Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-21 / 17. szám
1993. január 21csütörtök 11 Érdekességek külföldről Anna nádorasszony Nagy-Britanniában? A brit királydráma most már szinte minden napra tartogat egy-egy fordulatot. A legújabb az, hogy a kormánytagokat is magába foglaló királyi titkostanács egyetértésre jutott: ha II. Erzsébet királynő elhalálozna, mielőtt Vilmos herceg koronázható korba kerül, akkor arra az időre a királynő leányát, Anna hercegnőt kell kinevezni nádorasszonnyá. Ezt az értesülést szellőztette a Today című lap. II. Erzsébet az idén 67 éves, Anna hercegnő, a királynő másodszülöttje 43 éves, Vilmos herceg pedig, Károly trónörökös nagyobbik fia, 11. életévébe lépett. A hír szerint a döntés oka, hogy Károly trónörökös és december óta különélő felesége, Diana hercegnő helyzete mind bonyolultabb. Károly esélyeit tovább rontotta a minapi leleplezés folytatódó házasságtörő viszonyáról ifjúkori barátnőjével, Camilla Parket-Bowlesz- szal. Anna hercegnőt viszont nem érheti gáncs, épp decemberben kötött tiszteletreméltó, szerelmi házasságot. Igaz, hogy már a másodikat, de nem is uralkodónak szánják, hanem régensnek. Úgy hírlett korábban, hogy hasonló esetben András herceg, II. Erzsébet második fia lenne a nádor. Csakhogy az ő családi élete sem javul, és az államügyeknél őt jobban érdekli a haditengerészet, ezért a királynőnek le kellett mondania Hamis dollárok európai országokban Nizzában a múlt héten letartóztattak két pénzhamisítót, akik az eddigi becslések szerint mintegy 700.000 dollár értékű — 50 és 100 dolláros címletű - hamis amerikai pénzjegyet gyártottak és hoztak forgalomba. Mindkettőjük ellen vádat emeltek. Egyikük, az 54 éves Jackie Lopinot tavaly februárban szabadult a börtönből, ahol az ottani nyomdában munkára jelentkezett, hogy tökéletesítse pénzhamisítási ismereteit. Ügyanis pénz- hamisításért ítélték 18 havi börtönre. Szabadulása után társult az 53 éves Dániel Pessinével, s együtt láttak hozzá a nagybani dollárhamisításhoz. A rendőrség hosszabb ideig megfigyelte Pessinét, és egy nagy szálodában tartóztatta le, amikor éppen a 700.000 hamis dollár eladásáról tárgyalt. Az ő nyomán jutottak el azután Lopinot- hoz. A rendőség közleménye szerint a hamisítás kontár munka, s a dollárok köny- nyen felsmerhetők voltak. Ennél nagyobb fogást csinált ugyancsak a hét végén Baden-Württemberg német tartomány bűnügyi rendőrsége, amikor néhány nap alatt összesen 15 millió dollár értékű hamis 50 dollárosokat foglalt le Stuttgart és Pirmasens dél-németországi városokban. A három gyanúsított egyikének lakásán lefoglalt nagy mennyiségű hamis bankjegyekről hiányzott az 1991-ben éppen a pénzhamisítók leleplezésére bevezetett különleges jelzés. Az oldalt az MTI-Pano- ráma és az MTI-Press anyagai felhasználásával összeállította: B aranyi György az Andráshoz fűzött reményekről. Közben a brit parlamentben erősödik a követelés, hogy ki kell vizsgálni a titkosszolgálatok esetleges szerepét Károly és Diana 1989 végi, házassági hűtlenségről tanúskodó állítólagos telefonbeszélgetései lehallgatásában és kiszivárogtatásában. A Today szerint a királyi család és Károly herceg maga is úgy véli immár, hogy ő „nem királyi anyag”, és Anna nádorrá választásához meglesz a trónörökös lemondó beleegyezése. A jelek arra vallanak, hogy a királyi családból távozóban Diana hercegnő magával rántja Károlyt is. A The Sun című lap folytatta Károly leleplezését, Dianára hivatkozva. Mintha nem lett volna elég Károly és Camilla sikamlós telefonbeszélgetésének nyilvánosságra kerülése, Diana barátai elmondták, hogy a hercegnő nemrég megtalálta Camilla két, Károly- nak címzett szerelmes levelét is. A történet legszebb része, hogy a világszép hercegnő állítólag véletlenül bukkant a levelekre, miközben a Kensington-palo- tában takarított. Puccinit is megihlette Százéves az Odol Századik születésnapját ünnepli az Odol szájvíz. Az időközben klasszikussá vált termékkel feltalálója, Karl August Lingner (1861-1916) 1893-ban forradalmasította a múlt század végén sorra alakuló vállalatok irodai kultúráját. A sok kis új irodahelyiségben megmutatkozott: a munka látja kárát, ha a dolgozók kellemetlen illatot árasztanak. Miután számos helyen zuhannyal látták el az irodákat, a drezdai Lingner a még ezután is megmaradt kellemetlen illatoknak is megadta a kegyelemdöfést. Megalkotta, majd piacra dobta az Odol fog- és szájvízeszenciát, és harminc- szoros milliomos lett. A kerek évfordulóról áprilisban kiállítással emlékeznek meg a drezdai higiéniai múzeumban. Az első kiállítási darabok máris a helyszínen vannak. Több száz változatban lesz jelen az 1906-ban szabadalmasított, ferde nyakú kis flaska, amely az ipari formatervezés kiemelkedő alkotása. A drezdai múzeumi raktárban eddig összegyűlt tárgyak között a legrégibb palack 1910-ból való - közölte Martin Roth múzeumigazgató. A legtávolabbra elvándorolt példányt futár hozza a Fidzsi-szigetekről, ahol tengerparti strandon bukkantak rá. A ritkaságok között szerepel egy 194Ó-ból származó Odol- reklámrajzfilm, valamint egy zománcozott tábla, amely ékes orosz nyelven hirdeti: „Az Odol a legjobb a fogaknak”. A valamennyi nyelven egyformán csengő Odol névvel Lingner 1913-ig öt földrész mintegy hatvan országába vonult be diadalmasan. Az Odol fokozatosan fogalommá vált, egyet jelentett a szájhigiéniával, és 1916-ban felvették a német értelmező szótár, a Duden szójegyzékébe. Lingner a kortárs művészeket is megihlette. Puccini „L’Ode AlTOdol” címmel Odol-ódát írt a szájvízhez. Franz von Stuck német szecessziós festő reklámtervekkel járult hozzá a kellemes leheletet biztosító folyadék népszerűsítéséhez. 1924—ben a Popart egyik előfutára, az amerikai Stuart Davis (1894-1964) vette fel motívumai közé a klasszikussá vált terméknek. A palacknak, a feltaláló személyének és hirdetési ötleteinek kijáró tisztelgés mellett a kiállítás olyan kapcsolódó témákkal is foglalkozni akar, mint: a szájszag okai és a német tisztálkodás története. Mindezen túlmenően a higiéniai múzeum az Odol százesztendős története kapcsán a német ipar és gazdaság történetének egyik izgalmas fejezetét is áttekinti: cégalapítás a kerti lugasban, terjeszkedés a századfordulón, 1931-ben felvétel „a német gazdaság mintaüzemeinek” sorába, a drezdai gyár pusztulása a második világháború végén, 1950-ben az Odol-termelés újrakezdése nyugaton, végül pedig 1974- ben gyártója, a düsseldorfi Lingner+Scher GmbH beépül az angol Beechem-konszembe. „Operakatasztrófák” Hívei mostanáig nem tudták megemészteni, hogy a tenoris- simo, azaz Luciano Pavarotti taps helyett füttykoncertet kapott a Don Carlos előadásakor, Milánóban. A kritikák szerint ez valóságos „operakatasztrófa”, amelyre nyilván emlékezni fognak az opera barátai. Nos, az operatörténelem számos „katasztrófáról” tud. Ékes bizonyítéka ennek, hogy az angol Hugh Vickers egy kötetre valót gyűjtött össze belőlük és rendszerezte őket. Ebből kitűnik, hogy az igazi dalműkatasztrófák elsősorban nem művészi eredetűek. Például a 30 évvel ezelőtti Tosca előadáson, New Yorkban, amikor is az Angyalvárból leugró szoprán alá a díszletmunkások nem matracot tettek, hanem trambulint. Melynek következtében a hősnő tízszer érkezett meg és tűnt el az őrjöngő nézők szeme láttára. Míg végül is megkönyörültek rajta, leengedték a függönyt s ezzel a díva idegösz- szeroppanására is fátylat borítottak. Egy híres Wagner-énekes, La- uritz Melchior feltalálta magát kényszerhelyzetében, amikor a 30-as években, a Metropolitan egyik Lohengrin előadásán egy- szercsak eltűnt a lába alól a haty- tyúhajó; nos, az énekes, hogy megmentse a helyzetet, a kofajárat szintjére fokozta le a szöveget, azt énekelve, hogy: „Mikor jön a következő hattyú?” Meghalni is drága dolog Lehet, hogy sokba kerül az élet az egykori Szovjetunió utódállamaiban, de a hajdani szuperhatalom polgárai úgy találják, hogy még költségesebb dolog meghalni. A temetkezés olyan drága és annyira körülményes dolog megszervezni, hogy ma már alig akadnak olyanok, akik megengedhetik maguknak szeretteik tisztességes eltemettetését. Kirgizisztánban például egy szerény keresztény temetése - a lap szerint - 20.000-25.000 rubelbe kerül, ami három havi átlagkeresetnek felel meg. A közép-oroszországi Tulában viszont ennek a kétszeresébe is belekerül egy temetés. Kirgizisztánban hiánycikk az 5000 rubel körüli összegbe kerülő fakoporsó, ezért aztán egyre többen kénytelenek beérni kartondobozokkal vagy műanyag zsákokkal. Ráadásul üzemanyaghiány miatt nem közlekednek a halottaskocsik, ezért a rokonok kénytelenek maguk kiszállítani halottaikat a temetőbe. Ukrajnában a temetkezés ára 50.000 kupon, ami több mint kétszerese annak, amibe a szülés kerül. A legolcsóbb - 10.000 rubel hivatalosan - a hamvasztás Minszkben, de a Pravda szerint aki normális keresztény temetést akar, annak a kétszeresét kell lefizetnie, különben várhat a sorára. A Notre Dame-han nem lesz gyászmise Rekviem egy lefejezett királyért Világrengető események kivételével aligha fordul elő, hogy a két népszerű francia politikai hetilap, a Le Nouvel Ob- servateur és a L’Express nemcsak ugyanazt a témát vigye címoldalára, hanem szó szerint azonos címet is adjon neki. Most mégis megtörtént, s korántsem „világesemény” kapcsán. „Meg kellett-e ölni XVI. Lajost?” - kérdezte egybehangzóan legújabb számának címoldalán a két hetilap - hosszú cikkeket szentelve a kérdés megválaszolásának. Ez a kérdés pontosan 200 éve nyugtalanítja a franciákat. 1792. január 21-én délelőtt 10 óra 22 perc volt, amikor Sanson polgártárs, a hóhér magasba emelte a levágott fejet - ezt Guillotin doktor találmánya választotta el a törzstől az előtte és után is sok nevet viselt, ma azonban Concorde néven ismert párizsi téren, s a bicentenárium kapcsán most ismét sokan feszegetik, szükség volt-e erre. Könyvek, tanulmányok láttak már napvilágot, külön társaság alakult a megemlékezésre, heves vita dúl arról, hogy mit szabad s mit nem megtenniök azoknak, akik ma is tiltakoznak a két évszázados ítélet ellen. Még Párizs érsekének is állást kellett foglalnia arról, lehet-e megemlékezni a kivégzett királyról Párizs főszékesegyházában, a Notre Dame bazilikában. (Az érsek válasza egyébként elutasító volt - így csak a francia királyok temetkezési helyén, a Párizs melletti Saint-Denis bazilikájában s egy kisebb párizsi templomban lesz gyászmise - illetve azon a helyen, ahol XVI. Lajost és feleségét, a később kivégzett Marie Antoinettet eltemették.) Ki tudja hányadszor az elmúlt években - most ismét „megszavaztatták” a franciákat arról, hogy helyes volt-e az ítélet. Mint annyiszor, a válasz most is egyértelmű volt a kérdésre, a közvélemény-kutatásban résztvettek alig kilenc százaléka mondotta, hogy a király- lyal végezni kellett. Érdekesség azonban, hogy több mint egy- harmaduk úgy vélte: ha nem is helyesli az ítéletet, az akkor, a forradalom harmadik évében „politikai szükségszerűség” volt a republikánusok számára. S ez abban az országban jelent lényeges véleményt, ahol - egy másik közvélemény-kutatás adatai szerint - a lakosság csaknem egyötöde szívesen látna ma is monarchiát, persze csak valahogy úgy, ahogy az az Európai Közösség országaiban él tovább. Lajos király annak idején méltósággal ment a vérpadra. A konventben megtartott eljárás során kiállt amellett, hogy nincs miért bűnhődnie, s magatartása meg ügyvédeinek bátor kiállása sokakat megingatott: a forradalom törvényhozó testületé, amely ez alkalommal bíróságként ténykedett, csak minimális többséggel határozta el a kivégzést - még Robespierre is ingadozott. Egy évszázaddal később a francia haladó szocialista mozgalom nagy alakja, a merénylet áldozatául esett Jean Jaures „védőbeszédet” írt a király mellett, maga sem helyeselvén a kivégzést. Napjaink megemlékező cikkeinek jó része sem küldené Lajost a guillotine alá - de nem is ítéli el azokat, akik így tettek, bár bőségesen helyt ad az ilyen véleményeknek is. De a történészek jó része ma is úgy látja, ahogy a mai franciák jelentős része: ekkor már az események menete egyre inkább felgyorsult, s a választás lehetősége a minimumra csökkent, a halálos ítélet „politikai szükségszerűség” volt. A monarchia, s főként a Capet család mai hívei, akik egy 18 éves ifjút, Lajos-Alfonz An- jou-Bourbon herceget tartják a nemlétező francia trón egyetlen jogos örökösének (mert igénylő más is akad), az évfordulón mindenesetre elzarándokolnak majd arra a helyre, ahol két évszázaddal ezelőtt a vérpad állt. Tüntetniük, megemlékező gyűlést tartaniuk - a párizsi rendőrprefektúra s a republikánus városi adminisztráció határozata alapján - tilos, nem tarthatnak előző este gyertyás felvonulást sem, de elhelyezhetik virágaikat és koszorúikat ott, ahol annak idején Sanson mester emelte magasra az egykori XVI. Lajos király, akkor már Capet Lajos polgár két évszázaddal később hetilapok címoldalán szereplő fejét. CAMEMBER MINDENEK ELŐTT... (Mondeville, Franciaország): Odette Coron, a francia Camembersajt-embléma Gyűjtők Egyesületének elnöke a több ezer darabos gyűjteményének legbecsesebb darabjait mutatja be. (MTI Telefotó) Mandela nyaralója a volt börtöne Igen az esküvőre Nelson Mandela, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) vezetője szülőfalujában, most felépült új nyaralójában ünnepelte születésnapját. A villa pontos mása egy, a Viktor Vers- ter elnevezésű börtöngazdaság területén fekvő épületnek, ahol Mandela csaknem két évig raboskodott, közvetlenül 1990-es szabadulása előtt. A Star című johannesburgi lap szerint az afrikai emberi jogi harcos elzárkózott annak indoklásától, hogy a Kunu falucskában található nyaralót miért egykori börtönének tervei alapján építették fel. Bár a fogság nem egy örömteli dolog, Mandelának maradhattak kellemes emlékei azzal a hellyel kapcsolatban, ahol életének egy részét eltöltötte. Mint azt az ANC közölte, Mandela azt kívánta, hogy nyaralója éppen olyan legyen, mint a börtön épülete. A büntetésvégrehajtási minisztérium teljesítetté a közelmúlt legismertebb bebörtönzöttjének óhaját, és rendelkezésére bocsátotta a mára történelmi jelentőségűvé vált börtöngazdaságban levő épület tervrajzait. Mandela saját nyaraló-börtöne mégsem tökéletes mása az eredetinek, mert az építkezés során néhány építőanyag elfogyott. A Kunu faluban álló villát barna kőtörmelékkel díszítették, míg a Viktor Verster-beli épület fala fehérre van meszelve. A Nelson Mandela tulajdonában levő épület 130.000 dollárba került. Az ott pihenőket négy hálószoba, három fürdőszoba, egy dolgozószoba, egy nappali, egy étkező egy konyha, egy mosóhelyiség és több mellékhelyiség szolgálja ki. A császári udvartartás tanácsa kedden jóváhagyását adta ahhoz, hogy Naruhito japán trónörökös házasságot kössön Owada Masza- kóval, akit a herceg maga választott ki a számos jelölt közül. Egyhangúlag hozta meg döntését a tanács, amelyen Mijadzava Kiicsi kormányfő elnökölt, és amelynek tíz tagja között a legfontosabb japán hatalmi ágak valamennyi vezetője jelen volt. Mijadzava és a tanács tagjai felállva jelezték, jóváhagyásukat adják az esküvőhöz. A hagyományokhoz híven és az előírásoknak megfelelőéit a tanácsülésnek is igent kell mondani a császári család férfi tagjának házasságára. A „szavazást” a szokásoknak megfelelően tartották meg ezúttal is, jóllehet a 33 éves Naruhito a legvilágiasabb módon találta meg párját, évekig tartó keresés és udyarlás után nyerte meg a japán külügyminisztérium 29 éves munkatársának szívét.
