Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-23 / 19. szám
1993. január 23., szombat SZOLNOKI EXTRA 5 Ez a bolt jól megy Nem párt-, hanem várospolitizál Az igazi gyűjtő szeret bogarászni Van egy jellegzetes boltja városunknak, ami még a megyében is ritkaságnak számít. Egy öreg házban található, méltóan tevékenységéhez. Benne ugyanis a könyvantikvárium található, ahol szintén régi könyvekkel - is - foglalkoznak. Egy éve privatizálták. Vezetője Bedö Péter, tőle kérdezem, milyen tapasztalatokat szerzett ezalatt, megérte-e belevágni maszek alapon? Válasza egyértelmű: jól megy a bolt, nem panaszkodhat.- Mivel foglalkoznak egy ilyen boltban, az antikvár könyvek adásán-vételén túl?- Azonkívül használt könyvekkel, valamint új és használt lemezekkel, régi képeslapokkal, kottákkal. Korábban voltak külföldi színes újságok is, de ezeket leadtuk, mert egyrészt nincs rá helyünk, másrészt ma már gond nélkül kaphatók az újságárusoknál.- Engem mindig is foglakoz- tatott, hogy honnan kerülnek ide a régesrégi könyvek?- Ma már egyre ritkábban hoznak be padláson talált könyveket. Inkább öröklés vagy hagyaték útján jutunk kiadványokhoz. A múltkor például egy Széchenyi lakótelepi illető állított be egy hungaricával, ami nagyon értékes. Fel is ajánlottam a Széchenyi Könyvtárnak, meg is vették.- Honnan tudja, hogy menynyit ér egy kötet?- Gyakorlat kérdése. Egy könyv értékét mindig a kereslet határozza meg. Én antikvár szakeladói tanfolyamot is végeztem, tehát becsüs is vagyok.- Mi történik akkor, ha behoznak egy igen értékes könyvet? Én úgy tudom, hogy már előre van vevője rá.- Bizonyos könyveket csak bizományba tudok átvenni. Előfordul azonban, hogy valóban van már rá jelentkező, de az igazi gyűjtő böngészni szeret, vagyis rábukkanni egy szép értékes, általa keresett példányra. Ezért nem is vállalok úgymond felhajtást, ezt a szenvedélyes gyűjtők nem szeretik, mert akkor drágább is a portéka. Az igazi csemegére valójában mindig van vevő.- Miből lehet tudni, hogy a behozott könyvek nem lopot- tak-e, vagy olyan ritkaságok, amelyeknek nem is volna szabad közkézen forogniuk?- Úgynevezett élő könyvtárból nem veszek át, azok darabjaiban benne találhatók a könyvtári bélyegzők. Ha ez hitelt érdemlően megszüntetett, csak akkor foglalkozunk vele. Ha pedig egy értékes darab valahonnan eltűnt, körlevélen tudatják. De én is felhívhatom azt a helyet, ahonnan származik a könyv, hogy keresés alatt van-e vagy sem. Egyébként vannak védett könyvek, amelyekben található egy lap. Ezen van feltüntetve a védettség. Ezt minden esetben be kell jelentenem a Széchenyi Könyvtárban, hogy ki vette meg. Most is van ilyen könyvünk, Füst Milán: IV.Hen- rik-je, amelyben a szerző dedi- kációja található.- Jelenleg milyen szép, értékes, ritka könyvek találhatók Önöknél?- Ajánlhatom Tóth Béla: Magyar anekdota kincs című könyvét, valamint Heinrich Gusztáv szerkesztésében az Egyetemes irodalomtörténet című többkötetes, 1903-1911 között kiadott művet.- Végezetül még egy kérdést engedjen meg. Beváltak-e üzleti számításai?- Erre csak azt tudom felelni, hogy terveinknek megfelelően alakul az üzletmenet. Szerencsére eddig jól ment a szekér.- Kívánom, továbbra is így legyen! tóth r Tóth Béla, Magyar anekdota- kincs címlapja Tenyérnyi eladóhelyiség Kórusmüvek CD-n Elsőlemezes lett a Bartók kamarakórus Nem mindennapi eseményről számolt be lapunknak Molnár Éva, a Szolnoki Bartók Béla Kamarakórus vezetője. A napokban elkészült első lemezük, amely mindjárt CD, vagyis a legkorszerűbb technológia felhasználásával jött létre. A jövőre 25 éves fennállását ünneplő együttes a lemezt a Művelődési és Közoktatási Minisztérium és a városi ön- kormányzat hathatós segítségével valósíthatta meg. A 45 percnyi hanganyagot tavaly tavasszal és ősszel vették fel, méghozzá három helyszínen: a szolnoki Tiszaparti Gimnáziumban, a pécsi Ferences és Pius templomban, valamint a jászberényi Barátok templomában. A felvételeken - amelyeket a pécsi Do-la stúdió készített - közreműködnek a Pécsi Szimfonikus Zenekar tagjai, valamint Rigó Éva. Molnár Éva vezényletével G.B.Pergolesi, F.Mendelssohn, J.Brahms, Kodály Zoltán, Petrovics Emil, Kocsár Miklós és Bartók Béla művei csendülnek fel. A CD gyártását a székesfehérvári Glória Kft. vállalta el. Érdekesség, hogy a felvételkészítő Do-la-nak ez volt az első CD hanganyaga. Mint Molnár Éva elmondta, az 1000 példányban elkészült lemezzel nem az anyagi haszonszerzés volt a céljuk, hanem hogy bemutatóanyagot tudjanak szolgáltatni a koncert- és menedzserirodáknak, hogy ezáltal előadásokat tudjanak lekötni. A kórusnak ezévi terveiről a vezető annyit mondott, hogy sok program még szervezés alatt van. Viszont az már biztos, hogy többször is fellépnek a Belvárosi Nagytemplomban, a Galériában és a városháza dísztermében, továbbá a budapesti Nemzeti Galériában, a Szent István Bazilikában, valamint Kőröshegyen, míg Szombathelyen szakmai bemutatót tartanak. Szeretnének külföldre is eljutni, amihez nagy segítséget szolgáltat a héten megjelent lemezük. A kórusműveket tartalmazó CD-t a kereskedelemben a fent említett okok miatt nemigen lehet majd kapni, de a Skálában és a Színház és Jegyirodában hozzáférhetnek februártól az efféle zenét kedvelők. ta A tulajdonosi szemléletnek jobban kell tükröződnie a munkában Az elmúlt héten megismertettük olvasóinkat az IKV új igazgatójának. Füzes Tamásnak terveivel. Most ezen vállalat korábbi igazgatójával beszélgettünk. Stefanik László ez év január elsejétől immár a polgármesteri hivatal városüzemeltetési irodájának irányítója. A 49 éves vezető egy évig - 1991-92 között - volt az IKV igazgatója. Hogy mik a tervei az új helyen, tőle is megkérdeztük. Miért jött el az IKV-tól? - tettem fel az első kérdést. Ki szervezte maga alól a vállalatot - válaszolja a maga természetességével. Hogy ez mit is jelent? Azt, hogy a vállalat általa elkezdett átszervezése után a maga számára nem hagyott helyet. Mindjárt le is csaptak rá a város vezetői. Nem érzi kezdőnek új helyén személyét, hiszen 1968-ban az akkori városi tanácson, a tervosztályon kezdett fiatalemberként. Itt dolgozott 10 évet, majd máshova került. Igaz, más az itteni tevékenység, mint az IKV-nál, de az anyagi helyzet hasonló: egyiknél sincsenek elengedve a pénzzel. Most éppen belecsöppent az idei költségvetés készítésébe. Sajnos az iroda igényei messze túlmennek a lehetőségeken, így aztán alaposan meg kell fontolni mindent. Hogy mivel foglalkoznak? Még felsorolni is sok, de próbáljuk meg: város- üzemeltetéssel, út- és parkfenntartással, beruházással, köztisztasággal, közlekedéssel, energiaellátással, vízgazdálkodással, környezetvédelemmel, állat- és növényegészségüggyel, ár- és belvízvédelemmel, föld- művelési igazgatással. Éppen elég feladat, nemde? Még áttekinteni is sok, nemhogy irányítani, sőt, pénzt is szerezni ezekhez! Stefanik László azonban azt vallja, hogy amihez nem kell pénz, azt kell „erőltetni”. Például a meglevő rendeleteket be kell tartatni. Erre megadatott a lehetőségük. És ha ez sikerül, máris rendesebben nézhet ki a város. A felbontások, felújítások után például helyre kell állítani a területet, ennyire egyszerű. A kollégáitól is megköveteli, hgy tulajdonosainak érezzék a területüket, és tisztában legyenek azzal, hogy a város adófizetőinek pénzével gazdálkodnak. Mint őshonos szolnoki, ő nem pártpolitizál, hanem a városért politizál. Ő is szivén viseli a város tiszatságát, parkjainak kinézetét, de hogy ezt igazán jónak lehessen mondani, ahhoz az kell, hogy a Kommunális Vállalat tervezett átalakulásával a feladatok elhatárolásai, szükség szerinti átcsoportosításai megtörténhessenek. És ezzel már át is tértünk a tervekre. Amiben a legnagyobb falatot, a városi szennyvíztisztító-telep jelenti. Ez rettenetesen hiányzik a 80 ezer lakosú városnak, mert mégis micsoda dolog az, hogy naponta 40 ezer köbméter szennyvizet beleengedünk csak úgy a szőke Tiszába! Ennek megvalósításához azonban rettenetesen sok pénz kellene, ami nem áll rendelkezésére a városnak. Mégis valamit megpróbálnak tenni, pályázaton próbálják elnyerni a szükséges pénz egy részét, A többi feladat pedig? Csak a lényegesebbek. A kevesebb át- áramló jármű miatt új forgalmi rendet kell kialakítani. A városi utak minél nagyobb részét kell leburkolni. A csatornázott területek hányadát növelni kell (például a Kertvárosban és Szandán). És még lehetne sorolni. Tervei között szerepel, hogy a drága vízdíj ellenére ahhoz, hogy locsolhassák a növényzetet a polgárok, támogatást adjanak a közösségeknek. A közművállalatokkal (a Tigáz- zal, a Vízművekkel, a Titász- szal) is szorosabbra kívánja fonni a kapcsolatokat. Stefanik László tudja, az emberek manapság nehéz körülmények között élnek, sok a gondjuk, érzékenyebbek, mint bármikor. Ennek ellensúlyozására akar szebb várost teremteni. Bár úgy véli, hogy nehéz a lakosokat meggyőzni, pláne azokat, akik nem érzik igazán otthonuknak ezt a települést, mert gyökértelenek, és csak átmenőhelynek tekintik. Rengeteg teendője van tehát az új vezetőnek, aki tudja, tökéletes soha nem lesz a tervek megvalósítása, de a kevesebb pénz ellenére reméli, jobb környezetet tud teremteni. Számára nem szokatlan a pénztelenség, ehhez hozzáedződött az IKV- nál. Úgy van ezzel, mint a jó háztartásokban, ahol szigorúan beosztják a pénzt. Ha azonban mindenki komolyan veszi a tulajdonosi jogokat és kötelezettségeket, akkor túljutunk a legnehezebb időszakokon is - hangsúlyozta az irodavezető. T.A. JAPÁN TÁJ - címmel rendeztek fotókiállítást a Városi Művelődési Központ fotógalériájában, a japán Workshop Honda Fotóműhely képeiből, így viszonozva a Jászkun Fotóklub Japánban tartott kiállításait. Ezzel párhuzamosan tekinthetők meg Csabai István és Kardos Tamás szolnoki fotóművészek alkotásai Japán Múlt és jelen címmel. A két párhuzamos kiállítás alkalmat ad arra, hogy megfigyelhessük a japán és magyar fotóművészek szemlélete közti különbséget: a japán fotósok a precíz szépséget, a mieink egyéni stílusuk „szűrőjén” keresztül rögzítik az élet jellegzetes pillanatait. A két kiállítás január végéig tekinthető meg. Fotó: Illyés Cs. Eszmecsere a két fotóklub vezetői között Takagi Shigemi - Parasztasszony délen