Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-18 / 14. szám
Azt beszélik F egy ver neken 1993. JANUÁR 18. Betörni a résekbe Klupa István a környék egyik legsikeresebb vállalkozója. Elő cáfolata annak a nézetnek, hogy egyedül a pénz szüli a pénzt. Ha ez így volna, hoppon maradna sok értelmes ember. A sikeres vállalkozáshoz ugyanis nélkülözhetetlen a jó ötlet, s a kitartó, céltudatos munka, ami a végén hozza a pénzt. Hallgassuk csak Klupa Istvánt:- 1984-ben kezdtem a vállalkozást. Kiléptem az autójavítóból, s vettem egy teherkocsit a költségvetési üzemtől. Mindenki azt mondta: abból a roncsból sosem lesz autó. Családi alapon - mert egyik öcsém villamossági műszerész, a másik karosszérialakatos, én meg autószerelő vagyok - felújítottuk a járművet. Azzal kezdtünk. Azt követően ami pénzt a családban össze lehetett kuporgatni, azt mind a vállalkozásba fektettük. Most már huszonhárom gépünk van, melyekkel Kelet-Ma- gyarországon mindenfelé dolgozunk - így a KÖTIVIZIG összes szakaszmérnökségének, Szolnokon dolgoztunk a szennyvízhálózat fejlesztésén, Törökszent- miklóson a szennyvízhálózat jó részét mi csináltuk, Fegyveme- ken utakat építettünk. Még nincs kialakult profilunk, mindent csinálunk, sokat akarunk tanulni. Majd kialakul, hogy mi a leggazdaságosabb. Részt veszünk a fásítási programban is. A segítő családtagokkal együtt heten vagyunk a vállalkozásban. A munkaerőszolgálattól most akarok szerezni támogatást újabb munkahelyek teremtésére. E célból szerveztem - munkanélküliek számára - egy nehézgépkezelői tanfolyamot, melynek költségeit én fedezem. Az újabb földmunkák március-áprilisban kezdődnek, akkorra befejeződik a tanfolyam. Karácsonykor az épület falainak megrepedésével is járó tűz pusztított az alagsorban. Ha az nem lett volna, a környék legsikeresebb vállalkozójának tudhattam volna magam, hiszen igen jó évet zártunk. Igaz, dolgoztunk is sokat. Nem néztük, hogy letelt a nyolc óra, örültünk, hogy munkánk van. De mentem is a munka után. Láttam, hogy ha a nagy cégek levonulnak valamelyik beruházásról, számunkra még akad tennivaló. Most is abban bízunk, hogy ha megkezdődnek a nagy útépítések, a nagyobb vállalatok oda vonulnak, s mi ezáltal megtaláljuk a számításunkat. Dunsztban a konzervgyár Fegyverneki harangzúgás Fegy verneki templomtornyok: Az. Árpád-kori Csonka-torony - A a szapárfalui részen megszüntetett templom iskola - A közelmúltban felszentelt új templom A solymászat szerelmese Lelovich György valamikor szikár termete - mi tagadás - magán viseli az eltelt nyolcvan év minden terhét. A solymászat iránti szenvedélye azonban ma is csorbítatlan. Igaz, a korábbi, tizennégy madárból álló állomány megcsappant. Most már csak egy hímhéja, egy hím vörösvércse és egy keleti ölyv várja a megrendült egészségű gazda gondoskodását. A többi madár állatkertbe került. A betegség miatti ágyhozkötöttség nem jelenti a világtól való elzárkózást. Gyuri bácsi örömmel reagál minden új természeti eredményre. Szinte megfiatalodik, amikor újságolja:- Magyarországon 1863-ban, Zimonynál lőtték ki az utolsó hódot. S a természetvédelmi területen ismét megjelent. Nálunk a daru 1910-ben költött utoljára. Tavaly viszont a kunkápolnási mocsárnál láttam két fiókát. Visszatért a bütykös hattyú is. Található vagy négyszáz kócsagpár is, pedig a századfordulón alig tanyázott hazánkban nyolc-tíz pár, mert a tolla miatt pusztították. Lebilincselő, ízes magyarsággal beszél. Órákig hallgatnám érdekes vadásztörténeteit, a sólyomfélék házi tenyésztéséről szóló okfejtését. Remélem, osztozunk még abban az örömben, amit mindkettőnk számára jelent a természet gazdagodása. A fegyvemeki harangok évszázadokon át nemcsak az Isten dicsőségét zengték, hanem messze szálló hangon hírt adtak a település mindenkori helyzetéről. Zengtek-bongtak nyugtató dallamaikkal akkor, amikor zsolozsmára szólították a híveket - ám harsonákat túlszárnyalt riadó hangjuk, ha pusztító árvíz zúgott, ha mindent enyésztő tűz ütött ki vagy gyilkos hordák közeledtek. Ma már erős gát állja a Tisza Célhoz érő A fegyvemeki konzervgyárat 1986-ban helyezték üzembe. Két évig a helyi termelőszövetkezet, két évig pedig a Debreceni Konzervgyár működtette. Az első két év veszteséggel járt, a következő kettő valamelyest nyereséggel. 1990 januárjában közös vállalatmegrendelő is, így a termék a gyár nyakán maradt. Mivel forgóeszköz nem állt a gyár rendelkezésére, ezért jelentős nagyság- rendű hiteleket kellett a gyártáshoz igénybe venni. Ez nagy kamatterhet jelentett a közös vállalat számára. Az 1991 -es évet kömegfelelő külföldi kapcsolatokkal, üzleti lehetőségekkel rendelkezik, mert jó lenne, ha ez az évente 5-6 ezer tonna késztermék előállítására képes gyár nem állna kihasználatlanul. Az sem mindegy, hogy a korábban itt dolgozó közel kétszáz embber kereseti lehetőséghez jut-e vagy nem. Ennek a létszámnak 90 százaléka munkanélküli segélyen van. Kedvező hatással lenne a gyár működtetése a téeszre is, jól járnának a háztáji gazdaságban zöldséget termelők is. Uborkacsomagolás a konzervgyárban zarándokok? tá alakította az üzemet a téesz és a Debreceni Konzervgyár. Abban az évben a termékek értékesítésével még különösebb baj nem volt, de a baljós előjeleket már lehetett látni. 1991-ben a szovjet piac megszűnt, csak nyugati, főleg német piacra lehetett gyártani.- Az viszont köztudott - mondja Angyal Lajos, a termelőszövetkezet főkönyvelője, aki a konzervgyár egyik vezetője -, hogy Nyugaton a mi termékeink elsősorban választékbővítést, s nem annyira élelmezési célokat szolgálnak. Mondhatjuk: száz termék közül egy a mienk. Ezért meglehetősen szerény mértékben rendeltek tőlünk árut. Kereskedő partnereink sem ismerték kellőképpen a nyugati viszonyokat. Megtörtént, hogy 35-40 millió forint értékű terméket egy konkrét rendelésre legyártottunk, de közben tönkrement a hazai, s tönrekement a külföldi zel húszmilliós veszteséggel zártuk. Mivel több ezer tonna áru a gyár nyakán maradt, az 1992-es évben termékgyártásra nem vállalkoztunk. Az 1991-es évről áthúzódó raktárkészlet értékesítése még mindig folyamatban van. Reméljük, hogy ebben a negyedévben pontot tehetünk a végére. Próbálkoztunk belső piaci értékesítéssel is, de a magyar kereseti lehetőségek mellett nem sok esélyünk van arra, hogy zöldség- és gyümölcskonzerveket nagy tételben értékesítsünk. Megkerestünk nagyfogyasztókat is - kedvező ár és kedvező fizetési feltételeket ajánlva nekik. Megrendelésük így is elmaradt. 1992-ben saját részünkre ezért nem termeltünk, csupán - három hónapon át - bérmunkát végeztünk, de az a termék is itt van raktáron. Próbáltunk segíteni megrendelőnknek, de fáradozásunk nem járt sikerrel.Most olyan tulajdonost keresünk, aki- Hetvenötig dolgoztam az ör- ményesi gépgyárban, legutóbb műszaki rajzolóként - mondja. - Férjemet szintén ott alkalmazták - ám mindketten munkanélküliek lettünk. Ezért alakítottuk ki - erőnkhöz mérten - ezt az italboltot. Az üzletmenetről még sokat nem mondhatok. Ha ez a vendégkör megmarad, akkor talán megtaláljuk a számításunkat, de hát az még az árak alakulásától és sok minden mástól is függ. Tervezgetjük, hogy meleg ételt is adunk - például amikor búcsúkor nagy a tömeg: birkapaprikást -, de hát ehhez anyagi háttér is kell. S mindenekelőtt egy céltudatos, kitartó „zarándokút”, amely a végén mégiscsak beteljesülést ígér. A szapárfalui részen, az új templommal szemben található a Zarándok italbolt, amely a vállalkozó Kontár család kedvessége, hangulatteremtő varázsa miatt a nyitás óta eltelt három-négy hónap alatt a környék, s az átutazók kedvelt helye lett. Pedig a cégtulajdonos Kontémé nem ebben a szakmában nőtt fel. útját, letűnt a nádtetős kunyhók világa, ellenség sem pusztít, így aztán mintha egyoldalúvá vált volna a fegyvemeki harangszó. De hát hogyan is adhatná riasztó hírül azt, hogy a község munkaképes lakosai közül nyolcszáz a munkanélküli, s azok közül mintegy hatszázan az idén kikerülnek a munkanélküli ségély védőszárnya alól, s szociális segélykérelmükkel nehezítik a település költségvetését. Aki érti a harangok szavát, az mégis hitet, reményt, erőtTk'ez- —------------- ------— d eményezőkészséget merít belőlük. S buzdító emlékeztetést arra a régi mondásra, hogy segíts magadon, s az Isten is megsegít. Egyre többen értik ezt meg, mindenekelőtt azok, akik - több mint százkilencvenen, 51 szakmában - vállalkozásba fogtak Fegyver- neken. Tapasztalat, tőkehiány miatt nem minden vállalkozó útját kísérte szerencse, a község helyzetét tekintve mégis azt kell mondani: a kezdeményezésé, a vállalkozásé a jövő Fegyvemeken is. Fejlesztés előtt a vízmű Eszmecsere a vízmütelepen Január 1 óta önkormányzati kezelésben van a vízmű. Milyen változást jelent ezt? - ezt kérdem Bognár Jánostól, a vízmű egyik dolgozójától.- Most még nem sok változást lehet tapasztalni. A szerszámokat szedjük össze, mert a régi tulajdonos a vízmüvet szerszámok nélkül adta át. Az órabérünket még a Víz- és Csatornamű Vállalat emelte meg, s az önkormányzat arra adott néhány forintot. így valamivel jobban jártunk. Nagy Mihály brigádvezető hozzáfűzi:- Ez a változás elsősorban a lakosságnak jó, mivel nem kell minden ügyes-bajos dolgával Törökszentmiklósra menni. Várható változás a vízdíj beszedésében is. Korábban megtörtént, hogy négy-öt hónapi díjat összevontak, s ez sok embernek nehézséget okozott - főleg a nyugdíjasoknak. Az önkormányzat a vízdíjat is csak az áfával növelte. A fejlesztési elképzelésekről azt mondja Bognár János:- A tervekben szerepel a vezetékhálózat korszerűsítése, új szűrőtartályok építése, a vízmű kapacitásának bővítése. Azt még nem tudom, ki lesz a kivitelező. Az oldalt írta: Simon Béla Fotó: Mészáros János
