Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-27 / 22. szám
1993. január 27., szerda 11 KÜLPOLITIKAI PANORÁMA Matrjoska-babák Hagyomány vagy futószalag Művészek és fafaragók több mint egy évszázadon át készítették a hagyományos, egymásba rakható babákat Oroszország legfontosabb monostorában. A színes Matrjoska-babák előállításának leghivatottabb mestereit most munkanélküliség fenyegeti. Áldozatul estek a piac- gazdasághoz való átmenetnek. A korábbi állami Művészeti, Iparművészeti és Játékárugyár dolgozói attól tartanak: halálra ítéltek egy művészeti ágat és a Matrjoska-babák mai készítői nem tisztelik a hagyományt, hanem a profitot hajszolják. Mint cseppben a tenger, úgy mutatja ez az ügy Oroszország gazdasági problémáit. A védett állami ipar helyébe magánvállalkozók lépnek, és őket a haszon jobban érdekli, mint a művészeti tradíciók. A volt állami gyárat kitessékelte helyiségeiből az Orosz Ortodox Egyház, amely visszaigényli államosított épületeit. A legképzettebb szakemberek pedig elszegődnek a jobban fizető szövetkezetekhez. A mosolygó, rózsás arcú Matrjoska-babák első készleteit a XIX. század végén készítették Moszkvában. Szavva Mamontov, Oroszország egyik vezető kereskedője látott ilyen játékot Japánban, megbízott egy ismert művészt, Szergej Vasint, hogy hasonló babát tervezzen orosz stílusban. A matrjoska rövid idő alatt Oroszország legnépszerűbb emléktárgya lett. A századforduló idején Mamontov áthelyezte műhelyét egy régi fafaragóvárosba, amely az Orosz Ortodox Egyház szellemi központja volt. A szovjet uralom idején a várost Za- gorszknak nevezték. Máshol is készítettek matrjoskákat, de a zagorszkiak fenntartották maguknak a jogot, hogy ők mondhassák meg, mi hiteles, és mi nem. Az egymásba illeszthető hagyományos babák eredeti színekben pompáztak, orosz parasztruhát viseltek, s a 7-9 darabból álló készletek mindegyikét ugyanaz a művész festette. A szovjet ipar átállt a futószalagon történő gyártásra. A mai gyártók tetszésük szerint formálják a babákat. Vannak politikai matrjoskák, amelyek vezetőket ábrázolnak az első cártól Borisz Jelcinig. Vásárolhatók készletek Beatles, Hófehérke és a hét törpe vagy Magic Johnson figurájával. — Ez persze nem művészet - panaszolta a Szergijev Pozad- ban (egykor: Zagorszk) maradt 25 fafaragó és festőművész. Vezetőjük, Valentyina Adrianova szerint a kereslet továbbra is nagy. Kevés turista hagyja el az országot anélkül, hogy legalább egy Matrjoska- készletet ne vásárolt volna. A botrányok ellenére Az angolok mégis Károlyt akarják Hiába minden botrány a királyi családban, a britek 78 százaléka ragaszkodik a monarchiához, és 59 százalékos többségük Károly herceget akarja a trónon látni II.Erzsébet királynő után - ez derült ki a Daily Express című brit lap első reprezentatív felméréséből, amely azóta készült, hogy végképp lelepleződött Károly trónörökös és a hetvenes évekből visszamaradt barátnője, Camilla Parker-Bowles folytatódó és mindkét részről házasságtörő viszonya. Noha a megkérdezettek 46 százalékos relatív többsége Károlyt okolta Diana hercegnővel való házassága megromlásáért (33 százalék egyébként a sajtót okolta), azt örömmel látnák, ha Károly újra nősülne, és ráadásul épp Camillát venné feleségül. Erre a válaszolók 64 százaléka, illetve 58 százaléka szavazott igennel. (Hogy mit szólna ehhez Camilla jelenlegi férje és két gyermekének apja, az szemlátomást senkit sem érdekel.) A jelek szerint a Károly-el- lenes alkotmányos kifogások nevezetesen, hogy rossz házasságban élő, félrelépő, alkalmasint elvált, mi több, újraházasodó ember nem lehet az anglikán egyház védelmezője, következésképp király sem - csak a felső köröknek okoznak problémát, a népnek nem. Károlyt és Camillát egyébként a brit sajtó most már nem csak a pletykákban, hanem tett- leg is megpróbálja összeboronálni. A brit Sajtópanaszok Bizottsága felkérte mindkettőjüket, fontolják meg, nem akarnak-e panaszt tenni az 1989. decemberben lehallgatott sikamlós telefonbeszélgetésüket közlő lapok ellen. A bizottság ugyanis csak panaszra járhat el. Ha panaszt tesznek, azzal nyilvánosan elismerik, hogy volt megsértenivaló titkuk, ha pedig nem panaszkodnak, akkor senki sem vádolhatja a sajtót illetéktelen leskelődéssel. Ez nagy segítség lenne a magánélet szentségét jobban védeni hivatott új brit sajtótörvény terve ellen a sajtószabadság nevében küzdő lapoknak. Teng kihirdette örököseit Teng Hsziao-ping első számú kínai vezető a múlt hét végén rövid időre megjelent a nyilvánosság előtt Sanghajban, a városi vezetők holdújévi ünnepségén, és egyszemélyi hatalmának tekintélyével támogatta a hivatalban levő kínai vezetőket. „A gyakorlat azt mutatja, hogy a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága Csiang Cö-min elvtárssal az élen nagyon jó munkát végez, és megbízható” - idézte a kínai sajtó az idős vezetőt. Megfigyelők úgy értelmezik Teng szavait, hogy a kínai reformok atyja ezennel nyilvánosan is kihirdette, kiket tekint hatalma örököseinek. Teng, aki ejteni kényszerült korábban kiszemelt utódait, mert azok politikai reformokkal is kacérkodtak, lemondott egyszemélyi örökösének megtalálásáról, és a kommunista párt legfelső vezetői testületéire, kivált a politikai bizottság hétfős állandó bizottságára szándékozik hagyományozni hatalmát. Az állandó bizottság személyi összetétele híven tükrözi Teng reformprogramjának belső ellentmondását - gazdasági reformizmusát és politikai konzervativizmusát. Sic transit gloria mundi... Róma már nem a dolce vita és a divat városa Sic transit gloria mundi - így múlik el a világ dicsősége, tartja a közmondás. Mondhatnánk így is: minden út Rómába vezet, de ha divatról van szó, ez az út ma már egyértelműen zsákutcának bizonyul... Nincs „dolce vita” Hol vannak már a hatvanas évek szép napjai, amikor a világ minden zúgából Rómába sereglettek a gazdagok és a hírességek, hogy a Fellini filmjéből az egész világ által megismert életforma, a „dolce vita” stílusában szórakozzanak és ruházkodjanak. Oda már a „Római vakáció” , amikor egy ragyogó szemű szépséges hercegnő rácsodálkozott az Örök Városra - és ez Oscar-díjat jelentett a napokban elhunyt Audrey Hepbumnek. Napjainkban a Via Venetón este tizenegykor kialszanak a fények, s nem világítanak az olyan hírességek neonjai sem, mint Fabiani, Biki, vagy az Audrey Hepbumt a „Római vakáció„-ban öltöztető So- relle. Az olasz divatszakma a legsúlyosabb csapást néhány évvel ezelőtt szenvedte el, amikor az első számú divatcézár, Valentino elhagyta Rómát, és a divatvilág fővárosába, Párizsba vitte kollekcióját. A búcsú azért mégsem volt teljes,Romában még fenntart egy központot, ahol kultúr- központot rendezett be. Ennek bevételét az AIDS - betegek megsegítésére fordítják. Valentino nem az egyetlen divattervező, aki hátat fordított az Örök Városnak. Darabokra hullott Gianfranco Ferre is a francia fővárosban rendezi divatbemutatóit, és áz öt éve szintén eltávozott Roberto Capueci - a par excellence római szabász - újabban Firenzében és Berlinben tűnt fel. „Róma darabokra hullott, és úgy tűnik, hogy nem képes összeszedni a darabokat” - nyilatkozta a közelmúltban az II Messaggero—nak, kiemelve, hogy Rómának - ellentétben a francia fővárossal - nincs állandó divatközpontja. A Rómában a nemrég véget ért tavaszi-nyári divatbemutatók sem ígértek sokat a jövőre nézve. Rafinált és népies Nem mintha a felvonultatott ruhák nem lettek volna jól szabottak és elegánsak - valójában minőségi javulás mutatkozott a néhány év előtti színvonalhoz képest - , de semmi új, semmi meglepő nem volt látható a szőnyegen, ami lázba hozhatta volna az érdeklődőket. A római divattervezők - hogy vonzóbbá tegyék kreációikat - megígérték az árak alacsonyan tartását. Ez az olcsóság persze nagyon viszonylagos, az utcai viseletre szánt ruháknál 5 000, a báli ruháknál pedig 10 000 dollár körüli minimális árat jelent. Ami pedig az olasz tervezők által legutóbb bemutatott ruhák stílusát illeti - nos, az a rafinált és a népies keveréke... Wartburg veszélyben Megháromszorozódott a turisták száma A több mint 900 esztendős Wartburg várkastély látogatóinak számát korlátozni akarják, de az is lehetséges, hogy a páratlan történelmi értékű épület kapuját bezárják. Mióta ugyanis az NSZK területén fekszik, nem pedig az NDK-ban, annyi a turista, hogy a rázkódás és az emberek leheletéből lecsapódó pára károkat okoz a freskókban és a padlózatban. 1067-ben történt felépítése óta Wartburg kulturális és politikai Mekkának számított. Ott rejtőzött Luther a reformáció idején, ott fejezte be a Biblia fordítását. Kis dolgozó- szobájának falaiba rajzokat kar-' coltak XVII. századbeli zarándokok. Meg akarták érinteni a falnak azt a részét, ahová Luther tintatartója vágódott, amikor az ördöghöz vágta a tintatartót. Goethe „számyalóan felségesnek” nevezte Wartburgot, s megkezdte átalakítását múzeummá. Szent Erzsébet csaknem egész életét ott töltötte. Richard Wagner és Liszt Ferenc zenét szerzett a várkastély tiszteletére. 1817-ben diákok százai gyűltek össze a Wartburgban, szabad, egységes Németországot követelve.- Németország újraegyesítése előtt évente mintegy 400 ezer látogatót fogadtunk - mondta Günter Schuchardt, a Wartburg Alapítvány helyettes igazgatója az AP hírügynökség tudósítójának. - A berlini fal leomlása után ez a szám megháromszorozódott. 1992 tavaszán Wartburg egyszerre három évfordulót ünnepelt: a kastély építésének 925., a reformáció 475. és a diáktüntetés 175. évfordulóját. Bár minden szobában van nedvességelszívó, az 1850-ből származó freskók és Lucas Cranach festményei veszélyben vannak. 1991-ben szőnyegpadlót fektettek le, ezzel kísérelték meg a rengések csökkentését. Károkat okoznak a kíváncsiskodó repülőgépek is. 1991 óta szinte naponta magánrepülőgépek tucatjai keringenek a 200 méter magasan fekvő kastély körül, s még katonai helikopterek is alacsonyra szállnak, hogy a pilóták és az utasok jó fény- képfelvételeket készíthessenek a pompás épületről. A Wartburg Alapítvány most szakértőket bízott meg, hogy tanulmányozzák a freskókat, amelyek Szent Erzsébet életét ábrázolják, mérjék a levegő páratartalmát és a rengések intenzitását. A szakértői vélemények alapján dönt majd az igazgatóség, hogy milyen mértékben csökkentsék a látogatók számát. - Természetesen örülünk a látogatóknak - mondta Petra Schall, aki tíz esztendeje foglalkozik a műemlék karbantartásával. - Wartburgot azonban hihetetlenül megterheli a turisták nagy tömege. Az árengedmény sem segít Eladatlan használt autók Ausztriában Milliárdos értékek hevernek eladatlanul és eladhatatlanul Ausztria használtautó-kereskedőinél. A kereskedők árengedményekkel sem igen tudnak szabadulni a kocsiktól, ráadásul az új autók értékesítésének kedvéért kénytelenek a cserére beadott régieket értéken felüli áron visszavenni, leszámítani az új árból, sokszor az eladás reménye nélkül. Tetézi gondjaikat, hogy egyre többen választják az előnyös lízingelést, ami a kereskedőnek nem is jelent azonnali pénzbevételt, hiszen ilyenkor előlegként fogadja el a - nála vásárolt - korábbi járművet, a többi pénz pedig meglehetősen elaprózva, részletekben folyik be. Két évvel ezelőtt nem volt ennél jobb üzlet - panaszolják a kereskedők. Időközben azonban lefutott a keleti országok érdeklődése, és a német kollégák sem kopogtatnak már Ausztriában egy kis segítségért, az új tartományok lakosainak igényei is megszűntek. Valójában nem biztos, hogy a keleti kereslet csappant meg: gyakori látvány az Ausztrián áthaladó autószállító konvoj. Megéri a keletieknek, hogy kicsit messzebbre menjenek, Belgiumba, Svájcba: ott olcsóbban kapják meg ugyanazt. Mindennek következtében az osztrákok is igyekeznek lefelé menni az árral. Minimum öt, maximum 12 százalékkal kínálják most olcsóbban a portékát. A különbség típusonként jelentkezik: a legnagyobb az engedmény a legértékesebb kocsiknál. Használt (1989-es) Audi-t ma 10, BMW-t 8 százalékkal olcsóbban kapni, mint tavaly szeptemberben. Akik mostanában járják a használtautó-piacot és egy-két trükköt kitanulnak, jól járnak. Érdemes például megjegyezni, hogy a márkakereskedő mindig drágábban adja saját autóját, mint a másét. Egy Volkswagen Golf például olcsóbb a Mazda- kereskedőnél, mint a VW-lera- katon. Ugyanakkor előfordulhat, hogy az előnyös vételt kereső ugyanarra a kocsira bukkan egy másik kereskedőnél. Ez utóbbiak arra jöttek rá, hogy a vevők figyelik a piacot, és ha egy kocsi túl régen áll egy helyen, azt rossz jelnek tartják. Általában véve a mostani használt kocsik az új ár alig 65- 70 százalékáért kelnek el, szemben az egy évvel ezelőtti 70-80 százalékkal. Kétségtelen azonban, hogy van olyan kategória, amely most is jól megy: a kisebb, négy évnél nem idősebb, 50-80 ezer schilling közötti árú autók még ma is kapósak. A belföldi fogyasztó - és azért a piac mégiscsak rájuk épül - ugyanis fiatal, nincs sok pénze, és pont az ilyen autókat keresi. Akinek pénze van, az viszont inkább újat vesz: tavaly Ausztriában rekordmennyiség kelt el: 320 094. A használtautó-kereskedők egyelőre nem túl boldogok attól a ténytől, hogy ezek, amint a vevő beleül, használttá válnak, s végül náluk kötnek ki. Szászi Júlia A Scotland Yard szerint Nem ölték meg az ügyfelei Amerikában keresik a főmadámot A Scotland Yardnak immár meggyőződése, hogy Lindi St. Clairt, Nagy-Britannia leghíresebb szalontulajdonosnőjét nem ölték meg a leleplezéstől félő előkelő ügyfelei. Minden bizonnyal beugratás a prostituáltak jogaiért is gyakran lobbyzó, „korbácsos kisasszony” művésznevű negyvenéves hölgy múlt hétvége óta tartó titokzatos eltűnése. A rendőrségen azt mondták, hogy kinyomozták: Lindi csak Angliából tűnt el, ellenben Floridában, Fort Lauderdale-ben megvan, és a jelek szerint kellemesen üdül. Közben az ügyet a The Sun című vezető pletykalap már kihasználta. Megjelentette Lindi levelét, amelyben a kisasszony, még eltűnése előtt, kizárólagos közlésre felkínálta a lapnak titkait. Megismételte, hogy szalonjában az elmúlt két évtizedben ő és kolléganői összesen 267 különböző nemű parlamenti képviselőt, továbbá számtalan királyi tanácsost, főbírót és tábornokot szolgáltak ki. A biztonsági okból elhelyezett mikrofonjai és kamerái, mint valami új Kitty-szalonban, megvesztegetést, fegyver- és kábítószercsempészeti ügyleteket, gyilkossági terveket, katonai titkok kiárusítását, orosz, német, közép-amerikai és közel-keleti titkosügynökökkel folytatott tárgyalásokat rögzítettek, legalábbis ezt állította Lindi. Azt írta, hogy az elkövetők között hét kabinetminiszter is volt, akik közül egy transzvesztita, három pedig azt szedeti, ha elfenekelik. A The Sun főszerkesztőjét, Kelvin MacKenzie—t épp a hétvégén hallgatta meg a brit parlament illetékes bizottsága a készülő új sajtótörvény vitájában. Az új szabályozás éppen korlátozni akarja a brit sajtó példátlan pletykaéhségét és leskelődé- sét. A sajtószabadságot védelmező főszerkesztő mintegy csereáruként megígérte a honatyáknak, hogy lapja egyelőre nem hozza nyilvánosságra sem a Linditől eddig kapott anyagokat, sem a bennük szereplők nevét. A lap csak annyit árult el, miheztartás végett, hogy a birtokába került dokumentumok egyelőre 17 parlamenti képviselőről és több vezető katonai vezetőről tartalmaznak meglehetősen kínos adatokat. A jó humorú pletykalap azért annyit megosztott a nagyközönséggel, hogy egy meg nevezett konzervatív politikus például állítólag úgy szeretett szerelmeskedni Lindi kisasszony szalonjában, hogy a hölgy közben Margaret Thatchert formázó álarcot viselt. Nesze, te ilyen-olyan - kiabálta aktus közben dühödten a politikus, amire nekem azt kellett felelnem: - Nono, hát ez a konzervatív politika?” - írta Lindi St. Clair a The Sun-nak. Mészáros György
