Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-05 / 3. szám

I 1993. JANUÁR 5. Hazai tükör 3 %e,d(£i jegyzet__________________________________________ így látja a kormány A filkók és az ász Számomra nagyon gennyes év vége volt, a szó konkrét és átvitt értelmében egyaránt. Amilyen pechsorozatom van (volt?), jóformán ki sem lá­baltam a karácsonyból, elkezdett fájni (eleinte csak fájdogálni) a bal pofám, melynek „epicent­ruma” a bal felső nyolcas fogam volt (a fene tudja, miért hívják pont ezt bölcsességfognak). Máskor is szokott (az utóbbi évtizedben), vala­hányszor huzatot kaptam, de egy-két nap múltán „feladta”, győztem. Gondoltam, most is adok neki ennyi időt, de ezúttal a fájdalom győzött, mi több, kétnapos szenvedés után dagadni kezdett ábrázatomnak ez a fele. Akit ilyenkor ér utol az átok, az tudja, hogy a két ünnep között nem jellemző, hogy nyüzsög­nének az orvosok a rendelőkben. Körzetem fo­gászati részlegén is ketten dolgoztak a négyből, azaz - mint meggyőződhettem róla - inkább ro- hammunkáztak, amolyan sürgősségi ügyeletet tartottak. Előbb a fiatalember felségterületére nyertem bebocsáttatást. Mondanám neki, mi a bajom, de csak annyit sikerül közölnöm, hogy harapásra fáj az a bizonyos zápfog. Nem hagyja, hogy folytassam, sürget, hogy feküdjek fel. Igen, feküdjek, mert neki nem az a hagyományos fo­gász-széke van, amiben ülni lehet, és így az emberben még maradna némi méltóságérzet, ha­nem egy modem „fektető-alkalmatosság”, ami nevezhető kényelmesnek, de köszönöm szépen ezt a kényelmet. A fiatal fogorvos vesz egy célszerszámot, amelynek tömör fémből van a vastag nyele, és ezzel a végével akkorákat üt a szakértelemmel eltalált fogamra, mint egy kőfa­ragó. Úgy érzem, a bal szemem a jobb fülemen ugrik ki rögvest... Hát ha ez ütésre fáj - hallom a diagnózis bevezetőjét, miközben azt is megálla­píthatom, hogy ode se figyelt kezdeti megjegy­zésemre, miszerint harapásra fáj -, akkor ki kell húzni. Anélkül, hogy részletezném fogsorom állapo­tát, meg kell jegyeznem, hogy ez a bizonyos bal felső nyolcas egy hídnak a hátsó (utolsó és vég­ső) tartópillére, ha kihúzzák, dől a híd is, tehát egykönnyen, ha nem feltétlenül muszáj, nem mondanék le róla. Persze, a dokinak nem ennyire fontos a dolog, politikusán úgy mondhatnám, nem ismer alternatívát. Felvetem, esetleg elküld- hetne egy röntgenfelvételre, hátha kiderül, hogy van még esély... Elküld (talán gondolatban más­hová is). Nem bírom ki a másnapra megbeszélt rande­vúig, a röntgenképpel a zsebemben visszame­gyek még aznap délután. Egy fiatal kolleginája rendel. Nem valami bizalomgerjesztőén kezdi, mert kapásból leejti a röntgenfelvételt a földre. De hajlandó „tárgyalni”, azaz meghallgatja a felvetésem: ha lehet, mentse, ha nem, húzza ki. Megkezdi a vizsgálatot: ujjával jó erősen meg­nyomja a fogínyemet, a fájdalomtól önkéntele­nül hátrakapom a fejem. Csodálkozva kérdi: fáj? Mi az, hogy! - nyögöm, miután a csillagok közt felfedezem szemüveges fejecskéjét. Ismét ala­posan megnyomja, feltör belőlem egy halovány hörgés. Még jobban csodálkozik: ennyire nem fájhat. Hát akkor bizonyára hisztérikus vagyok - jegyzem meg, mert én hajlok az alternatívára... Végül megpróbálja azt, amit a kollégája nem: fúr, fúrogat vagy 10-15 percig, szaknyelven szólva, megnyitja a fogat, hátha kijön a genny. De azt mondja, csoda kellene ahhoz, hogy ebből a fogból még maradjon pillémekvaló. A két körzeti-fogászati rendelőben tett látoga­tásom élményei közé tartozik (ugyanis negyven évem alatt ilyet még nem láttam) a dokik szere­léke: maszk, gumikesztyű, gumikötény (akár a henteslegényeknek). Tudomásul veszem: itt és most és ezeknél ez a divat. A fiatal fogászok szakértelmének a jóslatok kategóriájába tartozó részével nincs baj: nem következett be a csoda (csak abban az értelem­ben, hogy a bal pofázmányom egy éjszaka alatt a duplájára dagadt). Gondolom, megbocsátják nekem (ezzel is kevesebb volt a szilveszter előtti munkájuk), hogy másnap szerencsét próbáltam a Hetényi kórházban is. Egy középkorú úriem­ber rendelt épp a szájsebészeten, fehér, vasalt pantallóban, egy szál, rövid ujjú, fehér ingben. Se maszk, se kötény, se gumikesztyű. Meghall­gat, utána ültet a hagyományos fogász-székbe, nem vesz semmilyen borzalmas szerszámot a kezébe, csak úgy, puszta kézzel nyúl hozzám, szemrevételezi számban a „csatateret”, majd a röntgenképet, és megdicsér: igen, nagyon jól tetszett dönteni, amikor a húzást választotta (pe­dig nem választottam semmit, csak ugyanazt mondtam el, mint fentebb). Nagyon kíméletesen kihúzta, rendezte a maradék hidat, elmagyaráz­ta, mit kell tennem, hogy újra emberi formám legyen... Nyilván emlegethetik (talán még joggal is) az orvosok, hogy az egészségügyiek mennyire nin­csenek megfizetve, milyen sanyarú az életük stb. Én is emlegethetném a hippokrátészi esküt, meg azt, hogy az orvos van a betegért és nem fordítva, hogy ez igenis hivatás és nem szakma stb. Ebből lehetne egy ízléstelen vita. Inkább azt hozom fel, hogy a „régi svádájú” hetényis fogásznak sem lehet kolbászból a kór­ház kerítése. És mégis, mennyire más. Bár nem kértem a hozzájárulását, őt megnevezném: kö­szönöm, kedves dr. Koltai György főorvos úr, hogy visszaadta abbéli hitemet, miszerint van még hivatásos orvos Szolnokon is. Molnár H. Lajos Gazdasági prognózis az idei évre Mivel a lakossági fogyasztás csökkenése az idén má&megáll, így az export mellett Vámetóan a belföldi kereslet növekedése is segíti majd a gazdaságot abban, hogy megkezdődhessen a növe­kedés. „ _ A kormány azzal ^zpmol, hogy a lakossági fogyasztás mi­nimális mértékben, 1-3 száza­lékkal bővül. Emellett kedve­zőbbé válnak a külkereskedelmi feltételek is. A szakértők szerint a világgazdaság fokozatos, bár régióként eltérő élénkülésére le­het számítani. A nyugat-európai országok viszonylag stabil és va­lamelyest növekvő piacot jelen­tenek a magyar export számára, és ugyanakkor kis mértékben bővülhet a kivitel Közép- és Ke­let-Európábán is. Amennyiben ezek a feltételezések helyesnek bizonyulnak, úgy a GDP, a gaz­daság teljesítményének legfon­tosabb mérőszáma 0-3 százalék­kal bővülhet. A prognózis sze­rint jövőre a kedvező folyama­tok erősödése esetén a GDP-nö- vekedés elérheti a 2-4 százalé­kot. Várhatóan az infláció tovább mérséklődik, 1993-ban a fo­gyasztói árak 16-19 százalékkal, 1994-ben már csak 11-13 száza­lékkal emelkednek. Lényeges feltétele,ennek a kamatok foko­zatos csökkentése. Ezért a Ma- gyar■‘Nemzeti Bank jaimrarT-jé­től tovább csökkentette a jegy­banki kamatokat. A lakossági megtakarítások várhatóan tovább növekednek. A jövedelemtulajdonosok hely­zete jelentősen differenciálódik. Ennek következtében a lakosság egy része jelentős jövede­lemtöbblettel rendelkezik, amely a növekvő megtakarítá­sok forrása. A lakossági megta­karítások továbbra is lehetővé teszik a költségvetés, az állam- háztartás finanszírozását. Bizonyos mértékben átalakul a hazai privatizációs politika is. Továbbra is fontos cél a privati­záció gyorsítása, ám a kormány- program szerint ennek során nem annyira az állami pénzbevé­telek növelését kell szem előtt tartani, hanem az erős belföldi tulajdonosi réteg kialakulását. A forint konvertibilitásának széle­sítése érdekében további enyhí­tések várhatók a devizaszabá­lyozásban. Jelentős változások viszont egyelőre nem várhatók az árfolyam-politikában. Ez azt jelenti, hogy továbbra is kisebb mértékben értékelődik le a forint a külföldi valutákhoz képest, mint amilyen mértékben azt a hazai inflációs folyamatok indo­kolttá tennék. így az árfolyam­politika révén még mindig fenn­marad a hatékonysági kényszer a gazdálkodók számára. (MTI) 0 J Jégmentes a Duna szigetközi szakasza A pozsonyi társszervvel közös jégvédelmi terv kidolgozását szor­galmazza az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság. A magyar szak­emberek véleménye szerint ugyanis az új helyzetben - a Duna elte­relését követően - fel kell készülni a folyón keletkező jegesedés együttes elhárítására. A jégzajlás abban az esetben adhat tennivalót a vízügyeseknek, ha a kemény hideg tovább tart, és az osztrák szakasztól nagy mennyisé­gű jég érkezik a közös Duna-szakaszra. A folyó régi medre Sziget­köznél jelenleg jégmentes, s mostanáig nem észleltek jégzajlást a bősi üzemvízcsatoma térségében sem. A főmederbe, a londoni megállapodással ellentétben, továbbra is kevés, másodpercenként 200-250 köbméternyi vizet enged a szlovák fél, a vízhozam nagyobb hányada az üzemvízcsatomán keresztül folyik, s feltételezések szerint a turbinákat működteti, energiát ter­mel. A jégzajlás Komárom-Esztergom térségében viszont már meg­indult a Dunán. / Édesapa gyeden ,,Föl vagyok már fegyverkezve szakácskönyvekkel! * ’ Csődeljárás alatt a Dárius Még el sem készült egészen a tatabányai Dárius Rt. új beruhá­zása, az ország első karotingyár- tó üzeme, a cég ellen már csőd­eljárás indult. Az építkezést 1991-ben kezdték meg azzal a szándékkal, hogy egy magyar vi­lágszabadalom alkalmazásával berendezkednek a természetes béta-karotin ipari méretű gyártá­sára. Ezt a hatóanyagot a világon mindenütt szintetikus úton állít­ják elő, a maga nemében egye­dülálló magyar eljárással viszont növényi anyagból, sárgarépából vonható ki a szervezet ellenálló­képességét növelő, a rákos daga­natok terjedését visszaszorító karotint. Eddig 1,4 milliárd fo­rintot költöttek a karotingyártó üzem építésére, ám a munkála­tok közben elapadt a rész­vénytársaság pénzügyi forrása. Több kísérletet is tettek kedvez­ményes hitelek megszerzésére, az alaptőke emelésére. Beruhá­zásukat ugyan mindenütt figye­lemre méltónak és megvalósítás­ra érdemesnek tartották, mégpe­dig jutottak újabb hitelhez. A Dárius egyre romló gazdasági helyzete miatt fizetőképtelenné vált, az építkezést fél évvel eze­lőtt leállította, majd öncsődöt je­lentett. Amennyiben januárban nem sikerül megegyezniük a hi­telezőkkel, akkor felszámolják a társaságot. Kalapács alá kerül a 90 százalékban felépült mocsai répa-előfeldolgozó üzem és az ehhez kapcsolódó, és 60 száza­lékban már elkészült tatabányai gyáregység. (MTI) A családdal, az édesapával és a három gyerekkel a Napsugár Gyermekház egyik rendezvényén találkoztam először. Az apa, ano- rákba bújtatott csecsemő kisfia szeméről húzta le éppen a rácsú­szott sapkát, majd kétoldalt lányá- val-fiával, az apróságokat magá­hoz szorítva indult neki a decem­beri zimankós utcáknak - hazafelé. „Legnagyobb bátorság a re­mény” - írta egyik szép mondatá­ban Illyés Gyula. A remény jö­vőnk jobbra fordulásában, a biza­kodó hit, amely segít átlendülni a mindennapok nehézségein. A szolnoki Locska István ’94 febru­árig látja biztosítottnak családja megélhetését, lelki békéjét - ekkor jár le a most tízhónapos Istvánka után kapott gyed -, és honatyáink bölcs döntésében bízva azt reméli, hogy lehetővé válik számára a leg­szebb munka, az édesapai hivatás gyakorlása főállásban is. Miért kell e nagy bizakodás? Mert a családból egyvalaki, ’92 szeptembere óta most már végér­vényesen hiányzik: Ágnes asz- szony, az édesanya. Többféle kór­ral agyonterhelt szervezete hét évi küzdelem után, harmincévesen ad­ta meg magát a mindent „meggyó­gyító” elmúlásnak. Karácsony másnapjára kapok meghívást a Kisfaludy úti kétszobás lakótelepi lakásba. Istvánka éppen alszik. Beszélgetünk: „Az utolsó hóna­pokban levegőt is alig kapott... itt­hon volt, végig... bevitték, másnap meghalt... nem mutatta, hogy szenved...” - sorolja a halk szavú István, majd így folytatja: „Krisz­tián nagy (11 éves), viszonylag könnyebben elviselte, a kicsi még semmit se tud. Ágit (6 éves) sok­szor bántja, sír... de talán nekem a legnehezebb hozzászokni, elvisel­ni...” - szalad tele könnyel a sze­me. Mellénk telepszik a két gyerek - Ági apja ölébe -, ezért szokvá­nyosabb dolgok felé tereljük a be­széd fonalát. Házasságáról beszél a fiatalember: „Törteién szület­tem, feleségem Kőröstetétlenen, ’80-ban házasodtunk össze, anyó- soméknál laktunk, majd az első gyerek, Krisztián születése után költöztünk Szolnokra. Munkahe­lyem, a papírgyár segítségével ju­tottunk ehhez a tanácsi lakáshoz. Feleségem a vasútállomáson dol­gozott adminisztrátorként, míg én kazángépészként jöttem gyedre.” Felébred Istvánka. Krisztián megeteti, kiveszi a kiságyból, mászni engedi. „Elbarikádoz­zam?” - kérdezi apját. „Most nem kell” - nevet István. Majd felém fordul: „Ha egyedül vagyok vele napközben, akkor építek neki má­szóteret, amíg mosok, takarítok.” A kék szemű kisfiú az arcomba nevet - ritkaságszámba megy ez, inkább sírni szoktak szőrös ábrá- zatomtól. A hétköznapokról dis- kurálunk, közösen. Megbizonyo­sodom: egymás segítése, apró örömforrások értékhordozója a nagycsaládban. Az első osztályos Ágit ötödikes bátyja, Krisztián kí­séri haza naponta az Újvárosi isko­lából. Istvánkára terelődik a szó: „Meg fürdetni is én szoktam” - mondja Ági. „Igen, segítesz” - egészíti ki az apa. „Délelőtt én öl­töztettem fel” - így Krisztián.- És a háztartás? - fordulok Ist­vánhoz.- Föl vagyok már fegyverkezve szakácskönyvekkel, de a főzés igazán még nem megy. Egy nővé­rem van, Veresegyházán él, tőle nem várhatom el a gyakori segítsé­get. Édesanyám és anyósom két- háromnaponta hoznak be vidékről főtt ételt, amit beteszek a hűtőbe magamnak. A gyerekek az iskolá­ban étkeznek, a kicsinek külön ké­szítek. Az öreg automata mosógé­pemet szétszedem, ha elromlik, meg tudom javítani. Neoncsöve­ket szereltem fel, kevesebbet fo­gyasztanak, mint az izzók. Nad­rágpelenkát használok, igaz, nem olcsó, de praktikus, és az állandó pelenkamosás is sok energiafel­használással, költséggel járna. A takarítás nem gond, a vasalással is kezdek boldogulni. Mutatják a gyerekek a saját kezükkel díszített, plafonig érő karácsonyfát, a játé­kokat. Ági búcsúzóul még tapsra bírja a szőnyegpadlón mászó Ist- vánkát, aki megint csak rám moso­lyog. Cs.J. Együtt a család. Falusi hírek Tiszagyenda A •decemberi testületi ülésen két helyi adó beveietését fogad­ták el a helyi képviselők. A telek­adót azokra a tiszagyendaiakra vetették ki, akik az átlagosnál - 800 négyzetméter - nagyobb te­lekrésszel vagy beépítetlen te­lekkel rendelkeznek, amelyen jövedelemszerző tevékenységet folytatnak. A kommunális adó lakóházanként ötszáz forinttal terheli majd a helybélieket, míg a telekadó az átlagos teleknagy­ságon túl négyzetméterenként egy forinttal. Az önkormányzat a számára bekalkulált befolyt összeget - 200-300 ezer forintot, maximum félmilliót - csupán jel­képesnek tartja. Jelenleg a ható­sági munkálatok folynak, a tény­leges befizetésekre várhatóan márciustól kerül sor. * A településen 142 munkanél­külit tartanak nyilván, ami a munkaképes lakosságnak mint­egy harminc százaléka. * Várhatóan január második felében kerül sor a következő képviselő-testületi ülésre, amelynek fő napirendi pontja az 1993. évi költségvetés jóvá­hagyása lesz. Az előzetes szá­mítások alapján a községnek a tavalyihoz képest a központi forrásból közel kétmillió forin­tos bevételcsökkenéssel kell számolnia. így az 1300 főt számláló település a tervek sze­rint 23-24 millió forinttal gaz­dálkodhat majd, amiből csu­pán az intézmények fenntartá­sát, valamint a megnövekedett bérköltségeket tudják fedezni. Fejlesztésre kizárólag abban az esetben csurran-cseppen, ha a benyújtott pályázat útján sikerül pénzhez jutnia a falu­nak. Ahhoz, hogy az elkészített útalapok befejezéséről gon­doskodni tudjanak, 3,5 millió forintra lenne szükségük. * A tavalyi esztendő eredmé­nyei közé tartozik, hogy lakossá­gi segítséggel ötezer négyzetmé­ter útalapot hoztak létre, vala­mint 1300-1500 négyzetméteren aszfaltoztak - szintén lakossági hozzájárulással. Ezentúl a ’91-es pénzmaradványokat összegyűjt­ve, 1,2 millió forinttal az önkor­mányzat járult hozzá a költsé­gekhez. * Az általános iskolában jelen­leg a hullámvölgy alján tarta­nak. Ez természetesen nem a ta­nítás színvonalára, hanem a diá­kok létszámára - 102 - vonatko­zik. A gyerekekkel 13 pedagógus foglalkozik, mindannyian szako­sak, míg az így leadott órák szá­ma a legfrissebb adatok szerint 81 százalék. A továbbtanuló nyolcadikosok száma tizennégy, közülük négyen szakközépisko­lába vagy gimnáziumba pályáz­nak, míg a többiek a speciális két-, hároméves szakiskolákban, szakmunkásképzőkben szeretnék folytatni tanulmányaikat. * A nyelvtanulást illetően: im­már második éve az angollal „gyömöszölik” a diákok fejét, a 4.-től a 8. osztályig, az oroszt teljes mértékben megszüntet­ték. A többi alsós kisiskolás he­ti két órában, fakultatív jelleg­gel ismerkedhetnek a nyugati nyelvvel. Január harmadik he­tében nyílt tanítási hetet tarta­nak az iskolában, amikor is a szülők, érdeklődők bármikor bekukkanthatnak az órákra, szakkörökre, napközis foglal­kozásokra. Áz utóbbi időben pályázat útján kétszer is jelen­tős összeghez jutott a létesít­mény. Az idegennyelvi pályá­zaton 50 ezret nyertek el, míg 30 ezer forint a technika két csoportba bontásához - fiúk- lányok - járult hozzá. Utóbbi órákon a helyileg elkészített tanmenet szerint tanítanak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents