Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-06 / 4. szám
10 1992. JANUÁR 6. Munkanélküliség a megyében Pályakezdők esély nélkül A megyében regisztrált munkanélküliek alig tíz százaléka pályakezdő fiatal. Önmagában ez a tény nem túlságosan megdöbbentő, igazából akkor késztet tűnődésre, ha a százalékos összevetés helyett a konkrét számadatból indulunk ki. Mert az elmúlt évben csaknem három és félezren voltak, akik az általános iskolából, a közép- és felsőfokú intézményekből kikerülve nem találtak munkát. Akár hiábavalónak is tűnhet számukra az iskolapadban eltöltött esztendők, hiszen - könnyen vagy nehezen megszerzett - szakképzettségükkel semmit nem tudnak kezdeni. Ráadásul reménytelen helyzetük azért sem változik, mert például a munkanélküli ellátásban részesülők közül alig néhány százan helyezkedtek el idáig. Így - akarva-akarat- lanul - a leszakadók, a peremre sodródottak létszámát gyarapítják. Esélyek híján viszont újabb nehézségek szakadnak rájuk; a távlatvesztéssel párosuló fölös- legességtudat, mely - ha a megyében nem is jellemző módon - mindenképp a deviáns magatartások szaporodásához vezet. Legalábbis abban az értelemben, hogy életvezetésük védtelenné teszi őket az alkohollal, a drogokkal, a különféle erőszakos megnyilvánulásokkal szemben. S ebből a szempontból az iskolai végzettség nem perdöntő. Első pillantásra ugyan kedvezőnek tűnhet, hogy a munka- nélküli pályakezdők szakképzettségi aránya eléri a nyolcvan százalékot, a belső megoszlást figyelembe véve mégsem lehetünk bizakodóak. Több mint ezerötszázan csupán szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkeznek, gimnáziumi érettségivel pedig alig 17 százalékuk. S míg az előbbiek legfeljebb egy-egy szakmáról kaptak bizonyítványt, addig a gimnáziumot végzettek még ezt sem mondhatják el magukról. Miután a munkahelyek sorra megszűnnek, illetve foglalkoztatási igényeik drasztikusan csökkennek, a pályakezdők többsége elkerülhetetlenül zsákutcába kerül. Nemrégen a megyei munkaügyi központban készült felmérés bizonyítja, hogy az elmúlt év első nyolc hónapjában 197 munkáltató közül százháromnál vettek fel 726pályakezdő fiatalt. Közel 60 százalékuk az iparba került, 14 százalékuk a kereskedelembe, a mezőgazdaságban nyolc százalékuk talált munkát, s csaknem húsz százalékuk nem rendelkezett szakképzettséggel. Habár a különböző ipari üzemek és vállalatok érzékelhető készséget mutatnak a fiatal szakmunkások foglalkoztatására, a valóságban inkább a kény- szerűség dominál. Mert még mindig megéri alacsony béreket adni a pályakezdőknek. Valódi kockázatot alig vállalnak, s bármikor megszabadulhatnak tőlük. Ezért is esnek a pillanatnyi szakmai igények áldozatául a szakmunkásképzőt végzett - sokszor valóban , félanalfabéta” - fiatalok. Nyilván nem csupán önhibájukból, hiszen az a tudás, melyet három év alatt megszereztek, legfeljebb szakmai „előmenetelükhöz” elegendő. Semmilyen értelemben nem tekinthető nyitottnak, s jószerével a szakképzettségtől eltérő területeken hasznosíthatatlan. Ugyanakkor a család is egyre kevésbé jelent támogató hátteret, s különösen nem a segélyen tengődő pályakezdők számára. Épp csak azt kell figyelembe vennünk, hogy az átlagos minimálbér a létminimum nyolcvan százalékának felel meg, azaz egy kétkeresős családnál annyi az egy főre jutó jövedelem. A fizetések azonban mindinkább elértéktelenednek, s az elszegényedő családok jövedelmük egyre nagyobb hányadát fordítják alapvető fogyasztási cikkekre. 1990- ben például a megyében is a jövedelem 55-60 százalékát költötték élelmiszerre és a lakás fenntartására, az idén már 80-85 százalékát. Ebből adódóan a munkanélküli fiatalok szükségképpen újabb terhet rónak az átlagos megélhetési szinttől amúgy is leszakadt családok számára. Méghozzá abban a mértékben, ahogyan a halmozódó területi hátrányokkal együtt járó elszegényedés erősödik. Korántsem véletlen ugyanis, hogy elsősorban olyan térségekben (mint amilyen a karacagi, a tiszafüredi, a kunszentmártoni) érzékelhető a munkanélküli pályakezdők létszámának gyarapodása, ahol a foglalkoztatási helyzet eleve súlyos, vagy ahol - ritkább esetben - a tanulói létf ^ kJ szám magapapb. De akár a szakmunkásképzőből, akár a középiskolából kikerülők arányát vizsgáljuk, a munkanélküli pályakezdők iskolai végzettség szerinti megoszlása alig több mint tíz százalékkal tér el egymástól. Vagyis negyven százalékuk szakközépiskolába, technikumba vagy gimnáziumba járt. Épp így meglepő, hogy a pályakezdők három százaléka főiskolai és egyetemi diplomás, jóllehet az utóbbiaknak legalább valószínűsíthető esélyük van arra, hogy előbb vagy utóbb átképezhetik magukat. Nyitottabb értelmiségi tudásuk okán is, melyet persze azért sem értékelhetünk túl, mert esetleg újabb diplomájuk megszerzése után sem szabadulnak meg a konjunkturális piaci igényektől. Kivált, ha az aktív foglalkoztatáspolitika változatlanul szólamokban létezik, s a munkahelyek védelme legfeljebb nyomokban jelenik meg (noha - mint tudjuk - máig az állam a legnagyobb munkáltató). A szaporodó kisvállalkozások pedig igen kevés munkaerőt tudnak felvenni. Miközben a megyében a mezőgazdasági termelés az 1980- as szintre esett vissza, az ipari termelés pedig 36 százalékkal, az új munkahelyek viszont nem számottevőek, a pályakezdők aligha reménykedhetnek bármiben is. Szomorúan vehetik tudomásul sorsukat. S minél inkább kiszolgáltatottságuk foglyaivá válnak, annál kevésbé tudnak visszakerülni a perifériáról. A közhasznú foglalkoztatás, vagy a még oly különböző irányú tanfolyamok szervezése (a háztartási gépszereléstől a munkaerőpiaci tréningen át a felsőfokú információs rendszerszervezésig) ebben nem sok segítséget jelent. Annál kevésbé, mivel a munkanélküli pályakezdők elenyésző töredéke vesz részt a meghirdetett tanfolyamokon (tavaly például 134 fő). így amíg a humán erőforrások fontosságának elismerése csupán deklarációkban létezik, nem is várhatunk mást, mint az esély nélküli pályakezdők számának megállíthatatlan növekedését. Ha nem beszélünk róla, a tények akkor is tények maradnak. Kerékgyártó T. István Nyártól csökken a lakáshitelek kamata Az Országos Takarékpénztár a lakáshitelek kamatainak csökkentését csak a második félévben tervezi eltérően az egyéb kölcsönök kamataitól, amelyek már januártól, illetve február elsejétől alacsonyabbak lesznek. Keller Judit, az OTP ügyvezető igazgatója az MTI érdeklődésére elmondta: a takarékpénztár az elmúlt év októberében 32-ről 28 százalékra, illetve 34-ről 29 százalékra csökkentette a lakáshitelek kamatait, ám az adósok jórésze a korábbi esetekben a régi összeget fizette be az utolsó negyedévben is. Ezért az OTP nem látta célszerűnek január 1-jétől ismét változtatni a kamatokon, s néhány hónap szükséges az adminisztráció átállításához is. Hogy mekkora lesz a második félévben a lakáshitelek kamata, az az infláció, a pénzpiaci kamatok és számos más tényező függvénye. Az OTP lakáshitel-állománya (november végi adatok szerint) mintegy 160 milliárd forint, s az adósok száma körülbelül 1,2 millió. Az OTP illetékese azt is elmondta, hogy 100 ezernél több olyan adóst tartanak nyilván, aki a törlesztő részletekkel több hónapja tartozik. Az elmúlt évben negyedévről negyedévre romlott a fizetési morál, a lakáshitelekből a legutóbbi adatok szerint több mint hárommilliárd forintra tehető a takarékpénztár kétes kintlévősége. (MTI) 80 éves szerszámok között A híres kiskunfélegyházi Kovácsdinasztia tagja - Tarjányi Sándor - 47 éve dolgozik a kovácsfújtató mellett. A műhelyben látható különleges szerszámok nagy részét a mester édesapja készítette. A fél egyházi kovácsember - a lópat- kolástól a dísztárgyakig - szinte minden kovácsmunkában járatos. (MTl-Fotó: Med- gyasszay Gy. Béla) Képünkön: Izzik a vas, készül a gyertyatartó ÁRTÁJÉKOZTATÓ! Vállalati tájékoztató az 1993. január 1-jétől érvényes árakról és az általános forgalmiadó-változásokról Mint a korábbi parlamenti tájékoztatókból kiderült, az eddigi ÁFA mentességi kör leszűkült, így ennek következtében a kétkulcsos ÁFA bevezetésével a vízellátás, csatornázás, melegvíz-, távhő-, fürdőszolgáltatás költségei 6 % forgalmi adóval növelten kerülnek megállapításra, illetve a díjak beszedésre 1993. január 1-től kezdődően. Egyidejűleg sor kerül a víz-, csatornadíjak emelésére, ami a JNK-Szolnok megyében működő Víz- és Csatorna- művek Rt. esetében a működés teljes területén a víz 38,20 Ft/m3 szennyvíz 22,80 Ft/m3 61,00 Ft/m3 plusz 6 % ÁFA-val növelt összegben került megállapításra. Az árhatóság a KHVM 32/1992. (XII.29) számú rendeletében határozott a víz-, csatorna-, közüzemi díjak termelői árai tekintetében. A víz-, csatornadíjak közületre, magán- személyre együttesen értelmezendők. Ugyanígy egységesen terhelendők 6 %-os forgalmi adókulccsal, melyet szintén a fogyasztónak kell megfizetni. Tehát a ténylegesen jelentkező többletkiadás nem termelési költség növekedést fedez, hanem új adóelem kiegyenlítését is szolgálja. A víz-, csatornadíjak alakulása országos viszonylatban, a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű- vek Rt. szintjén igen kedvező, hiszen 45 területre, köztük valamennyi megyére meghatározott díjak tekintetében - vízdíj vonatkozásában 28-ik, csatornadíj tekintetében 34-ik helyen állunk, vagyis 27-en, illetve 33-an drágábbak, mint Szolnok megye. A kedvezőbbek körébe sorolható a főváros két vállalata, víz- és csatornaművé és több olyan kedvezőbb adottságú megye, ahol a víznyerési lehetőségek, illetve a vízkezelési eljárások lényegesen kedvezőbbek, mint a mi esetünkben. A fogyasztók közvetlenül a víz-, csatornadíjakon jelentkező díjváltozást és az ÁFA alkalmazását 1993. január 1-től érzékelhetik, de átmeneti időszakban a mennyiségek a leolvasások időszakaiból történt átszámításokkal arányosan kerülnek meghatározásra. így olyan számlát is kaphatunk, ahol az 1992. évre vonatkozó fogyasztott mennyiség ÁFA nélkül szerepel régi áron, utána megjelenik az új víz-, csatornadíjjal számított 1993. évi első leolvasási ciklus fogyasztása, külön kiemelve az ÁFA- val növelt részt. Arra törekszünk, hogy fogyasztóink kellően tájékozottak legyenek részbeni árváltozás és az ÁFA kihatása okozta többletköltségek fizetésének mennyi- ségbeni elhatárolásáról. A vízmérő leolvasásért, illetve a díjbeszedésért az rt. külön díjat nem számíthat fel, az árak azt magukban foglalják. Az rt. célja az, hogy a szolgáltatás non- profitos tevékenység maradjon, a tényleges ráfordításoknak megfelelő díjak kerüljenek beszedésre nyereségtartalom nélkül, és fejlesztéseket a vállalkozói tevékenység körében képződött eredmény terhére végezzünk. A fürdőszolgáltatás díjait január 1-vel az rt. nem emelte, de az 1992. LXXIV. sz. ÁFA Törvény értelmében vendégeinknek az eredeti ártáblán kifüggesztett árakhoz viszonyítva pénztárunkban 6 % forgalmi adóval többet kell fizetni. A fürdők árváltozását az rt. 1993. május 1. előtt nem kezdeményezi. *15777/1H*
