Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-08 / 6. szám

1993. JANUAR 8. Hazai tükör 3 MERRE TOVÁBB, VÉGZŐSÖK? Pályaválasztás előtt Lassan eljön az a nap a végzős diákpk Metében, amikor válaszol­niuk kell a „mi leszek, ha nagy leszek? ’ ^ kérdésre. A válasszal ez időre már sokan készen vannak - sok vagy kevés töprengés után. Aztán vannak, akik még gondolkodnak, bár sok idejük már nincs erre. Mi a Tiszaparti Gimnáziumban szólítottunk meg néhány végzős diákot: merre tovább az érettségi után? Szabó Zsuzsanna: - Én eleve úgy jöttem ide hogy nem fogok továbbtanulni. Az egészségügyi tagozatra járok, és majd ápoló­nőként szeretnék dolgozni az érettségi után. Úgy néz ki, hogy az elhelyezkedéssel sem lesznek gondjaim. Néhány nyáron már dolgoztam a Hetényi Géza Kór­ház baleseti sebészetén. Nagyon tetszett a munka és abban egyez­tünk meg, hogy az iskola befeje­zése után ott lesz helyem. Tu­dom, hogy az ápolónők nem ke­resnek valami jól, de nekem mégis ehhez a munkához van kedvem. Véglegesen persze nem mondtam le a tanulásról - a mun­ka mellett szeretnék majd szaká­polói képesítést szerezni. Egyéb­ként az osztályunkból többen gondolkodnak úgy, mint én. A társaságnak csak kb. fele tanul tovább. Pál Bernadett: - Biztosan meglepő a választásom: rendőr- tiszti főiskolán szeretnék majd továbbtanulni. Már nyolcadikos koromban azt terveztem, hogy katonai szakközépiskolába me­gyek, de lányokat oda nem vesz­nek fel. Az egyenruhás pályák iránti vonzalmam azóta sem csökkent. Talán a rend, a szigorúság, a fe­gyelem az, ami számomra szim­patikussá teszi őket. Szüleim, osztálytársaim kicsit meglepőd­tek a különös választásomon, de most már napirendre tértek fölöt­te. Egyébként vámigazgatási szakra szeretnék jelentkezni. A gond egyelőre ott van, hogy a főiskolára inkább a belső állo­mányból veszik fel a hallgatókat, tehát egy évig dolgoznom kell a területen. Valószínű, hogy sike­rül is addig elhelyezkednem. Urbán Gábor: - Végső soron majd csillagász szeretnék lenni. Az ELTE matematika-fizika szakára jelentkeztem, majd a ha­todik félévtől szakosodnék csil­lagászatra. A pályaválasztásnál elsősorban azt vettem figyelem­be, hogy mi érdekel. Tehát arra még nem gondolok, hogy mi lesz, ha sikerül az álmom és csil­lagász leszek, akikből nagyon kevésre van szükség. Egyébként a hagyományos felsőoktatási in­tézményekben gondolkodtam mindig, az újakat - pl. magáne­gyetemek - különösebben nem ismerem. Ami a felvételi esélye­imet illeti, túlzottan nem vagyok optimista. Matematikából, fizi­kából jó vagyok, de a többi tárgyból már gyengébbek az eredményeim. Második, harma­dik helyre olyan intézményt je­lölök meg, ahol a matematika, fizika a fő tantárgy. Kollarics Gábor: - Közgazda­ság-tudományi egyetemre fogok jelentkezni, de még nem döntöt­tem el, hogy Budapestre vagy Miskolcra. Tulajdonképpen már régen döntöttem az iskolatípus­ban, csak az említett dolog még kérdéses. Nálam az elsődleges szempont a választásnál az volt, hogy mi érdekel, ehhez melyik iskola illik. A történelemhez, a matemati­kához a közgazdaságtudomány illik - az említett tantárgyak jól mennek. Tanári pályára nem akartam menni. A közgazdaság érdekel, és úgy gondolom, ez a jövő. Azt hiszem, hogy később sok közgazdászra lesz szükség - tehát a pályaválasztásnál az is szempontom volt, hogy a végzés után el tudjak majd helyezkedni. Lehet, hogy szerénytelenségnek tűnik, de úgy érzem, hogy jó esé­lyekkel vágok neki a felvételi­nek, elsősorban talán Miskol­con. Mit kívánhatunk a végzős diá­koknak? Teljesüljenek álmaik! BI. Kevés a használható frekvencia A nemzetközi egyezmények alapján Magyarországon mind­össze három országos hatósuga­rú televíziós adáshoz biztosít­ható frekvencia, vagyis a meglé­vő két közszolgálati csatorna mellett már csak egyetlen egy új országos adás indítható - tájé­koztatta az MTI-t csütörtökön Nemcsics Elek frekvencia-gaz­dálkodási igazgató. Mint a szak­ember elmondta: a jó minőségű URH rádiózás tekintetében sem sokkal jobb a helyzet, itt három országos sugárzásra alkalmas frekvenciát lehet kiosztani. Ez­zel szemben a televízió esetében 18, a rádiónál pedig 25 országos adásra szóló frekvenciaigényt tartanak nyilván. Az igazgató szerint tehát a bővítés útja a jö­vőben csak a műholdas megol­dás, illetve a digitális rádiózás elterjedése lehet, amire viszont még éveket kell várni. Az egész országot lefedő rá­dióadások helyzetét tovább bo­nyolítja, hogy Magyarország két URH sávot is használ, melyek ugyanazzal a vevőkészülékkel általában nem foghatók. A nyu­gati normákhoz való alkalmaz­kodás jegyében pedig az várha­tó, hogy a jelenleg OIRT tarto­mányban működő adások átke­rülnek a CCIR hullámhosszokra, így viszont az újonnan jelentke­ző műsorokat csak a fokozatosan kiszoruló régebbi típusú vevőké­szülékek tulajdonosai hallgat­hatják majd. Helyi és regionális műsorszolgáltatásra ezidáig 59 rádió- és 49 televízió-frekvenci­ához sikerült megszerezni a szomszédos országok hozzájá­rulását. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a frekvenciatör­vény megszületése, vagy a kor­mány döntése után azonnal ennyi adó, illetve stúdió kezdheti meg a működését. Frekvencia- kijelölésért ugyanis csak műsor- szolgáltatói engedély birtokában lehet folyamodni, s ha mindez együtt van, akkor foghat hozzá az igénylő a megfelelő berende­zések megvásárlásához. (MTI) Az év végi részvénycserék Az elmúlt év utolsó hónapjá­ban négy részvénytársaság pa­pírjait cserélhették be a kárpótlá­si jegy-tulajdonosok a brókercé­geknél - tájékoztatta a Budapest Értékpapír és Befektetési Rt. il­letékese csütörtökön az MTI-t. Lezárult az OMKER Orvosi Műszerkereskedelmi Rt. papír­jainak cseréje. A befektetők eb­ből a papírból a teljes csereidő­szak alatt csupán 345 ezer forint névértékű részvényt cseréltek be. A legnagyobb érdeklődés a Julius Meinl papírok iránt nyil­vánult meg, amelyekből 178 millió 960 ezer forint névértékű részvény került kárpótlási jegy- tulajdonosokhoz. Tovább foly­tatódik az OTP részvényeinek cseréje is. Decemberben össze­sen 6,68 millió forint névértékű OTP-részvényt cseréltek be 1:1 arányban kárpótlási jegyért. Az első tőzsdén forgalmazott rész­vény, amelyet kárpótlási jegy el­lenében is meg lehetett szerezni, a Zalakerámia-papírok voltak. Habár az Állami Vagyonügy­nökség 63 millió forint értékű csomagot ajánlott fel a Zalakerá- mia-részvényekből, 1992 utolsó hónapjában csupán 140 ezer fo­rint névértékűre futotta a kárpót­lási jegy-tulajdonosok érdeklő­déséből. (MTI) Látlelet Legalább szemernyi remény Ha akarjuk, ha nem, 1993-ban is együtt kell élnünk a szegénység nyomasztó terhével. Mi­közben a gazdagok gazdagodnak, s a jövedelmek differenciálódása egyre szembetűnőbb lesz, a társadalom több mint kétharmada még inkább a mindennapi megélhetés kínzó gondjaival fog küszködni. Miként megállíthatatlanul növekszik azoknak a száma is, akik a szó szoros értelmében nyomorognak. Mert a munkanélküli segélyből kikerülők csaknem félmilliós tábora számára nincs más választási lehetőség, mint az önkor­mányzati támogatás elfogadása. De ha már csak­ugyan nem lehet siettetni a gazdasági fejlődést /a piacgazdaság funkconális működéséhez nyil­vánvalóan hosszú évekre van szükség/, legalább a kilábalás illúzióját nem kellene lerombolni az állampolgárokban. Merő tévedés ugyanis azt ál­lítani, hogy az illúziórombolást csupán a „törpe luciferek” végzik szakadatlanul, vagy éppen­séggel a „síránkozók”, akik az alig észrevehető változásokban legfeljebb a hibákat keresik. Csakhogy bűnbakot rendszerint könnyebb talál­ni, mint elfogulatlanul szembenézni a válságot előidéző és fenntartó gazdasági, politikai és mo­rális folyamatokkal. Ehhez valóban nyaktörő mutatványokra kény­szerülnének a kormányzati hatalom szereplői, akik amúgy is a jövő évi választásokra készül­77 *-1 ! t nek. Megtörténhetne persze az is, hogy a rend­szerváltás rózsaszín korszakában á plakátokról és a tévéképernyőről elszántan mösóly.gó „kivá­lasztottak” tárgyilagos önértékelést végeznek, merész ábrándjaikat legalább utólag minősítve utópiának. Ám erre igen kevesen képesek. Nem valamiféle emberi gyengeségből,'haném mert a lelkiismeret szomorúságával nehéz égyüttélni. Kivételt azok jelentenek, akik az új klientúra tagjaiként gazdasági hatalomra tettek szert. Még közel másfél esztendő áll rendelkezésünkre, hogy materiális tőkéjüket gyarapítsák. Ha pedig valaki gazdag, annyi kedvezményezettet min­denképp maga köré tud gyűjteni, akik - feltehe­tően - az újabb kurzusváltás után sem lesznek hálátlanok. Jóllehet annak lehetősége sem kizárt, hogy a jelenlegi rendszer lojális vagy hallgatag polgárai a későbbiekben ellenzékiként tüntetik fel magukat, melyet annál inkább megtehetnek, mivel a politikai váltógazdálkodás világában a túlságos kompromittálódás többnyire elkerülhe­tő. Mindenesetre az új esztendő küszöbén mégis érdemesebb abban reménykedni, hogy a társa­dalmi süllyedés megállítható; annak ellenére is, hogy a bizakodás megerősítő feltételei nagyobb­részt hiányoznak, illetve a politkai hitegetések tartalma és iránya aligha változik lényegesen. Kerékgyártó T. István Tóth Szilveszterné egyedül él Újszászon. Világéletében renge­teget dolgozott, hiszen nyolcán voltak testvérek. Parasztizált, ka­pált, aratott, mikor mit kellett csinálni, majd végül a Tisza Ci­pőgyárban helyezkedett el. El­mondása szerint a nehéz évek el­lenére talán ez volt életének a legszebb időszaka. Később dol­gozott Szolnokon a Rétes, a Tün­de cukrászdákban, a Csemegé­ben. Két házasságot kötött, de valahogyan egyik esetben sem mosolygott rá a szerencse. El­vált, és ma egyedül él, bár a ma­gányt nagyon nem szereti. Főleg a községházáról. Nem beszélve arról, hogy szív, ízületi, gyomor- panaszok miatt ki tudja, hányféle orvosságot gyűr napról napra magába. Legutóbb végre valahára rá- mosolygott a szerencse. Miután kilencedik esztendeje járatja a la­punkat, az egyik sorsoláson mit ad az ég, kihúzták a nevét. Olyasmiket nyert, amije még soha, de soha nem volt. Hogy miről is van szó? Eddig például mindig kézzel mosott, de most mosógépet, centrifugát kapott. Mellé porszívót, azután olasz gyártmányú tésztakészítő gépet, A didergős napokban sokszor kötöget az unokáknak ilyenkor, amikor a zimankó mi­att a négy fal közé szorul, és még a kicsike kertjében sem tud ten­ni-venni. Pedig a parányi portára csodaszép lugast, gyümölcsfákat „varázsolt”. Azért van, akiért él­jen, hiszen két gyönyörű unokája született, akik Mátyásföldön lak­nak. Ezeket a gyerekeket leszá­mítva valahogyan olyan volt a sorsa, úgy teltek az évtizedei, hogy az élet elment mellette. Mégpedig olymódon, ahogyan ő ezt megállapította: tetszik tudni, nem vagyok én idős, csak a kor járt el. Havi 7 ezer 400 a nyugdí­ja, és bizony ez annyira kevés, hogy olykor segély is szükséges sőt egy magnós rádiót is. Majd felveszi az unokák csivitelését, így mindig vele lesznek, bármi­kor hallhatja őket, ha kinyitja a készüléket. Ottjártunkkor éppen nekik kötött pulóvert. Egyébként napjainkban a kávé jelenti az összes fényűzést, ámbár valami­kor majd szeretné beköttetni a gázt is. Ez viszont sokba, nagyon sokba kerül, és mivel a nyugdíja édeskevés, két havi lottóval is próbálkozik, hátha egyszer az ő számait húzzák ki. Elvégre egy­szer már rámosolyogott a szeren­cse, és ki tudja, hátha lesz folyta­tás... D. Szabó Miklós Falusi hírek Jásztelek Jásztelek önkormányzatának legfőbb munkája ezekben a na­pokban az 1993. évi költségvetés összeállítása. Erről a január 28-i testületi ülésen fognak dönteni. * Idén a legnagyobb beruhá­zás az általános iskolai torna­terem építése lesz. Az iskola udvarán épülő, s egy nyaktag­gal a jelenlegi épülethez kap­csolt létesítmény megoldja végre a falu régi gondját. A tornaterem 12x24 méteres lesz, s előreláthatólag 18 millióba kerül. Erre az idei költségve­tésben közel 3,6 milliót tervez-- nek. A tornaterem építéséhez céltámogatásra is pályázatot készítenek. A beruházást úgy tervezik, hogy a tornatermet 1994 szeptemberében már bir­tokba vehessék a gyerekek. * Hosszasan elhúzódott a vízmű rekonstrukciója. Még 1989-ben kezdtek hozzá, de a munkálatok során újabb és újabb problémák merültek fel. A költségek így a tervezett 7 millióról 10 millió fölé emelkedtek. Jásztelken bíz­nak abban, hogy 1993-ban befe­jeződik a vastalánító megépíté­se, amihez tavaly céltámogatás­ból is kapott a falu pénzt. A víz­mű rekonstrukciójának befeje­zése azért is fontos, mert az újabb beruházási lehetőségeket, az is­kolai tornaterem megépítését ed­dig ez hátráltatta. * Megszűnik az idősek klubja, ugyanis a közel egymillió fo­rintos költséggel fenntartott intézményt alig vették igénybe az idős emberek. Pedig Jászte­lek is elöregedőben van, het- venhatan már túl vannak 80. életévükön, a klubot mégis csak 5-6 ember látogatta. Ezért a házi gondozói szolgálat létre­hozását látják célszerűnek, s a költségvetésben erre csoporto­sítják át a pénzt. * A megszüntetett idősek klub­jának épületét a felújítási keret­ből alakíttatja át az önkormány­zat. Az iskolai, óvodai étkeztetés számára kívánnak megfelelő kö­rülményeket teremteni, így az is­kolakonyhát az idősek klubjának épületében alakítják ki. A kony­ha megfelelő felszereléséhez pá­lyázat útján remélnek pénzt sze­rezni. A kialakítandó konyhában naponta 250 adag étel készült majd az óvodások, az általános iskolások részére. Egyszer őt is kézenfogta a szerencse

Next

/
Thumbnails
Contents