Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-07 / 5. szám

1993. JANUÁR 7. Kultúra 5 A Budapesti Tavaszi fesztivál programjáról A Budapesti Tavaszi Fesztivál azt idén március 12-től 28-ig tart. A gazdag program idén is szá- mps „mini„-fesztiválból építke- zi c - tájékoztatta az MTI-t a fesz­tiváltitkárság, valamint a sajtói­roda. Megrendezik a Musica Sí era egyházzenei sorozatot, az Interfolktánc fesztivált, a Fortis­simo ütőfesztivált, és a Crescen- dc hangversenyeket. A Prágai Tí vasz Budapesten koncertsoro­zaton fellép a Wihan Vonósné- gjes, valamint az Agon kortárs zenei együttes. Az idei Budapes­ti Tavaszi Fesztivál „Welcome C; nada Bienvenue,, című ren­dé zvényei az 1991. őszén T oron- tónan megrendezett Hungary Rí bőm fesztivál viszonzásaként mi itatja be Kanada művészeti ér­tékeit. Pódiumra lép a világhírű brácsaművész, Rivka Golani, a Qnadian Brass rézfúvós kvin­tett, Ofra Hamoy csellóművész, Ai idré Laplante zongoraművész, Robert Aitken fuvolaművész, Er ka Raum, aki az 1992. őszén rendezett Szigeti József hegedű­ve 'seny győztese, Robert Aitken fuvolaművész valamint Judith Lechter, Maureen Forrester és Mark DuBois énekművészek. A2 előzetes programajánlat sze­rint különlegességnek ígérkezik Canadian All Stars dzsessz­együttes hangversenye és Bili Reid indián szobrászművész-, valamint a woodland indiánok képkiállítása. A fesztivál prog­ramjaként a budapesti Szindbád Mozi kanadai filmhétnek ad ott­hont, és ekkor rendezik meg fő­városunkban a kanadai-magyar kereskedelmi konferenciát és írótalálkozót. Art Expo címmel most is lesz kortárs képzőművészeti kiállítás és vásár, amelyet a Budapesti Közgazdaságtudományi Egye­tem aulájában, valamint a Buda­pesti Nemzetközi Vásárköz­pontban tartanak meg. A Tánc­fórum ismét megrendezi a nép­táncfesztivált, amelyen kínai, grúz és kolumbiai művészek is fellépnek. Csemegének ígérke­zik Liszt Ferenc egy nemrég fel­fedezett zenekari fantáziájának ősbemutatója a Mátyás Temp­lomban. A Fesztivál Bált - ugyancsak Liszt Ferencre emlé­kezve - idén a Pesti Vigadó ren­dezi. A Budapesti Tavaszi Fesz­tivál - nevével ellentétben - eb­ben az évben sem csak a főváros kulturális seregszemléje lesz. Debrecen, Gödöllő, Kaposvár, Kecskemét, Sopron, Szentendre és Szombathely ugyancsak he­lyet ad a fesztivál rendezvényei­nek. (MTI) Jubileumi Schéner-tárlat Békéscsabán Schéner Mihály Munkácsy- díjas festő hetvenedik szüle­tés aapja tiszteletére január nyol­cat likán, holnap a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban megnyílik a művész jubileumi kiállítása. Schéner Mihály, aki 1923-ban Medgyesegyházán született, életművéből ezer alkotást mutat be a szülőmegyéje által rende­zett tárlaton. Festményeit, szob­rait, játékait, könyveit két hóna­pon át láthatják az érdeklődők a csabai múzeum termeiben. (MTI) Nyelvtanfolyam rajzfilmen ke; :i nyi filifrl ké an lőkjrn tan Gyermekek nyelvtanulását könnyítő 20 részes sorozat vetítését di meg január 10-én aTVl „This is the way,, címmel. A vasárnap reggelenként jelentkező 25 perces epizódok egy angol elvű rajzfilmből és az annak otthoni feldolgozását segítő „oktató­bői,, állnak. A British Council és a BBC English támogatásával ázült produkció szórakoztató formában vezeti be a gyerekeket az í ;ol nyelv „rejtelmeibe,,, így természetesen a tanároknak és szü- ek is számos ötlettel szolgál, hogyan kombinálhatok a nyelv- Lilásban a hagyományos és a videós módszerek. (MTI) A SZOLNOKI TÁJHÁZ A szoba és berendezési tárgyai i > £»( ’ '&Qp. . bs V s A Zagyva partján épült Szolnok egyik régi\yárosrésze, a Tabán. Apró, kétosztatú deszkaoromzatos, ksup vagy zsin- delytetös vályogházak épültek itt - meglehetősen sürűn- szabálytalan, zeg-zugos utcákat alkotva. A városrész sze­gény lakosságának a tiszai tutajozás és a gabonaszállítás adott egykoron megélhetést. A régi idők állapotát tükröző tabáni épületet a Szolnokién’ munkatársai újították fel, 1989-ben. MTI fotó: Medgyasszay Gy. Béla A szolnoki Tabán városrész mai állapota A konyha és berendezése A z őszi szél vadul cibálta a fákat, az összetapadt, nyirkos levelek nagy csomókban estek a földre, nyálkás­sá, (:súszóssá tették az utat. Már nem sok idő kellett ahhoz, hogy végleg kopaszán me: edjenek ágaik az ég felé. f ázósan húztam összébb magamon a kabátot, hogy az alányúló hideg széltől megóvjam borzongó testemet. Az iskolából igyekeztem hazafelé. Fejemben zsongtak még a gyerekek ap­ró kérdései, amelyeket a felnőttek káros szó cásairól tettek fel nekem az utolsó órái i. Gondolatban azokat válogattam ki, amelyek talán engem is érintettek, s most igazából lelkiismeretfurdalást kel- lem éreznem miattuk. Ltam a kocsma előtt vezetett el. A pali nkhoz tett kerékpárok várták, hogy majd támasztékai legyenek hazatántor- gó gazdáiknak. Meg kellett állnom. Az ajtó fátyolos ablakánál egy kicsi lányka szeretett volna betekinteni a ho­mályos helyiségbe. Lábujjhegyre állt, orrát az üveghez tapasztotta, így igye­kezett valamit meglátni a kocsma életé­ből. De a következő pillanatban már el is ugrott az ajtótól. Ijedt madárként lapult a falhoz. Most láttam, milyen vékonyan van öltözve. Kabát sincs rajta, csak egy kinőtt kardigánt szorongat magához, nehogy elröppenjen belőle az a kis me­leg is, melyet sovány testecskéje ad. ZSÓFIRA A kivágódott ajtóban megjelent az apja. Oh, hát az ő kislánya ez? Tősér Palit mindenki úgy ismeri a faluban, hogy józanul csak keveset lehet látni. Ingadozó léptekkel megindult a kislány felé, aki behúzott nyakkal, ijedt sze­mekkel nézett tántorgó apjára.- Hogy mertél te idejönni?... - és fröcskölve köpte a szavakat. - Nem megmondtam, hogy ne járjatok utá­nam?... Anyád küldött, ugye?... Ha ha­zamegyek, agyonütlek mindkettőtö­ket!... Pusztulj a szemem elől!... Felemelte a kezét, de nem ütött vele. A hirtelen menekülő kislány a kezem közé szaladt. Ijedten felnézett rám, resz­ketett félelmében.- No, ne félj! - szóltam bátorítóan, majd a kabátommal átfogtam, hogy egy kevés meleget szorítsak beléje. - Gyere Zsófikám, majd hazakísérlek! A z apja szétvetett lábakkal állt a kocsma előtt, s ingott előre és hát­ra, talán nem is látott tovább az orránál. Aztán legyintett felénk a karjá­val, mintha mondaná: - Menjetek Isten hírével! -, és befordult a kocsmaajtón. A kislány nem szólt semmit. Engedte, hogy kezét megfogva hazakísérjem. Csak a kapu előtt szólalt meg:- Tanító bácsi!... Ne tessék szólni ar­ról, hogy mit mondott édesapám! Beléptünk a konyhába. Verőn, az anyja ott ült az ablak mellett, és a beszű­rődő halvány fény mellett varrogatott. Villanyt nem gyújtott, félhomályban rontotta a szemét. Néhány éve még őt is tanítottam, és íme, ez a sors jutott neki. Röstellkedve állt fel, zavarában, hogy meglátott, nem tudta, mit tegyen.- Jaj, tanító úr, mindjárt csinálok vi­lágosságot!... Zsófikát vártam haza, de olyan soká jött... Már indulni akartam elébe... Nem is gondoltam, hogy a tanító úrral van... Tessék már leülni! Azzal kihúzta a széket az asztal mel­lől, és a szoba közepére állította. Egy kicsit tréfára fordítottam a szót.- Leülök Veronkám, nem akarom el­vinni az álmodat. Z avara kezdett feloldódni, bár érez­tem, nem is sejti, miért tértem be hozzájuk. Vártam hát még egy ke­veset, mielőtt rátérnék Pali dolgára. Zsófika leült az ablak melletti lócára, és rám nézett. Istenem, azok a szemek! Mi mindent lehetett olvasni belőlük! Rajtuk keresz­tül a kislány leikébe láthattam ... És a lélek mennyi sebet, fájdalmat, vergő­dést, álmatlan éjszakát rejtett, amiket talán éppen az édesapja okozott neki! Osszeszorult a szívem, amidőn lát­tam, még ő mosolyog rám bátorítóan, hogy visszanyerjem a kedvemet.- Láttam Palit a kocsmában - szóltam, hogy Verőn végre megtudja jövetelem okát. Z sófika ijedten az anyjára nézett, majd ismét reám. Az anyja magá­hoz vonta kislányát, megsimogatta a fejecskéjét, és egy nagyon mélyről felszakadt sóhajtás után szólalt meg.- Sejtettem... Szinte csak aludni jár haza... A munkanélküli segélyt ott veri el az ivócimboráival. Haza alig ad vala­mit... Ha pedig hazatalál, állandóan ve­szekedünk... Szegény kislányom hol az egyikünket, hol a másikunkat ölelgeti, hogy megbékéljünk... Amíg dolgozott is ivott, de legalább láttuk józanul is néha. De mióta munka nélkül van, ki sem józanodik. Jön a tél, Zsófikának kabát kellene, szinte röstellem így el­küldeni az iskolába. Tüzelő sincs, de pénz se, mert ha ad is néhány fillért, az semmire sem elég... Szüleim segítettek eddig, de lassan már nekik is alig van... Meg se tudnám nekik adni... Nem élet ez, tanító úr!... Elhallgatott. Szólni erre én se tudtam. Elővette zsebkendőjét, s néhány keserű könnycseppet törült ki szeméből. Zsófi­ka odabújt hozzá, és simogatni kezdte édesanyja könnyes arcát. Ekkor kint hangok hallatszottak és ajtócsapkodás. Zsófika ijedten az anyjá­ra nézett. Szinte hallottam kicsi szívé­nek dobogását. Verőn felállt, és kinézett a konyhaajtón.- No, még csak ez kellett!... Néha vele jön Faragó Jóska, az ivócimborája. Az­tán az üres istállóban folytatják, amit a kocsmában elkezdtek... Próbáltam ne­kik szólni ilyenkor, de csak én jártam rosszul... Azóta azt csinál, amit akar. Én nem szólok bele... Pedig Jóskának is ott van a családja! Kint már teljesen besöfétedett. A vi­haros őszi szél kegyetlenül megrázta az ablakot. Úgy éreztem, nekem szól, hogy mehetek, itt nincs keresni valóm, hiszen nem tehetek semmit... De ki tehet itt valamit? Felálltam hát, és próbáltam néhány semmitmondó vigasztaló szóval enyhí­teni a bajt, aztán Veronra meg Zsófikára hagytam továbbra is a keserű, szomorú sorsukat. S zótlanul kísértek a kapuig. Még megsimogattam Zsófika sápadt ar­cocskáját, aztán szaladtam a kala­pom után, melyet messzire gurított a fejemről a viharos őszi szél. Kunráth Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents