Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-23 / 19. szám
Érdekességek—hirdetés 1993. JANUÁR 23. A sztálingrádi csata német filmen Az évfordulós anyagok már közlésre várnak, a televíziós és a filmes szakma megkezdte a ráhangolást. A megemlékezések január végén, február elején csapnak át for- tisszimóba: ötven évvel ezelőtt ekkor kapitulált Sztálingrádban Paulus tábornok, indult el a felmorzsolt német 6. hadsereg maradéka a nem sok jót ígérő fogolytáborokba. A dátum mellesleg egybeesik Hitler hatalomra jutásának 60. évfordulójával. A ZDF televízió a moszkvai „Osztankino” tévéállomással közösen ötrészes dokumentumfilmben dolgozta fel a második világháború, a század, talán a történelem legöldöklőbb csatájának történetét: a németek Sztálingrádot be akarták venni, hogy megnyíljon előttük az út a Kaszpi-tenger, a bakui olajkutak felé, az oroszok a tapodtnyi hátrálást is kizáró sztálini parancssal a zsigereikben élethalál küzdelmet folytattak fennmaradásukért. Egymillió katonai és polgári áldozatot emlegetnek. Sztálingrád még mindig seb a kollektív német emlékezeten, fé- lig-meddig tabunak számít. Németország nyugati részében film se igen készült róla. Ezt a „hagyományt” törte meg egy Joseph Vils- maier nevű filmrendező. „Sztálingrád” címmel 138 percben kísérelte meg bemutatni a csatát „alulnézetből”. Lemondott a történelmi körítésről, egy rohamzászlóalj kálváriájának, pusztulásának bemutatásán keresztül próbálta meg felidézni a retténetet, ám a film bárhol játszódhatna. Sztálingrádot, a háborút a másik oldalon természetesen rengeteg regényben, filmben örökítették meg, gondoljunk Szimonov műveire, a Sztálingrádot feldolgozó „Nappalok és éjszakák”-ra; Viktor Nyek- raszov „Fordul a kerék” című könyvére; Kalatozov, Tarkovsz- kij, Csuhraj örökbecsű filmjeire. Vilsmaier talán látta a „Ballada a katonáról”-t, megidézi a Csuhraj- film nyitójelenetét: Aljosa, a katona menekül a német tank elől, de a harckocsit végül is kilövi, s kap hat nap szabadságot. Vilsmaier filmjében a katona német, a tank orosz. A páncélos ütközetnek mondott jelenetet Finnországban voltak kénytelenek felvenni, mert az eredetileg kiszemelt csehországi forgatási helyszínen időközben elolvadt a hó. A sztálingrádi csatát Csehországban forgatták, zömmel egy kimustrált prágai gyárépület falai között. A „Sztálingrád” az egyik legköltségesebb német film: húszmillió márkába került, 12 ezer statisztát mozgattak, kilencezer egyenruhát varrattak. Lövedékutánzatok ezreit pufogtatták el. A film ennek ellenére szegényesnek, amatőrnek tűnik. A kaAz új év első heteiben három csapást is mértek az amúgy is egyre szűkösebb ellátásban részesülő havannaiakra: először a cukor, azután a tojás, végül pedig ezekben a napokban a mosószappan került a „tovább racionalizált” termékek listájára. A cukor esetében ez azt jelentette, hogy a havi négylibrás (kevesebb, mint kétkilós) jegyre járó fejadagból január első felében csupán félkilóny it osztottak szét a kubai főváros lakosai között, szállítási nehézségekre hivatkozva. S bár az elmaradt mennyiséget később jórészt pótolták, egyes városrészekben máig sem juthattak a teljes szokásos adaghoz a háziasszonyok - talán az egyetlen termékből, amiből egyébként igazán bőven van a szigetországban, lévén a világ egyik legnagyobb cukorexportőre. Eddig hetenként és személyenként négy darab tojást vásárolhattak a városlakók, ezután e csekélyke fehérjemerát is kezelő Vilsmaier nem képes annyi szögből fényképezni a prágai gyárudvart, hogy ne maradjon meg a nézőben az érzés: ezt már láttuk pár perccel ezelőtt, minden ismétlődik, „csata” zajlik néhány négyzetméteren. A filmben oroszok is felbukkannak, s mivel Vilsmaier - talán a németek és az oroszok mai jó kapcsolatából áradó korszellemnek engedelmeskedve - ellenségkép nélküli filmet akart csinálni, az ellenségek találkozása sutaságba, melodrámába fullad. Vilsmaier nem volt képes vagy nem akart orosz színészeket és statisztákat szerződtetni, a filmben csehek motyognak tört orosz- sággal. (Felbukkan egy később kivégzőosztag elé állított orosz kisfiú is, a motívum talán Tarkovszkij Ivánja előtti tisztelgés.) Vilsmaier filmje leginkább a pályudvari könyvesboltokban forrás is tovább szűkül: a négy darab maradt, ám egy új intézkedés értelmében a tojásjegyeket csak tíznaponként lehet beváltani. Az indoklás: az importból származó baromfitápok hiánya miatt nem tojnak eleget a tyúkok. Mindez azért is érinti igen érzékenyen a családokat, mert gyakorlatilag semmiféle tejtermékhez nem jutnak; tejre változatlanul csak a 7 évesnél fiatalabb gyerekek jogosultak. Az e héten bejelentett legújabb korlátozás pedig a mosószappant száműzi a háztartásokból. A szintén jegyre járó kevés mosószer mellett a fejenkénti havi egy mosószappan volt eddig a kubaiak legfontosabb higiéniai terméke. Az alapanyaghiány miatt azonban „további intézkedésig” csak a kétévesnél fiatalabb gyermeket nevelő családoknak osztanak szappant - hangzott a hivatalos magyarázat. A havannai fekeketepiac árult háborús képeskönyvekre emlékeztet. Nincs benne ív, a dráma készen talált, a nézőt nem érintik meg sorsok, ellenben a rendező az első pillanattól kezdve azt szugge- rálja, hogy drámát kell látnunk. A háború rettenetes, a kisemberek nem akarnak háborút - ez az absztrakt és ismert üzenet árad minden kockából, s hiába a rengeteg akció: Klimov „Jöjj és láss” című filmjének első háromnegyedében egyetlen puskalövés sem dördül el, mégis borzongatóbb, mint a percenként lobbanó torkolattüzek látványával sokkolni akaró „Sztálingrád”. A háború után született néző elkedvetlenedik. Nem tudja ugyan, hogy milyen volt valójában a sztálingrádi csata, s ha meg akarná kímélni magát bármelyik oldal esetleges torzításaitól, még mindig a dokumentumok kínálják a legtisztább forrást - írásban és képben. természetesen azonnal reagált: a mosószappant immár 15 pesóért árulják, míg a jobb pipereszappanokért 25-öt - a kubai havi átlagfizetés egynyol- cad részét - is elkérik. Tovább romlottak a tömegközlekedés feltételei is a fővárosban, mert a végletekig ritkított, állandóan túlzsúfolt buszoknak még több embert kellene szállítaniuk, hiszen immár második hónapja nem adják ki a benzinjegyeket, a szűkös kőolajkészletek és a most zajló cukornád-betakarítás üzemanyag-szükségletének biztosítása miatt. így mára a legtöbb magánautósnak kimerültek a tartalékai, s leállítani kényszerült járművét. Havannai szóbeszéd szerint a hatóságok most azon gondolkodnak, hogy feltűnő színűre festik az állami kocsiknak kiadott üzemanyagot, mert érdekes módon hirtelen megnőtt az intézményi autópark fogyasztása... Uj év - újabb ellátási korlátozások Kubában Gyilkos szekták Spanyolországban Spanyolország még ma is termékeny talaja a pogány és a sátáni szertartásoknak. Csodatevő gyógyítóknak sok beteg hisz, állítólagos Mária-megje- lenések ezreket mozgósítanak. El Palmar de Troya környékén, Sevilla közelében egy önmaga választotta „ellenpápa”, a balestet következtében megvakult, homoszexuális Clemente Dominguez biztosítási ügynök XVII. Gergely néven „uralkodik,, 1978 óta. Nemrégiben „szentté nyilvánította” Franco tábornokot. Nemcsak ilyen ártatlan praktikákról szól azonban a krónika. A közelmúltban - írta a DPA német hírügynökség - egy sátáni szekta hét tagját gyilkosság miatt hosszú börtönbüntetésre ítélték. Mazagon dél-spa- nyolországi fürdőhelyen egy asszonyt kábítószerrel és veréssel lassan halálra kínoztak, hogy „megszabadítsák a gonosz szellemtől”. A szekta vezetője, a 44 éves Ana Camacho segédápolónő 26 évi fegyházbüntetést kapott. A szadista asszony elhitette, hogy a túlvilágról parancsokat kap, amelyeknek engedelmeskedve a szekta tagjait meg kell korbácsolnia, égő cigarettával és harapófogóval „kezelnie”, kutyák vizeletét megitatnia és a „bűnösöket” az ágyhoz bilincselnie. Ana Camacho, akit korábbi kollégái notórius hazudo- zónak neveztek, egy Amphetamin nevű kábítószer élvezetére szoktatta „rabszolgáit”. A mazagoni szelleműzés nem egyedi eset. Nemrégiben egy granadai 46 éves pék egy 36 éves asszonyból úgy űzte ki a sátánt, hogy a szerencsétlen nő belehalt sérüléseibe. Alméria tartományban a rendőrség tizennyolc 13 és 16 év közötti leányt szabadított ki egy paraszttanyáról, ahol egy szekta „pásztora” boszorkányokat űzött ki belőlük. A rendőröket szörnyű látvány fogadta: az éhező gyermekek a földön hánykolódtak, szenny borította őket, szájuk habzott. A „pásztor”, egy utcai árus, állandóan ezt kiabálta egy hangszóróba: „Démon, jöjj ki!” „Köpjétek ki a démont! ”. Ilyen és hasonló esetek a spanyol parlamentet is foglalkoztatták. Nyolc hónapos vizsgálat során megállapították, hogy mintegy 150 ezer tagja van a különböző veszedelmes szektáknak. A képviselők által követelt ellenőrzés során a többi között egy „Havasi Gyopár” nevű szektára bukkantak, amelynek vezetői a kirándulásokat és sátortáborokat gyermekek elleni homoszexuális cselekményekre használtak fel. Más szektákban olyan erőteljes agymosás folyt, hogy az áldozatok képtelenek voltak szabadulni a csoport fogságából. A szekta tagjait csaknem minden esetben anyagilag is kihasználták. (NEM)csak fiataloknak! 3. forduló 'ígéretünkhöz híven tovább folytatjuk játékunkat. Reméljük, nem fognak csalódni bennünk. Mit kell megfejteni? 1993. január 18-tól január 30-ig megjelenő lapunk valamelyik négy számában megjelentetünk egy-egy részképet. A négy egynegyed nagyságú képrész helyes összerakása és beküldése e játékunknál is a feladat. Beküldendő a hiánytalanul összerakott kép. Mit lehet nyerni? FODIJ: 1 DB RADIOSMAGNO Továbbá: 1 db walkman 1 db vízálló karóra 1 db tréningruha és 1 pár sportcipő. Ez utóbbi kettő nyeremény méret szerint kiválasztható a szakboltban. Ki nyerhet? Mindenki, aki megfejti képrejtvényünket, azaz aki a hiánytalanul összerakott képet február 5-én 16 óráig, levelezőlapra felragasztva beküldi, vagy keménypapírra ragasztva (feladó feltüntetésével) behozza címünkre. Esélyét növelni akarja? Küldjön be minél több képet, mind részt vesz a sorsolásban. Sorsolás: 1993. február 8-án, a díjak átadása február 15-16-17-én mindennap 8-tól 16 óráig a kiadóhivatalban. Sok szerencsét! Új Néplap Szerkesztősége és Kiadóhivatala 5001 Szolnok, Kossuth tér 1. I. sz. Irodaház Pf.: 105
