek akkora jövedelme, hogy bármikor elmehessen Japánba. Csakhogy örök pesszimisták vagyunk, és hasonló tömeges utazásokban nem nagyon reménykedhetünk. Megjegyzi erre Harata úr: pesszimistaként nem lehet dolgozni, élni. O mindig optimistán gondolkodik... A legvégén beismeri: az a legfurcsább itt nálunk, hogy a hölgyeket előre kell engedni. Ott kipt Japánban az száll fel elsőként a buszra, a metróra, aki a legerősebb. A gyenge nők a legutolsók. Mit mondjak erre. Az egy más világ... Eredményes gyűjtés Szép, új világ lenne, ha az adomány szót már a lexikonok sem említenék. Sok hasonló fogalomnak kellene elhalnia, hogy az idealisták álmai teljesüljenek. Mégis, ezek között az adomány kiemelt helyen szerepel. Mert olyan képzettársítási folyamatot indít el, melyben a szegénység, a rászorultság, a szeretet kifejezések szerepelnek. A Szolnok Városi Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány vezetői joggal óriási sikernek tartják, hogy az általuk meghirdetett múlt évi „A szeretet adja magát ’ ’ gyűjtésre néhány nap alatt 600 ezer forint, természetben 150 ezer forint értékű ajándék érkezett. December második hetében indult az akció és tizennyolcadikéig több mint félszáz magán- személy és szervezet juttatta el adományait az alapítványnak. Volt már hasonló megmozdulásuk. Akkor a gyermeknapra gyűjtöttek. A néhány éve létrehozott alapítvány a szeretet ünnepére a múlt év végén első ízben kért adományokat. Szeretnék, ha ilyen sikeresek lennének a következők is. Valóban, kizárt, hogy eljön valaha is egy olyan kor, amikor nem lesz szükség ilyesmire. Mert a reneszánszát élő uralkodó felfogás szerint törvényszerű, hogy legyenek gazdagok és szegények. Azt azonban már nehezebb vállalni, hogy mindez azt is jelenti: legyenek szegény gyerekek is. Egyes nézetek szerint, a segélyezés, az eseti vagy rendszeres anyagi támogatások a kívánttal ellentétes hatással járnak; a nagy társadalmi mechanizmust kell megjavítani, hogy ne legyen Ezekkel a hordozható készülékekkel nagy távolságra is lehet beszélni A volt megyei pártbizottság földszintjén, az egykori ebédlő helyén, az úgynevezett fehér házban alakították ki a Westel Rádiótelefon Kft. helyét, ahol jelenleg is nyolcféle típusú rádió- telefon kapható. Az áruk is változó, mert az értékük negyvenezertől kétszázezerig terjed. Van közöttük kézi, és szaknyelven szólva mobil, azaz hordozható telefon. Akad city-készülék is, ez városi jellegű, de ha valaki úgy óhajtja, a segítségével akár amerikai rokonaival, ismerőseivel is beszélhet. Egyébként a tisztelt érdeklődőket, vásárlókat reggel nyolctól délután négyig fogadják a hét első öt munkanapján. De nemcsak Szolnokon, mert sok esetben hosszabb-rövidebb ideig egy-egy vidéki eseményre, rendezvényre is kitelepülnek. Sőt, a kft. külsős munkatársai a részletesebb tájékoztatás, ismertetés érdekében ha kell, házhoz is mennek... D.Sz.M. Vitatják, hogy javulna a távhőszolgáltatás S Újabb fogyasztói érdekvédelem Bikkfanyelven Vajon milyen módon kommunikáltak egymással a vendéglátó magyar családok és a tizenezer kilométerről érkezett japán vendégek? Hogyan oldották meg azt az óriási problémát, hogy a magyarok nem beszélnek japánul, a japánok meg magyarul, mégis szót kell érteni? Nos, a kommunikáció az esetek többségében úgynevezett bikkfanyelven folyt. A bikkfanyelvről annyit kell tudni, hogy az használ magyar, angol, német, olasz, spanyol és japán szavakat, egyes kifejezéseket pedig mutogatással, énekléssel, rajzolással értet meg. A bikkfanyelv először csak egyszerű fogalmakat volt képes megértetni, olyanokat, mint enni, aludni, mosakodni és hasonlókat. Később bonyolultabb dolgok megmagyarázására is alkalmassá vált, aztán az utolsó napon még szinkrontolmácsolásra is volt példa bikkfanyelven. A magyar családok és a japán vendégek között a bikkfanyelv tökéletesen működött - vagyis a két fél teljesen megértette egymást. Ha úgy látszott, hogy a japánok nem értik a mutogatást, akkor jött a rajzolás, ha még akkor sem volt világos a dolog, akkor énekelt vagy táncolt a vendéglátó. A kísérletezés - persze a másik oldalról is - addig folyt, amíg a beszélgető partner arca fel nem derült: érti, hogy miről van szó. A bikkfanyelven folyó társalgás titka: kell hozzá egy kevéske pálinka, ami gördülékenyebbé teszi a diskurzust. Egyébként ezzel is jól éltek a vendéglátók és a vendégek egyaránt. Jó volt bikkfanyelven beszélni a japán vendégekkel. Az eszmecsere kikapcsolta az embert, egy távoli, egzotikus világba vezette el. Reméljük, erre a speciális nyelvre még máskor is szükségünk lesz - itt, vagy Japánban. BI. szükség erre. Azt a nagy rendszert azonban soha senki nem javíthatja meg úgy, hogy ne legyenek hibái. Különös értéke van az olyan rendezvényeknek és gyűjtéseknek, melyeket a legszebb ünnepekre, a gyerekeknek rendeznek. A szolnoki alsófokú oktatási intézményekből 450 gyermeket választottak ki a pedagógusok, ennyien kaptak ajándékot. Olyan családokban élnek, melyek - mint az alapítvány felhívásában írták - mindenüket odaadnák azért, hogy olyan helyzetben lehessenek, mint az adományozók. Még egy héttel ezelőtt is érkeztek küldemények az alapítványhoz. Az adományozókat kiértesítették, hogy mire használják fel a pénzt, az ajándékokat. Többen adtak ötvenezer forintot is. Jó lenne hinni abban, hogy ha tehették volna, még többen szereztek volna örömet a gyerekeknek. Sz.Z. Az IKV átalakulása során a távhőszolgáltatás területén a feszültségek fennmaradásával számol a Jubileum Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet. Úgy vélik, az IKV átalakulásakor a táv- hőellátásban megmutatkozó problémák nem oldódnak meg, és a helyesen megfogalmazott célok elérését az előterjesztett program nem teszi lehetővé. Ennek legfőbb okait abban látják, hogy a távhőellátás továbbra is kényszerszolgáltatás marad, továbbá, a fogyasztó nem tudja ezután sem kivédeni a díjnövekedést. Úgy vélik, a tervek alapján egy nyereségorientált gazdasági társaságot kívánnak létrehozni egy olyan szolgáltatásban, amelyben az alapvető feltételek nem adottak. Szerintük nem a valós piac, a szolgáltatási színvonal emelése a cél, hanem a fogyasztói kiszolgáltatottság további fenntartása, növelése. A kellő (ellen)fellépés megvalósítását egy fogyasztói érdek- védelmi egyesületet létrehozásában látták, amelynek érdekében a napokban a szövetkezethez tartozó közösségek közös képviselőivel tanácskozást tartottak. Ezen létrehozták - elképzeléseiknek megfelelően - az egyesületet. Alakuló közgyűlésüket még január 20-ig megtartják, azon elfogadják alapszabályukat és vázolják, hogyan képviseljék az ön- kormányzatnál a fogyasztókat. Az új szervezethez máris csatla- , kozott a Bőrtex. Felhívtuk az üggyel kapcso-., latban az IKV új igazgatóját, Füzes Tamást, aki elmondta, hogy elképzeléseik szerint a jövőben megvalósítják azt a célkitűzést - az igazságtalan átalányrendszer felszámolása érdekében -, miszerint egy hőszolgáltatóhoz tartozó lakóközösség döntheti el, hogy mennyi hőt igényelnek. Az ötlet jogi hátterének kidolgozásán már fáradoznak. Nos, ezzel az elgondolással egyáltalán nem ért egye] a frissen megalakult egyesület. Ok azt tartanák a megfelelő megoldásnak, ha kiadnák vállakózásba a távhőszolgáltatást. Erre mondta Füzes Tamás, hogy így ellentmondásba keveredik önmagával az egyesület, hiszen pont azt akarja elkerülni, hogy profitérdekelt kézbe kerüljön a szolgáltatás. (Az ügyben ezek szerint lesz még vita.) Egyébként az új társaság várja a hozzá csatlakozni szándékozók megkeresését. Telefonszá-. műk: 340-202 és 374-894. T.A.t------N aplemente a téli Tiszán (Fotó: Korényi)
