Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-18 / 14. szám
4 1993. január 18., hétfő „Ha per, úgymond, hadd legyen per” Az 1992. évi XXXIII. törvény 68. paragrafusának 1. pontja kimondja, hogy : „A közalkalmazott minden esztendőben jogosult tizenharmadik havi illetményre, amennyiben az adott évben legalább hat hónap közalkalmazotti ' jogviszonnyal rendelkezik.” Szolnok város önkormányzata azonban úgy döntött, hogy ezt a be nem tervezett többletkiadást nem fizeti ki az iskolák közalkalmazottjainak, mint azt a január 7-én az Új Néplap is közzétette, s nem vállalja ezt oly módon sem, hogy hiteleket venne föl a kifizetésekre, mert ezzel — a polgármester szavaival szólva — „a jövőnket éljük fel”. Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Önkormányzat! Ha azt gondolják, hogy a pedagógusaikat az újságban közöltek megnyugtatták és belátásra bírták, nagyon tévednek! Nem hiszem, hogy az évek óta csak romló tárgyi feltételek, az egyre több problémát magában hordozó ifjú nemzedék, az értelmiségi réteg legrosszabbul fizetett volta, a munkahely féltése, s megannyi közös és egyéni probléma mellett el kellene fogadnunk még ezt a fricskát is. Van törvény, de minek, ha betartása csupán szándék kérdése. Gondolhattuk volna, hogy egy polgármester, aki ismerte problémáinkat, talán az önkormányzati testületére is képes hatni annyiban, hogy beláttassa: a kitartó és hittel végzett pedagógiai munkához legalább any- nyival hozzájárul, amennyi törvényileg megilleti — ha már több nincs is a tarsolyában /?/. Azonban csalódott és (a tévhittel ellentétben) alulfizetett pedagógusokkal nehéz lesz igazán eredményes munkát végeztemi, mert „szívből és lelkesedésből” az iskolák falain belül talán meg lehetne élni, de a hétköznapok terheit a falakon kívül mi is viseljük. Azt már nem is firtatom, hogy a munkát lehet jól, de rosszul is végezni, azonban egy mai iskolának ezt nincs lehetősége anyagiakban elismerni. A jó tanuló, szorgalmas nebulókat a dicséret, a jó jegyek és egy sikeresebb jövőkép talán motiválhatja, de szeretném megtudni, hogy bennünket mivel óhajtanak bizakodó, erőnket és hitünket folyton meg-meg- újító, a közért szívesen tevő, megbecsültebb alkalmazottakká nyilvánítani? G. Gábor tanár Küldjön egy képet A képen én a bal szélen vagyok, s éppen a láda végét szegelem, mellettem Nagy Giziké — immár nyugdíjasok. Elmondhatom, a mi életünk sem kezdődött valami rózsásan, de azt is, hogy mindig jókedvűen dolgoztunk,és bizakodóak voltunk. Ügy gondolom, ha a régi munkatársak méglátják ezt a képet, egy kis derűt, mosolyt fakaszt az arcukra. Barna Lászlóné Kunszentmárton A ládagyárban — 1954-ben Ez a felvétel 1954—ben készült. Akkor, amikor községünkben megkezdődött az iparosítás. Lám, így nézett ki a ládagyárban az a szoba, ahol dolgoztunk, s ami egy szűcsmester kisajátított műhelye volt. Nyáron a folyosón tevékékenykedtünk, télen pedig ebben a helyiségben, és egy dobkályha adta a meleget (vagy inkább a füstöt), mert cirokszárral tüzeltünk. A reggelink és az ebédünk a falon függő gyékényszatyorban. Az egészséges, tiszta hangért A napjainkban zajló változások, melyek az egészségügyet is érintik, új területek megismerésére ösztönzik az ott dolgozókat. A fül-orr-gégészet tárgykörébe és kompetenciájába ma már két funkció, a hallás és a hangképzés vizsgálata tartozik — miután a bronchológia nagyrészt elveszett a gégészek számára. A hallás vizsgálata, az audio- lógia, hazánkban széles körben és magas szinten talált művelőkre; a hangképzés és a beszéd zavaraival foglalkozó tudományág, a foniátria viszont országosan igen alacsony szinten áll. E tudományág pedig szép hagyományokra tekinthet vissza: elég ha SARBÓ, ÓNODI, BÁRCZI, RÉTHI tevékenységére gondolunk. A foniátria 1978 óta önálló szak, melyből szakvizsgát lehet tenni. A mindennapi gyakorlatban — az elért eredmények ellenére — a fejlődés legfőbb akadálya az országos hálózat kiépítésének, fejlesztésének, a szervezettségnek a hiánya. A foniátriának, mint a verbális kommunikáció zavaraival foglalkozó tudományágnak a bevezetésére vállalkozik a Szolnoki MÁV Kórház fül-orr- gége osztálya, ahol ez évtől szakrendelést indítanak. Ma már egyre jobban az érdeklődés homlokterébe kerülnek a hallás, a nyelv, a hangképzés, a beszéd betegségei, ezek korai felismerése, kórismézése, és kezelése. Sok helyen ez az orvosi specia A szerkesztőség postájából litás, melynek vizsgáló módszerei és működési területei a fül-orr-gégészetével azonosak, a nem orvosi szakmák művelőinek kezében van. Félő, hogyha az alapvető lépéseket nem tesz- szük meg, a hangképzés és beszédzavarok kezelése teljesen kicsúszik az orvosok kezéből. Ez az orvosi tudomány nemcsak a fül-orr-gégészet, hanem számos orvosi (neurológia, gyermekgyógyászat, fogászat, orto- dontia), illetve nem orvosi szakág (fonetika, akusztika, nyelvészet stb.) ismereteire épül, ezért a foniátriát egyetlen más szakma sem képviselheti. A hibás hang, beszéd kérdéseivel két tudományág foglalkozik: a logopédia és a foniátria. A logopédia, mely a gyógypedagógia speciális ága, a tartalmilag és formailag helyes beszéd kialakításával, a hibás beszédű egyén szociális rehabilitációjával foglalkozik, és a társadalmi faktort tekinti munkája kiindulási pontjául. A foniátria a hangképzésben és a beszéd folyamatában résztvevő szervek patológiájával, terápiájával, a verbális kommunikáció szervi, fejlődési, funkcionális és magatartásbeli vonatkozásaival foglalkozik, és kiindulópontja a biológiai faktor. A tudomány megalapítója H. GUTZMANN volt, aki a múlt század végén, a berlini Humboldt egyetemen dolgozott. Miután az emberiség 2,2 és 2,5 %-a beszédzavarban, beszédrendellenességben szenved, és hazánkban is minden ötvenedik gyermek küzd valamilyen hangképzési zavarral (kb. 10 %), a probléma komoly. Jász-Nagykun-Szolnok megyében a beszédzavar kutatásának, illetve e szakmának nincsenek hagyományai, ezért az olyan szakterületen, melynek egyik részén a szűkén vett szakma munkálkodik, másik részén az alapellátást végző háziorvos, gyermekszakorvos, körzeti védőnő dolgozik, elengedhetetlen a szoros együttműködés. Osztályunk arra törekszik, hogy kapcsolatba lépjen mindazokkal a társszakmákkal — gyógypedagógusokkal, gyermekgyógyászokkal -—, akikkel hatékonyan tud gyütt dolgozni ezen a jellegzetesen interdiszciplináris területen. Komoly munka csak a határszakmákkal való igen szoros kapcsolat kiépítésével lehetséges. A hang és a beszédhibások gyógyítására, a betegségek megelőzésére külföldön nagy gondot fordítanak, támogatják a betegek kezelését (elég ha a cseh példára hivatkozunk). Ezért célszerű szűkebb hazánkban, megyénkben is ezen gondok felvetése. Ilyen szándék vezérli kórházunk fül-orr-gége osztályát, amikor elindítja a már említett munkáját, mely végső soron a beszédhibások, a hangképzési zavarban szenvedők érdekeit szolgálja. A rekedtség korunk egyik legelterjedtebb betegsége, és életünk meghatározó cselekvését, az ember legmagasabb szellemi tevékenységét, a beszédet károsítja. „Ne hagyjuk, hogy anyanyelvűnket beteg hangszalagokkal, rekedt hanggal kerékbe törjék”. Dr. Nagy Imre főorvos foniáter szakorvos A vállalkozók mezőgazdasága Adottságok és lehetőségek Napjainkban gyakori kérdésként vetődik fel — nagyüzemekben, kis gazdaságokban és egyéni vállalkozókban —- a kérdés, hogy mit érdemes termelni, mit lehet elfogadható áron eladni? Nehéz rá egyértelműen válaszolni, mert ahány gazdaság, annyi féle lehetőség. Nincs azonosság a szubjektív és objektív feltételekben sem, tehát általános receptet nehéz adni, illetve azt lehet mondani, hogy azt termeljünk, amit a piacon jól megfizetnek. Visszatérő problémája ez a magyar mezőgazdaságnak. A harmincas években, a világválság idején íródott szakkönyvek is a fenti következtetést vonták le: „Járható utak a magyar rögön” című szakkönyv szerzője is a takarékosságra, a lehetőségek és termelési kapacitások optimális kihasználására hívta fel a termelők figyelmét — már a ’30-as években. Visszatérő refrén, hogy „kis ország, szegény ország vagyunk”, mégis nap mint nap óriási pazarlással találkozik az állampolgár. Csupán a parlagon hagyott földeket említem. Ne legyen műveletlen föld ebben a kicsi országban! Ha a tulajdonos vagy valamely szervezet nem tud rajta gazdálkodni, gondoskodjon a hasznosításáról — méltányos áron, bérleti formában. Sajnálatosnak tartom, hogy ebben a témában agitálni kell. Külföldön a földnek van értéke és ára, nálunk még nincs. Csak példának szánom, hogy a külföldiek egymillió forintot kínáltak az egyik szervezetnek egy hektár földért, de a jelenlegi törvények ezt — érthető okok miatt — nem teszik lehetővé. A másik probléma: Energiában szegény ország vagyunk, kemény valutáért importáljuk az energiahordozókat, ugyanakkor az erdőgazdaságoknál, a fakitermelések során, óriási pazarlás tapasztalható; a gallyfának és a tuskónak nincs becsülete. Ez utóbbit tolólapos traktorok nagy depókba tolják össze, művészet onnan kibányászni; a tűzifa ára, a korábbi évekhez képest, a többszörösére növekedett. így a szegény nép a fát, mint tüzelőanyagot, minden formában igyekszik begyűjteni. Visszatérve a mezőgazdaság alapvető gondjára, hogy mit termeljünk egy adott körzetben, területen: Magyarországon a korábbi évtizedekben, évszázadokban — egy-egy növény vonatkozásában — termelési tájkörzetek alakultak ki, melyek ma is megtalálhatók. így nem lehet gond és probléma Makó környékén a vöröshagyma és a fokhagyma évről évre visszatérő termesztése; Szegeden és Kalocsán a fűszerpaprika termesztésének van nagy hagyománya, Nagykőrösön a meggy- és uborkatermesztésének; Vecsésen a káposztából nyernek megfelelő árbevételt; a fólia alatti termesztés Szentes környékén alakult ki magas színvonalon — a termálvízre alapozva. Megfelelő szaktudással érhetjük el a legnagyobb termelési hozamot, a világpiaci versenyképességet. Érdekességként említem, hogy az 1970-es években a vecsési termelők kinyilatkoztatták: ha visszakapják saját földjeiket, 100 forintosokkal rakják ki a főutcát. Ez a példa is igazolja, hogy ha egy adott területen a termelési adottság a szaktudással és szorgalommal társul, óriási nemzeti értékeket, gazdagságot lehet produkálni. Jász-Nagykun-Szolnok megyéből Jászfényszarut és Cser- keszőlőt hozom példának, ahol a fóliás zöldség- és a virágtermesztés nagy volument ért el. Ezen írásommal a növény- termesztés iránt érdeklődők figyelmét kívántam felhívni arra, hogy a vállalkozók mezőgazdaságát kell kialakítanunk, azé a jövő. Tavaszi János mezőgazdasági kistermelő ‘Ébressz - ajánCva A lakástartozást fizetnék ki... Olyan örökséget hagyott unokájára egyik szolnoki levélírónk, melyet nincs az az ember - pláne ha még előtte áll az élet —, aki visszautasítana. Egy lakásról van szó, s az adományozó nagyszülő szerencsém még él. Bérleményét évekkel ezelőtt az IKV-tól vásárolta meg; a szerződésben — a kiskorú unoka javára — lemondott tulajdonjogáról. Jómaga most haszonélvezőként él otthonában. És mint a hasonló ügyletek többségében, a vételár-hátralékot még évekig kell törlesztenie nyugdíjasunknak. Hacsak... Hacsak nem születik olyan közgyűlési határozat, amely a kárpótlási jegyek felhasználását levélírónk és a hozzá hasonló helyzetben lévők megelégedésére - vagy az ön- kormányzat érdekei szerint — szabályozná. A nagyszülő célja röviden a következő: lakástartozását kárpótlási jegyével szeretné törleszteni. Megkerestük a Tisza-Inköz Ingatlanközvetítő és Vagyonértékelő Betéti Társaságot, melyet a város képviselő-testülete bízott meg az önkormányzati lakások elidegenítésével. Megtudtuk, a bt. - egyelőre - nem tud mit kezdeni ezekkel az ügyekkel, mert még nem született olyan helyi jogszabály, mely alapján a vételár-hátralék törlesztésére fizetőeszközként beszámíthatnák a kárpótlási jegyet, vagy e közgyűlési határozatra hivatkozva dönthetnének akár úgy is, hogy elutasítják a kérelmeket. Eddig húsz kérelem érkezett hozzájuk, de legalább kétszer ennyi érdeklődőre, újabb ügyfélre számítanak. A Tisza-Inköz a múlt év őszén felhívta a polgármesteri hivatal figyelmét erre a joghézagra, és remélhetően a január 26—i önkormányzati ülésen - melynek napirendjén szerepel a kárpótlási jegy elfogadásával foglalkozó előterjesztés - határoznak ebben a témában. Az ügyfelek érdeke nyilvánvaló: szeretnék, ha nem a fizetésükből, nyugdíjukból kellene törleszteniük a hátralékokat. Olvasónk helyzetét bonyolítja, hogy nem a tulajdonos, hanem ő, a hasznélvező kapott kárpótlási jegyet. Érthető az az érvelés, miszerint miért kellene azért hátrányos helyzetbe kerülniük, mert nem a kárpótlási törvény kihirdetése, 1991. július 11. után vásárolták meg lakásukat, hanem korábban, akkor, amikor lehetett. Még ha nem is ismerték el a régebben hatályos jogszabályok, ők akkor is olyan állampolgárok voltak, akiknek a tulajdonában az állam igazságtalanul okozott károkat. Hetven-százezer forint közötti összegek visszafizetését váltanák ki a kárpótlási jegyekkel. Ha ez így van, akkor a kérelmezők jelenlegi száma mellett ekkora összeggel talán megbirkózhat az önkormányzat; továbbá az sem mellékes, hogy a törlesztések nem évekig csordogálnának, hanem - ha a jegyek névértéke alatt is - egy összegben érkeznének a város számlájára. Minderről azonban a képviselőknek kell dönteniük. A napokban kiküldött előterjesztésben felhívták a figyelmüket: az önkormányzatnak mérlegelnie kell, mihez kezd a kárpótlási jegyekkel. Két döntésváltozat kerül majd a testület elé. Az egyik kedvez a kérelmezőknek, a másik nem. A kórház nem szálloda A hiány 150 milliós, de válság nincs — Az Új Néplap ke- rekasztal-beszélgetése a Heté- nyi Géza megyei kórház helyzetéről című írást olvasva, mely a kórház nehéz helyzetét tárgyalta (december 29.) fogtam tollat, hogy néhány gondolattal hozzászóljak. Mindenütt takarékoskodni kell, így az egészségügyben is, de csak az ésszerűség határán belül. A takarékosság nem mehet a betegek rovására, ugyanakkor a ma embere számára legyen alapvető feladat az egészségnevelés; az egészség megőrzésére irányuló ismeretet építsék bele az alapoktatásba — akár a betűvetést vagy a számvetést; a betegség megelőzésére helyezzék a hangsúlyt, ami sokkal nagyobb jótétemény, mint már az elkerülhetetlen műtét, a kezelések sorozata ... És mindenki vegye tudomásul, hogy egyetlen szem tabletta is Mikor kapjuk A jászladányi tehéntartó gazdák nevében, és végső elkeseredésünkben írom e sorokat: A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tejipari Vállalaton keresztül egy vállalkozó vásárolja fel tőlünk a tejet, azonban rendre késik a kifizetéssel. Már január közepét írunk, de a decemberi tejpénzünket még nem kaptuk meg, sőt úgy néz ki, hogy három hónap múlva fizetik ki. Kérdezem, addig ki használja a tejpénzt, és kamatostól kapjukAz oldalt pénzbe kerül; hogy a kórház nem szálloda — mégha azon a szinten kellene is működnie. A kórház a dolgozók jövedelméből, a társadalombiztosításból fenntartott intézmény, ahol az ésszerű takarékosság mellett a legnagyobb szervezettségre, összehangolt munkára van szükség. A betegségek kialakulásához, megelőzéséhez szorosan kapcsolódik a másik, kiemelten fontos feladat: környezetünk védelme. Nem szabad háttérbe szorítani az ezzel kapcsolatos teendőket sem, melyek a jövő szempontjából meghatározóak az ember számára. Az egészségügyi és környezetvédelmi feladatok megoldásához kívánok minden közreműködőnek, az értünk fárado- zóknak erőt, egészséget. Molnár Ferencné Szolnok meg a tej árát? e kézhez? Szükségünk van a tej árára, amiért keservesen megdolgoztunk, és most, mert ebből akarunk további takarmányt vásárolni a jószágainknak — különben kénytelenek leszünk végleg felhagyni az állattartással! Megjegyzem, nekünk az első osztályú tejért literenként csak 14—15 forintot fizetnek, a vásárlók viszont 34 forintért veszik meg a boltban! Baranyi Sándorné összeállította: Csankó Miklósné
