Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-30 / 25. szám

1993. január 30., szombat Szolnoki Extra 5 A zenekarnak minden ajtó ingyenreklám Új felállásban az Exit HAJLÉKTALANOK A világ peremén Volt olyan korszak, amikor a csavargó tudatosan vál­lalta szerepét. Pályaudvarokon aludt, nem volt otthona, nagy utazó, hosszú hajú és ismert néhány dalt. Magatar­tása önmagában tiltakozásnak számított. A századvégi hobók nem választották, belekerültek egy másfajta sze­repbe. A szolnoki közönség előtt koncertek és az Együtt a sze­méttel című kazetta révén is­mert együttes felbomlott, nem­régiben két régi tag mellé két új került. így a teljes lista: Bevíz Miska - gitár, Ratkai Miki - dob, Turcsányi Zsolt - gitár, Maróti P. G. - basszusgitár. A szolnoki és a budapesti ze­nészek először az Akela előze- nekaraként játszottak együtt, az­tán úgy is maradtak. Hogy mi­ért, Ratkai Miki azt mondta, ezen ő is csodálkozott, de nyil­ván más oka nem lehet, mint­hogy mindannyian nagyon jól értik a dolgukat, együtt meg pláne. Nagy Feró stúdiójában A Kossuth téri leánykollé­gium előtt van egy hirdetőtábla, amely kihasználatlan. Neveze­tesen az üveg mögött nincsen semmiféle koncertre, kiállításra invitáló felhívás, pedig Szolok város önkormányzata ingyen adja a lehetőséget. Kovács Márta, az önkormányzat kultu­rális albizottságának elnöke el­mondta, azért született az ötlet, mert a városban már hosszabb ideje az amatőr zenészek, kép­zőművészek és a közterület-fel­ügyelet között háború dúlt. A fiúk többnyire nem a MA- HÍR-en keresztül hívják fel ma­gukra a figyelmet. Tavaly októ­ber óta 82 esetben fordult elő tiltott hirdetés, ebből negyven­egyszer sikerült a közterü­let-felügyelőknek teljesíteni feladatukat, alkalmanként, átla­gosan ötszáz forinttal sújtottak. Tizenhárom feljelentés is érke­most lemezt készítenek. A demó már készen van, felvé­telre vár tíz pompás dal, ame­lyek természetesen hard- rock-elemeket is tartalmaznak. A stílus azonban más, mint az eddig megszokott, szükség volt a váltásra, hiszen a közönség kezdett elpártolni a trash métái­tól. A szerződés szerint a lemez­nek március végéig kell a pia­con megjelennie. Anyagi ter­mészetű akadályok az első ka­zetta készítésénél is felmerül­tek, de a zenekar bízik abban, hogy a megadott időn belül a ra­jongók elé tárhatják tudásukat. Várjuk a lemezt. zett. A fiúkat kötelezik, hogy a büntetés kifizetése után, más­nap távolítsák el a plakátokat, de ez sokszor technikai aka­dályba ütközik, előfordul, hogy príma ragasztót használnak, és egyszerűen képtelenség a vil­lanyoszloptól eltávolítani a pa­pírt, de elkövetik a fiúk azt a trükköt is, hogy csak akkor sze­dik le, amikor már megvolt a buli... Kovács Márta elmondta, ör­vendetes lenne, ha a város több pontján is felállítanának ilyen ingyenes hirdetőtáblákat, pél­dául a Széchenyin, a vasútállo­más környékén, a Vosztokon, hiszen a vékonypénzű rockze­nészeknek az ötszáz forint is sok. Nagy valószínűség szerint a városkép is rendezettebb le­hetne. A Kossuth téri hirdető ablakának kulcsát az Ifjúsági Irodában őrzik (Somogyi út 1.) Éjjel tizenegy óra, az állomá­son kívül csípős hideg szél, odabenn hűvös pára, felmosó­szag, rideg fény. Jó estét kívá­nok és odaülök az öreg mellé. Halkan, csámcsogva köszön, ar­rébb húzza a vacsoráját, fok­hagymás szalámi, száraz zsömle.- Mondja, miből él?- Nyugdíjból.- És mennyi az?- Hát, most pontosan nem is tudom, úgy hétezer-hatszáz.- Hogy kezdődött ez az egész?- Hogy hajléktalan lettem?- Igen.- Hajjaj, nehéz rá emlékezni, úgy nyolc éve.- Mégis.- Őszintén feleljek? De mondhatom, ugye? Belenéz a szemembe, a válla mögül, mondd öreg.- Az Antall-kormány miatt van.- De hát az Antall-kormány még csak három éve van hatal­mon.- Mondjam akkor az elődjit? Mindegy. A politizálást ezzel lezártnak tekintette.- Van foglalkozása?- Persze. Központifűtés-sze­relő vagyok. Látja, ez itt, ami melegíti a hátamat, ezért dol­goztam. Egészen hátradől, közelebb húzódik a radiátorhoz, így job­ban éri a meleg. Legalább ott legyen az, ha már elölről huza­tos.- Családja van?- Egy lányom.A minisztéri­umban dolgozik, a fia meg a Fe­rencvárosban futballozik - mo­solyog.- Szolnokon van átmeneti szállás a Tószegi úton, miért nem megy oda?- Hát, hallottam már róla.- Ott ágyban alhatna.- Jaj, drága hölgyem, tudja, mikor aludtam én utoljára pár­nán ... vonaton, meg ilyen pá­don. A megszokottság bizonyos­sága, szeretet van abban, ahogy felemeli és a deszkákra teszi a kezét.- Nem megyek én, csak állo­másokra. Ha megengedik.- Ki szokták zavarni?- A legtöbb állomást lezárják, ez a szolnoki, ez még haggyán. Néha azt csinálom, hogy olyan vonatra szállók, amit kivisznek a tárolóra, akkor nem lát senki, békén hagynak. Tudja, drága hölgyem, olyan jegyem van, utazhatok vele, ahova csak aka­rok, akár egész nap. A MÁV-nál dolgoztam, kértem tőlük lakást, hát ezt adták, a munkahelyemet.- Akkor nyilván másik állo­máson is szokott aludni.- Persze. A Keletibe. Ott egy­szer úgy elaludtam, hogy ellop­ták a személyigazolványomat, a nyugdíjamat, még az új cipűmet is lehúzták a lábamról. A Máltai Szeretetszolgálat, vagy minek hívják, adott okmánybélyeget, hogy csináltassak újat.- Rendőrök járnak erre?- Van itt valami rendőrjárőr. Jönnek is. Furcsán néznek, rám és a kollégámra, mint jól: öls tözöttekre, azután a lépcső tú­loldalára mennek igazoltatni. ' n- Szerencsére éhen nem ha­lunk. Aztán úgy van... az igasság az igasság, volt nekem őrült szép lakásom, családon! minden szétrobbant. Nem tud­nak segíteni. Hatvankét éves vagyok, innen má’ csak lefele megyek. A melletünk lévő pádon a két asszony, úgy tűnik, majd meg­reccsen a kíváncsiságtól.- Maguk újságírók, mi?- vil­lantja ki hiányos fogsorát. Bólintok.-Itt van ez a szép kis bábá, Melindának híjják. Kéne neked, mi? - fordul fotós kollégámhoz.- Hány íves vagy?- Huszonöt.- Látod, én tizenkét íves vol­tam, amikor férjhez mentem. Integet a fejével, bizony, nem vagyok én ám akármilyen asz- szony. Határozottan sovány, hasz­nált szürke kabátja friss mosás nyomát viseli magán. Bizakodó tekintettel lép hozzánk, mint aki fontos dolgot fog mondani.- Tudják, ma is kizavartak bennünket a váróteremből.- Hánykor?- Fél kilenckor. Van nekem hajléktalan igazolványom. Nem kértem, de kabátja belső zsebéből már elő is húz egy ket­téhajtott, igénytelein papírból készült kis kék igazolványt. Név, születési idő, anyja neve. Segítségért fordult hozzánk, mert - hajléktalan. Pecsét, Men- hely Alapítvány, Budapest. Az egyenruhások már végez­tek a túloldalon, most jönnek errefelé.- Önök elküldik a hajlékatla- nokat az állomásról?- Igen. Parancs van rá. Ha nem utazik sehova, el kell men­nie, az átmeneti szálláson üres szobák vannak. A legtöbb ré­szeg, naponta látom őket.-Bocsásson meg, honnan tud­ják, hogy valaki utazik vagy sem?- Nagyon egyszerű, kérem. Rendelkezik menetjeggyel, vagy nem rendelkezik. Tényleg. A kérdés talán illetlen, de adott:- Szokott mosdani? Az öreg a szatyorjából előbá­nyássza a fertőtlenítési igazo­lást. Hivatalosan igazoljuk, hogy ... hajléktalan fertőtlení­tését elvégeztük ...- Jó, hogy itt vannak, leg­alább múlik az idő. Az öreg láthatólag nem bírja ki, eldicsekszik az esernyőjével, kinyitja.- Ma szükség is volt rá. Olyan az élet, hogy néha esik az eső. Éjfél felé az emberek üldö­gélnek edzett csontjaikon,ma­guk elé merednek, hallgatag nyugalom van a nagy váróte­remben, gondolkozom, lehet-e itt egyáltalán jó éjszakát kí­vánni. Ezen az éjjelen az átmeneti szálláson és az Éjjeli Menedék­helyen megint telt ház volt. Az emberek az ágyak közé leterített pokrócokon, szivacsokon is aludtak. Kozák István százados, a vasúti alosztály jelenleg helyet­tesítő parancsnoka:- Vasúti szabályzat írja elő, az állomásépületben csak utazás céljából lehet tartózkodni.- Ezért zárják be a várótermet is?- Igen, tizenegy órától zárva tartjuk, különben disznóóllá válna.- De mégis, hova mehetnének ezek az emberek?- Ez nem szálloda, kérem. Akik itt alszanak, többnyire szolnoki bejelentett lakással rendelkeznek. Nagy részük ittas és egyszerűen nem megy haza, nem most kerültek ezek ide, lumpen elemek is vannak közöt­tük, akiknek volt munkája. Nem a mi feladatunk, hogy foglal­kozzunk velük. * * * A szolnoki Humán Szolgál­tató Központ a közelmúltban nagy erőfeszítéseket tett a haj­léktalanok megsegítésére. Hor­váth Istvánná, a központ mun­katársa elmondta, nemrégiben adták át a huszonnégy ágyas átmeneti szállást, a tervek sze­rint az Éjjeli Menedékhely és az átmeneti szállás mellett kiadnak egy hajlékot, az albérlők házát, ahol alacsony díj ellenében kö­rülbelül tíz család kaphat elhe­lyezést. Azok, akiknek nincse­nek hozzátartozóik, nemenként hárman-hárman költözhetnek egy lakásba. Ugyanitt, a Tó­szegi út 32. sz. alatt nappali me­legedőt is kialakítottak. A Humán Szolgáltató Köz­pont megköszöni a segítséget. Címük: Szabadság tér 7., tele­fonszám: 377-202. Útközben Lehet, hogy szabad vagyok, nem tudom, de a lábaim váltják egymást, keresek itt valami szépet, magam vagyok, ráfordulok a nagy útra, ilyen ez, betonból áll a járda, a sztráda, legfeljebb az eklektikus ház íve szép fölöttem, fúj a szél, nem süt a nap, akkor van csak itt élet, ha napfény, igazán el tudom képzelni, mi volt itt, mi lehetett, amíg a rendszer nem, amely a maga képére akart formálni bennünket, fák, kis kutak, polgári külső, ilyesmi, a ha­jam lobog, ez jó, a szabadság jelképe, az ismerősök is csak rit­kán köszönnek, ebben a boltban már nem állnak sorba kifli-ke­firért, nem az enyém, rád emlékezem, milyen vagy, amikor nem látlak, amilyennek elképzellek, jóízű és kedves, a lakhelyemtől gyalog is elindulhatok és történik valami, ez az otthonom, mit csináljak, ilyen ez, vár nincs, városháza alapkövei vannak, a gyarapodás nehezen megy, valami valamiből,virágokat kellene festeni a falakra, őrület, zászlótartók az erkélyeken, ha felvonu­lás van, teljes legyen a kép, használaton kívül, ez jó, igazán nem kellene várnom a piros előtt, ha nincs ez az átutazótömeg, és az ideiglenesség, a közöny, ami az átutazókat kíséri, azt hiszik, a mi arcunkból jön, nem mi tettük ilyenné, az a rendszer, fontos volt neki, hazugsággal, erőszakkal jött, nem szabad akaratunk­ból adtuk, „ez a nagy rohanás, ez minden”, a többit keresni kell, a bankház itt szemben állt a Pestről érkezőkkel, megsárgult fénykép, köszöntötte őket, állj meg, látod ezt az épületet, le akarták bontani, mi nem engedtük, ez akkor történt, amikor mondták, hogy most már merhetünk nagyok lenni, szerény esz­tétikai érték, biztos vagy benne, hogy jól látod, mert a következő olyan hely, ahová csak határozott és kiegyensúlyozott és kellően szabványozott lelkek léphetnek be, szerintem, legalábbis csak ők tudtak, én képtelen vagyok, üveg, vas, fém, magadat látod a falán, a szerelmes levelemben csak annyi van, hogy szeretlek, az impressziók, nehezen vagy szkeptikusak jönnek, s ha ezt a sú­lyos ajándékot, ha elküldeném neked, várnom kell, sokat a biz­tosítékra, hogy megkapod, hosszú még az út, már fáradt vagyok a mélységes objektivitástól, soha senkinek nem volt igazán fon­tos, gyakorló lokálpatrióták lassan szaporodnak, olykor ők ma­guk sem tudják, hogy azok, vagy én nem veszem észre, de van­nak, bizonyosan, jó érzésű anyák itt nem sétáltatják a gyerekei­ket, hiába a zebra előtt az apró lejtő, én csak kényszerű akadá­lyoktól félek, a csipkefüggönyök előtti ablaküveg szorgos kezek­től tiszta, az emberek néhány éve már nem szeretik homályosan látni a világot, elköltöztünk, nincs meg a hang, kapkodok én va­lami után, nem látszik, hozzászoktam a leplezéshez, a pózolás­hoz még nem, szerencsére, levegőt, jól van, az én tüdőm is vé­ges, nem bírhatom, rágyújtok, azzal a mozdulattal, ahogy a kismadarakat eteti az ember, , Jólét, jó sz .Jólét, jó neked", olvastam az underground szellemi elit egy jeles képviselőjének a lakásán, mint bekeretezett mű, olyan volt ez, ki érti ezt, valaki végre végre megfoghatná a kezem, nekem is sok titkom van, na itt, itt azután fúj a szél, állítólag a huszonnegyedikről látni a szürkeséget, hosszúságban terjeszkedik, óriási találmány, kelet és nyugat felé vasút, elvisz, ha akarom, mit képzelsz, mit mond­jak, úgy van ez, hogy igen, visszafordulok ... - bóki ­Az oldalt írta: Blahó Gabriella Fotó: Illyés Csaba Plakátfiúk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents