Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-25 / 20. szám

r 1993. január 25., hétfő Az Új Néplap Martfűn 11 A Renault-szalonban Van, aki készpénzért szereti A novemberben fölavatott Renault-szalon ragyogó, tiszta és szemet gyönyörködtető. A szalon a Rombus BT tulajodna. Az ügyvezető igazgatóval, Ba­latoni Istvánnal arról beszél­gettünk, hogy: „bejött-e” Mart­fűn a Renault?- Egyelőre még nem úgy megy, ahogy szeretnénk. Több vevő kellene. Sokan eljönnek megnézni a szalont, prospektu­sokat kémek. Tőlünk közvetle­nül is lehet vásárolni, és meg­rendelésre is, amelyet két hónap alatt tudunk teljesíteni.- Mennyivel több a nézelődő, mint a vevő?- Sokkal több. Novemberben jószerivel állandóan tele volt a szalon nézőkkel.- Kik vásárolnak?- Vállalkozók is, magánem­berek is. Elsősorban a kör­nyékre, Tiszaföldvárra, Szen­tesre, Szarvasra, Csongrádra vi­szik a kocsikat, de volt már deb­receni vásárlónk is. /• T)- Elnek-e sokqn azzal a lehe­tőséggel, hogy a kétüteműekért 100 ezret beszámítanak?- Eddig hárman éltek vele. Még nem tudjuk, hogy az idén érvényes lesz-e ez a kedvez­mény, egyelőre szünetel.- Készpénzzel fizetnek az em­berek?- A részlet és a lízing lehető­ségét is sokan felhasználják, de vannak olyanok is, akik kész­pénzzel fizetnek.- Úgy gondolják, hogy a Re­nault elterjed majd a környé­ken?- Biztosan. Vannak már elő­jegyzett vevőink. A BT hosszú távon gondolkodott, amikor megnyitotta a szalont. Szervizt is szeretnénk építeni (most is van Renault-szervizünk, de az kicsi), hogy minél teljesebb le­gyen a vevők kiszolgálása. Húsüzem vállalkozásban Hajnal Ferenc húsfeldol­gozó üzeme a város szélén léte­sült a múlt év tavaszán. Az üzem kinézete is szerény, hi­szen egyetlen tábla sem „hival­kodik” az épület homlokzatán. A tulajdonos, Hajnal Ferenc is szótlan, visszahúzódó ember. Nehezen akar kötélnek állni, pedig szeretnénk, ha tájékoz­tatna bennünket, hiszen ő nem­csak egyszerűen vállalkozó, ha­nem vállalkozása a munkahely­teremtők közé tartozik. Három főállású szakmunkást és három tanulót foglalkoztat. Az üzem­ben naponta 10 sertés feldarabo­lását végzik el. A hús aztán a szolnoki, martfűi boltokba, az üzemi konyhákba (gyermek- élelmezés) kerül, de helyben is árulják. Hajnal Ferenc korábban a vágóhídon dolgozott üzemveze­tőként. Először a vágóhidat sze­rette volna kivenni vállalko­zásba, de akkor még nem olyan szelek fújtak - nem lehetett. Ezért úgy döntött, hogy maga épít. Itt, ezen a városszéli tel­ken, amelyet az önkormányzat­tól kért, korábban nem volt semmi. Kevés hitellel sikerült megépítenie az üzemet. Igaz, hogy most nincs annyi sertés, mint korábban, azért nem panaszkodik, akad elég munka. A vállalkozások titka, hogy az embernek naprakész­nek kell lenni. Ismerni kell a pi­aci árakat. Amit egy vállalat nem tud megtenni, azt egy vál­lalkozó könnyedén - igazodni az árakhoz. „Ha például nem megy az áru, úgy szabom meg az árat, hogy elmenjen” - mondja Hajnal Ferenc. Arra a kérdésre, hogy nem óvták-e a vállalkozás minden­féle veszélyétől az ismerősei, azt válaszolta, hogy: „eleinte féltettek, óvtak, mert itt az em­ber mindenért a saját vagyoná­valfelel.” A polgármester bizakodó Mire számíthatnak az idén a martfűiek? Erre nagyjából pon­tos választ ad a város költségve­tése, melyet a polgármesterrel, Kozma Imrével beszéltünk meg. — Ügy tűnik, hogy ez az év nehezebb lesz, mint a tavalyi. Ugyanis a központi normatív ál­lami támogatás nem biztosítja azokat a pénzügyi lehetősége­ket, amelyek az intézményi működést garantálják, nem el­lensúlyozza az infláció és az ár­változások hatását - mondta a polgármester. — Mennyi pénzzel gazdál­kodhatnak az idén? — A tervezett bevételünk - és kiadásunk - 354 millió 829 ezer forint. Ebből az intézmények működtetésére és a szociális támogatásokra 272 millió forin­tot terveztünk, és 82 millió jut fejlesztésre. (Az állami támoga­tásunk 144 millió 125 ezer fo­rint.) Ugyanakkor például a bölcsődei ellátásra nem kapunk támogatást, és egy, bölcsődében gondozott gyerek egy évben 150 ezer forintjába kerül az ön- kormányzatnak. Az általános iskolások után 41 ezer forint évente a normatíva, és 58 ezer forintba kerül egy iskolás tanít­tatása. — Milyen fejlesztésekre jut pénz mégis? — Vannak olyan áthúzódó feladataink, amelyekre kötelező költeni. Ilyen a városi szenny­víztisztító telep és a hálózat is, amelynek finanszírozásából erre az évre 54 millió forint jut. Útalapok építésére 5,6 milliót terveztünk. A hévízkút átvétele az idén 3 millió forintunkba ke­rül, a Tüzép-telep privatizációs költségéből pedig 2,5 millió fo­rintot kell az idén kifizetnünk. Az önkormányzati intézmények dolgozóinak lakásvásárlásra és -építésre 1 millió 100 ezer fo­rint munkáltatói támogatást biz­tosítunk. Új ravatalozót építünk a vá­rosban. Ennek előreláthatóan 13 millió forint lesz az ára. Jövőre szeretnénk befejezni, de már az idén elkezdjük az építést — 6 millió forinttal. Meg kell építe­nünk egy körvezetéket az ivó- vízhálózathoz - ennek a bekerü­lési költsége 4 és fél millió fo­rint. Hozzá kell tennem még azt is, hogy a januári, februári kia­dások fedezésére a városnak 20 millió forint hitelt kellett föl­vennie - amelyet majd jövőre kell visszafizetni. Nagy teherté­tel volt a 13-ik havi fizetés, amely 13 millió forint kiadást jelentett, közel 600 dolgozónak. — Mivel az életszínvonal egyelőre inkább romlik, nagyon izgalmas kérdés, hogy mi lesz a szociális támogatásokkal, segé­lyekkel? — A költségvetés egyik leg­nehezebb pontja az volt, hogy mennyit fordítsunk szociális cé­lokra. Tavaly 12 millió forintot költöttünk erre a célra, az idén 15-öt terveztünk. — Az érintettek köre tehát körülbelül ugyanaz lesz, vagy ugyanannyi lesz, mint tavaly volt. — Igen. A segélyek elneve­zése változik, de a jogcím, amely alapján odaítélik, nem változik. Arra, hogy hogyan támogatjuk a rászorulókat, ön- kormányzati rendelet születik majd, amelyet a szociális tör­vény alapján készítünk el. — A munkanélküliség várha­tóan növekszik az idén a város­ban. Tudnak-e olyan kezdemé­nyezésről, amely munkahelyet teremtene? — Állami erőből nem lesz ilyen beruházás. Az önkor­mányzatnak nincs rá pénze, hogy munkahelyet létesítsen. Marad tehát a magánvállalko­zók beruházása, amely az előző évekhez képest csökkenni fog. Annak ellenére, hogy ha valaki vállalkozni akar, közművel ellá­tott telket tudunk biztosítani számára. —Ón mindennek ellenére op­timistán vág neki az idei eszten­dőnek? — Én mindig optimista va­gyok. Az a véleményem, hegy minden lehetőséget meg kell ragadni, mert ha pesszimisták vagyunk, akkor semmi jót nem várhatunk. A templom még segítségre vár Szeptemberben múlt egy éve, hogy a templom építése elkez­dődött a városban. A befejezés­hez azonban némi segítségre volna szükség, ezért fordult Tamás József plébános az ön- kormányzat képviselő-testüle­téhez. Kérelmében arra hivatkozott, hogy az idők során egyértel­művé vált: a városban szükség van a templomra. A szentmisé­ken egyre többen jelennek meg, és pillanatnyilag hatvan általá­nos iskolás és" negyven óvódás gyermek jár hittanra. A templom építését még nem kellett pénzhiány miatt szüneteltetni,ezért haladt eddig ilyen jó ütemben. Ahhoz azon­ban, hogy a továbbiakban is így haladjon, össze kell fogni. Az idén az építkezés második szakaszát szeretnék befejezni. A falakra most készül a vas- beíonkoszorú. Erre kerülhet majd a toronysisak, amelyért kb.egy millió forintot kell fi­zetni. A plébános azzal a kérés­sel fordult a képviselő-testület­hez, hogy támogassa a befejező munkálatokat. A testület azonban úgy döntött, hogy nem ad további támoga­tást. Indoklásukban az szere­pelt, hogy az idén nincs lehető­ség a kb. egy milliós támogatást biztosítani. Szinte valamennyi képviselő azzal érvelt, hogy az önkormányzat ingyen biztosí­totta a telket mindkét templom építéséhez, amely kb.10 millió forint értékű hozzájárulás. Az önkormányzat a teljes közmű kiépítését is vállalta, amelynek összege 47 millió forint volt. Támogatja viszont az önkor­mányzat a Don-kanyar Emlék­kápolna Alapítványt, amelynek célja,hogy a doni katasztrófa ötvenedik évfordulójára egy emlékkápolnát építsenek. Eh­hez a martfűi önkormányzat 30 ezer forinttal járult hozzá. Mindent föl kell vállalni Szeptembertől új igazgatója van a cipőipari szakközépisko­lának. Rágyonszky István szarvasi származású, 1973-ban került Martfűre.- Tavasz volt, amikor.először a városba jöttem. Nagyon szép volt itt minden. Itt telepedtem le, itt született a két kislányom, minden ide köt. Kezdő ember­ként nagyon jó közösségbe csöppentem, és megszerettem itt lenni.- Ön nagyon rossz időszak­ban lett igazgató. Hogyan éli meg ezt?- Az iskola a cipőipari szak­képzés miatt erősen a vállalat­hoz kötődik. Ugyanakkor ebben, a szakmában most túlkínálat van. Mindent föl kell tehát vál­lalni. Éppen azért, mert nem lesz szükség annyi szakmun­kásra, amennyit képeztünk volna, próbálkozunk mással is. Helyi igény volt például, hogy legyen gimnáziumi osztály is a városban. Ezért 26 tanulóval be­indítottunk egy gimnáziumi­osztályt, ahová a városból és környékéről jelentkeztek a diá­kok. Én azért pályáztam meg az igazgatói széket, mert úgy érez-' tem, hogy a tantestület igényli, hogy belülről jöjjön az igaz­gató.- Mi jelentheti az iskola szá­mára a kiutat, Ha az eredeti szakmákra csökken az igény?- Olyan hírnevet kell szerez­nünk az országban, hogy más­honnan is jöjjenek a diákok. Ki kell találni, hogy mi az, amit még föl tudnánk vállalni, pél­dául közgazdasági vagy gyors-, gépíró képzés. Szeretnénk erő­síteni a nyelvoktatást is - most oroszt, németet és angolt taní­tunk. Ez történt, történik... Ki mit tud? A Ki mit tud? városi döntőjé január 30-án lesz a művelődési központban 4-14 éves korúak számára. Meghirdettek egy tárgyalkotó Ki mit tud?-ot is az­zal a céllal, hogy azokat se zár­ják ki a vetélkedésből, akik nem az előadóművészetben, hanem1 á kézművességben éreznek tehet­ségeket. A beérkezett pályamű- veket zsűrizik, és kiállítás nyílik majd belőlük. Lesz városcímer Lesz városcímer, csak még az időpont bizonytalan. Mivel a város nem tekinthet vissza nagy történelmi múltra, ezért még soha nem volt címere. Nehéz is olyan címert készíteni, amely tükrözi a martfűiek életét, jel­képezi a várost. Eddig két ter­vezet is készült. Az első nem nyerte meg a lakosság tetszését. A második nem készült el telje­sen, mert alkotója időközben meghalt. A harmadik variáció elkészítésével Pomázi Istvánt bízták meg, aki az önkormány­zat képviselő-testületének tagja. Ha a tervezet kész lesz, lehető­séget adnak a lakosságnak a megtekintésére és a vélemény- mondásra. x Nem lesz lakbéremélés,1 Még száz önkormányzati bér­lakás vár vevőre a városban. Eddig háromszáznak akadt gaz­dája. Az építkezni szándékoT zóknak jó hír, hogy 80 családi ház építésére alkalmas telek is van eladó Martfűn - teljes köz­művel ellátva. Ugyancsak jó hírrel szolgál a város a bérlakásban élőknek, mert az idén nem terveznek lakbéremelést. Drágább a buszjegy Összességében kb. 20 száza­lékkal emelkedett az autóbusz viteldíj ebben az évben. Míg egy vonaljegy ára\tavaly 18 fo­rint volt, az idén 22 forint. Az egyvonalas havi bérlet ára 360 forintról 440-re, az összvonalas havi bérlet ára 460 forintról 560-ra emelkedett. A tanuló és a nyugdíjas bérlet 115 forint he­lyett most 140 forintba kerül. Több lett az iparűzési adó A helyi adók mindig vitaté­mát képeznek egy városban. Az önkormányzatnak bevételnek számít, a lakosság viszont sehol sem szereti. Martfűn az idén a helyi adók kérdésében mind­össze annyi változás történt, hogy az iparűzési adót 3 ezre­lékről 8 ezrelékre emelték. Kitüntették a tanárt Pedagógus Szolgálati Emlé­kérmet adományozott a műve­lődési és közoktatási miniszter Molnár Dezsőnek, aki a Mar­tos Flóra majd a Mártírok úti is­kolában dolgozott földrajz-tör­ténelem szakos tanárként. Óra­adóként ma is oktat. Az oldalt írta: Paulina Éva Fotó: Korénvi Éva

Next

/
Thumbnails
Contents