Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-13 / 10. szám
8 GAZDASÁGI TÁJOLÓ Mi várható a munkaerő-piaci fronton? Tovább nő a munkanélküliek száma Lépésváltás A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Munkaügyi Központ előrejelzést készített a várható munkaerőpiaci mozgásokról. A rendelkezésünkre bocsátott anyagból adunk közre az alábbiakban. A munkaerőpiaci tendenciák körvonalai A mezőgazdaság létszámleépülése áthúzódik erre a félévre, míg az új szervezetek és a társaságok munkaerő igénye általánosan kevesebb lesz. A létszámcsökkenés üteme éves szinten mérséklődik. Az iparban alacsonyabb ütemben folytatódik a létszámleépítés, várhatóan nagyobb munkaerőmozgással. A könyűipar a kereseti viszonyok javítása nélkül nem lesz képes létszámfejlesztésre. A privatizáció mentheti meg a gépipart a nagyarányú elbocsátásoktól, de más iparágak kilátásai is elég bizonytalanok. Örvendetes viszont, hogy a közelgő világkiállításra tekintettel az építőiparban a tavalyi mélypont után bizonyos fellendülés várható, valamint a szolgáltatások privatizációi és a magánszféra munkahelyei lassan bővülnek. Prognózis a munkanélküliség idei alakulására A munkanélküliség becsült nagysága az év végére 43^44 ezerre várható. A munkanélküliségi ráta így 20 százalék körül alakul a jelenleg alkalmazott számítási módszer szerint. Az éves szintű 4 ezres növekedés az év első felében megvalósul, majd a stagnálás időszaka következik. A munkanélküliség az év végéig térségenként, a jelenlegi ismeretek alapján a következő minimum- és maximumhatárok között alakulhat: Szolnok 11-11,3; Jászberény 5-5,2; Karcag 4,3-4,5; Kisújszállás 1.3- 1,4; Mezőtúr 3,5-3,8; Tiszafüred 3,3-3,3; Törökszentmik- lós 4,2-4,3; Kunszentmárton 2.3- 2,5; Jászapáti 1,7-1,8; Kunhegyes 3-3,2; Martfű 2,2-2,3 ezer. Támogatni pedig muszáj Idén a munkaügyi központ a foglalkoztatási eszközökkel még több munkavállalót és munkaadót kíván támogatni, amellyel a munkanélküliség ütemét fékezni lehet. A megye átalakuló gazdasági szerkezetének, térségi sajátosságainak legjobban megfelelő formák és módszerek alkalmazása mellett még nagyobb teret kaphat az átképzés és a közhasznú munka. Ez utóbbi eszköz bővítési lehetőségeire a megyében még sok a tartalék, és nemcsak a hátrányosabb piaci pozíciókban levő munkanélküli rétegek számára. A különböző eszközökkel legalább 14—16 ezer munkanélküli esélyeit kellene javítani a munkaerőpiacon a rendelkezésre álló pénzeszközök hatékonyabb, szelektívebb felhasználásával. tóth Tombol az „őskapitalizmus” a gazdaság minden szférájában. Ennek megfelelően a munkaerőpiacon is élesedik a harc az egyre csökkenő álláshelyekért. Az esélyeket — a szakmai fel- készültség mellett — meghatározó meghatározó módon befolyásolja az sóletkor, az egészségi állapot, nőknél a kiskorú gyermekek száma, sőt egyes újsághirdetésekben azután is tudakozódnak, hogy pl. dohányos-e a leendő munkatárs vagy sem. Azaz kíméletlenül diktálnak a kereslet-kínálat törvényei. A küzdelemben alulmaradot- taknak — 1992-ben 640 ezren voltak — meg kell tanulniuk e törvények szerint alakítani az életüket. De vajon akik az elmúlt évtizedek patriarchális viszonyai között megszkták, hogy helyettük döntenek — róluk, hogy alakítanak ki egyik napról a másikra vonzó imázst, hogy lesznek önmenedzselő „made your self man”-ek? (E fogalmak nemcsak a magyar köznyelvtől, a magyar gyakorlattól is idegenek még.) Igaz, a munkaerőpiaci felkészítő tréningek segítséget nyújtanak a konfliktuskezeléshez, egyéni életstratégiák kidolgozásához, ide azonban az állás nélkülieknek csak töredéke jut el. A teljes igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a munkaügyi központ legutóbbi esélyjavító, önismereti tréning- jére meghívott harminc pályakezdő közül, mindössze egyetlen fiatal méltatta válaszra a meghívást. A fiatalok persze enélkül is ráhangolódnak az újfajta követelményekre — 1992-ben ők tették ki a munkanélküliek 25 százalékát. Ahhoz azonban, hogy versenyképesek legyenek, nekik is legalább kétféle szak- képzettségre lenne szükségük. Az elmúlt esztendőben 166 ezer fiatal került be a munkaerőpiacra a nappali tagozatú oktatási rendszerből 30 százalékuk nem rendelkezett semmilyen szakképzettséggel. Nekik hosz- szabb távú elhelyezkedési nehézségekkel kell megküzdeniük. Megyénkben ez a szám az elmúlt esztendő utolsó hónapjában 2,9 ezer fő volt. Iskolázott- sági szintjük valamivel kedvezőbb az országos átlagnál — a szakképzettek aránya 82,6 százalék. A munkanélküli ellátásban részesülők közül ennek ellenére az év első nyolc hónapja alatt mindössze 240 fő tudott elhelyezkedni. Jelentősebb részük —január és október között havi 400-500 fő — valamilyen átképzésben részesült. Ez az elmúlt év során mintegy hétszáz fő beiskolázását jelentette. Az év során hatvan átképző tanfolyamot indított a megyei munkaügyi központ. A legnagyobb érdeklődés a nyelvi képzések iránt mutatkozott. A csoportos tanfolyami képzések ingyenesek, s a résztvevők a tanfolyam idejére, a pályakezdők munkanélküli segélyének 110 százalékát kapják. Az igények kielégítésénél tehát bizonyos alkalmassági sorrendet kellett kialakítani. A munkaügyi központ pszichológiai szolgálata az elmúlt évben több mint hétszáz pályakezdő munkanélküli pályaorientációs vizsgálatát végezte el, kiscsoportos és egyéni beszélgetések keretében. A továbblépéshez, a munkaerő versenyképességének növeléséhez a hagyományos szakmai területekre felkészítő képzések helyett, a megváltozott gazdasági követelményekhez jobban igazodó tanfolyamok szervezésére van szükség. A munkaügyi központ ezt szem előtt tartva indította el 1992 novemberében érettségizettek részére, középfokú áruforgalmi ügyintéző és üzletkötő, komplex külkereskedelmi ügyintéző, vállalkozási és devizaügyintéző tanfolyamait, melyekre összesen 247 fő pályakezdő nyert felvételt és anyagi támogatást. A tanfolyamok szervezési jogát a képző szervek pályázat útján nyerhették el. A pályázati tapasztalatok azt mutatják, hogy a megyei oktatási intézmények még nem eléggé vállalkozó szelleműek, pedig a piacra orientált átképzés elképzelhetetlen oktatási intézményeink „lépésváltása” nélkül. Ez persze nem egyszerű, hiszen a képző intézménynek országos érvényű szakképesítést nyújtó, speciális tematikát és ehhez illeszkedő módszereket kell kidolgoznia. Ezt ma még kevesen vállalják, jóllehet a saját bevételi források növelésére egyre égetőbb szükségük lenne a képző intézményeknek. Akik ezt már felismerték, azokkal hagyományos, jó munkakapcsolata van a munkaügyi központ átképző osztályának, így a Jendrassik György Gépipari és Műszaki Szakközépiskolával, a Karcagi Mezőgazdasági Szakközépiskolával és a Külkereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolával. A megye többi oktatási intézményével azonban feltétlenül fejleszteni kell a jelenlegi kapcsolatrendszert a közös cél érdekében. (Kálmán) Turizmus, önkormányzatok, Jászkunság- angol szemmel 1993. január 13., szerda Pénteki lapszámunkban hírt adtunk róla, hogy megalakult a Jászkunsági Idegenforgalmi Társaság. Az ülésen a térség adottságairól, á turizmus kínálta gazdasági lehetőségekről Alan L. Godsave, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány megbízásából a témakört nálunk kutató is ej- mondta gondolatait. A következőkben előadásának rövidített változatát adjuk közre. „Az általunk egy éve készített megyei idegenforgalmi stratégiai tervben vázoltuk a megyei turizmusfejlesztés főbb irányvonalait, összegeztük a régió létező erősségeit, illetve gyenge pontjait, valamint több mint 30 olyan projektre tettünk javaslatot, melyeket érdemes lenne megvalósítani. Nyilván nem ez volt az első megvalósíthatósági tanulmány Magyarországon, mégis feltett szándékunk volt, hogy az előzőekkel ellentétben a mostanit véghez is kell vinni. A munka második fázisa decemberben kezdődött és március végéig tart. A program három részből áll, melyek szoros koordinálására van szükség a siker érdekében. Először is kiválaszottunk az eredeti 31 projektből 10 olyat, mely rövid távon létrehozható, viszonylag alacsony tőkét igényel és potenciális munkahelyet teremt. Azonban akármilyen jók is ezek a projektek, sikerük kérdéses a program második és harmadik része nélkül — ez pedig a megjelenítés (csomagolás) és a marketing. Mielőtt részletekbe bocsátkoznánk, engedjék meg, hogy néhány szót szóljak arról, hogy mi a szerepük ebben a helyi ön- kormányzatoknak. A szállodák, éttermek, gyógyfürdők működtetése nem a helyi, illetve megyei önkormányzatok feladata. Ennek okai önök előtt is jól ismertek — egyrészt adminisztratív, másrészt pénzügyi jellegűek. Az állami szektor szerepe olyan mágnes biztosítása, amely az adott területre vonzza a turistákat, illetve ezáltal a vállalkozókat is. Az adott terület megjelenésének, arcának „feljavítása”: közvetlen módon a középületek, parkok, szabad terek esetében, ill. támogatások, ösztönzések, publicitás segítségével a magánházak, magánporták esetében. Az idegenforgalmi létesítmények minőségének javítása: olyan egyszerű dolgokból kiindulva, mint pl. megfelelő átjelzés és közillemhelyek biztosítása, egészen a múzeumok propagálásáig. S itt kell megemlítenünk az információs irodák (Tourlnform hálózat) felállítását is, melyre mindjárt visszatérünk. Éppen az teszi az idegenforgalmat egyedülállóvá, hogy azok a dolgok, melyeket a siker érdekében meg kell tenni, a helyi lakosok előnyét is fogják szolgálni. Hadd mondjak erre egy példát: a turisták számára létrehozott szép park vagy kiállítóterem jelentősen javítja a helyiek életének minőségét is. Ugyanezt nem mondhatjuk el egy gyárról vagy más ipari építményről. Tehát, ahogyan a helyi turizmus fejlesztése az állami és magán szektor megfelelő kapcsolatán alapul, ilyen módon „csomagolásuk” és piacra vitelük alapja a szolgáltatást nyújtók és a különféle irodák közti szoros együttműködés, akik aztán „bemutatják portékájukat” mind a hazai, mind a külföldi piacon. Tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy azok a szervezetek, akiknek feladata az ország idegenforgalmának piacra vitele volt, nem tettek túl sok jót az ország keleti felével az elmúlt években. Ez a laissez-faire hozzáállás eredményezte aztán a túlzsúfolt Balatont és Szentendrét, s a hibát már régen előre kellett volna látni és korrigálni valamilyen hitelt érdemlő idegenforgalmi koncepcióban. [...] Világviszonylatban az idegenforgalom a legnagyobb ágazat, így potenciálisan a legjobb munkaalkalom-teremtő. Az idegenforgalomból származó előnyök messze túlmutatnak az étterem- és szállodatulajdonosok zsebén. Itt érdemes néhány szót szólni a turizmus gazdasági -hatásairól. Vegyünk egy Tipikus példát és vizsgáljuk meg, hogy hova is megy a pénz. Amikor a turista kifizeti az éttermi számlát, a pénz egy része a személyzet fizetése, másik része az alapanyagok ára, az épület karbantartása, költségek, fűtés, áram, telefonszámla stb., illetve adó. A maradék a tulajdonos nyeresége. Ha a személyzet helyi, ha az alapanyag helyi, ha a vállalkozó helyi, akkor a pénz tovább fog forogni a gazdaságban. A pincér fizetésének egy részét a helyi boltban költi el, így a hentes, a zöldséges, a kistermelő újabb bevételhez jut. A pénz egy része ismét költségeik fedezésére szolgál, s újabb gazdasági gyűrűket eredményez, amikor a boltos vagy a kistermelő elindul, hogy pénzét el- költse. Néhányuk a helyi vendéglőbe is betér, így a folyamat kezdődik elölről... De hol romlik el ez az idillikus gazdasági körhinta? A problémát szivárgásnak nevezzük. Ha az éttermi személyzet külföldi (ami egyébként világszerte gyakran megesik), akkor fizetésük nagy részét hazaküldik, ami azonnal veszteség a helyi gazdaság szempontjából. Ha az éttermi berendezés és a bútorzat külföldi, ha az étlapon sok az importált alapanyagból készült étel és különösen az ital — skót whisky, exotikus likőrök, brandyk —, akkor a gazdasági előnyök nagy része azonnal elvész. Ha az adó vagy a magas költség túl sok pénzt nyel el, és legfőképpen ha a vállalkozás külföldi tulajdonú, s így a nyereséget hazatelepítik, akkor az említett előnyök rögtön felhígulnak, s itt már nem csak arról a pénzről van szó, amely elhagyja a helyi gazdaságot, hanem az előzőekben illusztrált másodlagos hatások elvesztéséről is. [...] A megye dolgozni akaró, jó munkaerővel bír, bár bizonyos átképzési programokra szükség lesz. A megye hatalmas agrárgazdasága révén megfelelő kapacitással rendelkezik, hogy turistáit etesse. Nem okoz gondot a szükséges berendezések, felszerelések előállítása sem, s a vállalkozók is ugrásra készek. A költségek és az adózás olyan kérdések, melyeket országos szinten kell megvitatni, hasonlóan a hitel drágaságát, mely nem csak az új vállalkozások hátráltatója, de jelentős szivárgási tényező is a magas kamatok miatt. Azzal, hogy a megye gyakorlatilag a nulláról kezd az idegenforgalomban, megvan a lehetősége arra, hogy jól csinálja a dolgokat — azaz az érintettek erőfeszítéseiből maximális eredményeket érjen el. [...] Térjünk vissza röviden az önkormányzatok szerepére, s ezen belül is arra a speciális ajánlatra, melyet kérem, fontoljanak meg és segítsenek benne — az információs irodákról, azaz a Tourlnform hálózatról van szó. Képzeljék el, hogy külföldi turista vagyok, Londonból, Párizsból, Frankfurtból vagy akár New Yorkból jöttem és nem Beszélek magyarul. Miután egy nagyobb városban, egy ottani irodában már felfegyverkeztem a megyei térképpel, elindulok felfedező utamra. Hasonló segítségre lesz szükségem, amikor megérkezem Nagykörűre vagy Kun- szentmártonra. Azt szeretném, ha a helyi látványosságokat „eladnák” számomra, ha megmondanák, hol tudok jót vacsorázni, melyik fazekast érdemes meglátogatni, mikor van nyitva a börtönmúzeum stb. Valószínűleg pénzt is kell majd váltanom, biztos, hogy magammal akarok vinni egy Miska kancsót és a régió állatvilágát bemutató könyvet, ugyanakkor a környező városok érdekességeit is meg szeretném ismerni, csakúgy, ahogy az önök látványosságáról egy másik városi Tourlnform irodájában értesültem. Ugye, számíthatok a segítségükre? S miközben nekem segítenek, megteremtik az alapvető láncszemet a kereslet és a kínálat között, amely nemcsak az idegenforgalomban közvetlenül érdekelt vállalkozókat segíti majd, hanem a helyi boltokat, termelőket, borpincéket stb. stb., akik valamennyien részesülnek majd a pénzemből, melyet turistaként oly boldogan költők el. Kérem, ne feledjék: ha önök jól csinálják, ha segítenek a vállalkozóknak, hogy sikeresek legyenek, akkor minden általam elköltött forint két forintot kell, hogy érjen a helyi gazdaság számára.” Az oldalt szerkesztette: V. Szász József Hétről hétre Bécsi áttekintés Kelet- Európa gazdaságáról A bécsi Nemzetközi Gazdasági Összehasonlító Intézet (WIIW) becslése szerint 1992 -ben a nemzeti össztermék (GNP) Lengyelországban 1, Mag; 'arországon 2, Csehszlováké ban 7, Romániában és Bulgiriában több mint 15, a volt szovjet tagállamokban pedig löbb mint 16 százalékkal esett vissza 1991-hez képest. 1993 -ra a szakértők már derűlátóbb. k, Lengyelországban 2, Mag; 'arországon 1 százalék GNP -növekedést várnak. A kárpótlási jegyek értéke A kárpótlási jegyek értéke januir 1-re elérte a cím szerinti érték 125,7 százalékát — közölték a: Országos Kárrendezési és KárpStlási Hivatalban. Az első kárpótlási törvény szerint járó kárpótlási jegyek 1991 augusztusát >1 kamatoznak, három évig a jég /banki alapkamat 75 százalékát al. De a jegyek így növelt érték; csak akkor érvényesül, ha a kárpótolt értékpapírjáért önkormányzati lakást vagy állami tulajdont kíván megszerezni, illetve az E-hitel kötelező saját részét egyenlíti ki kárpótlási j;ggy el. í íi ti Ái 1 kedvezőbb jelek az állattenyésztésben Aí év utolsó hónapjában nem csők] rent a törzsállomány az ál- lattei yésztésben. Szakértők elem rése szerint kedvező jelként kell értékelni, hogy a szarvasit arha- és a sertéstenyésztésben a tehén- és az anyakoca „kivágás” a nagy vágóállat-kereslet és a megemelt árak ellenire is megállt. Az állatál- lomá ly takarmányszükséglete a különböző melléktermékekkel kiégi szítve biztosított. Cseh árak és adók A hivatalosan vártnál na- gyob t> áremelkedésekkel köszöni ött be Csehországban az új esztendő, amely nem csupán a Cseh Köztársaság önállóvá válását. hanem az új adórendszer beve retését is magával hozta. A kere; kedők egy része igyekszik a zavarosban halászni, és a lehető legnagyobb árbevételt kiprésel ti. Az alapvető élelmiszerek t dókulcsa csak 5 százalék, ám «helyett 10-12 százalék az árem ;lkedés. A Compaq új szí ímítógép-családj a A Compaq Computer Corp. szint ; kizárólag a nagy, tőkeerős c igék szállítója volt, de már keresi a kisvállalkozások és az otthoni számítógép-felhasználók cegyeit. Piacra dobták a ProLinea típuscsaládot, amely 900 (lollár alatt kezdődő áraival — és remek teljesítményével — siker ;sen mutatta be a céget a nagy tözönségnek. További terveik között kézírást és begépelt parancsokat egyaránt értő számítógép gyártása is szerepel. Na| lelemek virágkora Áttörést jelentett be a japán Canon cég a napelemgyártás techr ológiájában, amely lehetővé teszi, hogy az eddigieknél olcsóbb és hatékonyabb napeleme cet állítsanak elő. Az új eljárás az amorf szilikon megújított használata ugyancsak a század /égére lesz versenyképes, ám akkor a napelemek már vi- deofí Ívevőkbe, televíziókba, porss ivókba, légkondícioná- lókbí és sok másba is beépíthetők U sznek.
